Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)
2005-08-08 / 183. szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5- Sehol egy megverhető technós... (Peter Gossányi rajza) Hétköznapjairól beszél a pénteken beiktatott magyar köztársasági elnök Sólyom László civilben TALLÓZÓ THE NEW YORKTIMES A tekintélyes lap szerint az Egyesült Államok 30 ezer katona hazahívását fontolgatja a jövő év tavaszáig. Az újság internetes honlapján szombaton este arról számolt be, hogy John Abizaid tábornok, az amerikai középső parancsnokság (Centcom) főnöke egy júliusi titkos tájékoztatón a Pentagon magas rangú vezetői elé terjesztette azt a tervet, amely az Irakot megszálló amerikai egységek fokozatos csökkentését irányozza elő. Ennek értelmében vonnának ki az országból 2006 tavaszáig 20-30 ezer katonát. A lap a Pentagon katonai vezetőire hivatkozva azt írta, hogy Abizaid elképzelései egybeesnek George Caseynek, az Irakban állomásozó amerikai haderők parancsnokának véleményével. Ezek az állásfoglalások egyúttal azokra az aggodalmakra is utalnak, amelyek felütötték fejüket a Bushkormányzatban az Egyesült Államok iraki szerepével kapcsolatban, amelynek már belpolitikai kihatásai is vannak. Az újság ugyanakkor úgy tudja, Abidaid tábornok felvetette azt az eshetőséget, hogy tartsanak fenn Irakban egy 138 ezres amerikai haderőt 2006 folyamán, ha a biztonsági és politikai feltételek nem kedveznek a kivonulásnak. 2005 decemberben ideiglenesen emelik a jelenlegi kontingenst, hogy biztosítsák az iraki választásokat. Egyes, Irakból kivont egységeket tartalékként Kuvaitban állomásoztatnának. NÉMET SAJTÓ Nyomatékosan óva intette a Törökországgal kötött megállapodások megsértésétől az EU-t Olli Rehn bővítési biztos a török csatlakozás körül kirobbant vitában. „Ha Törökország teljesíti az EU szigorú feltételeit, akkor meg fogjuk kezdeni a csadakozási tárgyalásokat”jelentette ki a Bild am Sonntagnak. A biztos nyilvánvalóan Dominique de Vülepin francia kormányfő minapi kijelentésére válaszolt, mely szerint elképzelheteden, hogy megkezdjék a csadakozási tárgyalásokat egy olyan országgal, amely nem ismer el egy EU- tagállamot. Edmund Stoiber bajor kormányfő a Passauer Neue Presse szombati számában megjelent interjúban kijelentette: „Egyértelműen kimondjuk, hogy Törökország nem lehet az EU tagja.” Sólyom László véletlenül kötött ki a jogi pályán. Eredetileg zongoraművésznek készült, de a nagyon sok és nem megfelelő gyakorlástól tönkrement a keze. MTI-HÁTTÉR Később jogi egyetemet végzett, és azzal párhuzamosan könyvtárosi képesítést is szerzett,'s már meg is volt a könyvtárosi állása, amikor Mádl Ferenc megkereste azzal, hogy Németországban, a jénai egyetemen kellene egy magyar munkatárs. Akkor németül már tudott - iskolában tanulta, akárcsak az angolt és vállalta a megbízatást. Így „ragadt” a jogi pályán. Felesége a család fő szervezője, központja, amire nagy szükség van a kilenc unoka mellett, akik dzsúdózni, focizni, néptáncra meg zeneiskolába járnak, persze ahányan, annyi időpontban. A családon belüli sok kötelezettség azt is jelenti, hogy felesége Sólyom László megfogalmazása szerint „nem lesz hiperaktív” - de természetesen férje mellett lesz, amikor erre például protokolláris okokból szükség van. Mindjárt az államfő első, hagyományosan Ausztriába vezető látogatásán is ott kell lennie, hiszen amikor Heinz Fischer osztrák államfő Magyarországon járt, feleségével érkezett. A család kedvenc időtöltése a kirándulás, és Sólyom László magától értetődően állítja, egy rendesebb túra 25 kilométernél kezdődik. Még nem világos egészen, hogyan szervezik meg a kirándulásokat, ha a kormányőrségnek muszáj őrködnie az elnök biztonságán, de Sólyom László reméli, a szokásos módon, a megfelelő papírok kitöltése nyomán néha magára maradhat családjával. Üdülni is főként a Mátrába jár a Sólyom család, néha meg a Balatonra. Hogy mi mindennel jár az új tisztség? A protokoll teher lesz Sólyom László számára, de tudomásul veszi, ez a feladatkör ezzel jár. És szüksége lesz az elnöknek öltönyökre, mert eddig inkább sportzakóban szeretett járni - szabadidejében ma is, ha nem egészen farmert, de arra emlékeztető vászonnadrágot, nyáron rövid nadrágot szeret hordani -, és persze feleségének is szüksége lesz különféle ruhákra. Elmondta: úgy gondolja, ehhez nincs szükség tanácsadóra, megbíznak saját ízlésükben. Mmt már köztudott, baj van a re-Sólyom László: az elnök is ember (JASR/AP-felvétel) zidenciával. A mostani, XII. kerületi társasházi lakásban - amely az alkotmánybíróságé, s amelyben egy (könyvtárnak berendezett) nappali és két hálószoba van - nem lehet maradni, nem csak azért, mert a protokolláris kötelezettségek ellátására alkalmatlan, hanem azért sem, mert nincs hol lenniük a kormányőröknek, és a lakótársak sem örülnek a vigyázó kameráknak. A Béla király úti ingatlant azonban ■eladták, pedig ott több alkalmas épület is volt Sólyom László megítélése szerint. Márpedig ilyen épületet nem könnyű találni Budapesten. Az interneten azt olvasta, hogy „az elnöknek luxusvilla kell”, de egyáltalán nem erről van szó: az államfőnek egyetlenként a törvény úja elő a rezidenciát, mert feladata ellátásához erre szükség van. Nem luxusházról van szó, hanem olyanról, ahol van egy fogadószint az ahhoz szükséges helyiségekkel, egy lakásrész, amelyben a család él, valamint megfelelő hely az ugyancsak a törvény értelmében folyamatosan a helyszínen lévő kormányőrök számára. Sólyom László nagyon reméli, az új rezidencia berendezésére lesz majd befolyása, de hogy az milyen lesz, az majd az épület stílusától függ. Általában, ha ülik a környezethez, szereti az antik bútorokat, de becsüli az olasz formatervezőket is, bár az árak elérhetetlenségét sokszor indokolatlannak tartja. Volt valaha néhány örökölt antik bútordarabjuk, de egy költözés folytán el kellett adni. Ma is fáj értük a szíve - mondja, s kuncog: megtudta, kihez kerültek, s lenne is nagy meglepetés, ha elmenne megnézni a bútorokat. Csehország: a lányok per-újrafelvételi kérelmét a Legfelsőbb Bíróság elutasította, most az unokaöcs próbálkozik Tomáš Baťa szélmalomharca nagybátyja becsületéért? KOKES JÁNOS Jan Antonín Baťának, a Baťa cipőimpérium és a nácik közötti együttműködés miatt a II. világháború utáni Csehszlovákiában 15 évre ítélt egykori vezetőjének a rehabilitációját szeretné elérni Tomáš Baťa, a cég ma Kanadában élő, cseh származású tulajdonosa. Jan Antonín Baťa, aki Tomáš Baťa nagybátyja, a háború alatt elfogadta, hogy cége katonai bakancsokat és más lábbelit gyártson a német hadsereg számára. Emiatt 1947- ben a Beneš-dekrétumok alapján bíróság elé állították és elítélték. Tomáš Baťa most perújrafelvételért folyamodott a cseh'főügyészhez, hogy visszaállítsa családja becsületét. Vagyoni követelése nincs. A Baťa-gyárakat már korábban államosították. „A per manipulálva volt. A háttérből úgy irányították a dolgokat, hogy a nagybátyámat mindenképpen elítéljék. Ezzel okokat kívántak teremteni a cég felszámolására Csehszlovákiában, valamint vezetőjének diszkriminálására. Ezt dokumentumokkal lehet bizonyítani” - nyilatkozta Baťa a Mladá fronta Dnes című lapnak. Az államügyészség szóvivője elmondta: Tomáš Baťa a perújrafelvételhez szükséges lépéseket legutóbbi csehországi látogatása során tette meg, de erről csak utólagosan most tájékoztatta a közvéleményt. A per állítólagos manipulációját bizonyító iratokat már átadta az ügyészségnek. Egyes médiainformációk szerint Baťa kérését a zlíni városi és az illetékes kerületi szervek is támogatják. „A per felújítása lehetséges. Esély a sikerre azonban csekély” - véli Otakar Motejl embeijogi biztos. Motejl 1994-ben tagja volt a Legfelsőbb Bíróságnak, amely akkor nem adott helyt a perfelújítási kérelemnek. Ezt a kérelmet akkor Jan Antonín Baťa leányai terjesztették be. Kérésük alapján Jirí Šetrná akkori cseh főügyész beadvánnyal fordult a hatóságokhoz, rámutatva, hogy az 1947-es per törvénysértően zajlott le. A Legfelsőbb Bíróság azonban a perfelújítást elutasította. Most Tomáš Baťa beadványa alapján újra foglalkoznak az esettel. Újra beleütköznek a Beneš-dekrétumokba Prága. Cseh jogászok szerint nagyon nehéz megjósolni, milyen esélye van a sikerre, hiszen az ítélet a jelenleg megfellebbezhetetlennek tartott Beneš-dekrétumok alapján született, ráadásul még az 1948-as kommunista hatalomátvétel előtt, (-kés) KOMMENTÁR Blair listája és a csürhe BARAK LÁSZLÓ Nyilvántartásba akarják venni, hogy majd kiutasíthassák Nagy-Britanniából azokat a szélsőségeseket, akik - annak ellenére, hogy otthont adott nekik a szigetország - nyíltan vagy titkon szimpatizálnak a vallási, politikai indíttatású terrorizmussal. Tony Blair brit kormányfő szándéka szerint a jelenlegi terrorizmusellenes törvények efféle szigorítása azokra a vallási vezetőkre is vonatkozna, akik mecsetjeikben, imaházaikban vallási fanatizmusra, radikalizmusra ösztönzik híveiket. Lévén, a terrorizmus világszerte pestisként terjed, nem igen vádolható Blair azzal, hogy a kilátásba helyezett intézkedésekkel elvetette volna a sulykot. Hiszen az olyan nyomásgyakorlás, amelynek ártatlan civilek folyamatos mészárlása a lényege, mindenféle vita nélkül kiiktatandó a szabad, demokratikus társadalmakból! Akkor is, ha ezáltal bizonyos szempontból feltételezhetően meg is nyirbáltathatnak a klasszikus értelemben vett emberi és szabadságjogok. Mert nyilvánvaló, hogy bizonyos, önként vállalt áldozatok nélkül a New York-i ikertornyok „lebombázása” óta semmilyen esély nincsen még a viszonylagos közbiztonságra sem. Tehát, tetszik, nem tetszik, most már minden egyes normális civilnek el kell majd tűrnie - elsősorban saját biztonsága érdekében -, hogy indokolt esetben a legintimebb szféráiba is betekinthessenek a törvényes mandátummal bíró állami erőszakszervezetek... Más kérdés, hogy némely „gyanúsak” listázása még a legszigorúbb törvényi szabályozás mellett is magában rejti a visszaélések lehetőségét. A kilátásba helyezett „védekező jellegű deportálásokat” tehát a lehető legszigorúbb bel- és külföldi kontrollnak kell majd alávetni. Véletlenül sem szabad előfordulnia, hogy ártatlan emberek szenvedjék meg az ilyen intézkedéseket. Mert a mindenkori hatalom sajnos minden tekintetben hajlamos a túlkapásokra. Lásd a minapi „technoparti” cseh rendőrség általi kegyetlen legázolását... Ez az intézkedés azért okozott pillanatok alatt vaskos politikai botrányt Csehországban, mert azt bizonyos - ugyancsak szélsőségesnek tetsző - hírmagyarázatok a tizenhat évvel ezelőtti diktatúraellenes prágai diáktüntetés hírhedt feloszlatásához hasonlítják. Holott a rendőrök most korántsem ártatlan, szabadságjogaikért kiálló diákokkal álltak szemben, hanem többségében egy olyan csürhével - tisztelet a szabályt erősítő mindenkori kivételeknek -, amelynek a tudatos rendbontás és az öntudatlan kábítószerezés a lételeme...! A szóban forgó rendőri attak egyébként tényleg eltúlzott lehetett, hiszen egy mégoly bekattant, elszállt, ám fegyvertelen társaság ellen fölösleges holmi „Terminátor-módon” eljáró zsarukat bevetni. Olyanokat, akik hétpróbás gengszterek ellen lettek kiképezve...! A törvények erőszakkal történő érvényre juttatása esetében tehát az a lényeg, hogy a cselekvők a lehető legnagyobb körültekintéssel, főként pedig humánus módon igyekezzenek eljárni. Magyarán, a valóban közveszélyes muzulmánok ugyan bárhonnan vita nélkül távozásra kényszeríthetőek, akár a tudatosan törvényt sértő, önsorsrontó taknyosok alkalmi „kondái”, ám a hatalommal felruházott közeg - a vele szemben állókkal ellentétben - soha nem veszítheti el a fejét következmények nélkül! Ellenkező esetben, a fürdővízzel együtt a gyerek is ki lesz öntve... JEGYZET Kiből lehet álompár? MISLAY EDIT Úgy tűnik, kifejezetten kedvező mostanában tájainkon a klíma, megfelelőek az időjárási viszonyok, mert olyan hihetetlen mértékben szaporodnak errefelé az „álompárok”, mint eső után a gomba. Hollywoodban sem kiáltottak ki az utóbbi időben annyi kettőst „álompárnak”, mint errefelé. Divatszó ez is, persze, amit ha már századszőr olvas az ember, a könyökén jön ki és erős viszketegséget kap tőle. Egyáltalán, ki az „álompár”? Akik állandóan álmodnak? Vagy mi őróluk? Vagy folyton álmosak? Vagy egyszerűen csak azok, akikre a bulvár ráragasztja ezt a bájos címkét? Megpróbáltam megfejteni a titkot. Hevenyészett felmérésem és kutakodásom szerint „álompár” az a pár, amelynek mindkét tagja ismert, azaz gyakran láthatók a képernyőn, a bulvárlapok hasábjain, általában sikeresek (vagy úgy tesznek, mintha azok lennének), jól szituáltak, és ami az életkorukat illeti, lehetőleg fiatalok. A „fiatal középkorú” kategória is megengedett, de ebben az esetben kívánatos, hogy közelebb legyenek a negyvenhez, mint az ötvenhez. Enynyi elég ahhoz, hogy valakikből „álompár” lehessen. A kapcsolat minősége már nem annyira fontos. Ezt abból lehet meglehetősen nagy valószínűséggel kikövetkeztetni, hogy a bulvár egyre-másra tudósít arról is, hogy Y és X (nevek tetszés szerint behelyettesíthetők, a választék bő), az „álompár” szakított, vagy éppen krízist él át a kapcsolatuk, vagy elhidegültek egymástól. Akkor most ki tévedett? És egyáltalán... Biztos, hogy aki nem csöpög minden médiacsapból, és közönséges halandó, az nem találhatja meg álmai asszonyát vagy lovagját, akivel majd „álompárt” alkot? Sőt, ha még jobban belegondolok, akkor lehet, hogy azokat a párokat kellene „álompárnak” nevezni, akik már bebizonyították, hogy azok. Akik, mondjuk, már évtizedek óta együtt vannak, egyetértésben, harmóniában élnek, mi több, még mindig szeretik egymást, és úgy érzik, hogy abban a másikban megtalálták valódi társukat, hiányzó „felüket”, akivel együtt alkotják a tökéletes egészet. Elnézést, kedves olvasó, mit is mondott az előbb? Nem értettem jól. Hogy ébredjek fel?
