Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-08 / 183. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 8. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5- Sehol egy megverhető technós... (Peter Gossányi rajza) Hétköznapjairól beszél a pénteken beiktatott magyar köztársasági elnök Sólyom László civilben TALLÓZÓ THE NEW YORKTIMES A tekintélyes lap szerint az Egyesült Államok 30 ezer kato­na hazahívását fontolgatja a jö­vő év tavaszáig. Az újság internetes honlapján szomba­ton este arról számolt be, hogy John Abizaid tábornok, az amerikai középső parancsnok­ság (Centcom) főnöke egy júli­usi titkos tájékoztatón a Penta­gon magas rangú vezetői elé terjesztette azt a tervet, amely az Irakot megszálló amerikai egységek fokozatos csökkenté­sét irányozza elő. Ennek értel­mében vonnának ki az ország­ból 2006 tavaszáig 20-30 ezer katonát. A lap a Pentagon kato­nai vezetőire hivatkozva azt ír­ta, hogy Abizaid elképzelései egybeesnek George Caseynek, az Irakban állomásozó ameri­kai haderők parancsnokának véleményével. Ezek az állás­­foglalások egyúttal azokra az aggodalmakra is utalnak, ame­lyek felütötték fejüket a Bush­­kormányzatban az Egyesült Ál­lamok iraki szerepével kapcso­latban, amelynek már belpoli­tikai kihatásai is vannak. Az új­ság ugyanakkor úgy tudja, Abidaid tábornok felvetette azt az eshetőséget, hogy tartsanak fenn Irakban egy 138 ezres amerikai haderőt 2006 folya­mán, ha a biztonsági és politi­kai feltételek nem kedveznek a kivonulásnak. 2005 december­ben ideiglenesen emelik a je­lenlegi kontingenst, hogy biz­tosítsák az iraki választásokat. Egyes, Irakból kivont egysége­ket tartalékként Kuvaitban ál­­lomásoztatnának. NÉMET SAJTÓ Nyomatékosan óva intette a Törökországgal kötött megál­lapodások megsértésétől az EU-t Olli Rehn bővítési biztos a török csatlakozás körül kirob­bant vitában. „Ha Törökország teljesíti az EU szigorú feltétele­it, akkor meg fogjuk kezdeni a csadakozási tárgyalásokat”­­jelentette ki a Bild am Sonn­­tagnak. A biztos nyilvánvalóan Dominique de Vülepin francia kormányfő minapi kijelentésé­re válaszolt, mely szerint el­­képzelheteden, hogy meg­kezdjék a csadakozási tárgya­lásokat egy olyan országgal, amely nem ismer el egy EU- tagállamot. Edmund Stoiber bajor kormányfő a Passauer Neue Presse szombati számá­ban megjelent interjúban kije­lentette: „Egyértelműen ki­mondjuk, hogy Törökország nem lehet az EU tagja.” Sólyom László véletlenül kötött ki a jogi pályán. Ere­detileg zongoraművésznek készült, de a nagyon sok és nem megfelelő gyakorlástól tönkrement a keze. MTI-HÁTTÉR Később jogi egyetemet végzett, és azzal párhuzamosan könyvtáro­si képesítést is szerzett,'s már meg is volt a könyvtárosi állása, amikor Mádl Ferenc megkereste azzal, hogy Németországban, a jénai egyetemen kellene egy magyar munkatárs. Akkor németül már tu­dott - iskolában tanulta, akárcsak az angolt és vállalta a megbíza­tást. Így „ragadt” a jogi pályán. Fe­lesége a család fő szervezője, köz­pontja, amire nagy szükség van a kilenc unoka mellett, akik dzsú­­dózni, focizni, néptáncra meg ze­neiskolába járnak, persze ahányan, annyi időpontban. A családon be­lüli sok kötelezettség azt is jelenti, hogy felesége Sólyom László meg­fogalmazása szerint „nem lesz hiperaktív” - de természetesen fér­je mellett lesz, amikor erre például protokolláris okokból szükség van. Mindjárt az államfő első, hagyomá­nyosan Ausztriába vezető látogatá­sán is ott kell lennie, hiszen amikor Heinz Fischer osztrák államfő Ma­gyarországon járt, feleségével érke­zett. A család kedvenc időtöltése a ki­rándulás, és Sólyom László magá­tól értetődően állítja, egy rende­sebb túra 25 kilométernél kezdő­dik. Még nem világos egészen, ho­gyan szervezik meg a kiránduláso­kat, ha a kormányőrségnek muszáj őrködnie az elnök biztonságán, de Sólyom László reméli, a szokásos módon, a megfelelő papírok kitöl­tése nyomán néha magára marad­hat családjával. Üdülni is főként a Mátrába jár a Sólyom család, néha meg a Balatonra. Hogy mi mindennel jár az új tisztség? A protokoll teher lesz Só­lyom László számára, de tudomá­sul veszi, ez a feladatkör ezzel jár. És szüksége lesz az elnöknek öltö­nyökre, mert eddig inkább sportza­kóban szeretett járni - szabadidejé­ben ma is, ha nem egészen farmert, de arra emlékeztető vászonnadrá­got, nyáron rövid nadrágot szeret hordani -, és persze feleségének is szüksége lesz különféle ruhákra. Elmondta: úgy gondolja, ehhez nincs szükség tanácsadóra, meg­bíznak saját ízlésükben. Mmt már köztudott, baj van a re-Sólyom László: az elnök is em­ber (JASR/AP-felvétel) zidenciával. A mostani, XII. kerüle­ti társasházi lakásban - amely az al­kotmánybíróságé, s amelyben egy (könyvtárnak berendezett) nappali és két hálószoba van - nem lehet maradni, nem csak azért, mert a protokolláris kötelezettségek ellá­tására alkalmatlan, hanem azért sem, mert nincs hol lenniük a kor­mányőröknek, és a lakótársak sem örülnek a vigyázó kameráknak. A Béla király úti ingatlant azonban ■eladták, pedig ott több alkalmas épület is volt Sólyom László meg­ítélése szerint. Márpedig ilyen épü­letet nem könnyű találni Budapes­ten. Az interneten azt olvasta, hogy „az elnöknek luxusvilla kell”, de egyáltalán nem erről van szó: az ál­lamfőnek egyetlenként a törvény úja elő a rezidenciát, mert feladata ellátásához erre szükség van. Nem luxusházról van szó, hanem olyan­ról, ahol van egy fogadószint az ah­hoz szükséges helyiségekkel, egy lakásrész, amelyben a család él, va­lamint megfelelő hely az ugyan­csak a törvény értelmében folya­matosan a helyszínen lévő kor­mányőrök számára. Sólyom László nagyon reméli, az új rezidencia berendezésére lesz majd befolyása, de hogy az milyen lesz, az majd az épület stílusától függ. Általában, ha ülik a környe­zethez, szereti az antik bútorokat, de becsüli az olasz formatervező­ket is, bár az árak elérhetetlenségét sokszor indokolatlannak tartja. Volt valaha néhány örökölt antik bútordarabjuk, de egy költözés folytán el kellett adni. Ma is fáj ér­tük a szíve - mondja, s kuncog: megtudta, kihez kerültek, s lenne is nagy meglepetés, ha elmenne meg­nézni a bútorokat. Csehország: a lányok per-újrafelvételi kérelmét a Legfelsőbb Bíróság elutasította, most az unokaöcs próbálkozik Tomáš Baťa szélmalomharca nagybátyja becsületéért? KOKES JÁNOS Jan Antonín Baťának, a Baťa ci­­pőimpérium és a nácik közötti együttműködés miatt a II. világhá­ború utáni Csehszlovákiában 15 évre ítélt egykori vezetőjének a re­habilitációját szeretné elérni To­máš Baťa, a cég ma Kanadában élő, cseh származású tulajdonosa. Jan Antonín Baťa, aki Tomáš Baťa nagybátyja, a háború alatt elfogad­ta, hogy cége katonai bakancsokat és más lábbelit gyártson a német hadsereg számára. Emiatt 1947- ben a Beneš-dekrétumok alapján bíróság elé állították és elítélték. Tomáš Baťa most perújrafelvételért folyamodott a cseh'főügyészhez, hogy visszaállítsa családja becsüle­tét. Vagyoni követelése nincs. A Baťa-gyárakat már korábban álla­mosították. „A per manipulálva volt. A háttérből úgy irányították a dolgokat, hogy a nagybátyámat mindenképpen elítéljék. Ezzel oko­kat kívántak teremteni a cég felszá­molására Csehszlovákiában, vala­mint vezetőjének diszkriminálásá­ra. Ezt dokumentumokkal lehet bi­zonyítani” - nyilatkozta Baťa a Mladá fronta Dnes című lapnak. Az államügyészség szóvivője elmond­ta: Tomáš Baťa a perújrafelvételhez szükséges lépéseket legutóbbi csehországi látogatása során tette meg, de erről csak utólagosan most tájékoztatta a közvéleményt. A per állítólagos manipulációját bizonyí­tó iratokat már átadta az ügyész­ségnek. Egyes médiainformációk szerint Baťa kérését a zlíni városi és az illetékes kerületi szervek is tá­mogatják. „A per felújítása lehetsé­ges. Esély a sikerre azonban cse­kély” - véli Otakar Motejl embeijo­­gi biztos. Motejl 1994-ben tagja volt a Legfelsőbb Bíróságnak, amely akkor nem adott helyt a per­felújítási kérelemnek. Ezt a kérel­met akkor Jan Antonín Baťa leá­nyai terjesztették be. Kérésük alap­ján Jirí Šetrná akkori cseh főügyész beadvánnyal fordult a hatóságok­hoz, rámutatva, hogy az 1947-es per törvénysértően zajlott le. A Legfelsőbb Bíróság azonban a per­felújítást elutasította. Most Tomáš Baťa beadványa alapján újra foglal­koznak az esettel. Újra beleütköznek a Beneš-dekrétumokba Prága. Cseh jogászok szerint nagyon nehéz megjósolni, milyen esélye van a sikerre, hiszen az ítélet a jelenleg megfellebbezhetet­lennek tartott Beneš-dekrétumok alapján született, ráadásul még az 1948-as kommunista hatalomátvétel előtt, (-kés) KOMMENTÁR Blair listája és a csürhe BARAK LÁSZLÓ Nyilvántartásba akarják venni, hogy majd kiutasíthassák Nagy-Bri­­tanniából azokat a szélsőségeseket, akik - annak ellenére, hogy otthont adott nekik a szigetország - nyíltan vagy titkon szimpati­zálnak a vallási, politikai indíttatású terrorizmussal. Tony Blair brit kormányfő szándéka szerint a jelenlegi terroriz­musellenes törvények efféle szigorítása azokra a vallási vezetőkre is vonatkozna, akik mecsetjeikben, imaházaikban vallási fanatiz­musra, radikalizmusra ösztönzik híveiket. Lévén, a terrorizmus vi­lágszerte pestisként terjed, nem igen vádolható Blair azzal, hogy a kilátásba helyezett intézkedésekkel elvetette volna a sulykot. Hi­szen az olyan nyomásgyakorlás, amelynek ártatlan civilek folya­matos mészárlása a lényege, mindenféle vita nélkül kiiktatandó a szabad, demokratikus társadalmakból! Akkor is, ha ezáltal bizo­nyos szempontból feltételezhetően meg is nyirbáltathatnak a klasszikus értelemben vett emberi és szabadságjogok. Mert nyil­vánvaló, hogy bizonyos, önként vállalt áldozatok nélkül a New York-i ikertornyok „lebombázása” óta semmilyen esély nincsen még a viszonylagos közbiztonságra sem. Tehát, tetszik, nem tet­szik, most már minden egyes normális civilnek el kell majd tűrnie - elsősorban saját biztonsága érdekében -, hogy indokolt esetben a legintimebb szféráiba is betekinthessenek a törvényes mandá­tummal bíró állami erőszakszervezetek... Más kérdés, hogy némely „gyanúsak” listázása még a legszigorúbb törvényi szabályozás mellett is magában rejti a visszaélések lehető­ségét. A kilátásba helyezett „védekező jellegű deportálásokat” te­hát a lehető legszigorúbb bel- és külföldi kontrollnak kell majd alá­vetni. Véletlenül sem szabad előfordulnia, hogy ártatlan emberek szenvedjék meg az ilyen intézkedéseket. Mert a mindenkori hata­lom sajnos minden tekintetben hajlamos a túlkapásokra. Lásd a minapi „technoparti” cseh rendőrség általi kegyetlen legázolását... Ez az intézkedés azért okozott pillanatok alatt vaskos politikai bot­rányt Csehországban, mert azt bizonyos - ugyancsak szélsőséges­nek tetsző - hírmagyarázatok a tizenhat évvel ezelőtti diktatúrael­lenes prágai diáktüntetés hírhedt feloszlatásához hasonlítják. Ho­lott a rendőrök most korántsem ártatlan, szabadságjogaikért kiálló diákokkal álltak szemben, hanem többségében egy olyan csürhé­­vel - tisztelet a szabályt erősítő mindenkori kivételeknek -, amely­nek a tudatos rendbontás és az öntudatlan kábítószerezés a létele­me...! A szóban forgó rendőri attak egyébként tényleg eltúlzott le­hetett, hiszen egy mégoly bekattant, elszállt, ám fegyvertelen tár­saság ellen fölösleges holmi „Terminátor-módon” eljáró zsarukat bevetni. Olyanokat, akik hétpróbás gengszterek ellen lettek kiké­pezve...! A törvények erőszakkal történő érvényre juttatása eseté­ben tehát az a lényeg, hogy a cselekvők a lehető legnagyobb körül­tekintéssel, főként pedig humánus módon igyekezzenek eljárni. Magyarán, a valóban közveszélyes muzulmánok ugyan bárhonnan vita nélkül távozásra kényszeríthetőek, akár a tudatosan törvényt sértő, önsorsrontó taknyosok alkalmi „kondái”, ám a hatalommal felruházott közeg - a vele szemben állókkal ellentétben - soha nem veszítheti el a fejét következmények nélkül! Ellenkező eset­ben, a fürdővízzel együtt a gyerek is ki lesz öntve... JEGYZET Kiből lehet álompár? MISLAY EDIT Úgy tűnik, kifejezetten kedvező mostanában tájainkon a klíma, megfelelőek az időjárási viszo­nyok, mert olyan hihetetlen mértékben szaporodnak errefe­lé az „álompárok”, mint eső után a gomba. Hollywoodban sem kiáltottak ki az utóbbi idő­ben annyi kettőst „álompár­nak”, mint errefelé. Divatszó ez is, persze, amit ha már század­­szőr olvas az ember, a könyö­kén jön ki és erős viszketegsé­­get kap tőle. Egyáltalán, ki az „álompár”? Akik állandóan álmodnak? Vagy mi őróluk? Vagy folyton álmosak? Vagy egyszerűen csak azok, akikre a bulvár ráragaszt­ja ezt a bájos címkét? Megpró­báltam megfejteni a titkot. He­venyészett felmérésem és kuta­kodásom szerint „álompár” az a pár, amelynek mindkét tagja is­mert, azaz gyakran láthatók a képernyőn, a bulvárlapok ha­sábjain, általában sikeresek (vagy úgy tesznek, mintha azok lennének), jól szituáltak, és ami az életkorukat illeti, lehetőleg fiatalok. A „fiatal középkorú” kategória is megengedett, de ebben az esetben kívánatos, hogy közelebb legyenek a negy­venhez, mint az ötvenhez. Eny­­nyi elég ahhoz, hogy valakikből „álompár” lehessen. A kapcso­lat minősége már nem annyira fontos. Ezt abból lehet megle­hetősen nagy valószínűséggel kikövetkeztetni, hogy a bulvár egyre-másra tudósít arról is, hogy Y és X (nevek tetszés sze­rint behelyettesíthetők, a vá­laszték bő), az „álompár” szakí­tott, vagy éppen krízist él át a kapcsolatuk, vagy elhidegültek egymástól. Akkor most ki téve­dett? És egyáltalán... Biztos, hogy aki nem csöpög minden médiacsapból, és kö­zönséges halandó, az nem talál­hatja meg álmai asszonyát vagy lovagját, akivel majd „álom­párt” alkot? Sőt, ha még jobban belegondolok, akkor lehet, hogy azokat a párokat kellene „álompárnak” nevezni, akik már bebizonyították, hogy azok. Akik, mondjuk, már évti­zedek óta együtt vannak, egyet­értésben, harmóniában élnek, mi több, még mindig szeretik egymást, és úgy érzik, hogy ab­ban a másikban megtalálták va­lódi társukat, hiányzó „felüket”, akivel együtt alkotják a tökéle­tes egészet. Elnézést, kedves olvasó, mit is mondott az előbb? Nem értet­tem jól. Hogy ébredjek fel?

Next

/
Thumbnails
Contents