Új Szó, 2005. augusztus (58. évfolyam, 177-202. szám)

2005-08-06 / 182. szám, szombat

/ Magyar fizikusok is szorgalmazták az amerikai atomprogram beindítását, hogy megelőzzék a nácikat. Mikor kiderült, hogy aggodalmuk okafogyott, már elindult a lavina ÚJ SZÓ 2005. AUGUSZTUS 6. IMPORTS Az elrettentés döbbenetes Ma is mementóként áll a cseh J. Letzel által tervezett egykori ipari palota, mely 150 m-re az epicentrumtól túlélte az atomrobbanást ára: Hirosima és Nagaszaki Albert Einstein és Szilárd Leó (jobbra) mélyen megbánták, hogy az amerikai elnököt az atomprogram beindítására buzdították Emberi ésszel nehezen fog­ható fel az iszonyatos tragédia, amelyet egyetlen bomba ledobása okozott: a pillanat töredéke alatt százötvenezer ember tűnt el a föld színéről, további százezer hamarosan követ­te őket a kínhalálba, és másfélszázezren maradan­dó sérüléseket szenvedtek. Az időpont: 1945. augusz­tus 6-a. A helyszín: Hirosi­ma, Japán egyik legcsodá­latosabb városa. OZOGÁNYERNŐ A kataklizma ezzel nem ért vé­get: mindössze három napot kellett várni, hogy Nagaszaki is romhal­mazzá - változzon. Ugyancsak egyetlen bomba miatt. Azóta is sokszor felvetődött a kérdés: meny­nyire volt szükségszerű e két város pusztulása, vajon miért került sor egyáltalán annak az iszonyatos fegyvernek a kifejlesztésére, amelytől a legjobban retteg az em­beriség? Elöljáróban meg kell jegyez­nünk: Japánnak semmi köze nem volt az atombomba megszületésé­hez. Sőt, még csak nem is ellene kí­vánták beverni. Hogy mégis ez tör­tént, az egy világpolitikai játszma végjátéka. Magyar tudósok a történelem sodrában Szilárd Leó a múlt század har­mincas éveiben a modern fizika egyik vezéregyéniségének számí­tott. Annyira nagy tekintélye vi­szont nem volt, hogy a legnagyob­­bal, Emest Rutherforddal, az atom­fizika élő klasszikusával eredmé­nyesen szembe szállhasson. 1934- ben ugyanis Rutherford az atom­maghasadásról tartott előadást, amelynek végkövetkeztetéseként kijelentette, hogy mindazok, akik abban hisznek, hogy ezen az úton nagymennyiségű energia nyerhető, egyszerű holdkórosok. Szilárd Leó értesülve Rutherford véleményé­ről, felkereste őt hivatali dolgozó­­szobájában, hogy meggyőzze, mekkorát tévedett. A rövidre sike­redett párbeszéd végén a fizika élő klasszikusa egyszerűen kidobta a magyar származású tudóst. Szilárd nem adta fel: szabadalmaztatta a láncreakcióról szóló találmányát, amelyet először az angol hadügy­minisztériumnak ajánlott fel, de mivel nem voltak hajlandók a sza­badalmat titkosítani, átment az ad­­miralitáshoz, ott eleget tettek e kü­lönös kérésnek. Szilárd ugyanis at­tól rettegett, hogy a németek meg­neszelik az ügyet, és nekiállnak az atombomba gyártásának. Ne feled­jük: ekkor már egy éve Adolf Hider volt hatalmon. Szilárd Leó legnagyobb megdöb­benésére 1938 végén épp két né­met tudós - Otto Hahn és Fritz Strassmann - állapítják meg, hogy a neutronokkal bombázott urán 235-ös izotópja úgy esik szét, hogy új elemek keletkeznek. Ráadásul nem rádiumot kaptak, mint ahogy feltételezni lehetett, hanem sokkal kisebb tömegszámú báriumot. Ez nem kevesebbet jelentett, mint hogy láncreakció jött létre, aho­gyan azt Szilárd 1934-es szabadal­mában leírta. És épp a hitleri Né­metországban! Szilárd Leó döntő lépésre szánja el magát Szilárd Leó először Enrico Fermi Nobel-díjas fizikussal lép kapcso­latba, aki minden részletében iga­zolja balsejtelmét. A magyar fizikus ekkor döntő lépésre határozza, el magát: A kor legnagyobb szakte­kintélyét, Albert Einsteint kéri meg, legyen a segítségére abban, hogy az amerikaiak megelőzzék a németeket az atomfegyver kifej­lesztésében. A napjainkra már köz­ismert történet szerint összesen négy levélváltozat született, ezek mindegyikét Szilárd Leó fogalmaz­ta, Wigner Jenő fordította angolra, Albert Einstein pedig aláírta. Az Utolsó változat 1939. augusztus 2- án készült el, amelyet Alexander Sachs üzletember közvetítésével juttattak el Franklin Delano Roose­velt amerikai elnöknek. Ennek eredményeként indult be az ameri­kai atomprogram, amelynek iszonytató végeredményét a beve­zetőben említettük. Csakhogy minden titkolózás el­lenére Szilárd Leó 1944 végére megtudja, hogy a németek távol állnak az atombomba kifejlesztésé­től. Vagyis okafogyottá vált félel­me: Hider nem tudja a nukleáris fegyvert rászabadítani a világra. Ekkor újabb levelet ír, amelyet ugyancsak Albert Einsteinnel írat alá: ebben felszólítja az amerikai elnököt, állítsák le e szörnyű fegy­ver kifejlesztését. Csakhogy Roose­velt időközben meghalt, utóda, Harry Truman viszont nem kíván­csi a két tudós aggályaira. Németország 1945. május 8-án aláírja a feltétel nélküli fegyverszü­netet. Látszólag ez az az időpont, amikor az atomfegyver kifejleszté­sén dolgozó többtízezer tudóst a szélnek ereszthetik. Nem ez törté­nik: az amerikai hadvezetés rájött, monopóliumot vívnak ki maguk­nak a nagyhatalmak között. Ennek megfelelően gőzerővel folytatják a fejlesztést. Júliusban felrobbantják a mexikói sivatagban az első atom­töltetet, ezt köved a hirosimai urán­bomba, majd a nagaszaki plutóni­umbomba ledobása. Két felkiáltó­jel, amely napjainkig oly sok kérdő­jelet vetett fel a világpolitikában. Einstein és az atombomba Albert Einstein 1905-ben az Annalen der Physik hasábjain érte­kezett először arról, hogy a tömeg A hivatalos amerikai magyará­zat szerint azért kellett beverni e szörnyű tömegpusztító fegyvere­ket, hogy megtörjék a fanatizált japán hadsereg ellenállását, ezzel több százezer embert mentettek meg a haláltól. Eltekintve attól a ténytől, hogy minden hadi egyez­ménnyel ellenkezik a civil lakos­ság elleni háborús fellépés - mindkét városban a polgári la­kosság volt a célpont -, napjain­kig elhallgatják a tényt, hogy az atomprogramban részt vett tudó­sok döntő többsége azt javasolta, a tokiói öböl térségében robbant­sák fel á bombát. Egy esti idő­pontban ugyanis Japán lakossá­gának mintegy negyede nappali világosságot látott volna, ami elég erős érv amellett, hogy az el­és az energia tulajdonképpen egyenlőek egymással. Két évvel ké­sőbb fogalmazza ezt meg matema­tikai formában, ez a bizonyos E = m.c2 . A hirosimai atombomba fel­­robbantásakor e képlet szerint ala­kult az uránizotóp pusztító energi­ává. Viszont az említett két levél aláírásán túl Albert Einstein az atombomba kifejlesztésében nem vett részt. Azonban békeszereteté­­ről érdemes elmondani: mélyen megbánta, hogy az amerikai elnö­köt az atomprogram beindítására buzdította. A háborút követően szó szerint azt nyilatkozta: ha tudja, hogy a nácik nem képesek az atom­fegyver kifejlesztésére, a kisujját se mozdította volna. Hol alkották meg az atombombát? Az atombombával kapcsolatban három településnév forog a mai na­pig közszájon: Los Alamos, Han­ford és Chicago. Az atombombát valójában az új-mexikói sivatag kellős közepén levő Los Alamosban fejlesztették ki. A helyszín a legen­lenfélnek micsoda hiheteden fegyverei vannak. Ezzel is elérhe­tő lett volna a fegyverletétel. Csakhogy ez a nagy szovjet diktá­tort, Joszif Visszarionovics Dzsu­­gasvilit, ismertebb nevén Sztálint aligha hatotta volna meg. A má­sik változat ugyanis arról szól, hogy Sztálin a potsdami konfe­rencián - amely épp augusztus elején ért véget - meglehetősen nagy politikai étvágyról tett tanú­­bizonyságot: úgy gondolta, hogy az egész kontinentális Európát érdekszférájához tudja csatolni. Ráadásul a szövetségesi szerző­désből következett, hogy három hónappal az európai harcok meg­szűnése után a Szovjetunió hadat viselhet Japán ellen. Ami azt a ve­szélyt hordozta magában, hogy a da szerint Groves tábornoktól, a Manhattan Terv katonai parancs­nokától, a nevezetes Pentagon épí­tési munkálatainak katonai vezető­jétől származik, aki félve attól, hogy a több millió német szárma­zású amerikai esetíeg értesíti a náci titkosszolgálatot arról, hogy mi tör­ténik az Újvüágban, hermetikusan elzárható helyre javasolta felépíte­ni a kutatóbázist. Hogy mennyire igaza volt, arra a legjobb példa, hogy Hitieréknek fogalmuk sem volt róla, hogy mi folyik e titkos vá­rosban több tízezer tudós - köztük számtalan német emigráns kutató - részvételével. A munkálatokat a nagyszerű szervező, kitűnő tudós, Robert Julius Oppenheimer vezet­te. Remek teljesítményét dicséri, hogy alig négy év alatt sikerült e gi­gantikus munkát elvégeznie. Kezdettől fogva két irányban folytak a kutatások: az urán 235- ös izotópját felhasználó, valamint a mesterségesen előállított, plutó­nium alapú fegyver kikísérletezé­sét tűzték ki célul. Ez utóbbihoz a töltetet a chicagói egyetem metal­szovjet birodalom ebben az irány­ban is terjeszkedhet. Történészi vélemények szerint Truman egyeden emberrel, Winston Churchillel egyeztetett az atom­bomba bevetése ügyében. Az an­gol miniszterelnök rábólintott: így üzentek Sztálinnak. Ezt a vé­lekedést támasztja alá a Truman által kiadott elnöki üzenet is: Na­gaszaki után kijelentette, bárhol, bármikor be tudják vetni e ször­nyű fegyvereket. Pedig évekig nem volt neki több ilyen. Tehát Hirosima pusztulása egyben az antifasiszta koalíció végét is jelen­tette. Vagyis valójában nem Chur­chill 1946-os fultoni beszédétől kellene számítani a hidegháború kezdetét, hanem az angol minisz­terelnök 1945-ös rábólintásától. lurgiai laboratóriumának munka­társai biztosították. Vezetőjük Enrico Fermi Nobel-díjas fizikus volt. Legközelebbi munkatársai Szilárd Leó és Neumann János. Ez utóbbiról viszont érdemes tudni, hogy Los Alamosban sem tudták nélkülözni: olyannyira, hogy egy sor műszaki megoldás az ő nevé­hez fűződik. A hanfordi kutatóközpont fő fel­adata olyan nagyenergiájú atom­reaktor kifejlesztése volt, amely ontja magából a plutóniumot. Fő­mérnöke, Wigner Jenő kapta a fel­adatot ennek kifejlesztésére. Hogy ezt milyen sikerrel oldotta megt ar­ra a legjobb példa, hogy ma őt te­kintik a világ első ipari reaktora megalkotójának. Az egyetlen zseni Wigner Jenő visszaemlékezései­ben írja, hogy sok nagy tudós volt a magyarok között, de zseni csak egy: Neumann János. A neves ma­tematikusnak az atombombával kapcsolatban is több felismerés fű­ződik a nevéhez: elsőként jött rá ar­ra, hogy a bomba nem konyhaszek­rény nagyságú, csupán egy doboz­nyi lesz. A laikus vélekedéssel el­lentétben pontosan tudta, nem elég két, csaknem kritikus mennyi­ségű tömeget csak úgy egymáshoz dörzsölni, az uránizotóp ettől még nem robban. Sőt: az is kevés, ha összerobbantják őket. Kiszámítot­ta, mekkora nyomás és hőmérsék­let kell a láncreakció beindításá­hoz. Rájött: hirtelen nyomásnöve­lésre van szükség. Ehhez kidolgoz­ta a rálövéses módszert. A neutron­lassítást Neumann János javaslata szerint a 99,99%-os tisztaságú gra­fittal oldották meg, és az ehhez szükséges elektrolitikus eljárást is ő dolgozta ki. Családi séta a hirosimai Béke­kapu alatt - a jubileumi kapu­sor francia alkotók munkája (Archív- és TASR-felvételek) Miért dobták le Japánra az atombombákat? FELHŐS ÉG, ESŐ, 20 - 26 FOK A Nap kel 05.36-kor - nyugszik 20.19-kor A Hold kel 06.31-kor - nyugszik 21.16-kor A Duna vízállása - Pozsony: 320, árad; Medve: 285, árad; Komárom: 265, árad; Párkány: 180, árad. KIJEV 28 ELŐREJELZÉS Jobbára felhős marad az ég, he­lyenként záporra, esőre számítha­tunk. Mérséklő­dik az északi szél. A napi hőmér­séklet 22 és 26 fok között alakul, északon 20 fok valószínű. Az éj­szaka folyamán 10 és 14 fok kö­zött alakul a hőmérséklet, az idő­járás jellege holnap sem változik meg számottevően, főként a nyu­gati régióban valószínűsíthető csapadék. Hétfőn továbbra is az évszakhoz képest hideg, nedves időre számíthatunk. 0RV0SMETE0R0L0GIA Az időjárás fő­ként a szív- és ér­rendszeri problé­mákkal küszkö­dök szervezeté­nek működésére lesz jótékony ha­tással. A nap folyamán gyakrab­ban jelentkezhet torokfájdalom, fejfájás, nehéz napra számíthat­nak a mozgásszervi megbetegedé­sekkel küszködök is. Megnő a ma­gas vérnyomásúak aktivitása és teljesítőképessége. Gyakrabban léphet fel depresszió, valamint a külső eredetű bőrbetegségek is fo­kozottan jelentkeznek majd. 33V. TUNISZ

Next

/
Thumbnails
Contents