Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)

2005-07-01 / 152. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005.JÚLIUSI. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ VECSERNJE N0V0SZT1 Több mint háromezer bosz­niai szerb személy nevét tette közzé a belgrádi lap, akik Sreb- renicában és környékén vesz­tették életüket a boszniai hábo­rú idején. A lista végén fel vannak tüntetve az áldozatok hozzátartozóit és a háborús vé- teránokat tömörítő szerveze­tek. Egy hónapja Szlobodan Milosevics volt jugoszláv ál­lamfő hágai perén bemutatták a hat srebrenicai muzulmán ki­végzését megörökítő felvételt, azóta a belgrádi sajtóban egyre erőteljesebben nyilvánul meg az az igény, hogy a világ tudo­mást szerezzen a Srebrenica és a város környékén meggyilkolt szerb áldozatokról is. A boszni­ai békefenntartó haderő 2003 áprilisában tartóztatta le és ad­ta ki a hágai Nemzetközi Tör­vényszéknek Naser Oricot, a boszniai muzulmánok egyik parancsnokát. A vád szerint 1992-ben az általa vezetett egység lerombolt és kirabolt legalább 50 szerb falut, és sok embert lemészároltak. Magyarország az 1941-ben visszafoglalt területek lakóinak kollektiven megadta az állampolgárságot Lappangó magyar állampolgárság? Nagy az érdeklődés a dél­vidéki magyarok körében a Magyarok Világszövetsé­ge (MVSZ) által felfedezett úgynevezett „lappangó magyar állampolgárság” iránt. Az MVSZ szerint ha a magyarországi szervek nem ismerik el, hogy a bácskai magyarokat soha senki nem fosztotta meg a magyar állampolgárságtól, akkor bíróságnak kell majd erről állást foglalnia. MTI-HÁTTÉR Patrubány Miklós, az MVSZ el­nöke május elején jelentette be, hogy még mindig hivatalosan ma­gyar állampolgárok a volt Jugo­szlávia területén élő magyarok és leszármazottaik, mert soha senki sem fosztotta meg őket ettől. Az állítást Gaudi-Nagy Tamás MVSZ- es Európa-jogi szakjogász tanul­mányára alapozzák. Az MVSZ a délvidéki magyarok rendelkezésére bocsát olyan for­manyomtatványokat, amelyekkel vissza lehet igényelni „a soha el nem vesztett magyar állampol­gárságot”. Rácz Szabó László, az MVSZ délvidéki elnökségi tagja szerint a Vajdaságban nagy az ér­deklődés a javasolt lehetőség iránt, jóllehet az emberek a ko­rábbiaknál is szkeptikusabbak a kettős állampolgárságról szóló ta­valyi népszavazás után. A világszervezet múlt heti zen- tai lakossági fórumán közel ötven formanyomtatványt osztottak ki, azóta is sokan kértek ilyen doku­mentumokat. Az egyik egy forma- nyomtatvány, amelyet a magyar diplomáciai külképviseleteken le­het benyújtani. A másik egy kitöl­tendő folyamodvány, amelyet a magyar köztársasági elnökhöz kell továbbítani, azzal a kéréssel, hogy „ismerje el” a kérelmező ma­gyar állampolgárságát. Rácz Szabó László szerint egy zentai jogász már beadta kérel­mét a szabadkai konzulátuson. Ha a magyar belügyi szervek el­utasítják, akkor nem a köztársa­sági elnökhöz, hanem egyenesen a bírósághoz fordul majd. Ha má­sodfokon sem sikerül elismertet­nie jogát az állampolgárságra, ak­kor az MVSZ nemzetközi segítsé­gért folyamodik. Ez tulajdonképpen precedens értékű jogi eljárás lenne: a bel­ügyi szervek elutasítása esetén magyar törvényszéknek kell majd kimondania, hogy jelen pillanat­ban a bácskai magyarok magyar állampolgárok-e vagy sem. Rácz. Szabó szerint az MVSZ ehhez megadja a jogi segítséget a zentai jogásznak, illetve mindenkinek, aki követi példáját. Magyarország az 1941-ben visszafoglalt területek lakóinak - a volt Jugoszláviában a bácskai, baranyai és muravidéki magya­roknak (a bánátiaknak nem, mert az német megszállás alá ke­rült) - kollektiven megadta a ma­gyar állampolgárságot. Gaudi- Nagy Tamás jogi tanulmányának lényege, hogy a párizsi béke- szerződés után Magyarország az elvesztett területeket birtokló utódállamokkal kötött kétoldalú egyezményekkel fosztotta meg az ott élő magyarokat magyar ál­lampolgárságuktól, de Jugoszlá­viával ilyen egyezményt nem kö­tött, tehát a bácskai, a baranyai és a muravidéki magyarok ma is magyar állampolgárok. „A magyarországi politikusok­nak világnézetüktől függetlenül meg kell érteniük, hogy a magyar nemzet mellé kell állniuk, külön­ben katasztrófába sodorják az or­szágot és a nemzetet. Tisztában kell lenniük azzal, hogy a külhoni magyarok az életükért küzdenek, és ehhez kell nekik a magyar állam- polgárság. Nem áttelepülni akar­nak, csak a biztonságot keresik azon a családon belül, amit nem­zetnek nevezünk. Küzdenek az alapvető emberi jogaikért, amely egyebek között a mozgásszabadsá­got is jelenti, hogy Magyarországot nem terhelve is meg tudjanak élni” - szögezte le Rácz Szabó László. A politikus szerint az MVSZ nem kíván megfeledkezni a bánáti ma­gyarokról sem. Szerinte ha Ma­gyarország elismeri a bácskai ma­gyarok magyar állampolgárságát, az „áttörné az értelmetlen bloká­dot, és feloldaná az anyaországiak félelmeit a kettős állampolgárság­gal szemben”, és könnyebb lenne bevonni a kedvezményezettek kö­rébe a bánáti, de más külhonba kényszerített magyarokat is. Az orosz elnök megrökönyödött amerikai vendégei végül nem tették szóvá az esetet Putyin zsebre vágott egy gyémántgyűrűt FIGYELŐ Gúnyos és kétértelmű célzások kereszttüzébe került az orosz el­nök. Az amerikai hírműsorokban a szélesen vigyorgó műsorvezetők az esti összefoglalókban minden órá­ban megemlítették, hogy Putyin orosz elnök egyszerűen zsebre tett egy gyémántokkal kirakott gyűrűt, amelyet csak megmutatni akartak neki - írta a Magyar Nemzet. Az eset múlt héten szombaton történt Szentpéterváron, a világ­hírű Konsztantinovszkij kastély­ban, ahol az orosz elnök vezető amerikai üzletemberekkel talál­kozott. Jelen volt Robert Kraft, a Super Bowl győztes New England Patriots amerikai futballcsapat tu­lajdonosa is. A kötetlen beszélge­tés során Kraft lehúzta ujjáról és közelebbről megmutatta Putyin- nak azt a gyűrűt, amihez hasonlót a csapatot támogató szponzorok­nak adott az idei győzelem után. A jelenetnek szemtanúja Rupert Murdoch sajtómágnás, Stanford Weill, a Citigroup bankcsoport el­nöke, valamint az IBM és az Intel több vezetője is. Putyinnak na­gyon megtetszhetett a 124 kismé­retű gyémánttal körberakott, több mint 50 ezer dollár értékű gyűrű, mert felpróbálta, váratlanul kezet fogott Krafttal, utána a gyűrűt le­húzta a bal kezéről és az ékszert a zsebébe csúsztatva elhagyta a ter­met. A Kelet-Közép-Európa II. vi­lágháború alatti és utáni történel­mét nem ismerő Kraft nagyon cso­dálkozott a hirtelen mozdulaton, de sem ő, sem a többi megrökö­nyödött amerikai vendég nem tet­te szóvá az esetet. A jelenetet a fo­tósok is megörökítették, és az új­ságírók is beszámoltak róla. A Jelcin által KGB-ezredesből államfőnek kiválasztott Putyin hí­res az ékszerek iránti szeretetéről. Az év elején jelentették a nemzet­közi hírügynökségek, hogy amíg Oroszországnak gondot okoz a la­kosság villany-, víz- és WC papir ellátása, addig Putyinnak 60 ezer dolláros svájci Patek Philippe Per­petual Calendar típusú óra ketyeg ajobb kezén. Az amerikaiak után másnap Pu­tyin elnök egy német üzletembe­rekből álló küldöttséget fogadott. A nemzetközi pénzvilág oroszor­szági beruházó kedvét alapvetően megingatott Jukosz-ügy és a Ho- dorkovszkij-per után a Kreml min­dent elkövet, hogy az elvesztett bi­zalmat valamilyen módon vissza­szerezze. Azért egy kis homok­szem belekerült a rosszul időzített és ügyetlenül összeállított píár programba, mert a múlt héten Pu­tyin pártjának egyik képviselője váratlanul, minden előzetes beje­lentés nélkül, alkotmányt módosí­tó törvényjavaslatot terjesztett a Duma elé. A pár soros javaslat el­fogadása esetén az alkotmány vá­lasztások előtti megváltoztatásá­val lehetővé válna a szovjet típusú diktatúra felé gyorsan haladó Pu­tyin számára, hogy az eddig sűrűn hangoztatott véleményével ellen­tétben harmadszor is Oroszország elnökévé válasszák. KOMMENTÁR Drága, silány, de szlovák MOLNÁR IVÁN Idén a lakosság alig harmada tervez nyári kirándulást, en­nek is a fele külföldön tölti szabadságát. Horvátország, Gö­rögország, Olaszország, Bulgária, Magyarország a megál­modott üdülőparadicsom a szlovákiai turisták számára, mi­közben egyre kevesebben látogatják a hagyományos hazai turistaközpontokat. Az ok rendkívül egyszerű. A nyári turis­tautat ugyan elsősorban a nagyobb'keresettel rendelkezők engedhetik meg maguknak, azonban ők sem hajlandók pusztán lokálpatriotizmusból ötödosztályú szolgáltatásokra szórni a pénzüket. Pozsonyban egy minőségi szállodában egy éjszaka 4-5 ezer, Poprádon 2-3 ezer koronába kerül. Ekkora összegért a hazai utazási irodák bármelyik földközi-tengeri ajánlatát igénybe vehetjük, repülőgépes úttal és kiegészítő szolgáltatásokkal együtt. Mindezzel nem lenne semmi baj, hiszen a minőségi szolgáltatásokat meg kell fizetni, és a hazai szállodák bizto­sak is benne, hogy ők magasabb színvonalú szolgáltatásokat nyújtanak, mint valamely „arab vagy balkáni csehó”. Hogy a szlovák szállodák önbizalma korántsem megalapozott, azt a Szlovák Kereskedelmi Felügyelet legutóbbi felmérése bizo­nyítja. Eszerint a hazai vendéglátók több mint fele nem felel meg a minőségi követelményeknek. Az elmúlt években a helyzet nem hogy javult volna, de még romlott is. 2003-hoz képest a felügyelet lényegesen több hiányosságot tárt fel. Pontatlan vagy hiányzó díjszabások, aránytalanul magas árak, katasztrofális szellőzés, veszélyes elektromos vezeté­kek, hanyagul öltözött személyzet - a legjobb szállodákban is előforduló hibák. Mindez természetesen csak a jéghegy csúcsa, valós képet csak az tud adni a hazai szállodákról, aki már élvezte szolgáltatásaikat. A felügyelet szerint a legnagyobb hiba, hogy az elmúlt évek­ben szinte bárki nyithatott szállodát, ez természetesen meg­látszik a minőségen is. Az amatőr szállodások kicsapongása­inak ugyanakkor a jó minőséget és elfogadható árakat kíná­ló vendéglátósok isszák meg a levét, hiszen aki egyszer már pórul járt egy hazai szállodában, már csak nehezen veszik rá még egy szlovákiai üdülésre. A silány szolgáltatásokat nyújtó szállodáknak közben to­vábbra sem kell félniük, hiszen a Szlovák Kereskedelmi Fel­ügyelet, annak ellenére, hogy 208 szállóban talált hiányos­ságot, csak négy büntetést szabott ki, alig 34 ezer korona ér­tékben. Mindez nevetségesnek tűnhet, a tisztességtelen kon­kurencia azonban tönkreteheti a minőségi szolgáltatásokat nyújtó szállodákat is. Ha ez utóbbiak nem fognak össze, és a kereskedelmi felügyelettel együttműködve nem veszik fel a harcot a szélhámosokkal szemben, pár év múlva már csak a megszállott szlovák hazafiak nyaralnak majd itthon. JEGYZET A pártkatona dilemmája SZÁSZI ZOLTÁN Rendes katonája vagyok én a pártomnak. Legalábbis úgy gondolom. Mindent megte­szek magamért, hogy minél jobb legyen nekem, mert úgy gondolom, ezáltal pártom­nak is jó lesz. Ha én gazdag vagyok, tudok ajándékozni, ha pozícióban vagyok, tudok tenni elsősorban magamért, másodsorban is magamért, aztán van a futottak még ka­tegória, ide tartoznak a have­rok, a szekértolóim meg egyebek. Teljesen őszintén utcáról bejött embernek majd akkor segítek, ha ad is vala­mit. Most egy kicsit gondban vagyok. A helyzet ugyanis az, hogy éppen állást szerveztek nekem, no nem annyira zsí­ros, de bukott vállalkozó ne válogasson. A helyzet az, hogy ha pár­tom is segít, meg máshol is úgy akarják, akkor köztiszt­viselő lehetek. Nem rossz meló, néha utazni kell, de ilyenkor legalább a saját üz­leteimet, politikai tárgyalá­saimat is lerendezhetem és még pénzbe se kerül. Jó kis hely lenne, de van ám egy kis bibi. A kérdés az, hogy bevalljam-e párttagságom, mi több, funkcióm, vagy hallgassak, mint tetű a var alatt? Mert ha bevallom, ak­kor lehet, hogy ugrik a bolt, ha meg nem vallom be... Na ugyan mi történik, ha nem vallom be? Semmi! Attól még én igaz pártkatona ma­radok, meg különben is az vesse rám az első követ, aki eltalál. Elsősorban a fene se tudja meg, hogy nem vallot­tam be a párttagságom, ha meg kitudódik, hát akkor is­tenem, elfelejtettem, van ilyen, hiszen én dolgozom, már most keményen dolgo­zom, aki meg dolgozik, az ugye hibát is vét. Jó ez a párttagság, igen finom do­log. Dől a pénz, gyarapodik a kapcsolatrendszer, van egy kis hatalom, annak meg olyan isteni íze van, hogy mióta a nyelvem hegyén tu­dom, azóta szinte mámoros vagyok tőle. Van a nyelvem hegyén más is, de mit csináljon az em­berfia, Sok az alfél, sokat kell ma már a nyelvnek dol­gozni, míg valamit elér az ember. De csak szorgalma­san! Megy ez fiúk, mint az ágyban bukfenc! Bevallani vagy nem bevallani, ez itt a kérdés, avagy nem akkor ne- mesb-e a párttag lelke, ha ki­nyalja a lehetséges kinyalni- valókat, hogy neki meg az ő alfelét nyaló számára íze- sebb legyen a mindennapi falat?

Next

/
Thumbnails
Contents