Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)

2005-07-01 / 152. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005.JÚLIUSI. Kellemes meglepetés a Waterfall bemutatkozó, a rock, az art-rock és az ethnozene határán egyensúlyozó cd-je 8 KULTÚRA - HIRDETÉS RÖVIDEN A Böngésző nyertesei A Vasárnap 26. számában feltett kérdésre Súgó Csiga a helyes válasz. E héten az 500-500 koronát Török Aurélia somorjai, özv. Horváth'Júlia nemesócsai és Lakatos Mária nagykaposi olvasónk nyerte. Gratulálunk! Kusý-díj Kubička Kucsera Klárának Pozsony. Idén Kubička Kucsera Klára művészettörténésznek ítélték oda a Martin Kusýról elnevezett építészeti díjat. A magas szakmai díjat az építészettörténet területén kifejtett kutatómunká­ja, szakírói és publikációs tevékenysége elismeréseként adomá­nyozták a Besztercebányán élő művészettörténésznek, (tb) A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok Mikor, ha nem most? MŰSORAJÁNLÓ Szombat: reggel 7 órakor kez­dődik a Hétről hétre című zenés, publicisztikai műsor. Itt a vége! Mármint a 2004-2005-ös tanév­nek. Hogy milyen volt, arról Szi­geti László oktatásügyi államtit­kár nyilatkozik. Az aratás viszont még előttünk van. Mennyire ké­szült fel rá az ország, szintén a té­mák közözött szerepel. A közel­múltban adták át Pozsonyban a Szlovák Irodalmi Alap díjait, köz­tük a Madách-fődíjat és nívódíjat is. Lacza Éva irodalmi magazinjá­ban, a Tékában megszólal a bíráló bizottság elnöke, a díjazottak kö­zül pedig Vida Gergely költő és F. Kováts Piroska műfordító. 15 órá­tól 80. születésnapja alkalmából Turner Zsigmond színművésszel beszélgetünk. Vasárnap: A 9 órai hírek után kezdődő Világosságban felidéz­zük a neves papköltő, Mécs Lász­ló alakját, születésének 110. év­fordulója alkalmából. A 10 órai hírek után Nyitrai Nóra várja a hallgatókat a Randevúban. Bene­dek Elek meséi közül meghallgat­hatják Erős János történetét, ott jártunk a pozsonyi Duna Utcai Alapiskola tanévzáróján, beszá­molunk a Taksonyi Hagyományos Zenésztalálkozóról, vendégünk lesz Kovács Lajos, az Alszik elnö­ke, akivel az I. Alsószeli Jurta Na­pok Kulturális Fesztivál és Nyári Szabadegyetemről beszélgetünk, bemutatjuk a Waterfall együttest, majd a Magyar Rock Dalszínház mutatkozik be. A 14 órai hírek után Lacza Tihamér műsorát, a Kaleidoszkópot közvetítjük. Ben­ne Csicsay Alajos nyugalmazott pedagógus és író arról beszél, hogy biológia-kémia szakos tanár létére miért ír könyveket a ma­gyar királyokról és uralkodókról. Dr. Jávorka Ágostont két érdekes űrkutatási eseményről kérdez­zük, végül pedig bemutatjuk a té­vé- és dokumentumfilm ren­dezőnek készülő budapesti Ta­kács Máriát (culka) Mindig kétségeim vannak az elkövetkező percek él- vezhetőségéről, ha egy in­duló zenekar cd-jét helye­zem a lejátszóba. LOVAS TIBOR Hangzavart várok, amatőr stú­diómunkát óránként kétszázért, pontatlan hangszerkezelést, ha­mis éneket, vagy ami még rosszabb, számítógépes robotze­nét. De most a kezdő zenekarok­kal szembeni minden előítélete­met megszüntette a királyhelmeci Waterfall zenekar Mikor, ha nem most? (If not now, when?) című bemutatkozó cd-je. Odaszögezett a lejátszó elé. Azóta már vagy hús­szor hallgattam végig. Egyre na­gyobb élvezettel. . A lemez kellemes meglepetés. A rajta lévő dalok egyszerűen jók. A rögzítés mesterember munkája, még ha nem is mesteri. A dallamos rock, az art-rock és az ethnozene határán egyensúlyozó szerzemé­nyek élvezetesek minden szituáció­ban, autóban, bulin vagy elandalo- dáshoz, eseüeg világfájdalom ellen vagy annak fokozására egyaránt ajánlhatóak. Ez a zene túlmutat az eldugott régió határain - ahonnan a zenekar indul és nyoma sincs benne semmiféle provincializmus­nak. Legyünk őszinték, hányán tudják ma a Mezzofortéről, hogy Reykjavíkból indult? És főleg, kit érdekel? Leginkább a lemez multiinstru­mentális hangzáskavalkádja az, ami figyelemre méltó. Közelmúl­tunk zenei korcskiadványainak si­kereit látva igazán bátor tett volt a Waterfalltól olyan sajátos hangsze- relésű zenét készíteni, amelyben megszólal például a klarinét vagy a szaxofon is. Ez utóbbi nem a szoká­sos szólószerepben tűnik fel szinte minden dalban, hanem a kíséret ré­szeként. Az ütősök, a konga és a djembe hangja azért feltűnő a lemezen, mert ez a zene a legkevésbé sem la­tin vagy afrokubán jellegű. A tánc­ritmus helyett valamiféle sötét, gyakran vészjósló háttérzajként hangsúlyozzák ki az amúgy is erősen pesszimista dallamvezetést és komor gitárhangzást. A dobolást visszafogott magabiztosság jellem­zi, akárcsak Charlie Watts vagy Ringó Star estében. Az első demo- felvételek után különösen élvezetes volt hallani, hogyan veti le a zene­kar gitárosa a napjainkban oly nép­szerű U2-s Edge 7-es számú mezét, és hogyan fordul a biztos sikert ke­vésbé ígérő, ám sokkal eredetibb, önálló hangzás felé, amelyben a leghangosabb gitárszólam igazi hangszeres szólóvá növi ki magát. Figyelemre méltó az ének- és vo- kálszólamok belső építkezése és minősége. A zenekar énekesének színészmúltja tetten érhető az igé­nyesen artikulált énekmondáson, a kitörni készülő belső energiától sis­tergő kifejezésmódon. Főleg a ma­gyarul énekelt dalokban érezhető az a feszült harmónia, ami a saját A Waterfall tagjai Nádasdi Péter - ének Móricz Walter - gitár, ének Mátyás Róbert - dobok Múdry Valér - basszusgitár Pataky Károly - klarinét, sza­xofon, billentyűsök Haminda Tibor - ütősök szövegeit (verseit) éneklő előadó- művészek (igricek) sajátja. A basszusgitáros teljesítményét ezen a lemezen nem értékelhet­jük csupán a ritmusszekció része­ként. A hangszer Jaco Pastorius óta ismert lehetőségei időről időre bravúros technikával villan­nak meg. Jó ízlésre és a basszusgi­táros ízig-vérig csapatmuzsikus voltára vall, hogy ezek a „villaná­sok” - bár én szívesen hallgatnám őket akár egy egész szólólemezen is - soha nem szorítják háttérbe a zenekar klasszikus értelemben vett individualistáit. És nem hall­gatható el még egy összehasonlí­tás. A dalok véletlen vagy tudatos inspirációját az art-rock nagy­szerű képviselőivel, Nick Ca- vesszel és Lou Reeddel bátran fel­vállalhatja bármelyik induló ze­nekar. Nagy elődöktől tanulni so­ha nem szégyen. A kortárs zene forrástagadó, mindentől külön­bözni akaró dallamtalansága bőven szolgál ellenpéldával. Presser Gábor mondta egyik in­terjújában: „... zenész az, aki hang­szeren játszik.” Nos, a Waterfall együttes zenészek társasága. Nem szuper- vagy megasztárok, nem az év hangjai. De talán pont ezért, röpke három percek helyett hosszú órákra szerezhetnek örömet hall­gatóiknak. Ha nem most, mikor? PÓLUS CITY CENTER 3 Hod. parkovania (po-pia) zadarmo víkendy zadarmo BP-5-12814

Next

/
Thumbnails
Contents