Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)

2005-07-26 / 172. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ PANASZ A szerb napilapnak egy ta­nú megerősítette, hogy a ko­szovói válság idején albán polgárok - köztük gyermekek - holttestét égették el egy dél­szerbiai gyárban. A mértéka­dó újság munkatársa titokban készített interjút egy szkopjei személlyel, aki féltve saját és családja biztonságát, nem kí­vánta elárulni a nevét. Arról viszont nyíltan beszélt, hogy az 1999-es koszovói válság idején, amikor a NATO gépei bombázták Jugoszláviát, al­bán civilek holttestét égették el egy dél-szerbiai gyár ke­mencéjében. Erről a bűntény­ről első ízben tavaly decem­berben tájékoztatta a nyilvá­nosságot a múlt bűneinek fel­tárásával foglalkozó Natasa Kandics, a Humanitárius Jogi Alap (FHP) elnöke. Kandics asszony pontosan leírta, mi hogyan történt, és belgrádi különbíróság foglalkozni kez­dett az üggyel. Néhány héttel később Kandics asszony meg­kongatta a vészharangot, mondván, cikke megjelenése után Surdulicában, Vladicin Hanban és Vranjéban megfé­lemlítik és fenyegetik a pol­gárokat, hogy felfedjék az FHP forrásait. ABC Charles Zentai fia szerint egy 11 évvel ezelőtt készült magnetofon-felvétel tisztáz­za apját. A háborús bűnökkel vádolt Zentai fia Perthben nyilvánosságra hozott egy felvételt, amely szerinte tisz­tázza apját egy budapesti zsi­dó fiatalember meggyilkolá­sában való részvétele alól. Ernie Steiner az ABC ausztrál rádiónak kijelentette: apja nem lehet bűnös, mert az események, amikkel vádol­ják, azután történtek, hogy elhagyta Magyarországot. Bizonyítékul erre egy 1994- es felvételt mutatott be, ame­lyet apja és azóta elhunyt anyja készítettek, családi em­léknek. Azon Zentai azt állít­ja: többek között azért hagy­ták el Budapestet 1944. no­vember 7-én a magyar had­sereg egységeivel, mert a szovjet katonák zaklatták és megerőszakolták a magyar nőket. A 83 éves Zentait az­zal vádolják, hogy bűntársai­val 1944. november 8-án egy budapesti katonai barakkban megkínozta, majd agyonver­te a 18 éves Balázs Pétert, mert a fiatalember nem vi­selte a zsidókat megkülön­böztető sárga csillagot.- Ne nyavalyogjon már, inkább adott volna borítékot az altatóorvosnak is! (Kiss Tibor rajza) A merényletek alapos megtervezése kizárja az összefüggést a két eset között London és Sarm-es-sejk: csak ideológiai kapcsolat A világ dzsihádista moz­galma túlságosan szétap­rózott, decentralizált ah­hoz, hogy levezényeljen egy előbb Londont, azután Egyiptomot célba vevő ter­rorhadjáratot, de a me­rényletek végrehajtói kö­zötti ideológiai kötelékhez nem fér kétség - vélik nemzetközi szakértők. MTI/AFP-HÁTTÉR A sarm-es-sejki, több mint nyolcvan halálos áldozatot köve­telő öngyilkos támadások két nap­pal követték a londoni tömegköz­lekedési vonalak elleni merényle­tek második hullámát: ez a „terro­rizmus határok nélkül” (miként a Le Monde francia lap fogalma­zott), meghökkentő ugyan, de „semmi olyan konkrét információ nem áll rendelkezésünkre, amely megalapozná összekötésüket” - mondja Rohan Gunaratna Srí Lanka-i kutató, akit Oszama bin Laden szervezetének legjobb is- merőjeként tartanak számon. A sarm-es-sejkihez fogható ak­ció hosszadalmas, aprólékos terve­zése kizárja azt, hogy a terroristák néhány nap alatt előkészíthették volna csak azért, hogy fokozzák a Londonban kiváltott iszonyatot - fűzi hozzá Magnus Ranstorp, a skóciai Saint-Andrews Egyetem terrorizmuskutató központjának igazgatója. A 2004 októberében végrehajtott tábai merénylet (34 halott) az egyiptomi nyomozók szerint hét hónapos előkészülete­ket vett igénybe. „Akik tehát Sarm- es-Sejkben csaptak le, régóta ké­szen álltak. Legfeljebb talán megsi­ettették a dolgokat”. „Nincs műveleti vagy logiszti­kai kapcsolat. Ami kapcsolat fennáll, az abból adőüSt, hogy az al-Kaida forradalmi ideológiává nőtte ki magát”, amelyre több cso­port is hivatkozik. Alain Bauer francia kriminológus szerint „el kell felejteni a klisét a James Bondos filmek gonoszáról, aki tit­kos bázisáról mozgatja a szálakat. A csapásokra vonatkozó döntése­ket helyi szinten hozzák”. A szakértők szerint a dzsihád minden egyes mozgalma saját maga végzi a tervező munkát, mi­közben természetesen örül az egymást követő akciók kiváltotta terrorizáló hatásnak. Londonban az első, július 7-i merényletek a Nyolcak skóciai csúcsértekezletének nyitónapján történtek, a sarm-es-sejki táma­dást magára vállaló csoport pedig annak a három iszlámistának a jú­lius 2-án kezdődött perére hivat­kozik, akiket a tábai merénylet­ben való részvétellel vádolnak. „Egyiptomban van elégséges helyi ok arra, hogy egy helyi ki­sebbség az erőszak világába bil­lenjen, nem szükséges nemzetkö­zi hálózatokra gondolni” - vallja Jean-Luc Marret, a párizsi székhe­lyű Stratégiai Kutatási Alapítvány munkatársa. Maguk cseleksze­nek, még ha elmondható is, hogy létezik a doktrínabeli szolidaritás a világ dzsihádizmusával. Ilyen kontextusban a londoni merényletek elkövetőjeként je­lentkezett Abu Hafsz al-Maszri Brigádjainak fenyegetéseit, ame­lyeket az Egyesült Államok mel­lett Irakban szerepet vállaló or­szágoknak címzett - mint amilyen Dánia, Olaszország vagy Hollan­dia -, komolyan kell venni. „Erő­sen aggódom az olaszországi helyzet, főleg az év végével köze­ledő választások miatt” - jegyzi meg Alain Bauer. Marret szerint „a legaggasztóbb a második londoni merénylet. Mi­közben minden lehetséges szolgá­lat mozgósítva van, négy ismeret­lennek sikerül átjutnia a hálón. Ez azt jelenti, hogy már nem lehet ki­szűrni ezeket a fickókat. Túl so­kan vannak”. Sarm-es-Sejk több csúcstalálkozó helyszíne volt, 2002-ben az UNESCO a „béke városa” címet adta neki Az egyiptomi idegenforgalom gyöngyszeme MTI-HÁTTÉR A vörös-tengeri Sarm-es-Sejk, ahol szombatra virradóra merény­letsorozatot követtek el, az egyipto­mi idegenforgalom gyöngyszeme, ahol Hoszni Mubarak elnök elősze­retettel szervez nemzetközi fóru­mokat. A Sínai-félsziget déli csücskén található, hegyek közé beékelt mo­dern városban három szín domi­nál: a tenger kékje, a hegyek okker­sárga, a villák és a szállodák fehér színe. Alig húsz éve épült ki szinte a semmiből, s azóta számos nemzet­közi békekonferencia színhelye volt. Sarm-es-Sejk 2000 végén izra­eli-palesztin csúcstalálkozó szín­helye volt, amelyen a vendéglátó Hoszni Mubarakon kívül részt vett Bili Clinton akkori amerikai elnök, Ehud Barak akkori izraeli kor­mányfő és a néhai Jasszer Arafat palesztin elnök. Clinton utódja, George Bush is részt vett egy, a híres üdülőhelyen tartott arab-amerikai csúcstalálko­zón, amely a közel-keleti békefo­lyamat újraindítását célozta; ezen Hoszni Mubarak, II. Abdallah jor- dániai király, Ahamad bin Isza al­Kalifa sejk, Bahrein uralkodója, Ab­dallah bin Abdel-Aziz szaúdi trón­örökös és Mahmúd Abbász akkori palesztin kormányfő volt jelen. A Sínai-félsziget többi részével együtt Sarm-es-Sejket Izrael 1982- ben adta vissza Egyiptomnak az 1978-ban Camp Davidben tető alá hozott és 1979 márciusában aláírt békeszerződésnek megfelelően. A világ négy másik városával együtt az UNESCO a „béke városa” címet adományozta Sarm-es-Sejknek 2002-ben. Az üdülőhely fokozato­san a mélytengeri búvárok felleg­várává vált. A sportág kedvelői na­ponta hajóznak ki bárkáikon a kö­zeli kis szigetekhez és elsüllyedt ha­jóroncsokhoz. A népszerű, vendég­látó-ipari létesítményekben bővel­kedő tengerparti üdülőhely, ahová teli charterjáratok szállítják a pi­henni vágyókat, egyre több európai - közöttük is a legtöbb az orosz és a német -, valamint arab turistát vonz. Az elsősorban idegenforgal­mi szempontból fejlesztett város immár több kilométer hosszan el­nyúlik a tengerparton. Hoszni Mu­barak elnöknek is van itt rezidenci­ája, ahol az év egy részét tölti, és ahol a vendégeit fogadja. KOMMENTÁR Szegénységi bizonyítvány RÁCZ VINCE A nyári szünidő a pedagógusok életében jó esetben a pihe­nés, a felhőtlen kikapcsolódás időszaka. Mondom, jó eset­ben. Mivel a helyzet úgy áll, hogy a nemzet napszámosaként - nem véletlenül - aposztrofált pedagógusaink egy része a vakáció idejére az utcára kerül. Pontos számokat ugyan nem tudni, de vélhetőleg nem keveseket érint a probléma. A ta­karékoskodó intézményvezetők etikai szempontból erősen kifogásolható módszerrel élve csak a tanévre szóló, vagyis tíz hónapos munkaszerződést kötnek egynémely alkalma­zottjukkal, főként a pályakezdő és a közvetlenül nyugdíjaz­tatásuk előtt álló pedagógusokkal. A szóban forgó iskolai alkalmazottaknak pedig - megfosztva a munka után járó szabadság lehetőségétől - a nyár két hó­napjára más munka után kell nézniük. Feltéve, ha nem sze­retnék, hogy felkopjon az álluk a munkanélküli-segélyen. Ez a hála, amiért szeptembertől júniusig húzzák a tanügy igá­ját. így lesz a jól megérdemelt pihenőből kényszerpihenő, idegőrlő - valljuk be, az esetek többségében eredménytele­nül végződő - álláskeresés, a tervezett kirándulásból gyo­morrándulás. Persze nem kötelező elfogadni a munkáltató feltételeit, de kérdem én, melyikünk nem írna alá egy még oly kedvezőt­len munkaszerződést is, ha egyszer a megélhetésről van szó. A jelek szerint a honi pedagógustársadalom - kevés kivétel­lel a tagjai sorában - még nem érett meg arra, hogy hatható­san képviselje személyes érdekeit. Nincsenek tisztában azzal a keserű és mostanság mind gyakrabban hangoztatott igaz­sággal, hogy a felül levők gátlástalanságáért az alul levők gyávasága és nyájszelleme is felelős. Gyámoltalanságukért azonban aligha hibáztathatok. Akivel folyton packáznak, az előbb-utóbb hozzászokik. Tűnjék bármennyire is demagógnak, de nem a tanárokon kellene spórolni. Ha egy állam ezt teszi, vagy legalábbis kimondva-kimondatlanul erre buzdítja az iskolafenntartó önkormányzatokat és az oktatási intézmények vezetőit, ön­magáról állít ki szegénységi bizonyítványt. JEGYZET Allah ártatlan báránya JUHÁSZ KATALIN „Hű, ez blamázs!” - gondol­hatta Ian Blair londoni rend­őrfőnök, miután kiderült, hogy a pénteken lepuffan- tott „gyanús alak” nem hoz­ható összefüggésbe a leg­utóbbi robbantásokkal., A brit fővárosban mostanra már mindenki eszébe vés­hette, hogy meglehetősen kockázatos nyáron hosszú kabátban és kreol arcbőrrel mászkálni az utcán, a metró környékén pedig ez a viselet egyenesen életveszélyes. Bocsássák meg nekem az is­tenek, de első gondolatom az volt, hogy a szerencsétlen brazil villanyszerelő elemeit valamit az egyik kioszkból, vagy feketén kötötte be a HBO-t a kuncsaftoknak, szó­val vaj volt a fején, ezért próbált meglógni a rendőrök elől, ezért „nem működött együtt”. Aztán jól leszidtam magam. Nem voltam ott, nem tudom, mi történt, és lám, máris törvényszegéssel gyanúsítom Jean Charles de Menesest, aki sokakkal el­lentétben legálisan tartózko­dott és dolgozott Nagy-Bri- tanniában. Talán sosem derül ki, miért kezdett ro­hanni a szerelvény felé, ám annyi bizonyos, hogy a rendőrök közvetlen közelről lőtték fejbe a földön fekvő férfit, akinél utóbb sem­milyen gyanús szerkezetet nem találtak. Az én ítéletem szerint ez kö­zönséges gyilkosság. A fe­szült atmoszférát, a rettegést és egyáltalán: a londoni kö­rülményeket figyelembe vé­ve védekezés az ismeretlen ellen. A Scotland Yard ugyan elnézést kért az ártatlan fér­fi haláláért és tragédiának nevezte a történteket, a brit rendőrség ugyanakkor hang­súlyozta, a férfi gyanúsan vi­selkedett, hátizsák volt nála, akárcsak a két támadás elkö­vetőinél, és felszólításra sem állt meg. A londoni hátizsák­boltok lassan lehúzhatják a redőnyt, kabátot való­színűleg télen sem mernek majd viselni az ázsiaiak, és három lépésenként megáll­nak, hátha őket szólította valaki. Londonban egyéb­ként több ázsiai él, mint amennyi Pozsony lakossága, el lehet képzelni, hogyan ér­zik magukat mostanában. Pár éve beszélgettem a má­sodik generációs londoni pa­kisztániak egyik szellemi ve­zetőjével, aki szerint a gyűlöletet a brit állam szítja a médián keresztül, a köz­ponti akaratot kifejező állam határozza meg, ki az ellen­ség és ki a barát. Akkor mo­solyogtam ezen. Most már értem, miről beszélt Aki Na­waz, alias „Prophagandi”. Szerinte az európai ember számára minden „más”, „idegen” és „szokatlan” po­tenciális konfliktusforrás, ami ellen fel kell lépni. Elég átfutni a muzulmán jogvédő egyesületek interne­tes honlapjait, hogy kiderül­jön: a brazil fiatalember főbe lövését a londoni mu­zulmánok precedensnek te­kintik. Mert ami egyszer megtörtént, másodszor is megtörténhet, és ha van rá a többségi társadalom szerint racionális magyará­zat, akkor az eljárás könnyen legitimmé válhat. Allah kö­nyörüljön rajtuk, ha mindez igaz.

Next

/
Thumbnails
Contents