Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-23 / 170. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 23. MINDENNAPI KENYERÜNK A leleplezett aranyásók HAĽKO JÓZSEF Valaha valahol Amerikában egy csapat aranyásó különlegesen gazdag lelőhelyre akadt. Mikor a napi munka után a városba indultak, megfogadták, hogy senkinek, de senkinek a világon nem árulják el titkukat. És sikerült is betartaniuk, egyikük sem szólta el magát egy árva fél mondattal sem. Ennek ellenére visz- szatérésükkor ötven pénzéhes férfi követte őket. A kérdésre, hogy honnan tudtak a lelőhelyükről, meglepő választ kaptak: látszott az arcotokon! No de az már régi igazság, hogy az arc sokkal többet elárul, mint hinnénk. „Az ember kedélye elváltoztatja az arcát - írja az ószövetségi Sirák fiának könyve hol vidámra, hol meg szomorúra. A jó kedély jelét, a ragyogó arcot nehezen és bajjal találod meg.” (Sír 13, 31-32) A témát aztán több híres személyiség boncolgatta, ki komolyan, ki maró gúnnyal. „Ha tükörbe nézel, és nem tetszik a látvány - mondja Csehov -, ne a tükröt hibáztasd”, mert - teszi hozzá Cicero - „az arc a lélek tükre”.. „Egy bizonyos kor után - állapítja meg Albert Camus - mindenki felelős a saját arcáért.” Foglaljuk csak össze: éppen az arc az, melyen keresztül az ember belső világa kisugárzik, mely egyértelműen megmutatja, mi jelenti életében a legnagyobb értéket. Az arc árulkodik leginkább az ember egészéről, viselkedéséről, reakcióiról, hozzáállásáról, alapbeállítottságáról. Az e vasárnapi evangélium egy, a talált kincsről szóló minitörténet segítségével magyarázza ugyanezt. „Egy ember megtalálta - mondja Jézus -, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.” (Mt 13, 44) Elad, lemond mindenről. Mindenről! A kincstalálás megváltoztatja az embert, megváltoztatja a viszonyát mindenhez, „mindenét” el is adja, csak hogy megszerezze a forrását annak a kincsnek, azt a szántóföldet, amelyben találta, hogy kereshessen tovább még több kincseket. Jézus pedig hangsúlyozza, hogy az a talált kincs nem más, mint a „mennyei királyság”. Csakhogy ez a királyság nem akkor működik, amikor kialakítják a struktúrákat és az intézményeket, hanem akkor, amikor jelen van a király. Ő alapítja a királyságot, mely teljességében kizárólag az ő jelenlétével valósulhat meg. És a királyság aztán annál nagyobb, minél több ember ismeri el a „király” szuverenitását, de nem ám félelemből, alibista megfontolásokból, netán talpnyalás szándékával, hanem konkrét tettekben megnyilvánuló legmélyebb belső meggyőződésből. „Nem mindenki, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! - int óva Jézus - megy be a meny- nyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van.” (Mt 7,21) Mint ahogy minden szentmisén is a pap úgy beszél Jézusról, mint „aki él és uralkodik mind- örökkön örökké”, amire a hívők - ugyancsak minden misén - azt válaszolják kórusban, hogy „ámen”. De tegyük a kezünket a szívünkre, hányszor formális csupán e válasz, amolyan automatikusan, megszokásból visz- szavágott. Mert ugyanis, ha teljes mélységében átéreznénk, mi mindenre kötelez az az „ámen”, egész biztos, hogy nem ejtenénk ki oly könnyelműen, mint valami személytelen ténymegállapítást. Csakhogy így aztán egyáltalán nincs mit csodálkozni, hogy a mi arcunkon nyoma sincs annak, hogy kincset találtunk volna, s nem csoda tehát az sem, hogy bennünket bizony nem követnek azok, akik szintén szeretnének lelkileg gazdagodni. Ennek az „ámennek” azt kellene kifejeznie, hogy valóban „mindenek” felett - reakciók, hozzáállások, kapcsolatok és a legmélyebb ösztönzések fölött is maga Krisztus „uralkodik”, s hogy mindezeken áthatol, mindezt beragyogja és meghatározza az ő szeretete. Tolsztoj állapította meg nagyon kifejezően, hogy „az emberi élet egyetlen értelme segíteni Isten királyságának megvalósulását”. Amikor az aranyásók fent említett kibővült csapata visszaért az annyira ígéretes lelőhelyhez, keserű csalódás érte őket, időközben ugyanis elöntötte a víz, s a kincs mindörökre ott maradt, eltemetve a mélyen. A városba érkezve megint csak nem kellett mondaniuk semmit, az arcuk híven tükrözte a történteket. Milyen jó, hogy még csak hasonló sem eshet meg azzal, aki élete legnagyobb kincseként Jézusra talált. A szerző római katolikus pap Az idősek tapasztalataikkal segítettek, a gyerekek is fontos láncszemnek érezhették magukat a család életében Játékok nagyanyáink idejében Régente a gyermekélet jócskán eltért a ma megszokott mintáktól. Faluhelyen a lakosság nagy része földműveléssel foglalkozott. Több generáció élt egy fedél alatt, s a legidő- Stebb családtagnak éppúgy volt szerepe, fontossága a családban, mint a kisiskolásoknak. GÁSPÁR MÁRIA A nagymamák, amíg a szülők a földeken dolgoztak, az apró-cseprő házimunkát végezték: főztek, vigyáztak a csecsemőre, vagy éppen a hagymát fonták hosszú fonatokba. A nagyapák segítettek a jószág ellátásában, a szerszámok rendben tartásában, sok mindenre megtanították a fiúunokát. Tapasztalataikkal is segítették a családot. A kisiskolások számára természetes volt, hogy ők is bekapcsolódjanak a ház és a jószág körüli teendőkbe. Ha valamit elrontottak, nem kaptak szidalmat, újra meg újra megpróbálhatták a munkát, míg végül a türelem és a gyakori dicséret meghozta a maga eredményét. A gyerekek fontos láncszemnek érezhették magukat a család életében. A hat-hét éves nebulók egy része már kora tavasszal kimaradt az iskolából, hogy részt vegyenek a tavaszi munkákban. A libák és egyéb jószág (juhok, tehén) kihajtása a legelőre többnyire a lányok dolga volt. A fiúk az apjuk mellett maradtak: megtanultak barkácsolni, a lovakkal bánni, együtt jártak a szántóföldre. Életkorukhoz mérten részt vettek a család férfitagjainak munkájában. A gyermekek persze, mindig találtak módot és alkalmat a játékra. A libalegeltetés tavasszal és nyáron reggeltől késő délutánig tartott. Ababa A lányok magukkal vitték a gyepre a házilag készített babájukat. Az anya vagy a nagymama segített kiszabni két egyforma babaalakot, egymásra helyezték, ösz- szevarrták és kitömték kóccal vagy rongydarabokkal, ritkán fűrészporral. Kócból, fonalakból készült a baba haja, gomb volt a szeme. Frankos papírral vagy egyéb színe- zővel pirosították a száját és az orcáját. (A frank falusi boltokban is kapható kávészínező volt, csoma- golópapíija megnedvesítve pirosra festett. A nagylányok előszeretettel pirosították a szájukat ezzel.) Kedvelt volt a fapálca vagy fakanál baba is. Egy kb. 30 cm-es fapálcára rongyból készített fejecskét kötöttek, a pálcán keresztültettek és odakötöztek egy kisebb és vékonyabb pálcikát, ez volt a baba keze. Helybeli népviseletbe öltöztették. Pl. csipkés ujjú fehér ingecskébe, piros pruszlikba (mellény), halvány színű selyemszoknyába, ami lehetett rózsaszín, halványkék vagy halványzöld színű. A szoknya enyhén húzott volt, kis fehér köténnyel díszítették. A 6-7 éves lányok varrni, hímezni is próbáltak. Fölöslegessé vált vászondarabokat, gombot, szalagot, tűt, fonalat vittek magukkal a rétre, és ruhát varrtak a babáiknak. Kinek miből volt több, adták, cserélték egymás közt a kellékeket. Az ugrókötél A lányok körében elterjedt vök az ugrókötelezés. Az istrángot (lószerszám tartozéka) használták erre a célra, de bármilyen kötél megfelelt. Vastagabb és hosszabb kötelet használtak a ma kapható ugróköteleknél. Ketten fogták a két végén, egymástól két-három méternyi távolságra álltak, ez a kettő hajtotta, egy pedig középen ugrálta át. Számolták az ugrásokat, versengtek, ki bírja tovább, ki tud hátrafelé ugrálni, vagy forogni közben tévesztés és botlás nélkül. Ha csak ketten voltak, a kötél egyik végét egy fához kötötték kb. egy méternyi magasságban, az egyik hajtotta, a másik pedig ugrált. A csutkababa Kukoricatörés idején nagyszerű időtöltés volt a sústyababa (csutkavagy trusnyogbaba) készítése. A kukoricacsövet a héjával együtt letörték. Egyesek lemorzsolták, mások rajtahagyták a szemeket. A sústyát vékony szálakra hasogatták, ez volt a baba haja. Befonták és színes szalaggal díszítették. A rajtahagyott kukoricaszemekből kettőt kivettek a baba szemének, néhányat pedig a szája helyén. A lányok ilyenkor több babát is készítettek maguknak. A labda Labdázni már abban az időben is szerettek a gyerekek. Ha másképpen nem jutottak hozzá, a szülők segítségével házilag készítettek labdát: rongylabdát vagy szőrlabdát. A rongylabda vászonból készült. Szabtak két kör alakot, egymásra helyezték, a szélükön egymáshoz varrták, egy kis lyukat hagyva. A lyukon át jól megtömték vászondarabokkal, és a lyukat bevarrták. A rongylabda alkalmas volt a különféle labdajátékokra, de nem pattant vissza a földről. A szőrlabda készítéséhez a lovak kefélése során a kefében maradó lószőrt használták fel. Összegyűjtötték, jól összegyúrták, néhány másodpercre forró vízbe mártották, és az előbbihez hasonlóan megvarrott, gyolcsból készült labdaalakba tömködték, és jó erősen összevarrták a rést. Mikor ez megszikkadt, öklömnyi labdácska lett belőle, ami már visszapattant a földről vagy a falról. Ezt jobban szerették a gyerekek, mint a rongylabdát. A kerékhajtás Ez a fiúk játéka, ügyességi próbája volt. Erre a célra legjobb volt egy kimustrált hordóabrincs (abroncs). Függőleges helyzetbe állítva letették a földre, kis botocskával hajtották, gurították végig az utcán, egyedül, vagy egymással versengve, kinek sikerül tovább hajtani a kereket anélkül, hogy eldőlne. CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Lilium Aurum ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: július 27. 1. Mikor kezdődik a Várszépítő tábort követő, egyetemisták szakmai tábora Füleken? a) július 17-én b) július 24-én c) augusztus 7-én 2. Hány évesek Anderkóék ékszerteknőcei? a) 2 b) 22 c) 122 3. Jézus példabeszédében mit jelképez a talált kincs? a) aranyat b) boldogságot c) mennyei királyságot 4. Miből készült a trusnyogbaba? a) kukoricacsutkából b) fakanálból c) fapálcákból 5. Kit hívtak Dolfinak? a) a balatoni üdülőt b) egy szamarat c) az autót Július 16-ai Családi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2c, 3a, 4b, 5c. A Nap Kiadó ajándékát Török Aurélia, somorjai kedves olvasónk nyerte.
