Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-23 / 170. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 23. Családi kör 13 Bármennyire jellemző is, hogy az ember csupa felesleges holmit gyömöszöl a kofferba, a nyolc azért akkor is sok Hurrá, nyaraltunk! Balatoni képeslapok a múlt század elejéről Emlékeimben gyakran felbukkan egy utazás: autó és pénz híján szüleimmel balatoni nyaralásra indultunk - amikor már évente egyszer engedélyezték - forint nélkül, vonattal, bőröndökkel, táskákkal. Valutáról akkoriban nem is álmodhattunk, de lévén elszántak és mindenáron nyaralni akartunk, üres pénztárcával is vállalkoztunk a balatoni útra. KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA Az úti cél nem lehetett más, csakis Balatonfüred - és a nyaralás fő attrakciója az Anna-bál. Elindultunk nyaralni - anélkül, hogy tudtuk volna, hol fogunk aludni. Érsekújvárod: felszálltunk a vonatra, Komáromban átszálltunk egy másikra, és könnyes szemmel néztük a Dunát, lestük a folyó közepét, hogy mikor lépjük át a határt. Pénzünk nem volt, de csomagunk annál több: négy személyre nyolc 1 nagy bőrönd meg néhány kézitásI ka. Bármennyire jellemző is, hogy az ember csupa felesleges holmit gyömöszöl a kofferba - különösen, 1 ha hiú, és Anna-bálon hódítani szándékozó ifjú hölgyről van szó, meg egy gondos családanyáról, aki hűvös napokra is gondol -, a nyolcat a fináncok is túlzónak találták. Mennyi forintjuk van? - kérdezték, holod tudhadák, hogy pénzt nem válthattunk, hiszen meghívó levéllel utaztunk. Nincs pénzünk, mondta anyám, mire a finánc ránézed a pakkokra és megjegyezte: majd lesz. Led is. De meséljek csak szép soijában. A kofferek tartalma I Balatonfüredre csak Budapesten keresztül juthattunk el. De eljutottunk. (Hordár rakta fel a vonada a I csomagjainkat.) Késő délután szálltunk le a balatonfüredi állomáson. Anyám a fiával meg a lányával (meg a csomagokkal) az állomáson maradt, apám elindult szállást keresni. A legközelebbi utcát - a Hunyadit - választoda. Minden házba bekopogod, tudnának-e szállást adni négy embernek. Nem tudtak. Aztán elérkezed egy félig kész házhoz. Bement. Előadta a kérését. Megmondta kicsoda, micsoda, honnan jöd és... néhány perc múlva széles mosollyal tért vissza. I Bőröndök fel a kiskocsira, irány a Hunyadi utca 17-es szám. Rostáék - egy pedagógus házaspár és két gyönyörű kislányuk - úgy fogadtak, mint régi barátjukat. A házigazdának finom bora volt, a feleségének és anyámnak kitűnő receptjei, így a főzőcskézés meg az esti borozgatás - a fürdésen kívül - a legfőbb foglalatosságunk led. Futoda több csillagos édermekre is - mert az ebédet ám mindig valami finom helyen költöttük el. És id jön vissza a jóstehetséggel megáldod finánc. A bőröndökben vittük ugyanis a valutánkat. Bugyikat, hálóingeket, nejlon férfiinget, esernyőt és nem tudom, még mit... Akkoriban egy nagyon finom női nadrág négy ötvenbe került, ezt eladtuk (pontosabban anyám adta el) húsz forintért, és négy bugyiból négyen megebédeltünk a füredi móló első osztályú édermében. A Füred és Tihany közötti szabad sdandon vertünk tanyát. Reggel ki- buszoztunk madacokkal, ennivalóval, és késő délután értünk haza, amikor is kezdődöd a főzőcskézés, beszélgetés. Éjszakáig. Dolfi, a csökönyös A következő évben a család gazdagodott. Autóval mentünk nyaralni. Dolfinak hívtuk családunk legifjabb tagját. (Családtagnak ifjú volt, de kora élemedett - mérete tekintélyes, étvágya pazar, hengereinek száma hat. 2200-as Steier.) Megbízhatóság tekintetében jót nem leheted róla mondani. A legváratlanabb és legkínosabb helyzetekben makacsolta meg magát: például sétakocsikázásra indultunk, és a lakásunktól kétszáz méterre megállt. Egy tapodtat se mozdult. Lovas kocsi vontatott haza - szégyenszemre... Egy ízben a szlovák-magyar határon állt meg, a komáromi hídon. A batár minde- nüd csodálatot kelted. Ilyet még nem láttak - a vámosok sem. Az se mindennapi, hogy fináncok tolják át a turista „autóját” a másik országba. De tették ezt szívesen (csak erőlködve, mert csomagokkal, utasokkal megrakod autót tolni több száz méteren, miközben az ember majd megszakad a röhögéstől...). Magyarországra érve a sztrájkoló jószágot bevontatták a javítóba, és este már robogtunk Füred felé. Dolfink ekkor is sikert aratott. Csomagtartójába nem fért bele az összes holmi - apám a tetejére kötözte a (papír)bőröndöket, és az esőtől megvédendő hatalmas zöld fóliával borítoda be. A fóliát a szél kibontotta, jobbról- balról lengett a zöld lobogó, a mellettünk elhúzó autók vígan in- tegedek. Kocsival utazván kempingfelszerelést is vittünk magunkkal - két- platnis gázfőzőt, összecsukható asztalt, székeket, gumimadacokat, edényeket. Olcsóbban jövünk ki, ha megvesszük az alapanyagot, és anyám a Gödrösben a parkolóban délelőd főz valamit. (Ideje van, neki a víz hideg, a napot nem szereti.) Apám közvetlenül az utazás előd húsz kiló húsból kolbászt csinált, felfüstöltette. A kolbász illata Még éjfél előd megérkeztünk Füredre, Rostáékhoz, éhesen, szomjasan. - Hoztunk nektek finom kolbászt, ilyet még nem ette- tek! - dicsekeded apám (szörnyű büszke volt a szakácstudományára). Csomagok be, kezdődött a kipakolás. Már minden szatyrot kibontottuk, a kolbász sehol. Apám kétségbeesed: - De hiszen becsomagoltam! - Na igen, csak otthagyta a konyhaasztalon, harmincöt fokos melegben. Arról szó sem leheted, hogy hazaugrunk érte, mert azokban az időkben évente csak egyszer leheted ádépni a határt. (Nyaralásból hazatérve húsz kiló illatos kolbász jöd elénk...) A Balatonnál sincs mindig jó idő. De az esős napokon se unatkoztunk. Kirándultunk. Elmentünk egészen Kiskőrösig. Zuhogó esőben. Mi nők a hátsó ülésre szorultunk, és felhúzod térddel abszolváltuk az utat. Dolfi alja hátul lyukas volt, állt benne a víz... Mai nyaralások Az utóbbi másfél évtizedben csak a tévében ládám a Balatont. De most már úgyse tudnám megfizetni - még a sdandbelépőt se. A bugyivalutát meg felváltotta az euró. Aki most utazik, jó körülmények közön teszi. Tuniszba, Indiába, Kínába sikk menni. Évtizedek múlva milyen élményekre emlékezik majd szívesen? Cunami? Bomba- merénylet? Robbantás? Még jó, hogy nem tudom megfizetni. Az illat előhozza a régen elfelejtett emlékeket, amelyekbe ma is, megannyi gondunk közepette kapaszkodni lehet 1 Régi otthonunk, gyermekkorunk illata BEVÁSÁRLÓKOSÁR Mi lehet kellemesebb a frissen mosod, visszafogodan illatos - régi otthonunkra, gyermekkorunkra, netán virágzó réde emlékeztető ruha- és ágyneműnél? Igenis, az illat gyakran képzedársítást vált ki, előhozza a régen elfelejted emlékeket, amelyekbe rohanó világunkban, megannyi gondunk közepede kapaszkodni lehet. Igaz, hogy az illatok megítélésénél nincs egységes szempont, az ízlések különböznek, de akadnak olyanok, amelyeket az emberek zöme elfogad. A Silan Blue Dream összetételének, de leginkább a levendulának köszönhetően beivódik a kelmébe, ezért hosszú ideig illatos marad. Az öblítő sikere ösztönözte a kutatókat arra, hogy olyan mosóport fejlesszenek ki, amely hasonló, közkedvelt illatkomponenseket tartalmaz. Az új Persil Freshness by Silanban sikerült ötvözni a mosópor kiváló folt- és szennytisztító hatását a gyermekkort idéző illattal. A nagyon szennyezett ruházat, fehér- és ágynemű is patyolattiszta lehet a Rex Spring Flower mosóportól. Az ismert termék új adalékanyagának (szódabikarbóna) köszönhetően nemcsak a foltokat, a piszkot távolítja el, hanem meg is védi a kelmét a háziasszonyok rémétől, az elszürkü- léstől. A siker titkát is felfedték a gyártók. A szódabikarbóna lágyítja a vizet, tehát semlegesíti a vízkőt, a felszabaduló aktív oxigén pedig eltávolítja a foltokat. A mosószer intenzív tavaszi virágillata fokozza a tisztaság kellemes hatását, (péterfi) KI A NYERŐ A július 9-ei Nyerőben js három kedves olvasónknak kedvezett a szerencse: Özv. Szabó Mária, Nádszeg Lévai Irén, Izsa Die Éva, Szádalmás Nyereményüket a Henkel küldte el. SZÓ MI SZÓ Modern átok? SZILVÁSSY JÓZSEF É Fényes nappal kiraboltak a minap egy családi házat a Pozsonyhoz közeli Gútoron. Ennek az információnak mostanság talán már nincs is hírértéke, hiszen annyi a betöréses lopás, különösen ilyentájt, a nyári szabadságok idején. Gyilkosság, súlyos testi sértés szerencsére nem történt, így aztán csak a rendőrségi krónikákban jegyezték fel a tényt. Jómagam mégis odafigyeltem erre az esetre', amelyről az egyik helyi vendéglőben hallottam. Ott tudtam meg, hogy azon a délelőttön megszólalt a riasztó, többen hallották is, de rá sem hederítettek. - A frász tudja, ki lakik ott. Valamüyen betelepült újgazdag - közölte az egyik, nagyokat kortyolgatva a söröskorsóból. - Én látásból ismerem őket, a harmadik szomszédunk. Reggel elhúznak, a férfi egy Mercedesszel, az asszony Octaviával, este amint megérkeznek, bezárkóznak. Hétvégeken általában nincsenek otthon. Már vagy két éve laknak itt, de köszönésre sem méltatnak, pedig én hamarabb húztam fel a házamat. Éppen otthon dolgoztam, hallottam a vészjelzést, de azt hittem, valamelyik autó kérgük meg. Ki sem néztem az utcára - magyarázkodott a társa. A rablók hábon'taüanul garázdálkodhattak az idegen lakásban. Ami mozdítható volt, azt mind meglovasították. Ennek a Duna menti településnek a lélekszáma néhány év alatt a duplájára duzzadt. Új lakópark nőtt ki, amelyben szebbnél szebb családi házak díszelegnek. A bejáratok előtt parkoló gépkocsik rendszámai szerint a tulajdonosaik Szlovákia csaknem valamennyi járásából érkeztek. Feltehetően Pozsonyban dolgoznak, viszonylag tehetősek, ezért elmenekülhettek a nagyvárosból. A legtöbb újgútorinak fogal- * ma sincs, vajon ki a szomszédja. így aztán egy faluban kétféle értékrend érvényesül. Az eredeti településen máig élnek az évszázados jó szokások: a szomszédok nagy többsége például legalább beszélő, nem ritkán pedig baráti viszonyban van egymással. Néhány száz méterrel távolabb sokkal hűvösebbek, leginkább semmilyenek a kapcsolatok. A lakók nagy többsége még a kertjeiket elválasztó kerítésre is jókora gyékényt, mindenféle csúf vacakot húz fel, nehogy már ádás- son - uram, bocsá’, átköszönjön, átszóljon - a hónapok, évek múltán is vadidegen szomszéd. Nem helyi sajátosság ez a jelenség. Elsősorban városi tömbházakban sokkal régebbről ismert mindez. Gyakran megtörtént kisvárosokban is, hogy leginkább nyáron szintén kirámoltak egy-egy lakást. Aki látta a cipekedő embereket, nem fogott gyanút. Azt hitte, valamelyik szomszéd költözködik. Hallom az ellenérveket: rohanó, idegőrlő világunkban még inkább szeretnénk lakásunkból kizárni a zajongó, agresszív, nem ritkán rosszakaratú világot. S még inkább vágyunk arra, hogy a mi házunk valóban a mi várunk legyen. Ahova legtöbbször a szomszéd sem teheti be a lábát. Holott azért számos jó példa igazolja, hogy a jószomszédi kapcsolatok nemcsak országok, hanem az emberek között is, még manapság is fontosak. Arany János óta a különbség talán csak annyi, hogy a rossz szomszédság immár nem török, hanem modern átok. Amelyre a leghatékonyabb javallat a célirányos kommunikáció. Jelenlegi száguldó, változó világunkban is, amikor időről időre cserélődik a szomszéd. Vagy ők költöztek ide, vagy mi. Esetleg mind a ketten lakhelyet változtattunk. Ám az új szomszéddal is illene szóba állni, s érdeme szerinti kapcsolatokat teremteni. Lesz, aki csak köszönést érdemel. De azt talán mindenki. S nyilván találunk olyan családot, amellyel egyre inkább szót értünk a világ kis és nagy dolgaiban. Akikkel olykor érdemes jópofa dumcsipartira, borozgatásra is leülni. Velük közösen talán feléleszthetjük azt az évszázados hagyományt is, amikor a szomszéd szemmel tartotta ideiglenesen - leginkább munka vagy szabadság miatt - elhagyott lakásunkat. Ha kellett, megöntözte a virágainkat is. Akire minden aggodalom és fenntartás nélkül rábízhattuk a lakáskulcsot. Vigyázó szeme mostanság is ezerszer többet ér a legkorszerűbb biztonsági szerkentyűnél. S ha gondunk akad, az elsők között ők jutnak az eszünkbe, mert tudnak és akarnak is segíteni. Ők azok, akik bármikor bebocsátást nyernek családi várainkba is, mert nem tolakodóak, nem vizslatnak irigykedve, s mindig segítőkészek. Ők sosem érkeznek rosszkor. Tőlünk is függ, vannak-e, lesz- nek-e ilyen szomszédaink. NYERŐ A helyes választ beküldők közül a Henkel ismét három szerencsést jutalmaz ajándékcsomaggal Melyik új adalékanyagnak köszönhetően lesz a kelme patyolatfehér? CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
