Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)

2005-07-13 / 161. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 13. Téma: a munka után járó szabadság 11 Indokolt esetekben a munkaadó a rendes szabadság mellett további szabadnapokat is köteles jóváhagyni Maradt a négy hét alapszabadság A jelenlegi kormány egyik első lépése volt a 2001-ben elfogadott munkatörvény­könyv módosítása, mivel Ľudovít Kaník munka-, szociális és családügyi mi­niszter túlságosan „szocia­listának” tartotta. LAJOS P. JÁNOS A kódex elfogadását valóban Peter Magvaši, a demokratikus baloldal által nevezett munkaügyi miniszter készítette elő, és csak közvetlenül a 2002-es választások előtt lépett életbe. A munkatör- vénykönyv 2001-es elfogadása és életbe lépése közti időszakban „si­került” módosítani is a jogsza­bályt, eredeti állapotban ugyanis több szakma alkalmazottainak - színészek, egészségügyi dolgo­zók, idénymunkát végzők - életét nehezítette volna szigorú, rugal­matlan rendelkezéseivel. Ľudovít Kaník 2003-ban újabb 200 pon­ton módosította a törvényt. Ez a kódex szabályozza a mun­kavállalók rendes évi szabadságát is. A szociális minisztérium eredeti elképzelése szerint mindenkinek egyaránt évi 5 hét (25 munkanap) szabadság járt volna, ám ez a kité­tel a törvényalkotási folyamat so­rán kimaradt a törvényből. A sza­bályozás alig tér el a korábban ér­vényestől, bizonyos kedvezmé­nyek azonban megszűntek. A rendes évi szabadságon kívül továbbra is létezik kiegészítő sza­badság a nehéz munkakörülmé­nyek között dolgozók számára. Megszűnt azonban az a másik tí­pusú kiegészítő szabadság, amely Továbbra is létezik pótszabadság a nehéz munkakörülmények között dolgozók számára (Illusztrációs felvétel) az egyenlőtlen elosztású munka­időben dolgozókra vonatkozott. Az évi rendes szabadság legalább 4 hét (20 munkanap), legalább 15 évi munkaviszony után ez további egy héttel (5 munkanappal) egé­szül ki. A szabadságra is érvényes azonban az, hogy a törvény által megszabott minimumon túl egyéb kedvezmény, juttatás is „ki­alkudható”. A munkaszerződés­ben vagy a kollektív szerződésben a megszabottnál több szabadnap­ban is megegyezhet a munkaadó és a munkavállaló. Kivételes esetekben a munka­adó a rendes évi szabadság mellett további szabadnapokat is köteles jóváhagyni alkalmazottai számá­ra. Szabadnapot kérhet a munka- vállaló magánjellegű okokból (há­zasságkötés, haláleset stb.) vagy olyan közérdekű, állampolgári fel­adatok illetve kötelességek teljesí­tésére, amelyeket munkaidőn kí­vül nem lehet ellátni. Ezekre a sza­badnapokra azonban csak kivéte­les esetben jár fizetés, az alkalma­zottak tehát tulajdonképpen csak igazoltan hiányoznak munkahe­lyükről. Nem jár fizetett szabad­nap házasságkötés esetén, orvosi kivizsgálásra is legfeljebb 7 fize­tett szabadnapot kap az alkalma­zott. Munkanapokon igazolt a hi­ányzás, ha választási bizottság munkájában veszünk részt, vagy bíróságon kell megjelennünk, de ez esetben a munkaadó nem köte­les bért fizetni. A munkavállaló számára hátrá­nyosak ezek a változások, 2003 előtti szabályozás például nem korlátozta az orvosi kivizsgálások és kezelések céljából járó fizetett szabadnapok számát, és saját es­küvő esetén az alkalmazottat két fizetett szabadnap is megillette. Nem változtak viszont a gyermek- születés, a halálesetek, a költözés, a közlekedési fennakadás és az új munkahelykeresés esetében járó szabadnapokra vonatkozó szabá­lyok. Az alkalmazottat a felmondási időben nem lehet kényszeríteni, hogy kivegye kimenteden szabadságát Ki kérheti megmaradt szabadsága kifizetését? ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ A 2002-ben életbe lépett új munkatörvénykönyv egyértelmű­en fogalmaz: a letöltetlen szabad­ságot csak annak lehet kifizetni, aki kilép a cégtől, vagyis megszű­nik a munkaviszonya. Minden más esetben a szabadságot ki kell meríteni, a munkaadó azt nem köteles kifizetni. A korábbi szabá­lyozás lehetővé tette, hogy a fel nem használt szabadságot kifi­zesse a munkaadó, és sokan éltek is ezzel a lehetőséggel, főleg ab­ban az esetben, ha az illető alkal­mazott leterhelt volt. Ez abban az esetben volt lehetséges, ha a kö­vetkező év végéig sem sikerült ki­meríteni az előző évre járó sza­badságot. Az alkalmazottnak ez nagyobb jövedelmet jelent, és a munkaadónak is megfelel, mert az alkalmazottat nem kell nélkü­lözni a munkahelyen. Ez a megol­dás ugyan anyagilag előnyösebb, a pihenés és a szervezet regene­rálódása szempontjából azonban a legrosszabb megoldás. „A teljes regenerálódáshoz legalább két hét folyamatos szabadság szüksé­ges” - állítja Irena Pálffyová pszi­chológus. Ennyi idő szükséges ar­ra, hogy megfeledkezzünk mun­kahelyi gondjainkról, elvonat­koztassunk a munkahelyi kapcso­latoktól. Azokat azonban, akik távozni készülnek a vállalattól, vagy aki­ket elbocsátanak, nem lehet arra kényszeríteni, hogy kivegyék sza­badságukat. A munkaadó legfel­jebb „jelezheti” alkalmazottjának, hogy van még kimenteden sza­badsága, de nem rendelheti el a szabadságot. Egyes munkaadók valóban nem kényszerítik erre al­kalmazottjukat, ha valóban jól teljesít. Ha azonban nem voltak jó viszonyban, gyakran az alkalma­zott is inkább a szabadsága kitöl­tését választja, (lpj) RENDKÍVÜLI SZABADNAPOK Milyen esetekben jár szabadnap? A rendes évi szabadságon kívül a munkaadó köteles szabadnapot engedélyezni- kötelező egészségügyi vizsgálaton való részvételre;- az alkalmazottak érdekképviselőinek iskolázására;- véradás és egyéb biológiai anyagok adományozására. Fizetett szabadnap kérhető: egészségügyi kivizsgálásra - évi 7 szabadnap; a terhességgel kapcsolatos kivizsgálásokra - korlátlan számú szabadnap; családtagok orvosi kivizsgálására, kezelésre való elkísérésére - évi 7 szabadnap; ha haláleset történt a családban (házastárs, gyermek) - 3 szabadnap (beleértve a temetés napját), (szülő testvér) -1 szabadnap; gyermekszületés esetén - az anya kórházba és onnét hazaszállítására feltétlenül szükséges idő. Fizetetlen szabadnap jár: az alkalmazott esküvője alkalmából - 1 fizetetlen szabadnap; egészségügyi kivizsgálásra, ha már túllépték a 7 fizetett szabadnapot; egy településen belüli költözésre -1 nap; ha más településre költözik - 2 nap; új munkahely keresésére a felmondási időn belül -1 nap; bíróság vagy egyéb hivatalos szervek által történt beidézés (tolmács, tanú, szakértő) miatt; elsősegélynyújtás, életmentés miatti távolmaradás esetén; fertőző betegségekkel kapcsolatos intézkedések, karantén elrendelése miatt; sürgős, egészségügyi jellegű megelőző intézkedések miatt; állategészségügyi karantén esetén; alkalmazotti érdekképviseleti szervekben végzett tevékenység esetén, választási bizottságban vállalt tevékenység végett Mindenkinek más a jó Szabadságon ne dolgozzunk Pozsony. A szakemberek szerint a nyári szabadság legyen legalább két hetes, ennyi kell ugyanis ahhoz, hogy ténylegesen ki tudjunk kap­csolódni. „Nem szabad munkát vin­ni magunkkal, hogy ténylegesen pi­henni tudjunk” - mondta lapunk­nak Irena Pálffyová pszichológus. - A legjobb elutazni valahová, hogy változzon a környezet is, de vannak olyanok is, akiket a ház körüli mun­ka tud legjobban kikapcsolni.” Nincs egységes recept arra, hogy hová utazzunk: vannak, akiknek aktív pihenésre, sportolásra, város­nézésre van szükségük, másokat a napfürdőzés pihenteti leginkább. „A pihenés idején szakítsunk időt gyerekeinkre is, hiszen a munkana­pokon nincs idő a hosszabb beszél­getésekre, melyeket a gyerekek igé­nyelnek” - mondta Pálffyová. (lpj) KINEK MENNYI SZABADSÁG JÁR? Rendes évi szabadság A törvényben meghatározott szabadság négy hét, tizenöt év munkaviszony után öt hét. Az az alkalmazott válik jogosulttá erre a szabadságra, vagy annak arányos részére, aki az adott évben leg­alább 60 napot ledolgozott ugyanannál a munkaadónál. Pedagógusok szabadsága A tanítók, tanárok - beleértve az igazgatókat is -, óvónők éves szabadsága legalább, nyolc hét. Ugyancsak ennyi szabadságot ha­tároz meg a munkatörvénykönyv a szakiskolákban tanító meste­reknek és a kollégiumok nevelőinek. A ledolgozott napokért járó szabadság Aki egy munkahelyen 60 napnál kevesebbet dolgozott le az adott évben, annak minden 22 ledolgozott nap után az éves sza­badság egy tizenketted része jár. Aki négy hétre jogosult, annak 1,5 nap, aki 5 hétre, annak 2 nap minden 22 ledolgozott munka­nap után. Kiegészítő szabadság Ez a szabadság a rendes évi szabadságon felüljár azoknak, akik föld alatt - bányában, alagútfúrásnál, metróépítésen - nehéz fizi­kai körülmények között dolgoznak egész évben, illetve azoknak, akik egészségre súlyosan káros környezetben - radioaktív sugár­zás, rákkeltő hatású vegyi anyagok, tropikus környezet - dolgoz­nak. A kiegészítő szabadság évente további egy hét. Az évi szabadság hossza Európában Svájc 4-5 hét Magyarország 20 munkanap Németország 18 munkanap Spanyolország 3 hét Olaszország 3 hét Belgium 24 naptári nap Horvátország 18 munkanap Finnország 24 munkanap Írország '3 hét Luxemburg 25 munkanap Norvégia 24 munkanap Portugália 21 nap (forrás: ILO) A SZABADSÁG MERÍTÉSE A törvény helyt ad a megegyezésnek A törvény azt is szabályozza, az alkalmazott hogyan, milyen mó­don élhet a rendes évi szabadsághoz való jogával: ♦ A szabadság merítését a munkaadó határozhatja meg az alkal­mazottal történt egyeztetés alapján, és az évi szabadságok terve szerint, melyet az alkalmazottak képviselőinek is jóvá fellett hagyniuk. Tekintettel kell lenni arra, hogy az alkalmazott le­hetőleg egyszerre vehesse ki szabadságát, és a naptári év végéig élhessen ezzel a jogával. ♦ A munkaadó az alkalmazottakkal való megegyezés alapján tö­meges vagy üzemi szabadságot is elrendelhet, ha erre üzemelteté­si okokból szükség van, és nem sérti az alkalmazottak érdekeit. Az üzemi szabadság nem lehet két hétnél hosszabb, kivételt képez­nek profi művészeti csoportok - számukra legfeljebb 4 hét lehet -, és a színházak, a színészek esetében a teljes szabadság idejét is el­érheti az üzemi szabadság hossza. ♦ Ha a szabadságot nem egyszerre szabják ki, biztosítani kell, hogy az alkalmazott legalább két hetet folyamatosan szabadságon tölthessen. Az üzemi szabadság időpontját legalább 14 nappal ko­rábban be kell jelentenie a munkaadónak. Ezt az időszakot csak az alkalmazottak beleegyezésével lehet rövidíteni. ♦ A munkaadó módosíthatja az alkalmazottja szabadságának időszakát, de ebben az esetben azonban vállalnia kell az ezzel kapcsolatos költségeket. ♦ A munkaadó nem határozhatja meg a szabadság merítésének idejét arra az időszakra, amikor:- az alkalmazott tényleges katonai szolgálatát vagy civilszol­gálatát tölti;- amikor az alkalmazott betegszabadságon van;- amikor az alkalmazott gyesen vagy anyasági szabadságon van. ♦ A munkaadó adhat alkalmazottjának szabadságot akkor is, ha a törvény szerint még nem jár neki, de várható, hogy az adott naptári évben teljesíti az előírt feltételeket. Például ha még nem dolgozta le a szükséges 60 napot, de az évvégéig várhatóan le­dolgozza azt. (lpj)

Next

/
Thumbnails
Contents