Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-11 / 159. szám, hétfő
18 Sportvilág ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 11. Tippelők Új Szó-fociligája: az alsószeli Nagy Attilára még vizsga vár a nyáron, de lesz bőven alkalma kipróbálni a tavaszi harmadik helyért járó fényképezőgépet Roskóék családi kirándulásra készülődhetnek sítményt nagyon nehéz lesz megismételni. De ahogy a közmondás is tartja: a szerencse forgandó, a labda gömbölyű. Hátha mégis sikerül... Két frontra összpontosítva Az alsószeli Nagy Attila, a tavaszi idény harmadik helyezettje fényképezőgéppel gazdagodott, de az utolsó forduló idején nem csak a tippversennyel, hanem a vizsgákkal is ádáz csatát vívott. Lehetett volna esetleg jobb a vége, ha nem kell egyszerre két frontom bizonyítani? „Szerintem abból a rozsnyói fordulóból nem nagyon lehetett volna többet kihozni - feleli némi megfontolás után a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tudományok Karának harmadéves, történelem-angol szakos diákja. - Valahol számítottam is erre, de mégsem hallgattam a megérzésemre. Sokat gondolkodtam, hogy az összes mérkőzésre döntetlent tippelek, a góltotót beleértve. Végül mégis a papírformára voksoltam, pedig ellenkező esetben három pontot szereztem volna, és utolérem az első helyezetteket. Utólag azonban kár ezen keseregni, hiszen így is nagy volt az öröm a családban, eddig nem sikerült komolyabb ajándékot nyernünk. Fel sem merült bennem a gondolat, hogy az utolsó körben esetleg több szelvénynyel próbálkozzam. Szerintem így, egy tippsorral az igazi.” Történelmi pillanatnak voltunk tehát szemtanúi Alsószeliben. Az apa húzta a rövidebbet Nagyéknál volt versengés a családtagok között, az egyes fordulók előtt azonban közös kupaktanácsot is szoktak tartani. „Nekem sikerült párszor a góltotót is eltalálnom, főleg a 2:0-át részesítettem előnyben. Édesapám ezen a téren nem volt eredményes, ezért is végeztem előtte. Párszor pedig voltak remek megérzései, de a szelvényre végül mégis más tippek kerültek. A következő idényben azonban szorosabb házi küzTippversenyünk már lezárult, ám a nyertesek csak a minap vehették át munkájuk gyümölcsét, a legeredményesebbnek járó díjakat. A fődíj, a negyvenezer koronás utazási utalvány a tardoskeddi Roskó Mihály- nál talált gazdára. A tavaszi idény harmadik díjának az alsószeli Nagy Attila örülhetett. SZABÓ KRISZTIÁN Roskó Róbert, tippversenyünk abszolút győztese átveszi a fődíjat Édesapja nevében Kisebb keringés után találunk rá egy eldugott kis tardoskeddi utcában abszolút győztesünkre. Roskó Mihály nyert, de Roskó Róbert veszi át az ajándékot. De vajon hogy is van ez? „A szüleim nevében is tippeltem - árulja el Róbert. - Édesapán nevében voltam a legeredményesebb, a helyette beküldött szelvényekkel szereztem meg az első helyet. A verseny vége felé e tippsorokon már nem is kockáztattam, a biztonságra törekedtem. Úgy gondoltam, többször érvényesül majd a papírforma, mint a meglepetések. Szerencsére jól taktikáztam, bár az utolsó, rozsnyói fordulóban mindösz- sze két pontot szereztem, és lélekben már le is mondtam a tavaszi dobogós helyezésről.” Várta, de nem előzték meg Igen, az utolsó forduló. Meglepő eredményeivel könnyen felforgathatta volna a tavaszi sorrendet, ám az élmezőnyben tanyázók nem tudtak élni a lehetőséggel. A többség a papírformában bízott, amely viszont teljesen felborult. „Inkább a tavaszi helyezésemet féltettem, mintsem az összetettet. A verseny hajrájában, mikor nagyon összesűrűsödött a tavaszi idény élmezőnye, minden forduló után azt vártam, valakinek sikerült leköröznie. A szerencse mindig mellém szegődött” - eleveníti fel az utolsó fordulók eseményeit. Az öröm pillanataiban sem feledkezik meg munkatársairól, Kiss Ernőről és Balogh Istvánról, akik hasznos tanácsokkal láttak el a játék során. Édesapja elárulta, az utolsó forduló után fia eléggé elkedvtelene- dett. Tapintatosan inkább nem is kérdezgette, hogyan alakultak a dolgok. „Gondoltam, az esetleges jó hírt előbb-utóbb úgyis elárulja” - tette hozzá a családfő. Visszajött a feladott szelvény Azt, hogy néha milyen apróságokon múlik a győzelem, a következő példa is bizonyítja. Abszolút nyertesünkkel még az őszi idény folyamán történt, hogy az egyik feladott szelvény visszakerült hozzá. „Rossz bélyeget ragasztottam a borítékra. Szerencsére időben adtam fel, és a visszatérés ellenére még a határidő letelte előtt, immáron megfelelő bélyeggel ellátva, el tudtam küldeni a szerkesztőség címére. Ha most belegondolok, a győzelembe kerülhetett volna akkori figyelmetlenségem” - emlékszik vissza Roskó Róbert. A nagy számok tükrében Nyertesünk szerényen Fortuna kegyeit emlegeti, de azért elébe ment a szerencséjének is. Járási szinten már bekapcsolódott hasonló játékba, és akkori tapasztalatait most sikerrel kamatoztatta. „Készítettem egy statisztikát a mérkőzések végeredményeinek alakulásáról. Ebből kifolyólag a nagy számok tükrében a találkozók zöme, több mint hatvan százaléka hazai sikerrel végződik. A vendégek számlájára ennek az aránynak csak az egy harmada írható” - árulja el a műhelytitkot. - Erre próbáltam építeni. Persze a góltotó is nagyon kellett. Tavasz- szal háromszor is eltaláltam, míg legnagyobb ellenfeleimnek ez nem sikerült.” Részsiker nélkül az élen Négypontos előnnyel végzett az összetett verseny élén, ezért annál meglepőbb, hogy a fordulók nyerteseinek listájára egyszer sem iratkozott fel. „Egyszer-két- szer ott voltam a legjobbak között, de díjat nem sikerült nyernem. De nem is erre törekedtem. Igyekeztem úgy tippelni, hogy átlagon felüli pontszámokat érjek el - tudtuk meg a sikerre vezető taktikát. - Az embernek lehet szerencséje, de ha nem figyel oda kellőképpen, hosszú távon nem lehet eredményes. Végigkísértem az egyesületek eredményeit, a játékosmozgást, a klubok szezon előtti céljait. Valahol ez is a siker titka. Bár néha éppen ez okozta a vesztem. Emlékszem, a bakaiak és a somorjaiak találkozójára. A góltotóban 5:1-es hazai győzelemre akartam fogadni, de olvastam, hogy a hazaiaknak különböző okok miatt több játékosuk is hiányozni fog. Ezért csak három egyet tippeltem, de a. bakaiak így is ötöt rúgtak. A felkészültség ezúttal tehát nem segített” - mondja mosolyogva. Megteheti, a fődíj, a 40 ezer korona értékű, üdülésre beváltható utalvány a zsebben, a tavaszi második helyért járó hifitorony csak hab a tortán. Az úti cél még ismeretlen A nem mindennapi siker örömének nyomai még mindig ott bujkálnak a nyertes szemében, az úti cél azonban még ismeretlen. Kedveli a történelmi nevezetességeket, napsütötte tengerpartot emleget. Talán Horvátország? Lehet. „Még nem döntöttem. Úgy gondolom, végül egy kisebb családi kirándulás kerekedik majd ki belőle. A végállomás azonban most még számomra is ismeretlen” - kapjuk a választ. Hifitorony sem volt eddig a háznál, a másik ajándék is tehát jó helyre került. Édesapja megjegyzi, kedvet kapott, s tippversenyünk következő évadjába már ő is bekapcsolódik, különösebb rivalizálás azonban nem lesz köztük. Fia csak bólogat. Az idei teljeNagy Attila: még egy vizsga, és jöhet a pihenés Apja, Roskó Mihály (jobbról) nevében nyert Roskó Róbert (Somogyi Tibor felvételei) delemre számítok, biztosan igyekszik majd visszavágni” - mondja Attila, a családfő pedig megerősíti szavait. Az édesanya megjegyzi, rendszeres előfizetői az Új Szónak, és minden játékba bekapcsolódnak. A futballt ugyan nem nagyon kedveli, de a férfiak teljesítményét figyelemmel kísérte. Ha a fociról kezdenek el beszélgetni, a család egyetlen női tagja inkább félrevonul. Eredményes taktikaváltoztatás Futballzsargonnal élve az első félidőben gyengén muzsikált a Nagy-csapat, a fordulás után azonban nagyon elkapta a fonalat. „Az ősszel lemaradtam az első fordulóról, de igazából nem is tudom, minek köszönhető a látványos javulás. A siker kulcsa talán abban rejlik, míg az első félidőben az iskola miatt már vasárnap, még a régi eredmények ismeretében állítottam össze a tippsort, addig tavasz- szal változtattam ezen a taktikán, és néha csak szerdán indítottam útjára a szelvényt” - meséli fiatal nyertesünk, akinek azért eredményes tanácsadók is segítettek. „Van egy Rimaszombat környékéről is származó csoporttársam, aki maga is aktívan focizik, és hasznos információkkal látott el az ottani területi bajnokság mérkőzéseivel kapcsolatban. Hasonló segítség a Rozsnyói járásból is jól jött volna....” A pihenés még odébb van A diákok többsége már pihen, Attila azonban nem élvezheti önfeledten a nyár örömeit, augusztusban még egy záróvizsga vár rá. „Egy nappal a tippverseny zárófordulója után sikeresen vizsgáztam angolból. Akkor tehát mindkét fronton a várakozáson felül alakultak a dolgok. Bízom benne, hogy ez most sem lesz másként. A kirándulásnak és a szabadságnak egyelőre várnia kell, még a tanulásé a főszerep” - vázolja a közeljövő műsorát, de azért gyorsan hozzáteszi, alkalom azért lesz bőven a fényképezőgép kipróbálására. - Tudom, talán egy kicsit nagyképűn fog hangzani, de a tippverseny következő évadjában biztosan ott leszek a legjobbak között, és a fődíjért is komolyan harcba szállók.” Úgy legyen!
