Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)
2005-07-09 / 158. szám, szombat
26 Egészségünkre ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 9. NYÁRI FÉLELMEINK Ha külföldre utazunk... Természetesen mindarra figyeljünk, amire itthon, csak sokkal szigorúbban. Ezenkívül számos más körülménnyel is számolnunk kell. ♦ Mielőtt hosszabb külföldi útra indulunk, célszerű utánanézni, hová milyen kötelező vagy ajánlott védőoltás kell. ♦ Az úti gyógyszerkészlet összeállításánál kérjük ki egy orvos véleményét, különösen, ha „egzotikus“ országról van szó. ♦ Mielőtt elutazunk, mindig kössünk poggyász- és balesetbiztosítást. ♦ Vigyünk magunkkal hipermangán tablettát a víz fertőtíenítésére. ♦ Lehetőség esetén a zöldségeket, gyümölcsöket lehűtött forralt vízzel mossuk le. ♦ Igyunk palackozott vagy forralt vizet. ♦ Nyáron fokozottabban kell ügyelni az ételek tárolásának higiéniás körülményeire, valamint az eltarthatóság idejére. ♦ Fogyasszunk sok folyadékot, ha megéhezünk, együnk inkább friss gyümölcsöt, zöldséget. ♦ A legyektől, bogaraktól óvjuk az ételt, mert sok fertőzést terjeszthetnek. ♦ Tele gyomorral ne menjünk vízbe, mert hányingerünk lehet. Tisztálkodás Nyáron a legnagyobb problémát az izzadás és a gyakrabban kialakuló kellemeden verejtékezés, szúrós szag okozza, amelyet még a parfüm vagy dezodor sem tud semlegesíteni. ♦ Naponta legalább kétszer alaposan tisztálkodjunk. ♦ A mosakodás tiszta, ivóvíz minőségű vízzel történjen. (A szennyezettvíz különféle fertőzéseket, bőrgyulladást okozhat.) ♦ A szennyeződések - amelyek nyáron jóval gyakrabban fordulnak elő - eltávolításához antibakteriális hatású szappant, illetve tusfürdőt használjunk. ♦ Mosdás után használjunk valamilyen izzadásgátló hatású dezodort. ♦ Tengerparti nyaraláskor minden fürdőzés után édesvízzel tusoljunk le, és hajunkat is bő vízzel öblítsük át. Az Európai Unió valamennyi országában kötelező feltüntetni a vízben lévő kórokozók csíraszámát Veszélyek a strandon FIGYELMEZTETŐ Nyáron sokan a strandokon keresnek enyhülést a hőségben. Ám a medencékben, közös zuhanyzókban a fürdőzők mellett számtalan vírus, baktérium és gomba is jól érzi magát. Ha a testet védelmező hámréteg túlzottan kiszárad vagy a vízben felázik, a kórokozók könnyebben megtámadják. Van néhány fertőző bőrbetegség, amely kifejezetten strandokon, uszodákban terjed. Leggyakoribb a szemölcs. Vírusa, a papilloma nagyon könnyen terjed, kóros burjánzásra készteti a hámréteg sejtjeit. Nem okoz különösebb panaszt, sokan nem is kezeltetik magukat, így a magányosan álló növedékek nagyobb bőrfelületeket is elboríthatnak. A talpi szemölcs jellemzően uszodai fertőzés. A futószemölcs a homlokon, kézháton jelenik meg. Ezeket az elváltozásokat helyi érzéstelenítéssel, éles kanállal távo- lítják el a bőrből, ha szükséges, elektromos készülékkel ki is égetik, így valamennyi vírus elpusztul. A lábujjak közeiben, a talpon jelentkezik először a bőrgomba, amely kipirosodással, viszketéssel, hámlással jár. Az elhanyagolt betegség a körmök alá is átterjedhet, ahol már nagyon nehéz kezelni, kiirtása több hónapig tart. Jellemző „strandbetegség” a vagi- nális gomba is. A bőséges, fehér, túrószerű hüvelyváladék néhány napos gyógyszerszedéssel, hüvelykúpok vagy tabletta felhelyezésével szüntethető meg. A trichomonas vaginalist viszont nem gomba, hanem egy ostoros egysejtű okozza. Bár nemi betegség, terjedhet a közös medencében is. Vízszerű vagy habos, sárgásfehér hüvelyi folyás mellett a beteget vizelési panaszok is kínozhatják, amelyek megfelelő gyógyszeres kezeléssel hamar múlnak. A strandon baktériumok is megtámadhatják a bőrt. A strepto- illetve a staphylococcus okozta ótvar leginkább az arcon jelenik meg. Az-'"á élénkvörös, sárgás pörkkel fedett elváltozás gyorsan elterjed, a róla leváló plakkok rendkívül fertőző- ek, antibiotikumokkal és krémekkel kezelik. A fertőző bőrbetegségek olykor nehezen gyógyíthatók, ezért főként megelőzésükre kell törekedni. Az Európai Unió valamennyi országában kötelező a strandok, uszodák medencéi mellett feltüntetni a vízben lévő kórokozók csíraszámát. Bár a medencék vizét klórozzák, fertőtlenítik, ez nem jelent teljes védelmet. A fertőzések elkerülésében segíthet egy egyszerű strandpapucs is, de úszás után zuhanyozni kell, majd szárazra törölni a bőrt. Hatásosak a recept nélkül kapható gombaellenes hintőporok. Aki tudja, hogy fertőző bőrbetegsége van, legyen tekintettel embertársaira, gombás lábbal, szemölcsös bőrrel ne menjen a strandra. Ha pedig nem ismeri bőrbetegségének okát, keressen fel bőrgyógyászt! Jó tudni... ♦ A másokra is veszélyt jelentő beteg ember ne látogassa a fürdőket (pl. ha hasmenéstől, bőrbetegségtől szenved). ♦ A medencehasználat előtt lehetőleg szappannal vagy tusfürdővel zuhanyozzunk le. ♦ A medencét a lábmosón keresztül közelítsük meg, és azt egyéb célra ne használjuk. ♦ A gyermekmedencében felnőttek ne fürödjenek, és a felnőttmedencébe ne vigyünk kisgyermeket. ♦ Fürdőzés után újra zuhanyozzunk le. ♦ A medencébe ne szemeteljünk, és ne vigyünk be állatot. ♦ A pihenőterületen a hulladékot a szeméttárolóba dobjuk. ♦ A WC használata után zuhanyozzunk le. Az alkoholos állapotban bekövetkezett vízi tragédiák aránya körülbelül megegyezik ama közlekedési drámákéval, amelyekben szintén az ital játssza a főszerepet A vizek partján lesben áll a halál TOMI VINCE Mintegy hatszáz ember szíve szűnt meg dobogni tavaly Szlovákiában közúti balesetek következtében. Hatszáz halott. Ugyanebben az időszakban csaknem kétszázan ugrottak, mentek vízbe, azután holtan húzták ki őket a tavakból, folyókból, sóderbányákból és ku- bikgödrökből. A matematika nem tudja kimutatni az emberi veszteségeket és szenvedéseket. A bűnös rohanáshoz való alkalmazkodás korában szinte már természetesnek tartjuk az országutak halottjait. Mégis enyhe hideg fut végig hátunkon, ha olvassuk a hétvégek fekete krónikáját. Megborzadunk - talán távoli őseink félelmét örökölve - a néma vízből kihalászott embertársaink láttán. Fulladozunk, egyre csak fulladozunk... Fiatal és felnőtt korban nem fulladnak vízbe az úszni nem tudók. Kerülik a vizet. Többnyire a gyengébb úszókra leselkedik veszély. Olyanokra, akik túlbecsülik képességeiket. Háromszor annyi férfit, mint nőt nyelnek el a víz hullámai. Talán a gyengébb nem józanabb, óvatosabb? A teremtés koronája pedig ki vagyok, mi vagyok alapon bizonyítani akarja nagyságát, ügyességét, bátorságát? Nincs egyértelmű válasz. Vannak viszont mindenféle történetek. Mondanunk sem kell, a vízi tragédiák nyolcvanöt százaléka nyáron következik be, s természetes (?) eredménye annak a gondtalan fürdőzésnek, annak a végtelenül sajnálatos körülménynek, hogy az ötven esztendőnél idősebb felnőttek ötvenöt-hetven százaléka egyáltalán nem vagy alig tud úszni. Hiába bírja is némileg az úgynevezett kutyaúszást, akkor a könnyelműség áldozata lesz. És a könnyelműséget (gyakran) a legcsábítóbb segítség fokozza: a szeszes ital. Az alkoholos állapotban bekövetkezett vízi tragédiák aránya körülbelül megegyezik ama közlekedési drámákéval, amelyekben szintén az ital játssza a főszerepet. Néhány éve történt. A tónál éledezett a fürdőélet. Az idő hűvös volt, kevesen merészkedtek a homokdombok közé zárt tóba, inkább a parton heverésztek. Délben három fiatalember érkezett kerékpáron, nyilván túl voltak az ünnepi ebéden, ittak is valamit, felhevül- tek voltak a kerékpározástól, arcukon csillogott a verejték. Egyikük vendég volt, katonapajtását látogatta meg. Ez a vendégfiú, ahogy megpillantotta a tavat, leugrott a kerékpárról, s dobálni kezdte le magáról a ruhát. Aztán amúgy gatyában nekifutott a tónak. - Vigyázz! - kiáltott utána a barátja. - Hirtelen mélyül!... - Tudok én úszni - válaszolta és bevágódott a vízbe. Alámenült... Vártuk, hogy felbukkanjon és ússzon tovább. Nem így történt. Eltelt egy perc, aztán kettő, három... Ekkor már mindenki talpon volt. Csónakot hoztak, a vendéglátó beevezett a tóba, körülbelül arra a helyre, ahol barátja elmerült. De hiába kotorták a medret, a fiú nem került elő. Csak késő délután, amikor kijött egy halász a fiával, akiknek szomorú szabadalom volt a birtokában: ők voltak a hivatásos hullakeresők. Hosszú kötelet gombolyítottak le, amelyen harminc centiméter távolságban fél méteres zsinegek ágaztak le, s minden zsineg háromágú horogban végződött. A kötél egyik végét a parton hagyták, a másikat a csónakba vették, és nagy kört írtak le a tragédia feltételezett helye körül. A szó szoros értelmében bekerítették a víz áldozatát. Azután a halász a partra kanyarodott, s finom, óvatos mozdulatokkal kezdte behúzni a kötél szabad szárát. A parton vágni lehetett a csöndet, amíg a halász halkan meg nem szólalt.: - Megvan! A következő percben feltűnt a víz színén egy meztelen hát, az egyik horog a hónalj öblébe akadt és lassan a part felé vontatta a fiatalembert. Aki három órával azelőtt még élt. Néhányan begázoltak a vízbe, kiemelték és felfektették a homokra. Sohasem felejtem el az arcát. A hirtelen halál iszonyát, ami rádermedt fiatal vonásaira, és szörnyű görcsbe torzította. A boncolás megállapította, nyolc-tíz konyakot ivott a kísérő sörökön kívül. A figyelem nem ritka emberi erény - kötelező tulajdonság olyankor, amikor mások élete forog veszélyben. Arról semmiféle statisztika nem készül, hány embert figyelmeztetnek évenként arra, hogy veszélyes helyet választott a fürdőzésre, s arról sincs kimutatás, hány veszélyes helyet jelölnek meg táblákkal: itt a fürdés szigorúan tilos! Általában fiatal életek forognak veszélyben, kerülnek veszteséglistára, mert a gyerekeket hiába figyelmeztetik, a fiatalok nem nagyon hallgatnak a jó szóra. Az oktalan halálnak vannak megdöbbentően tragikus esetei, olyan drámák, amelyeken az ember csak eltöprengeni tud: hogyan történt? Egy a sok közül. Kora tavasszal horgászott egy fiatal apa. Magával vitte ötéves kisfiát. Az apa az úszót leste, a kisfiú körülötte játszott. Egy darabig ő is figyelte, van- e az apunak kapása vagy nincs, aztán mással kezdett foglalkozni. Hogy mivel? Nem tudjuk. Eltelt egy kis idő, az apa keresni kezdte a kisfiát, de nem találta. Azt gondolta, elcsavargott. Nem így történt... Ősrégi mondás, a vizek partján lesben áll a halál. Van, aki elkerüli, van, akinek ez a találkozás az utolsó esemény az életében. Tavaly kétszázan fejezték be életüket a folyókban, tavakban, sóderbányákban és kubikgödrökben. Kétszáz vízi tragédia. Mennyi kisírt szem, mennyi végig nem álmodott álom. Emberek, vigyázzunk magunkra. És egymásra. A gyerekeket hiába figyelmeztetik, nem nagyon hallgatnak a jó szóra.
