Új Szó, 2005. július (58. évfolyam, 152-175. szám)

2005-07-09 / 158. szám, szombat

26 Egészségünkre ÚJ SZÓ 2005. JÚLIUS 9. NYÁRI FÉLELMEINK Ha külföldre utazunk... Természetesen mindarra figyeljünk, amire itthon, csak sokkal szi­gorúbban. Ezenkívül számos más körülménnyel is számolnunk kell. ♦ Mielőtt hosszabb külföldi útra indulunk, célszerű utánanézni, ho­vá milyen kötelező vagy ajánlott védőoltás kell. ♦ Az úti gyógyszerkészlet összeállításánál kérjük ki egy orvos véle­ményét, különösen, ha „egzotikus“ országról van szó. ♦ Mielőtt elutazunk, mindig kössünk poggyász- és balesetbiztosí­tást. ♦ Vigyünk magunkkal hipermangán tablettát a víz fertőtíenítésére. ♦ Lehetőség esetén a zöldségeket, gyümölcsöket lehűtött forralt víz­zel mossuk le. ♦ Igyunk palackozott vagy forralt vizet. ♦ Nyáron fokozottabban kell ügyelni az ételek tárolásának higiéniás körülményeire, valamint az eltarthatóság idejére. ♦ Fogyasszunk sok folyadékot, ha megéhezünk, együnk inkább friss gyümölcsöt, zöldséget. ♦ A legyektől, bogaraktól óvjuk az ételt, mert sok fertőzést terjeszt­hetnek. ♦ Tele gyomorral ne menjünk vízbe, mert hányingerünk lehet. Tisztálkodás Nyáron a legnagyobb problémát az izzadás és a gyakrabban kiala­kuló kellemeden verejtékezés, szúrós szag okozza, amelyet még a parfüm vagy dezodor sem tud semlegesíteni. ♦ Naponta legalább kétszer alaposan tisztálkodjunk. ♦ A mosakodás tiszta, ivóvíz minőségű vízzel történjen. (A szennye­zettvíz különféle fertőzéseket, bőrgyulladást okozhat.) ♦ A szennyeződések - amelyek nyáron jóval gyakrabban fordulnak elő - eltávolításához antibakteriális hatású szappant, illetve tusfür­dőt használjunk. ♦ Mosdás után használjunk valamilyen izzadásgátló hatású dezo­dort. ♦ Tengerparti nyaraláskor minden fürdőzés után édesvízzel tusol­junk le, és hajunkat is bő vízzel öblítsük át. Az Európai Unió valamennyi országában kötelező feltüntetni a vízben lévő kórokozók csíraszámát Veszélyek a strandon FIGYELMEZTETŐ Nyáron sokan a strandokon ke­resnek enyhülést a hőségben. Ám a medencékben, közös zuhany­zókban a fürdőzők mellett szám­talan vírus, baktérium és gomba is jól érzi magát. Ha a testet védel­mező hámréteg túlzottan kiszá­rad vagy a vízben felázik, a kór­okozók könnyebben megtámad­ják. Van néhány fertőző bőrbetegség, amely kifejezetten strandokon, uszodákban terjed. Leggyakoribb a szemölcs. Vírusa, a papilloma na­gyon könnyen terjed, kóros burján­zásra készteti a hámréteg sejtjeit. Nem okoz különösebb panaszt, so­kan nem is kezeltetik magukat, így a magányosan álló növedékek na­gyobb bőrfelületeket is elboríthat­nak. A talpi szemölcs jellemzően uszodai fertőzés. A futószemölcs a homlokon, kézháton jelenik meg. Ezeket az elváltozásokat helyi ér­zéstelenítéssel, éles kanállal távo- lítják el a bőrből, ha szükséges, elektromos készülékkel ki is égetik, így valamennyi vírus elpusztul. A lábujjak közeiben, a talpon je­lentkezik először a bőrgomba, amely kipirosodással, viszketés­sel, hámlással jár. Az elhanyagolt betegség a körmök alá is átterjed­het, ahol már nagyon nehéz kezel­ni, kiirtása több hónapig tart. Jel­lemző „strandbetegség” a vagi- nális gomba is. A bőséges, fehér, túrószerű hüvelyváladék néhány napos gyógyszerszedéssel, hü­velykúpok vagy tabletta felhelye­zésével szüntethető meg. A tri­chomonas vaginalist viszont nem gomba, hanem egy ostoros egysej­tű okozza. Bár nemi betegség, ter­jedhet a közös medencében is. Vízszerű vagy habos, sárgásfehér hüvelyi folyás mellett a beteget vi­zelési panaszok is kínozhatják, amelyek megfelelő gyógyszeres kezeléssel hamar múlnak. A strandon baktériumok is meg­támadhatják a bőrt. A strepto- illet­ve a staphylococcus okozta ótvar leginkább az arcon jelenik meg. Az-'"á élénkvörös, sárgás pörkkel fedett elváltozás gyorsan elterjed, a róla leváló plakkok rendkívül fertőző- ek, antibiotikumokkal és krémek­kel kezelik. A fertőző bőrbetegségek olykor nehezen gyógyíthatók, ezért fő­ként megelőzésükre kell törekedni. Az Európai Unió valamennyi orszá­gában kötelező a strandok, uszo­dák medencéi mellett feltüntetni a vízben lévő kórokozók csíraszá­mát. Bár a medencék vizét klóroz­zák, fertőtlenítik, ez nem jelent tel­jes védelmet. A fertőzések elkerülé­sében segíthet egy egyszerű strand­papucs is, de úszás után zuhanyoz­ni kell, majd szárazra törölni a bőrt. Hatásosak a recept nélkül kapható gombaellenes hintőporok. Aki tud­ja, hogy fertőző bőrbetegsége van, legyen tekintettel embertársaira, gombás lábbal, szemölcsös bőrrel ne menjen a strandra. Ha pedig nem ismeri bőrbetegségének okát, keressen fel bőrgyógyászt! Jó tudni... ♦ A másokra is veszélyt jelentő beteg ember ne látogassa a fürdőket (pl. ha hasmenéstől, bőrbetegségtől szenved). ♦ A medencehasználat előtt lehetőleg szappannal vagy tusfürdővel zuhanyozzunk le. ♦ A medencét a lábmosón keresztül közelítsük meg, és azt egyéb célra ne használjuk. ♦ A gyermekmedencében felnőttek ne fürödjenek, és a felnőtt­medencébe ne vigyünk kisgyermeket. ♦ Fürdőzés után újra zuhanyozzunk le. ♦ A medencébe ne szemeteljünk, és ne vigyünk be állatot. ♦ A pihenőterületen a hulladékot a szeméttárolóba dobjuk. ♦ A WC használata után zuhanyozzunk le. Az alkoholos állapotban bekövetkezett vízi tragédiák aránya körülbelül megegyezik ama közlekedési drámákéval, amelyekben szintén az ital játssza a főszerepet A vizek partján lesben áll a halál TOMI VINCE Mintegy hatszáz ember szíve szűnt meg dobogni tavaly Szlová­kiában közúti balesetek következ­tében. Hatszáz halott. Ugyanebben az időszakban csaknem kétszázan ugrottak, mentek vízbe, azután holtan húzták ki őket a tavakból, folyókból, sóderbányákból és ku- bikgödrökből. A matematika nem tudja kimutatni az emberi vesztesé­geket és szenvedéseket. A bűnös rohanáshoz való alkal­mazkodás korában szinte már ter­mészetesnek tartjuk az országutak halottjait. Mégis enyhe hideg fut végig hátunkon, ha olvassuk a hét­végek fekete krónikáját. Megborza­dunk - talán távoli őseink félelmét örökölve - a néma vízből kihalá­szott embertársaink láttán. Fulladozunk, egyre csak fulladozunk... Fiatal és felnőtt korban nem fulladnak vízbe az úszni nem tudók. Kerülik a vizet. Többnyire a gyen­gébb úszókra leselkedik veszély. Olyanokra, akik túlbecsülik képes­ségeiket. Háromszor annyi férfit, mint nőt nyelnek el a víz hullámai. Talán a gyengébb nem józanabb, óvatosabb? A teremtés koronája pedig ki vagyok, mi vagyok alapon bizonyítani akarja nagyságát, ügyességét, bátorságát? Nincs egy­értelmű válasz. Vannak viszont mindenféle tör­ténetek. Mondanunk sem kell, a ví­zi tragédiák nyolcvanöt százaléka nyáron következik be, s természe­tes (?) eredménye annak a gondta­lan fürdőzésnek, annak a végtele­nül sajnálatos körülménynek, hogy az ötven esztendőnél idősebb fel­nőttek ötvenöt-hetven százaléka egyáltalán nem vagy alig tud úszni. Hiába bírja is némileg az úgyneve­zett kutyaúszást, akkor a könnyel­műség áldozata lesz. És a könnyel­műséget (gyakran) a legcsábítóbb segítség fokozza: a szeszes ital. Az alkoholos állapotban bekövetke­zett vízi tragédiák aránya körülbe­lül megegyezik ama közlekedési drámákéval, amelyekben szintén az ital játssza a főszerepet. Néhány éve történt. A tónál éle­dezett a fürdőélet. Az idő hűvös volt, kevesen merészkedtek a ho­mokdombok közé zárt tóba, in­kább a parton heverésztek. Délben három fiatalember érkezett kerék­páron, nyilván túl voltak az ünnepi ebéden, ittak is valamit, felhevül- tek voltak a kerékpározástól, arcu­kon csillogott a verejték. Egyikük vendég volt, katonapajtását láto­gatta meg. Ez a vendégfiú, ahogy megpillantotta a tavat, leugrott a kerékpárról, s dobálni kezdte le magáról a ruhát. Aztán amúgy ga­tyában nekifutott a tónak. - Vi­gyázz! - kiáltott utána a barátja. - Hirtelen mélyül!... - Tudok én úsz­ni - válaszolta és bevágódott a víz­be. Alámenült... Vártuk, hogy felbukkanjon és ússzon tovább. Nem így történt. Eltelt egy perc, aztán kettő, három... Ekkor már mindenki tal­pon volt. Csónakot hoztak, a ven­déglátó beevezett a tóba, körülbe­lül arra a helyre, ahol barátja el­merült. De hiába kotorták a med­ret, a fiú nem került elő. Csak késő délután, amikor kijött egy halász a fiával, akiknek szomorú szabada­lom volt a birtokában: ők voltak a hivatásos hullakeresők. Hosszú kötelet gombolyítottak le, ame­lyen harminc centiméter távolság­ban fél méteres zsinegek ágaztak le, s minden zsineg háromágú ho­rogban végződött. A kötél egyik végét a parton hagyták, a másikat a csónakba vették, és nagy kört ír­tak le a tragédia feltételezett helye körül. A szó szoros értelmében be­kerítették a víz áldozatát. Azután a halász a partra kanyarodott, s fi­nom, óvatos mozdulatokkal kezd­te behúzni a kötél szabad szárát. A parton vágni lehetett a csöndet, amíg a halász halkan meg nem szólalt.: - Megvan! A következő percben feltűnt a víz színén egy meztelen hát, az egyik horog a hónalj öblébe akadt és lassan a part felé vontatta a fiatalembert. Aki három órával azelőtt még élt. Néhányan begázoltak a vízbe, kiemelték és felfektették a homok­ra. Sohasem felejtem el az arcát. A hirtelen halál iszonyát, ami ráder­medt fiatal vonásaira, és szörnyű görcsbe torzította. A boncolás meg­állapította, nyolc-tíz konyakot ivott a kísérő sörökön kívül. A figyelem nem ritka emberi erény - kötelező tulajdonság olyan­kor, amikor mások élete forog ve­szélyben. Arról semmiféle statiszti­ka nem készül, hány embert figyel­meztetnek évenként arra, hogy ve­szélyes helyet választott a fürdő­zésre, s arról sincs kimutatás, hány veszélyes helyet jelölnek meg táb­lákkal: itt a fürdés szigorúan tilos! Általában fiatal életek forognak ve­szélyben, kerülnek veszteséglistá­ra, mert a gyerekeket hiába figyel­meztetik, a fiatalok nem nagyon hallgatnak a jó szóra. Az oktalan halálnak vannak megdöbbentően tragikus esetei, olyan drámák, amelyeken az em­ber csak eltöprengeni tud: hogyan történt? Egy a sok közül. Kora ta­vasszal horgászott egy fiatal apa. Magával vitte ötéves kisfiát. Az apa az úszót leste, a kisfiú körülötte ját­szott. Egy darabig ő is figyelte, van- e az apunak kapása vagy nincs, az­tán mással kezdett foglalkozni. Hogy mivel? Nem tudjuk. Eltelt egy kis idő, az apa keresni kezdte a kis­fiát, de nem találta. Azt gondolta, elcsavargott. Nem így történt... Ősrégi mondás, a vizek partján lesben áll a halál. Van, aki elkerüli, van, akinek ez a találkozás az utol­só esemény az életében. Tavaly két­százan fejezték be életüket a fo­lyókban, tavakban, sóderbányák­ban és kubikgödrökben. Kétszáz ví­zi tragédia. Mennyi kisírt szem, mennyi végig nem álmodott álom. Emberek, vigyázzunk magunk­ra. És egymásra. A gyerekeket hiába figyel­meztetik, nem nagyon hallgatnak a jó szóra.

Next

/
Thumbnails
Contents