Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-01 / 126. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005.JÚNIUSI. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Szöveg nélkül (Szalay Zoltán rajza) A francia szélsőbal és szélsőjobb összeborulva énekelte az Internacionálét Uniós kérdőjelek TALLÓZÓ SME A franciák félelmeit sem Chi­rac, sem Barroso nem tudta eloszlatni, az uniós alkotmány így megbukott. A franciák nem azért álltak a radikális, alkot­mányt ellenző politikusok pártjára, mert azonosulnak az extrém politikai nézetekkel, hanem mert a politikai elit képtelen volt elmagyarázni a szerződés lényegét - véli a lap kommentárírója. A többség nem ismerte, de károsnak tar­totta a dokumentumot, végül pedig nyilvánosan is megerősí­tették, hogy nem akarnak egy ilyen iratot elfogadni. A franci­ák döntésének hatására a többi ország is szabadabban nyilvá­níthatja ki, mit is gondol való­jában az alkotmányról. A nép­szavazás rávilágított a politikai elit és az egyszerű állampolgá­rok nézetei között fennálló óri­ási szakadékra. Ha az elitnek van egy kis realitásérzéke, vé­get vet az egyre növekvő iramú egységesítésnek. A franciák­nak - a szlovákokkal ellentét­ben - nem voltak komplexusa­ik, és minden uniós elvárás el­lenére az alkotmány ellen sza­vaztak. Kissé drága, mégis hasznos terápia ez az Uniónak. LE FIGARO A Kelet-Európa uniós tag­államai jól jártak a francia nemmel, a további bővítés vi­szont kérdésessé vált - írja a párizsi lap. Az újonnan csat­lakozott EU-tagállamok ve­zetői igazából elégedettek, hogy az európai alkotmány elvetésével egy nagyobb an­golszász befolyással bíró, gazdaságilag liberálisabb Unió előtt nyílt meg az út. Ke­let-Európa pontosan megér­tette, hogy az alkotmány francia ellenzőinek tarka for­gatagában előkelő helyet fog­laltak el a „Kelet-Európa-ellen- esek’f Az alkotmány elvetése az egy évvel ezelőtt a 40 éve kettészakadt kontinens törté­nelmi egyesüléseként ünne­pelt EU-bővítés utólagos eluta­sításává vált Franciaország­ban. A már csatlakozott len­gyelek, baltiak és magyarok tulajdonképpen örülnek, hogy a “morális és szociális leckét osztogató Franciaország” hát­térbe szorul, és a politikai Eu­rópa meggyengülésével meg­nyílik az út egy a gazdaságra koncentráló, angolszász érde­keltségű Unió irányába. Vasárnap estétől azon tö­röm a fejem, mi a gond Franciaországgal, ezen túl mi a baj az Európai Unió­val? Mert valami baj bizto­san van, ha a franciák elu­tasították az Unió alkot­mányát, azt az alapok­mányt, amely nélkül ez a szövetség csak provizóri­umként működhet. KÖVESDI KÁROLY Valószínűleg így fognak tenni a hollandok is. A francia nemet akár olybá is vehetnénk, mint az uniós gondolat elutasítását, vagy ne adj isten a frankofón dominan­cia gyerekes megnyilvánulásának jelét az öreg kontinensen. Mintha újra feléledt volna a Richelieu-i politikai gyakorlat, hogy Francia- ország akkor erős, ha Németor­szág gyenge. (Pedig ettől a fóbiás eszmétől éppen a francia-német kiegyezés szabadította meg a franciákat és Európát, amikor a Schumann-i gondolat alapján megalakult a Montánunió, meg­alapozva az öreg kontinens maj­dani egyesülését.) Lehetne aztán tovább meditálni: miért hepciás- kodnak a franciák? Trianon óta tudjuk, hogy a francia politika szeret beleszólni a kontinens el­rendezésébe. Most pedig nem ké­pesek felelősen gondolkodni kö­zös jövőnkön? Vagy ennyire meg­erősödött a szélsőbal és a szél­sőjobb, amely vasárnap este összeborulva énekelte az Interna­cionálét? Esetleg ennyire félnek a párizsiak a további bővítésektől (mert ezzel a nemmel a további bővítési folyamat is lelassulhat), a még több szegény ország ter­hétől? Természetesen mindez speku­láció. (És tegyük hozzá súgva: ne legyünk olyan büszkék öntudatos európaiságunkra, hiszen fogal­munk sincs - csak sejtésünk lehet -, hogyan sült volna el egy hazai vagy például magyarországi, len­gyelországi népszavazás ugyan­erről a kérdésről.) A dolog ennél sokkal triviálisabb: a franciák a kormányuk ellen szavaztak. Igaz, nem elsöprő fölénnyel, hiszen a nemek és az igenek aránya nem sokon múlott, de azért Chirac el­nök és a francia kormány veresé­geként lehet elkönyvelni a nép­szavazást. Ezt igazolja az a tény is, hogy magáról az alkotmányról szinte alig esett szó Franciaor­szágban, sem annak kifogásolha­tó passzusairól. Feltételezhető, hogy a francia polgároknak ugyanúgy fogalmuk sincs az al­kotmány tartalmáról, ahogyan a szlovák, a magyar vagy a lengyel polgároknak. S itt jutottunk el talán a lényeg­hez. Hogy tudniillik az Unió poli­tikai rendszere ugyanúgy épül fel, ahogyan az európai országok többségéé: valamennyien az ott­honi, kétpólusú politika terhét ci­peljük be az Unióba. Bár az euró­pai parlamentben több frakció van, igazából kettő dominál, ame­lyeket leegyszerűsítve nevezhet­nénk jobb- és baloldalnak. Márpe­dig Európa - politikailag is - sok­színű. Ezt a fekete-fehér modellt kéne már elfelejteni. A másik, sze­rintem sokkal nagyobb gond, hogy az egységesülő Európában alig esik szó a még sokszínűbb kulturális örökségről, arról a ko­héziós erőről, amelynek össze ké­ne tartania ezt a konglomerátu­mot. A monetáris gondolkodás és annak politikai felépítménye mel­lett elvész az európai kultúrá- nak/kultúráknak a csírája is, melynek a görög-latin, a keresz­tény-keresztyén, a zsidó, a muzul­mán múlt és múltak ugyanúgy ré­szét képezik, mint a nagy pravosz­láv-kommunista keleti Oroszor­szág, amely nélkül Európa nem Európa. . Vasárnap az is kiderült, hogy az Unió nem működhet úgy, hogy vannak benne nemzetek, amelyek döntésjogot kapnak bizonyos kér­désekben, míg mások helyett kor­mányaik döntenek. Azon túl, hogy ez principiális kérdés, azt a megosztottságot folytatja, amely miatt még sok trauma várható a majdani nagy Unióban. Gondol­junk csak a bulgáriai törökökre, a továbbra is megosztott Ciprusra, egy-két közép-európai ország fó­biás viselkedésére. A francia nem természetesen nem állítja meg a folyamatot, de nagy késést okozhat. Európa meg­áll egy pillanatra, hogy elgondol­kodjék önmagán. Ezalatt a többi­ek tovább rohannak, a nemzete­ket maguk alá gyűrő multik pedig röhögnek a markukba. A nemmel voksolók csaknem fele a munkanélküliségtől érzett félelemmel indokolta döntését Öt kihívás vár az új francia kormányfőre MTI-HÁTTÉR Dominique de Villepin új fran­cia kormányfőnek öt fontos fel­adattal kell megbirkóznia, miután a francia választók elutasították a vasárnapi népszavazáson az euró­pai alkotmányt. Foglalkoztatás A francia munkanélküliségi ráta 10,2 százalékos, több mint öt év óta a legmagasabb. A vá­lasztók egyik legfőbb aggodalma a munkanélküliség. A vasárnapi népszavazáson nemmel vokso­lók csaknem fele egy közvéle­mény-kutatás szerint a még ma­gasabb munkanélküliségtől ér­zett félelemmel indokolta a dön­tést. Európai Unió Az EU-alkotmányra kimondott francia „nem” válságot idézett elő a 25-tagú blokkban. Az alapí­tó tag Franciaországnak be kell bizonyítani, hogy továbbra is előremozdító erő a közösségben, ugyanakkor figyelembe kell ven­nie a francia választóknak az uni­óval kapcsolatos aggodalmait. Jacques Chirac francia köztársa­sági elnök hétfőn megerősítette: Franciaország tovább dolgozik partnereivel az európai integrá­ción. Gazdasági növekedés A francia gazdaság a vártnál kisebb mértékben, 0,2 százalék­kal növekedett 2005 első ne­gyedévében. A nemzetközi Gaz­dasági Együttműködési és Fej­lesztési Szervezet (OECD) máju­si becslései szerint a francia gaz­daságtól 1,4 százalékos növeke­dés várható jóval kevesebb, mint a kormány által ej őre jelzett 2­2,5 százalék. Deficit/kiadások Franciaország ígéretet tett ar­ra, hogy költségvetési deficitjét 2005-ben az EU által meghatáro­zott kereten belülire, a bruttó ha­zai össztermék (GDP) 3 százalé­ka alát szorítja. A kormány e cél­ból tett takarékossági intézkedé­sei hozzájárultak ahhoz az elége­detlenséghez, amely az EU-alkot- mány elvetéséhez vezetett. A problémát fokozza, hogy Chirac 2002-es újraválasztási kampánya során megígérte: 2007-ig harma­dára csökkenti a személyi jöve­delemadókat, eddig azonban mindössze 10 százalékos adó- csökkentés történt. Reformok Gazdasági szakemberek szerint a reformok képezik a francia gaz­daság dinamizálásának kulcsát. De a kormány széles körű tünteté­sekkel találta magát szembe, ami­kor enyhített a’35 órás munkahét szabályain, és ugyancsak na­gyobb megmozdulások fogadták az állami nyugdíjrendszer felül­vizsgálatát. Népszerűtlen továb­bá a szakszervezetek szemében az olyan állami csoportok terve­zett privatizációja, mint az EdF energiaipari óriáscégé. KOMMENTÁR E 414: a halál kódja MOLNÁR IVÁN Darfúr, 2005. A szudáni légierő orosz gyártmányú vadász­gépe váratlanul bukkan elő a feketék lakta falucskát övező dombok mögül. Csak két rakétát lő ki a falura, de ez is meg­teszi a hatását. Fejetlenül menekülő emberek, síró gyerekek, szétszórt, véres testrészek. A környező dombokról lovasok százainak ordítása hallatszik - Janjaweed, a rettegett arab milícia tagjai. Kíméletlenül vetik magukat a falura. A férfia­kat, a kisgyerekeket és az idősebbeket lelövöldözik, a fiata­labb lányokat és nőket halálra erőszakolják. A „vadászat” és „szerelmi örömök” után összeszedik az értékesebb dolgokat, és felgyújtják a falut. Naponta ismétlődő jelenet a feketék és arabok lakta nyugat- szudáni tartományban, ahol muzulmánok ölnek muzulmá­nokat, hiszen a feketék többsége is Allahhoz imádkozik. A kormány által felfegyverzett 10 ezer arab harcos százezre­ket ölt meg, és több mint kétmillióan voltak kénytelenek el­menekülni. Mit tettek eddig a fejlett országok azért, hogy megfékezzék az öldöklést? Csaknem semmit! Sőt, mi mindannyian na­ponta támogatjuk a szudáni kormányt, ha veszünk egy rágó­gumit, egy üdítőt vagy egyéb olyan élelmiszert, amiben E 414-es adalékanyag, magyarul gumiarábikum van. A gu- miarábikum világtermelésének 90 százalékát ugyanis Szu­dán adja, és az ország egyetlen hivatalos forgalmazója a Gum Arabic Company. Ebben az államnak 30 százalékos ré­szesedése van, a fennmaradó részen pedig helyi bankok osz­toznak. A cégben korábban a szaúdi milliárdos terroristá­nak, Oszama bin Ladennek is volt tulajdonrésze. Hogy ő mi­re használta a cég nyereségét, azt már tudjuk, mégsem ta­nultunk belőle. A nyugati országok, valamint Kína és Oroszország gazdasá­gi érdekei egyelőre nem teszik lehetővé a közvetlen beavat­kozást. Míg az előbbiek gumiarábikumot és olajat vásárol­nak az országban, Oroszország fegyverekkel látja el a szudá­ni kormányt. Az Egyesült Nemzetek Szervezete vizsgálódik, jelentéseket ír, és azon vitatkozik, hogy egyáltalán népirtás- róhbeszélhetünk-e. Közben újabb ezreket ölnek meg, ezt azonban ennek a mu­zulmán országnak elnézzük, pár százezer fekete élete ugyanis ér annyit, hogy naponta hozzájussunk a kedvenc kólánkhoz, és elrághassunk egy rágógumit. JEGYZET Nyári örömök BUCHLOVICS PÉTER Itt a strandidény, Párkányt elözönlik a turisták, s ha év­közben van Jaffázás” és szentségelés, van fogak csi- korgatása, ha a szupermar­ketben pokolba kívánják a „honfoglalókat”, akkor szin­te mérget vehetünk rá: eb­ben a híd megnyitásakor köttetett házasságban az idei nyáron is lesznek összezör­dülések. Mert azt már akkor is tudta minden reálisan gondolkodó ember, hogy az eufória szűntével nem lehet majd mindent azzal elintézni: keblemre magyar, keblemre, testvér! A korzóépítkezés csúszása, a több helyen egy- irányúsított forgalom a hab a tortán. Nemcsak túloldali véreink parkolnak ötlet­szerűen, fittyet hányva min­den közlekedési táblának, ám való igaz, sokan visel­kednek úgy, mintha nem vendégek lennének, hanem megszállók. S itt a bibi, pökhendiségből, arroganciából, szemtelen­ségből, beképzeltségből ugyanis nem kell leckét ven­nünk, másokat okolnunk, megy az nekünk, zsigerből. Mert előfordul, hogy a tisz­telt vendég meg se kérdezi, fizethet-e forinttal, s ha nem, akkor lek...vázzá a pin­cérnőt, pedig a pénzváltó öt­ven méterre sincs. Olyan is, hogy a kedves túloldali hölgy csúcsforgalomban pont a buszmegállóba parkol be az autójával, s a busz­sofőrt válogatottan mocskos szitokáradatba fullasztja, ha az szólni mer neki. Személy szerint azokat se csípem, akik jócskán besörözve, pá- linkázva magyarságtudo- mány-versenyeket rendez­nek, hőbörögnek, netán provokálnak. Ám sokszor épp nekem ég a pofám, ha azt látom, a korrekt, tisztes­ségtudó vendéggel fog­hegyről társalognak, vagy ha a személyzet hirtelen szlo­vákra váltva gúnyolódik raj­tuk, de azért nyájasan vigyo­rog az arcukba. S történt már olyan is: Buda­pestről, interneten keresztül foglaltak szállást, s a hely- foglalást telefonon keresztül is megerősítették. Ám ami­kor megérkeztek, nem tud­ták elfoglalni a szobákat, mert úgymond, azokat épp takarítják. Amikor még este is csak mellébeszélést és kí­nos magyarázkodást kaptak szoba helyett, a főnök nem volt elérhető, telefonba pe­dig csak annyit mondott ne­mes egyszerűséggel: menje­nek haza. Rengeteg példát sorolhat­nánk még, természetesen mindkét részről. Párkány a turizmusból él, de még ko­rántsem nőtt fel ehhez. Ugyanakkor a mindennapi helyzetek megoldásának kulcsa nem a turisták és a vendégek nációjának firtatá­sában, hanem a rugalmas­ságban, a hozzáállásban, az intelligencia vagy bunkóság dilemmájában keresendő.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents