Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-22 / 144. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 22. Kultúra 9 Mira Nair elkészítette Thackeray A hiúság vására című regényének újabb filmes adaptációját Tabló a szalonok hamis világáról James Purefoy (Rawdon Crawley - Becky Sharp férje) és Reese Witherspoon (Becky Sharp) (Képarchívum) Nagyon erőt kellett venni magamon, hogy ne álljak fel a film első órájában, s ne távozzak a moziból. Már az 1996-ban, Nicole Kidman főszereplésével készült Egy hölgy arcképe után elhatároztam, hogy soha több kosztümös film, amely a régi nemesi világ konzervatív és álszent viszonyait mutatja be. TALLÓSI BÉLA Maradok Stephen Frears 1988- ban készült „klasszikusánál”, a Veszedelmes viszonyoknál, mert ez az „őszinte történet férfiak és nők cselszövéseiről, praktikáiról, szövevényes testi és lelki kapcsolataikról” számomra mindent elmond a 18-19. századi angliai, franciaországi, amerikai társadalom emberi viszonyairól. A hiúság vására mindehhez csak némi döbbenetét ad hozzá: az erős indiai beütést. Ez természetesen az indiai származású rendezőnő, Mira Nair erős identitástudatának tudható be. A hiúság vására William Makepeace Thackeray regényének újabb feldolgozása. Egy nem éppen akciódús történet az árván maradt, számító és törtető Rebecca (Becky) Sharpról, aki mindent elkövet, hogy egyre feljebb kerüljön a társadalmi ranglétrán. Az első egy óra gyors párbeszédek sorozata, amelyekből megismerhetjük a jellemeket, hogy aztán el tudjunk indulni egy szövevényes történetbe. Talán csak az angol tudó bírja idegfeszültség nélkül követni a képsorokat, mert a pergő párbeszédet visszaadó gyors feliratokat képtelenség maradéktalanul olvasni úgy, hogy az arcokat, a gesztusokat, a gyönyörű kosztümöket is nézni tudjuk. Mivelhogy nagyon erős a film humora, szövegértés vagy feliratolvasás nélkül rengeteg mindenről, jó néhány poénról lemaradunk. A hiúság vására a szalonok hamis világát aprólékossággal bejáró hömpölygő film, amelybe nehéz belemerülni - bár az alapjául szolgáló regényhez hasonló irodalmi művekbe sem lehet olyan könnyen megfflerülni, mint a habfürdőben. Hogy mennyire követi a regényt? Egyes kritikusai azt írták róla, hogy Thackeray forogna a sírjában, ha látná. (Meg akkor is így tenne, ha nézné az egyik csatorna műveltségi show-műsorát, és látná-hallaná: a versenyző nem tudja megtippelni, hogy négy vezetéknév közül a William Makepeace melyikhez tartozik.) Mindegy, olvasmányélményhez hasonlítgatva, vagy csak önmagában a mozit nézve, ha valaki kibírja az első egy órát a színészi alakításokból, eredeti figurákból - a sipítozó, elrajzolt öregasszony alakja, akit Becky Sharp gúnyolva figuráz ki -, a pazarul kivitelezett kosztümökből, a szertartásos étkezésekről, partikról készült pompázatos tablókból, az elkápráztató tájképekből olyan élményt kap, hogy szinte elkábulva jön ki a moziból. (Persze ez még nem katarzis!) Az első egy órában is vannak azért a már-már lecsukódó szempillát fel-felrántó ötletek és jelenetek. Mint amikor Becky Sharp elmeséli, hogy szeremé megismerni Indiát, s a fess és sejtelmes mosolyú indiai szolga egy jól megtermett chilipaprikát tálal fel neki, amelyet ő egészben bekap, és könnyezve ugyan, de szétrág - ez a jelenet már sejteti, hogy nem akármilyen boszorkánnyal lesz majd itt dolgunk. A gazdag nagynéni fürdőzése is az ötletcsemegék közé tartozik: az aszott öreg hölgy élvezettel fekszik a kádban fehér alsószoknyában, aztán hirtelen valaki megzavarja a tisztálkodást. Az elaggott dáma kipattan a kádból, de a vizes ruha alja felgyűrődik a háta közepére, s a kamera telibe adja hátulról. Ennyi jut a fedetlen női popsikból, és a fülledt erotikából, de ez az emberből a szuszt is kiszorító hátsófél egy egész filmre elegendő. Aztán Mira Nair felgyorsítja az eseményeket. Jön a napóleoni háború, a sok fájdalom, borzongás, sí- rás-rívás, mert az addig csak partizó és giccsesre sikeredett indiai csónakokban evezgető és unatkozó díszkatonákat viszik a frontra. És a háború teljesen megváltoztatja még az arisztokrácia életét is. Na, aztán a film a vége felé úgy felgyorsul, hogy csak kapkodjuk a fejünket: hol is vagyunk, Angliában, Németországban, Indiában? És egyszer csak becsöppenünk egy hollywoodi diszkóba - olyan modern indiai táncot lejt Becky Sharp egy hatalmas tánckarral, hogy až ember azt hinné, a gépész tekercset és filmet cserélt (na, talán erre szisszenne fel Mr. Thackeray). Aztán még egy kérdés, hogy mit mond ez a film ma? Hogy nincs új a nap alatt, csak a köret és a kosztümök változtak. Hogy az ember ma is nehezen kapaszkodik fel a ranglétrán, hogy ma is megbélyegzik múltja, származása miatt, hogy az éhség nagy úr, megalázza az embert, megrontja a szeretet. És még valami: az életben nem olyan happy enddel végződnek a drámai történetek, mint Mira Nair Thackeray-adaptációjában. Egyszer csak becsöppenünk egy csillogó hollywoodi diszkóba. A Velvet Revolver ma este a budapesti Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán megmutatja, hogy mit tud Bársonypisztoly és káosz a rockzenében PUHA JÓZSEF Öt zenész, akik előző együtteseikben már bizonyítottak, és dollár- milliókat kerestek, ezért szép csendben élhetnék a gazdagok csodás életét. A zene azonban a lételemük - így hát összeálltak, együtt muzsikálnak. Fontosnak tartják azonban kihangsúlyozni, hogy kötöttségek nélkül. Nem tűzik ki mások elvárásait maguk elé, sőt mi több, ma már magukkal szemben sincsenek különösebb elvárásaik, Mindez hallatszik első albumukon. Olyan felszabadult az egész, azt hiszem, erre mondják, hogy örömzenélés. A Velvet Revolver (Bársonypisztoly) valószínűleg nem jött volna létre, ha nincs egy ki- és beszámít- hatadan Axl Rose nevű fickó a Guns N’ Roses élén. A frontember sorra rúgta ki az együtteséből a tehetséges zenészeket - és még manapság is ez a hobbija, huzamosabb ideig senkit sem tűr meg maga mellett, ezért van kómában évek óta a zenekara, ám ez most történetünk szempontjából lényegtelen. Szóval, a menesztett zenészek: Slash, Duff McKagan, Matt Sorúm és Izzy Stradlin 2002 áprilisában összeálltak - először csak egyszeri alkalomra: The Project néven felléptek a néhai barátjuk és zenésztársuk, Randy Castillo emlékére rendezett koncerten. A szomorú apropó ellenére jól érezték magukat, már akkor körvonalazódott a jövőjük, a közös zenélés bizsergető érzése gondolkodóba ejtette őket. A gitáros Slash, a basszusgitáros Duff és a dobos Matt végül megegyeztek a folytatásban, Izzy viszont nem csatiakozott hozzájuk - helyére a Jane’s Addiction egykori tagja, a ritmusgitáros Dave Kush- ner került. Már csak az énekes hiányzott. Slash feladott egy hirdetést, amelyben az állt, hogy ismeretien együttes énekest keres Axl Rose és'Steven Tyler stílusa között. Tódultak a jelentkezők, azonban egyikük sem volt elfogadható a számukra. Már-már kezdték feladni, amikor Duff gondolt egyet, felkereste régi cimboráját, Scott Weilandot, a feloszló félben lévő Stone Temple Pilots énekesét. Tudta róla, hogy nagy Guns N’ Roses- rajongó - az 1987-es Appetite For Destruction című lemez a bibliája. Megmutatott neki egy cédét, amit az egyik jelölttel rögzítettek, és Weiland egyből tudta, hogy közöttük a helye. Belépésével az együttes felvette a Velvet Revolver nevet, de csak látszólag szilárdult meg a helyzete. Az énekes ugyanis kábítószerfüggő volt, és több eljárás is zajlott ellene - idejét a bíróságon és különböző rehabilitációs intézetekben töltötte, így a próbákról rendszeresen hiányzott. A zenészek türelmesen vártak rá, sőt - amennyire tudták - segítették a gyógyulását. Miután Weiland képes lett mély érzelmeit személyes hangvételű dalszövegekbe önteni, a Velvet Revolver zenéje teljessé vált. Bemutatkozó albumuk Contraband (Csempészáru) címmel tavaly júniushan jelent meg, és világszerte hatalmas sikert aratott. Sem a Guns N’ Roses, sem a Stone Temple Pilots rajongóinak nem okozott csalódást, korrektül ötvözi a két zenekar erényeit, az egészet egy érettebb szintre emelve, divattrendektől mentes, koszos hangzású és sodró lendületű progresszív összképbe foglalva. Ahogy mondják, ők nem tudnak szépet játszani, olyat, ami rádióba való, helyette visszahozták a káoszt a rockzenébe. A Velvet Revolver élőben a saját dalain kívül Guns N’ Roses- és Stone Temple Pilots-felvételeket (sőt egy Nirvana-számot) is játszik. Budapesti koncertje már csak ezért is kihagyhatatlan! A zene szeretete hozta össze a Velvet Revolvert, a zenészek aztjátsz- szák, amit szeretnek, és nem érdekli őket a rádiók elvárása (Képarchívum) RÖVIDEN Valós és virtuális farkasnevelde Még javában folynak a King Kong utómunkálatai, de Peter Jackson rendező már olyan újabb nagyszabású projekten töri a fejét, amelynek a főszereplői a mongol puszta vad farkasai. A The Wolf Totem című film cselekménye Mongóliában játszódik és arról szól, hogy a végtelen puszta lakói milyen különös, spirituális viszonyt ápolnak a farkasokkal. Jackson már azon töri a fejét, honnan szerez majd farkasokat a produkcióhoz. A rendező úgy döntött, hogy saját igazi ordasokat nevel majd új-zélandi farmján, de számítógéppel gyártott „virtuális farkasokat” is használ majd. A gyártás menetrendje is ehhez a tervhez igazodik: megvárják, míg felnőnek a farkasok. (MTI) A csajom apja ideges Simon új barátnőjével hosszú távra tervez, lehet, hogy hamarosan megkéri a kezét. De mielőtt az ember elvesz egy lányt, kénytelen megnézni az apját, aki eddig nem is sejtette, hogy féltett leánykája egy fehér sráccal kavar. Simon összeszedi a bátorságát, és igyekszik elkápráztatni a családot. Semmi esélye. Egy rendes lányos apa eleve szívből utál minden udvarlót, de hogy a kiválasztott még fehér is legyen, azt már nem tűrheti... Rendezte: Kevin Rodney Sullivan ^ m ymtir, |ü Az ifjú párral nincs baj, csak a papával... A Batman visszatérte sem segített Batman a mozivászonra történt visszatértével ugyan jelentősen növelte az amerikai és a kanadai filmszínházak hétvégi bevételét, de ez sem volt elegendő ahhoz, hogy megfordítsa a hetek óta tartó lejt- menetet. Nem végleges adatok szerint az észak-amerikai mozik hétvégi bevétele a 17. alkalommal maradt el az előző év hasonló időszakának bevételétől. Pedig kizárólag jó kritikákat kapott a Batman begins című, Michael Nolan rendezte film, amelynek főszerepeit Christian Bale és Tom Cruise menyasszonya, Katie Holmes alakítja. Az előző hét győztese, a Mr. and Mrs. Smith akciókomédia, Angelina Jolié és Brad Pitt főszereplésével feleannyit hozott, mint a Batman, és ezzel a második helyre került. Az észak-amerikai mozik bevétele az év eleje óta azonban ennek ellenére is 6,4 százalékkal elmaradt az előző év hasonló időszakának bevételétől. (MTI) A pofonok földje Szutyok köz szegény lakói békésen élnék életüket, ha nem zavarná meg őket néhány kegyetlen bandita. Köztük a Baltás banda, akiktől egész Hongkong fél. A banda tagjai hozzászoktak a gyors sikerhez, de most kénytelenek megtanulni, milyen a kudarc íze. A banda újabb és újabb, egyre különlegesebb képességű harcost küld a Szutyok köz lakói ellen, ám mindegyik verve távozik. Ekkor szerződtetik Szinget, a kisstílű tolvajt... Rendezte: Stephen Chow Az egyik különleges képességű harcos Radzsendra Praszad: Üledék - ahol az igazság hazudik Cenzúrázott Gandhi-film MTI-HÍR Nagyon vártak egy filmet az indiaiak, mégsem láthatják: volt benne szex, dohányzás és hús, vagyis három olyan „bűn”, amely miatt az indiai cenzorok nem engedélyezték annak a filmnek a bemutatását, amely Indiának az 1947-ben kivívott függetlenségi harcáról és Máhátmá Gandhi életéről szól. Radzsendra Praszad Üledék - ahol az igazság hazudik című alkotása a cenzorok szerint megsérti Gandhit, akit a mai napig „a haza atyjaként” tisztelnek Indiában. Kétségtelen, hogy a film nem egészen olyannak mutatja be az erő- szakmentes harc apostolát, mint ahogyan mítosza világszerte él. Praszad ugyanis a fiatal Máhát- mát, aki fiatal ügyvédként Dél-Af- rikában kezdte pályafutását, teljesen hétköznapi embernek mutatja be. Olyannak, aki dohányzik, rendszeresen összejön barátaival, húst eszik, mi több, még nyilvános- házakba is jár. A rendező mindazonáltal tagadja, hogy szándékában állt volna Gandhit megsérteni, még ha nem is osztja teljes egészében a „Nagy Lélek” filozófiáját. Azt állítja, hogy filmjét Gandhi önéletrajzi könyvére, a Tapasztalataim története az igazsággal című műre alapozta. „Nem mutattam be semmi olyat, ami nem lenne benne a könyvben. Máhátmá maga ismeri el, hogy fiatal korában teljesen természetesnek tekintette, hogy dohányzik, húst fogyaszt és nők társaságát keresi. Nem követtem el semmi rosszat, fellebbezni fogok” - jelentette ki Praszad, aki szerint a cenzúra főleg azt a jelenetet vette zokon, amikor Gandhi ágyba visz egy nőt, és közben rájuk nyit egyik követője. A Sarmila Tagor vezette bizottság is védelmébe vette saját döntését. Azzal indokolták, hogy a film „nem való az indiai közönségnek”, amely nem szívesen fogadná el egy ilyen köztiszteletben álló történelmi személyiségnek ezt a megközelítését.
