Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-22 / 144. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 22. Kultúra 9 Mira Nair elkészítette Thackeray A hiúság vására című regényének újabb filmes adaptációját Tabló a szalonok hamis világáról James Purefoy (Rawdon Crawley - Becky Sharp férje) és Reese Witherspoon (Becky Sharp) (Képarchívum) Nagyon erőt kellett venni magamon, hogy ne álljak fel a film első órájában, s ne távozzak a moziból. Már az 1996-ban, Nicole Kidman főszereplésével készült Egy hölgy arcképe után elhatároztam, hogy soha több kosztümös film, amely a régi nemesi világ konzervatív és álszent vi­szonyait mutatja be. TALLÓSI BÉLA Maradok Stephen Frears 1988- ban készült „klasszikusánál”, a Ve­szedelmes viszonyoknál, mert ez az „őszinte történet férfiak és nők cselszövéseiről, praktikáiról, szöve­vényes testi és lelki kapcsolataik­ról” számomra mindent elmond a 18-19. századi angliai, franciaor­szági, amerikai társadalom emberi viszonyairól. A hiúság vására mindehhez csak némi döbbenetét ad hozzá: az erős indiai beütést. Ez természetesen az indiai származá­sú rendezőnő, Mira Nair erős iden­titástudatának tudható be. A hiúság vására William Make­peace Thackeray regényének újabb feldolgozása. Egy nem éppen ak­ciódús történet az árván maradt, számító és törtető Rebecca (Becky) Sharpról, aki mindent el­követ, hogy egyre feljebb kerüljön a társadalmi rang­létrán. Az első egy óra gyors párbeszédek soroza­ta, amelyekből megismer­hetjük a jellemeket, hogy aztán el tudjunk indulni egy szöve­vényes történetbe. Talán csak az angol tudó bírja idegfeszültség nél­kül követni a képsorokat, mert a pergő párbeszédet visszaadó gyors feliratokat képtelenség maradékta­lanul olvasni úgy, hogy az arcokat, a gesztusokat, a gyönyörű kosztü­möket is nézni tudjuk. Mivelhogy nagyon erős a film humora, szö­vegértés vagy feliratolvasás nélkül rengeteg mindenről, jó néhány po­énról lemaradunk. A hiúság vására a szalonok ha­mis világát aprólékossággal bejáró hömpölygő film, amelybe nehéz belemerülni - bár az alapjául szol­gáló regényhez hasonló irodalmi művekbe sem lehet olyan könnyen megfflerülni, mint a habfürdőben. Hogy mennyire követi a regényt? Egyes kritikusai azt írták róla, hogy Thackeray forogna a sírjában, ha látná. (Meg akkor is így tenne, ha nézné az egyik csatorna műveltségi show-műsorát, és látná-hallaná: a versenyző nem tudja megtippelni, hogy négy vezetéknév közül a William Makepeace melyikhez tar­tozik.) Mindegy, olvasmányél­ményhez hasonlítgatva, vagy csak önmagában a mozit nézve, ha vala­ki kibírja az első egy órát a színészi alakításokból, eredeti figurákból - a sipítozó, elrajzolt öregasszony alakja, akit Becky Sharp gúnyolva figuráz ki -, a pazarul kivitelezett kosztümökből, a szertartásos étke­zésekről, partikról készült pompá­zatos tablókból, az elkápráztató tájképekből olyan élményt kap, hogy szinte elkábulva jön ki a mo­ziból. (Persze ez még nem katar­zis!) Az első egy órában is vannak azért a már-már lecsukódó szem­pillát fel-felrántó ötletek és jelene­tek. Mint amikor Becky Sharp el­meséli, hogy szeremé megismerni Indiát, s a fess és sejtelmes mosolyú indiai szolga egy jól megtermett chilipaprikát tálal fel neki, amelyet ő egészben bekap, és könnyezve ugyan, de szétrág - ez a jelenet már sejteti, hogy nem akármilyen bo­szorkánnyal lesz majd itt dolgunk. A gazdag nagynéni fürdőzése is az ötletcsemegék közé tartozik: az aszott öreg hölgy élvezettel fekszik a kádban fehér alsószoknyában, aztán hirtelen valaki megzavarja a tisztálkodást. Az elaggott dáma ki­pattan a kádból, de a vizes ruha al­ja felgyűrődik a háta közepére, s a kamera telibe adja hátulról. Ennyi jut a fedetlen női popsikból, és a fülledt erotikából, de ez az ember­ből a szuszt is kiszorító hátsófél egy egész filmre elegendő. Aztán Mira Nair felgyorsítja az eseményeket. Jön a napóleoni há­ború, a sok fájdalom, borzongás, sí- rás-rívás, mert az addig csak parti­zó és giccsesre sikeredett indiai csónakokban evezgető és unatkozó díszkatonákat viszik a frontra. És a háború teljesen megváltoztatja még az arisztokrácia életét is. Na, aztán a film a vége felé úgy felgyorsul, hogy csak kapkodjuk a fejünket: hol is vagyunk, Angliá­ban, Németországban, Indiában? És egyszer csak becsöppenünk egy hollywoodi diszkóba - olyan mo­dern indiai táncot lejt Becky Sharp egy hatalmas tánckarral, hogy až ember azt hinné, a gépész tekercset és filmet cserélt (na, talán erre szisszenne fel Mr. Thackeray). Aztán még egy kérdés, hogy mit mond ez a film ma? Hogy nincs új a nap alatt, csak a köret és a kosztü­mök változtak. Hogy az ember ma is nehezen kapaszkodik fel a rang­létrán, hogy ma is megbélyegzik múltja, származása miatt, hogy az éhség nagy úr, megalázza az em­bert, megrontja a szeretet. És még valami: az életben nem olyan happy enddel végződnek a drámai történetek, mint Mira Nair Thackeray-adaptációjában. Egyszer csak becsöppe­nünk egy csillogó hollywoodi diszkóba. A Velvet Revolver ma este a budapesti Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán megmutatja, hogy mit tud Bársonypisztoly és káosz a rockzenében PUHA JÓZSEF Öt zenész, akik előző együttese­ikben már bizonyítottak, és dollár- milliókat kerestek, ezért szép csendben élhetnék a gazdagok csodás életét. A zene azonban a lételemük - így hát összeálltak, együtt muzsikálnak. Fontosnak tartják azonban kihangsúlyozni, hogy kötöttségek nélkül. Nem tű­zik ki mások elvárásait maguk elé, sőt mi több, ma már magukkal szemben sincsenek különösebb el­várásaik, Mindez hallatszik első al­bumukon. Olyan felszabadult az egész, azt hiszem, erre mondják, hogy örömzenélés. A Velvet Revolver (Bársonypisz­toly) valószínűleg nem jött volna létre, ha nincs egy ki- és beszámít- hatadan Axl Rose nevű fickó a Guns N’ Roses élén. A frontember sorra rúgta ki az együtteséből a te­hetséges zenészeket - és még ma­napság is ez a hobbija, huzamo­sabb ideig senkit sem tűr meg ma­ga mellett, ezért van kómában évek óta a zenekara, ám ez most törté­netünk szempontjából lényegtelen. Szóval, a menesztett zenészek: Slash, Duff McKagan, Matt Sorúm és Izzy Stradlin 2002 áprilisában összeálltak - először csak egyszeri alkalomra: The Project néven fel­léptek a néhai barátjuk és zenész­társuk, Randy Castillo emlékére rendezett koncerten. A szomorú apropó ellenére jól érezték magu­kat, már akkor körvonalazódott a jövőjük, a közös zenélés bizsergető érzése gondolkodóba ejtette őket. A gitáros Slash, a basszusgitáros Duff és a dobos Matt végül meg­egyeztek a folytatásban, Izzy vi­szont nem csatiakozott hozzájuk - helyére a Jane’s Addiction egykori tagja, a ritmusgitáros Dave Kush- ner került. Már csak az énekes hi­ányzott. Slash feladott egy hirde­tést, amelyben az állt, hogy isme­retien együttes énekest keres Axl Rose és'Steven Tyler stílusa között. Tódultak a jelentkezők, azonban egyikük sem volt elfogadható a szá­mukra. Már-már kezdték feladni, amikor Duff gondolt egyet, felke­reste régi cimboráját, Scott Weilandot, a feloszló félben lévő Stone Temple Pilots énekesét. Tud­ta róla, hogy nagy Guns N’ Roses- rajongó - az 1987-es Appetite For Destruction című lemez a bibliája. Megmutatott neki egy cédét, amit az egyik jelölttel rögzítettek, és Weiland egyből tudta, hogy közöt­tük a helye. Belépésével az együt­tes felvette a Velvet Revolver nevet, de csak látszólag szilárdult meg a helyzete. Az énekes ugyanis kábító­szerfüggő volt, és több eljárás is zajlott ellene - idejét a bíróságon és különböző rehabilitációs intézetek­ben töltötte, így a próbákról rend­szeresen hiányzott. A zenészek tü­relmesen vártak rá, sőt - amennyi­re tudták - segítették a gyógyulá­sát. Miután Weiland képes lett mély érzelmeit személyes hangvé­telű dalszövegekbe önteni, a Velvet Revolver zenéje teljessé vált. Bemutatkozó albumuk Contra­band (Csempészáru) címmel tavaly júniushan jelent meg, és világszerte hatalmas sikert aratott. Sem a Guns N’ Roses, sem a Stone Temple Pilots rajongóinak nem okozott csalódást, korrektül ötvözi a két zenekar eré­nyeit, az egészet egy érettebb szint­re emelve, divattrendektől mentes, koszos hangzású és sodró lendületű progresszív összképbe foglalva. Ahogy mondják, ők nem tudnak szépet játszani, olyat, ami rádióba való, helyette visszahozták a káoszt a rockzenébe. A Velvet Revolver élőben a saját dalain kívül Guns N’ Roses- és Stone Temple Pilots-felvételeket (sőt egy Nirvana-számot) is játszik. Budapesti koncertje már csak ezért is kihagyhatatlan! A zene szeretete hozta össze a Velvet Revolvert, a zenészek aztjátsz- szák, amit szeretnek, és nem érdekli őket a rádiók elvárása (Képarchívum) RÖVIDEN Valós és virtuális farkasnevelde Még javában folynak a King Kong utómunkálatai, de Peter Jackson rendező már olyan újabb nagyszabású projekten töri a fejét, amely­nek a főszereplői a mongol puszta vad farkasai. A The Wolf Totem cí­mű film cselekménye Mongóliában játszódik és arról szól, hogy a végtelen puszta lakói milyen különös, spirituális viszonyt ápolnak a farkasokkal. Jackson már azon töri a fejét, honnan szerez majd farka­sokat a produkcióhoz. A rendező úgy döntött, hogy saját igazi orda­sokat nevel majd új-zélandi farmján, de számítógéppel gyártott „vir­tuális farkasokat” is használ majd. A gyártás menetrendje is ehhez a tervhez igazodik: megvárják, míg felnőnek a farkasok. (MTI) A csajom apja ideges Simon új barátnőjével hosszú távra tervez, lehet, hogy hama­rosan megkéri a kezét. De mie­lőtt az ember elvesz egy lányt, kénytelen megnézni az apját, aki eddig nem is sejtette, hogy féltett leánykája egy fehér sráccal ka­var. Simon összeszedi a bátorsá­gát, és igyekszik elkápráztatni a családot. Semmi esélye. Egy ren­des lányos apa eleve szívből utál minden udvarlót, de hogy a kivá­lasztott még fehér is legyen, azt már nem tűrheti... Rendezte: Kevin Rodney Sullivan ^ m ymtir, |ü Az ifjú párral nincs baj, csak a papával... A Batman visszatérte sem segített Batman a mozivászonra történt visszatértével ugyan jelentősen növelte az amerikai és a kanadai filmszínházak hétvégi bevételét, de ez sem volt elegendő ahhoz, hogy megfordítsa a hetek óta tartó lejt- menetet. Nem végleges adatok szerint az észak-amerikai mozik hét­végi bevétele a 17. alkalommal maradt el az előző év hasonló idősza­kának bevételétől. Pedig kizárólag jó kritikákat kapott a Batman begins című, Michael Nolan rendezte film, amelynek főszerepeit Christian Bale és Tom Cruise menyasszonya, Katie Holmes alakítja. Az előző hét győztese, a Mr. and Mrs. Smith akciókomédia, Angelina Jolié és Brad Pitt főszereplésével feleannyit hozott, mint a Batman, és ezzel a második helyre került. Az észak-amerikai mozik bevétele az év eleje óta azonban ennek ellenére is 6,4 százalékkal elmaradt az előző év hasonló időszakának bevételétől. (MTI) A pofonok földje Szutyok köz szegény lakói bé­késen élnék életüket, ha nem za­varná meg őket néhány kegyet­len bandita. Köztük a Baltás ban­da, akiktől egész Hongkong fél. A banda tagjai hozzászoktak a gyors sikerhez, de most kénytele­nek megtanulni, milyen a kudarc íze. A banda újabb és újabb, egy­re különlegesebb képességű har­cost küld a Szutyok köz lakói el­len, ám mindegyik verve távozik. Ekkor szerződtetik Szinget, a kis­stílű tolvajt... Rendezte: Stephen Chow Az egyik különleges képessé­gű harcos Radzsendra Praszad: Üledék - ahol az igazság hazudik Cenzúrázott Gandhi-film MTI-HÍR Nagyon vártak egy filmet az in­diaiak, mégsem láthatják: volt benne szex, dohányzás és hús, va­gyis három olyan „bűn”, amely mi­att az indiai cenzorok nem engedé­lyezték annak a filmnek a bemuta­tását, amely Indiának az 1947-ben kivívott függetlenségi harcáról és Máhátmá Gandhi életéről szól. Radzsendra Praszad Üledék - ahol az igazság hazudik című alkotása a cenzorok szerint megsérti Gan­dhit, akit a mai napig „a haza atyjaként” tisztelnek Indiában. Kétségtelen, hogy a film nem egé­szen olyannak mutatja be az erő- szakmentes harc apostolát, mint ahogyan mítosza világszerte él. Praszad ugyanis a fiatal Máhát- mát, aki fiatal ügyvédként Dél-Af- rikában kezdte pályafutását, telje­sen hétköznapi embernek mutatja be. Olyannak, aki dohányzik, rendszeresen összejön barátaival, húst eszik, mi több, még nyilvános- házakba is jár. A rendező mindazo­náltal tagadja, hogy szándékában állt volna Gandhit megsérteni, még ha nem is osztja teljes egészé­ben a „Nagy Lélek” filozófiáját. Azt állítja, hogy filmjét Gandhi önélet­rajzi könyvére, a Tapasztalataim története az igazsággal című műre alapozta. „Nem mutattam be sem­mi olyat, ami nem lenne benne a könyvben. Máhátmá maga ismeri el, hogy fiatal korában teljesen ter­mészetesnek tekintette, hogy do­hányzik, húst fogyaszt és nők tár­saságát keresi. Nem követtem el semmi rosszat, fellebbezni fogok” - jelentette ki Praszad, aki szerint a cenzúra főleg azt a jelenetet vet­te zokon, amikor Gandhi ágyba visz egy nőt, és közben rájuk nyit egyik követője. A Sarmila Tagor vezette bizott­ság is védelmébe vette saját dönté­sét. Azzal indokolták, hogy a film „nem való az indiai közönségnek”, amely nem szívesen fogadná el egy ilyen köztiszteletben álló tör­ténelmi személyiségnek ezt a megközelítését.

Next

/
Thumbnails
Contents