Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-22 / 144. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 22. 10 Kitekintő Nadrágban és szvetterben élveztük az Európa-szerte egyedülálló barlangfürdő áldott hatását, közben a Csodálatos mandarin zenéjére képkockák peregtek Miskolc látványosságai és a híres operafesztivál kevésbé homogén, minden kő­nek múltja és súlya van. A vár élőbb, mint valaha, a van és volt itt egyidejű. A van: várjátékok, szabadtéri koncertek, színházi előadások. A volt: középkori fegyver- és páncélkiállítás, íjá­szat, érmeverés, a középkori éle­tet felelevenítő panoptikum. Egyik jelenetéből megtudom, hogy Kassa címerét Diósgyőrben adták át. Kiesi a világ, otthon ér­zem magam. Férfi kollégáim több-kevesebb sikerrel pénzt ver­nek, aztán Teli Vilmos tudomá­nyát próbálják ki. Az alma javára. Ezüstszürke ...a Herman Ottó Múzeum ás­ványgyűjteményének néhány da­rabja. Magyarország legteljesebb gyűjteményében 40 ezer példány, persze a kékfalú kiállítóteremben csak a legszebbek. A következő termekben ékszerek, használati tárgyak, életnagyságú magyar és mongol viaszharcos mered hara­gosan egymásra, és az üveg mö­gött egy szarmata hölgy mélázik. A folyosón hatalmas mamut­agyar. Új szóval is gyarapszik szó­kincsem: az avasi ember ősi baltá­ját szakócának hívják. Borvörös ...az avasi borpincében felkí­nált nemes nedű, van itt Merlot és Cabernet Sauvignon, háromput­tonyos aszú és Tokaji Hárslevelű, és van libamáj meg kacsacomb is. Ez a borpince az Avas-hegyi kilátó alatt nem csak étkezési célokból része a programnak. A pincében borászati kiállítás, az udvaron tá­rogató szól, és elmélyedhetünk Éder Vera színházi fotós táncot megörökítő képeiben. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Fekete ...a zenészek ruhája az opera- fesztivál nyitókoncertjén. Rost Andrea énekel. Arcán váltakozik az öröm és fájdalom, elszántság és félelem, szerelem és rezignáltság. Nemcsak énekel, éli is a bel canto áriáit. Felejthetetlen és megfogal- mazhatatlan. Még sokkal feketébb Bartók zenéje. Vad zene, erősza­kos. Kocsis Zoltán kihozza a zene­karból a maximumot. A Csodála­tos mandarin zenéjére képkockák peregnek, egy animációs filmet lá­tunk, M. Tóth Géza alkotását. Ag­resszió, magány, áruba bocsátott szerelem, ugráló kockák, fájó szí­nek. Kegyetlen világ. Amit két napba sűrítve át­éltem a miskolci tanul­mányúton, olyan sokszínű volt, hogy csak a színek se­gítségével lehet kifejezni. KOZSÁR ZSUZSANNA Fehér Tiszta lap, üres papír. Ilyen a fe­jem is, mikor Miskolcra érek. A gondolatok biztos helyre elraktá­rozva, hogy tere legyen az új be­nyomásoknak. A szálloda kicsi és otthonos, bekapcsolom a tévét, éppen az operafesztiválról beszél­getnek. Buzgón jegyzetelek. Meg­érkeznek újságíró kollégáim, Skandináviától Lengyelországig, van köztük egy pozsonyi is, a Týždeň című hetilaptól, váltunk néhány szót. Ebédnél Fedor Vil­mos, Miskolc alpolgármestere és Tompa Sándor országgyűlési kép­viselő nagyon megörül nekem, hogy nem idegennyelvül kell ve­lem társalogniuk. Zuhognak az infók, kezd a világ színesedni. Világoskék ...a tapolcai barlangfürdő me­dencéinek vize, ahol a hűvös idő ellenére (vagy éppen azért) nyü­zsögnek az emberek. Világoskék az a műanyag táskához hasonló lábbeli is, amit a cipőnkre hú­zunk. Végigballagunk a meden­cék mellett, be a barlangba, hogy az ott kialakított fürdőhelyeket is megcsodálhassuk. Minket is megcsodálnak, akár fehérek közt európait, hogy nadrágban, szvet­terben élvezzük az Európa-szerte egyedülálló barlangfürdő áldott hatását. Hogy nem fürödhet- tünk, sajnálni sincs idő, nyomás a mikrobuszba. Barna ...a diósgyőri vár fala, leg­alábbis messziről, mert közelről A miskolci zsinagóga csendje 1 U '' II übÜ A hajdani pártüdülő ma a környék legelegánsabb szállodája Diósgyőrnek nemcsak múltja, hanem jövője is van A szivárvány ...valamennyi színe kevés, hogy a fogadáson szereplő ételek látványát visszaadja. Hideg és meleg, édes és sós, szilárd és fo­lyékony. Hárommagvas pulyka­mellfalatok, sertéssült színes- borskéreggel, tésztás szűz, vö­rösboros vaddisznópörkölt, la­zacfiié citromos vajszószban, ti- ramisu. Enni nem bírok, késő van, majdnem éjfél. Csak a lát­ványt habzsolom. Sötétkék ...hangulata van a délelőtti saj­tótájékoztatónak, tekintélyt pa­rancsoló hangulata. Az asztalnál Marton Éva és Bátor Tamás, a fesztivál főszervezői. Marton Éva kemény asszony, nem okos dolog vitába szállni vele. A maximumot követeli, a szintből nem enged, a tökéletességre törekszik. A művé­szetet szolgálja, a művészetet közvetíti. Tekintély. Bátor Tamás lelkesedése lángoló, nem ismer akadályokat, nem szegi kedvét anyagi, sem szervezési nehézség. Tekintély. Csak másképp. Narancsszínű ...lehetne az az izzás, az a tűz és energia, ami az argentin Jósé Curából árad. Amikor belép, megváltozik a sajtótájékoztató egész hangulata, a latin tempe­ramentum mindenkit elbűvöl. Közvetlen, barátságos, remek a humora. Karmesterként nem kell a zenészeknek, énekeseknek parancsolnia. Egyszerűen magá­val ragadja őket. Zöld ...a Hámori-tó vize, melyben a lillafüredi Palotá Szálló tük­röződik. A hajdani pártüdülő ma a környék legelegánsabb szállo­dája. Bámészkodunk a hatalmas teraszról, és amint elfut a Szinva- patak, József Attila hajdani extá- zisát is érzem. Fedor Vilmos egy csaknem teljesen álcázott bunker­re mutat. Az ihlet oda. A volt nagykutyák menedékhelyét rock­múzeummá építik át. De ez még a jövő zenéje. A lillafüredi piszt­rángtelep néhány lakójának azon­ban nincs többé jövője. Bár az anyag nem vész el, csak átalakul. Táp-anyaggá. Arany ...az az áhítat, amelyet érzek a miskolci ortodox templomban. Közép-Európa legnagyobb iko- nosztáza előtt állunk, és olyan ki­csik vagyunk a 18 méteres csoda mellett. Csak állok, nem tudok szabadulni a látványtól, melyben ez a kívülről teljesen jellegtelen épület részesít. Arany a nap is, ahogy a miskolci zsinagóga abla­kán besüt, és fénye beragyogja a mózesi kőtáblákat. Vérvörös ...az az indulat, ahogy Rossini Stabat Matere és Kodály Budavá­ri Te Deuma felcsendül Jósé Cura pálcája alatt. Nem könyörög ez a két zenemű, hanem parancsol. Hol vagy, Isten? Téged dicsérünk! Hát gyere le az égből, és töröld el a szenvedésünket! így érzi Jósé Cura. így érzik a szólisták, éneke­sek, zenészek. így érezzük mi is. Acélszürke ...Bellim Normájának színössz­hatása. A gall sereg szürke egyen­ruhában, a fővezér sminkje feketé­ben játszik. Norma pedig mene­külne a szürkeségből, mást szeret, rómait, s ez pusztulást hoz rá. A szürke katonák tömege erősebb szerelemnél, féltékenységnél és szolidaritásnál. A fáradtság is szür­ke, mely a két zsúfolt nap után az opera alatt elfog. Rózsaszín ...a fesztiválkocsma ponyva­sátra, ilyenné varázsolja a piros reflektor. A vacsoráról lemond­tunk a zene javára, a hiányt így éjfél felé pótoljuk. A sercegő kol­bász illatához egy harmonikás csinál hangulatot. Csillagos az ég, a színház már sötét, nyuga­lomvan. Rózsaszín a jövő. Mind­járt hajnalodik. Vissza lehet vajon ezután térni a napihírek fekete-fehér világába? (A szerző felvételei) Világoskék a tapolcai barlangfürdő medencéinek vize

Next

/
Thumbnails
Contents