Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-22 / 144. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 22. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Hallottam, hogy főnököt keresnek. Hát, itt vagyok! D O O 0 O O 0 0 O o o o 0 0 0 fPOLlCIA] (Kiss Tibor rajza) Frank Panessa: részletek a DEA egyik legsikeresebb emberének életéről Ügynök vagy maffiózó FIGYELŐ KOSSUTH RÁDIÓ A magyar miniszterelnök szerint az európai uniós országok vezetőinek brüsszeli, sikertelen csúcstalálkozója nem a pénzről, hanem a tagországokban érzékelhető bizonytalanságról szólt. Gyurcsány Ferenc a közszolgálati rádióban tegnap elhangzott interjúban válságosnak nevezte az unióban kialakult helyzetet. Az uniós alkotmány elutasításával kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy egyik-másik tagállamban a vezetők megrettentek attól a hangulattól, amely tapintható volt Hollandiában vagy Franciaországban. Gyurcsány úgy látja, a tagállamokban növekvő bizonytalanságot érzékelve az uniós országok vezetőiben nem volt kellő bátorság a megállapodáshoz. Elmondta: „Könnyebb úgy hazamenni, amikor bizonytalanság van otthon, hogy nem áldoztam fel egy centet sem, egy pennyt sem, határozottan képviseltem a nemzeti érdeket. De ha ennek határozott képviseletébe belebukik az Európai Unió, akkor többet veszítünk a réven, mint amit nyertünk volna a vámon.” TALLÓZÓ DEVOLKSKRANT Nem vár gyors megállapodást a holland külügyminiszter az Európai Unió hosszú távú költségvetéséről azok után, hogy az európai vezetők csúcs- találkozója keserű viták után kudarcba fulladt a múlt héten . az egymással vetélkedő pénzügyi követelések miatt. „Nem látok rövid távú megoldást.' Olyan dolgok hangzottak el, amilyeneket sohasem hallottam az alatt a 11 év alatt, amíg nagykövet voltam Brüsszelben” - mondta Bemard Bot. A holland kormány az egyike volt azoknak, amelyek elutasították a kompromisszumot a 2007-2013-as költségvetés kapcsán, mert az meghagyta volna Hollandiát az egy főre vetítve legnagyobb befizetőnek az EU kincstárába. Bot közölte:' Gerhard Schröder német kancellárt „önzéssel” vádolta Hollandiát a csúcson. „Kövér, felfuvalkodott országokról beszélt, amelyek nem képesek tenni a szegény államokért, és közben ránk nézett. Ez egyáltalán nem a megfelelő módja annak, hogy engedményt kapjunk másoktól” - jelentette ki a holland külügyminiszter, és Franciaországot hibáztatta a kudarcért. „Titkos ügynökként rendszerint a magaméhoz hasonló hangzású álnevet választottam, s ez egyszer életmentőnek bizonyult!” - meséli Frank Panessa. MTI-HÁTTÉR Ő az amerikai kábítószer-ellenes ügynökség, a DEA egyik legsikeresebb embere: a nyolcvanas években Philadelphiában beépült a maffiába, a kilencvenes években pedig a kolumbiai drogkartellbe. „Frank Paganóként éppen kemény fiúkkal sétálgattam New Yorkban, amikor öt éve nem látott unökahúgom tűnt fel. A nyakamba ugrott, és a nevemen szólított. Fedésben vagyok, vigyázz - súgtam neki a fogaim között. - Ha a John nevet választottam volna, nem is tudom, mi történt volna. Panessa abból az alkalomból nyilatkozott, hogy a National Geographie Channel július 3-ától A maffia címmel új négyrészes sorozatot sugároz. Pagano, Panessa ügynök személyazonossága sok tekintetben létezett, s gondosan felépítették. Aki utánajárt, kideríthette, hogy megszületett, van útlevele, van bankszámlája, rajta félmillió dollárral. Frank Panessa így is az életét kockáztatta, akárcsak a híres Joseph Pistone, a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) ügynöke, aki Donnie Brasco néven épült be az amerikai olasz maffiába, és akinek a történetéről film is készült. Panessának a nyolcvanas években a szicüiai maffia soraiba kellett beférkőznie, amely az amerikai olasz maffiával összefogva csempészett heroint az Egyesült Államokba. A küldetés úgy kezdődött, hogy két, sarokba szorított amerikai olasz maffiózót a DEA ügynökeinek sikerült együttműködésre bírniuk, ha nem is a sajátjaik, de a szicíliaiak ellen, akik, mint mondták, mégsem közülük valók. A heroin elosztóhelyei szicíliaiak által működtetett pizzériák voltak. A két maffiózó úgy mutatta be Pa- nessát az egyik philadephiai pizzé- ria tulajdonosának, mint aki teherautó-rakományokat rabol, s főleg cigarettában utazik. Az illetőnek 80 cigarettaárusító automatája volt a városban, így rákapott a csalira. Közölte, a rabolt cigarettát korlátlan mennyiségben kész átvenni. Panessa, azaz Pagano hetente háromszáz kartont szállított neki. Később teherautónyi rabolt paradicsomszószt kínált, és csak néhány hónap után említette meg először, hogy „fehér pora” is van. A pizzéri- ás megígérte, összehozza földijeivel. Giovanni és Paolo LaPorta szicíliai kábítószer-kereskedő testvérek heroint akartak Európából Amerikába csempészni. Pagano elhitette velük, hogy frankfurti kirendeltséggel export-import cége van, amellyel fedezni lehet a heroin csempészését. A fivérek gyanúját számtalan apró trükkel altatta el. Karácsonyra több rekesz bort ajándékozott nekik, az üvegeken álcégének a pecsétjével. A főpróba Frankfurtban volt, ahol a németek remekeltek. A repülőtéren a sosem látott német titkosrendőr - mint németországi irodavezetője - nagy lelkesen üdvözölte, a cégirodában fiatal szőke ölelgette, és kedvenc házi süteményével kínálta, amelyet Frank tiszteletére sütött. John LaPorta a bekamerázott irodában kezdte fejtegetni terveit, annyira biztonságban érezte magát. „Ha egymillió dollárért heroint vásárolsz tőlük és velük cimborálsz, már nincs az a nagy gyanakvás, mivel benn vagy a köreikben” - magyarázza Panessa. A fivérek egyebek között folyékony morfinbázist csempésztek Jugoszláviából massalai palackozóüzemük közbeiktatásával a Dominikai Köztársaságba, az ottani laboratóriumokban pedig heroinport állítottak elő. A karib-tengeri ország legtöbb kaszinóját ők ellenőrizték. Az egyik LaPorta fivér egy nap százezer dollárt kért tőle kölcsön, és két ötvenezres, egy Puerto Rico-i banknál név nélkül beváltható kötvényt ígért cserébe, amely 13 százalékos kamatra szólt. Főnökei végül azt várták tőle, hogy vegyen nagyobb mennyiségű heroint, de ne fizessen érte, mert tudni akarták, miféle telefonhívásokat váltana ki ezzel. Nos, a maffiózók vérdíjat tűztek ki a fejére, és a bérgyilkosok keresni kezdték. A környéken minden Paganót felhívtak azzal, hogy „Frankkal szeretnének beszélni”. A ma már visszavonultan élő Panessa a Keresztapa című film harmadik részében epizódszereplőként maffiavezért személyesített meg. Rómában dolgozott az amerikai nagykövetségen, s mivel ekkor már híres volt, azt a felkérést kapta, hogy a cinecittai stúdiókban forgatott filmben játssza el az egyik maffiózót. Elvégre ennek a szerepnek az alakításában nagy gyakorlata volt. A heroin elosztóhelyei szicíliaiak által működtetett pizzériák voltak. Ausztráliában „pakolt ki” egy disszidens titkosrendőr: dokumentumok a „6-10-es ügyosztály” tevékenységéről Kína külföldön is figyelteti a Falunkung tagjait MTI-ÖSSZEFOGLALÓ A kínai hatóságok szerte a világon megfigyelés alatt tartják a Falunkung (Falungong) ellenzéki vallási mozgalom tagjait és tevékenységét - állítja a külön e célra létrehozott kínai titkosrendőrség egy Ausztráliába disszidált tagja. Hao Feng-csün (Hao Fen Jun) elektronikus adathordozókon magával vitte dokumentumok százait, amelyek pontos képet adnak a Falunkung „üldözésére” létrehozott különleges ügyosztály, a „6-10-es hivatal” felépítéséről, személyi állományáról és tevékenységi köréről. Az ügyosztály arról a dátumról (1999. június 10.) kapta a nevét, amikor a kínai hatóságok kártékony vallási közösségnek nyilvánították a Falun- kungot. A disszidens titkosrendőr azt állítja, ő is e szervnek dolgozott, és szemtanúja volt Falun- kung-tagok megkínzásának. Az ABC ausztrál televíziós csatorna, amely részben megszerezte és le- fordíttatta a titkos iratokat, közölte, azok nagyon részletes információkat tartalmaznak az Ausztráliában élő Falunkung-tagokról és tevékenységükről. A jelentésekben adatok vannak a Falun- kungot segítő ausztrál állampolgárokról is. Az egyik megfigyelt, a titkos dokumentumokban „a kínai kormánynak zavart és kárt okozó események szervezőjeként” lefestett John Deller hátborzongatónak nevezte, hogy a kínai kommunista hatóságok ilyen szoros megfigyelés alatt tartanak ausztráliai eseményeket. Hao Feng-csün februárban turistaként érkezett Ausztráliába, s menedékjogot kért. Ügyvédje, Bemard Col- laery elmondta, az elektronikus dokumentumokat egyelőre nem adják át az ausztrál kémelhárítás: nak, mivel az szoros kapcsolatban áll a kínai hírszerzéssel. KOMMENTÁR Ki a bűnös, ne kérdjük? KOCUR LÁSZLÓ A címmé emelt mondatot Babits Mihály írta le Húsvét előtt című költeményében, a kérdőjelet viszont e sorok írója tette mögé. Persze, álmomban sem hasonlítom össze magam Babits Mihállyal, de, sajnos, nem tudok olyan nagyvonalú lenni, hogy ne érdekeljen, ki a bűnös az egyik legnagyobb országos napilap, a Sme lehallgatásának ügyében. 2002 decemberében a Sme karácsonyi ankétot készített. Jobbára minden lap csinál ilyet, ez kiváló alkalom a politikusoknak, hogy a szeretet ünnepétől fátyolos szemű olvasókkal elhitessék: ők is emberek, hangsúlyozzák a család, az együttlét és a szeretet fontosságát, újabb voksokat szerezve a következő választásokon. Ám Pavol Rusko médiamogul - jelenleg gazdasági miniszter, akkor éppen parlamenti alelnök- és a Sme egyik szerkesztője közti könnyed karácsony előtti báj- csevely nemcsak a lap hasábjain látott napvüágot, hanem hang- felvétel formájában a szerkesztőség és Rusko is megkapta. Az ügy kisebbfajta koalíciós válságot robbantott ki, melyet ma, a permanens koalíciós válság korában már észre se vennénk, de akkor még viszonylag új jelenségnek számított, ám ez legyen a koalíció, a politikusok baja. A nagyobb baj az, hogy a két és fél éven át tartó huzavona végére az úgymond, független bíróság sem tudott pontot tenni. Jogi szempontból persze kifogástalan a verdikt: a bíró kimondta, a vádlottak padjára ültetett három egykori titkosszolgálati munkatársról nem mondható ki, felelősek azért, hogy lehallgatták a parlamenti alelnököt és a napilapot. Az sem nyert bizonyítást, hogy a Smet hallgatták le, és nem Ruskót. Bár ebben a kérdésben nem tudni, mi a rosszabb, ha egy lapot, vagy ha egy politikust hallgatnak le illegálisan... Az egyébként biztosra vehető, hogy Ruskót megfigyelték. Nem a miatt a beszélgetés miatt, melyben elmondta, hogy az ünnepek alatt a kislányaival, a család kecskegidájával és hat hónapos afrikai orosz- lánkutyájával fog foglalkozni, hanem úgy általában. A világ minden normális titkosszolgálata megfigyelne egy olyan embert, akinek döntő befolyása van abban, mit és hogyan sugározzon az ország legnézettebb tévécsatornája. Ha kell, illegálisan is. A befejezetlen ügy kérdések sorát veti fel. Kitől kaptak erre utasítást, kihez kerültek a feketén szerzett operatív információk, és akihez kerültek, az mihez kezdett velük. Hogy működnek az ellenőrző mechanizmusok abban az országban, ahol egy lehallgatás felvételéhez hozzá lehet jutni? A szakszolgálatok ténykedését elméletileg parlamenti bizottság felügyeli. Mit tett a politikai elit azért, hogy ne kerülhessen sor ilyen visszaélésekre? A szakértői vélemény szerint a rendszer évekig alkalmas volt arra, hogy illegális lehallgatásokra is használják. Hogy történhetett ez meg, és miért nem szúrt szemet senkinek évekig? Mindezekre a kérdésekre nem adott választ Roman Farkaš bíró. Csak annyit mondott, a három vádlott - köztük egy egykori ŠtB- s, akinek ezért kellett elhagyni a SIS-t - nem „hallgatózott.” A lehallgatási ügy már rég nem botrány, a titkosszolgálatoknál nem következett be érdemi változás, a vélhetően jó szándékú, de öreg és inkompetens igazgató talán nem is tudja, mi történik a „cégnél”. Valakik pedig továbbra is számon tarthatják, mit telefonoztunk. Csak abban bízhatunk, hogy amiről álmodoztunk, azt talán nem írják aktákba. JEGYZET Koalíció és potenciál POLÁK LÁSZLÓ Lényegében mindenki óvatos, ami a Mečiarral és a HZDS-szel való, választások utáni esetleges együttműködést illeti. Kerek perec senki sem utasította eddig vissza - inkább mindenki hallgat. Mert ebben az esetben, ha nem is aranyat, szavazatokat talán ér a hallgatás. Koalíciós potenciáljuk növeléséért Mečiarék mindent megtesznek, minden követ megmozgatnak. Még 1998-ban kiderült, hogy a HZDS hiába nyert a parlamenti választásokon közel harminc százalékkal, senki sem kockáztatta meg, hogy szóba áll velük. Ez már majdnem nyolc éve történt. Mečiarék akkor olyan helyzetbe sodorták az országot, hogy majdnem elúszott az EU- meg a NATO-tagság. Országosuk alatt demarsok jártak hozzánk, meglehetősen sűrűn, miután emberrablások, robbantások estek meg. Máig felderíthetetlenek és bírósági úton lezárhatatlanok, mert helyettesítő államfőként amnesztiákat adott a most kétségbeesetten, koalíciós partnerek után loholó Mečiar. Ezekkel jogászok, ügyészek, ügyvédek, parlamenti képviselők máig sem tudtak mit kezdeni. Mert parlamenti eltörlésük, megváltoztatásuk egy olyan precedenst teremtene, amit, azt hiszem, senki sem kíván a jobb sorsra érdemes ország polgárainak. Emlékszem, valamikor 1997-ben Čarnogurský egy nagygyűlésen azt üzente az akkori hatalomnak: mi majd megtanítjuk magukat félni. Nos, hamarosan igazságügyi miniszter lett, s lehet, hogy ez alatt az idő alatt féltek is egy kicsit Mečiarék. Vagy csak megijedtek. Néhányan közülük szökésben is voltak, mint például I. L. Ám arra nem volt elég ez az idő, hogy a párt eltűnjön a politikai süllyesztőben. Tulajdonképpen a jövő évi választások nagy kérdése az lesz, visszatér-e a HZDS a hatalomba. Megtapasztalták, hogy az ellenzéki kenyér, nyolc esztendőn át, bizony nagyon savanyú eledel. Most azt kellene bizonyítaniuk, hogy a koalíciós potenciáljuk már nem a nullával egyenlő. A kérdés az, hogy ha nem a nullával, akkor mennyivel.
