Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-20 / 142. szám, hétfő
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 20. A Régizenei Napok holnapi programja Bacsfa - Szentantal Búcsújárás Temploma -18.00 óra A17. és 18. század orgonazenéje Marek Toporowski (PL) - orgona Elhangzanak Johann Kuhnau, Johann Sebastian Bach és Carl Philipp Emmanuel Bach művei. OTTHONUNK A NYELV Štatút és štatutárny zástupca - magyarul Ünnepélyes díjkiosztással ért véget szombat este az amatőr színjátszók országos fesztiválja Matyi-akciócsoport Részlet a Tornaijai Akciócsoport Lúdas Matyi-kommentárok című előadásából (Kiss Gábor felvétele) SZABOMIHALY GIZELLA Az eredetileg ’alkotmány1 értelmű latin statútum a szlovák nyelvben štatút, a magyarban statútum formában él, e három szó jelentése azonban ma már nem azonos, sőt a magyar és a szlovák szó használata között is jelentős eltérések vannak. Mivel adataim szerint a szlovákiai magyarok számára a szlovák štatút és származéka, a štatutárny melléknév, pontosabban ezek magyar megfelelői gondot okoznak, szükségesnek látszik e szavak használatáról néhány szót ejteni. A szlovákban a štatút ma már köznyelvinek számít, hiszen az értelmező kéziszótár is feltünteti, mégpedig két jelentéssel: 1. ’szervezeti szabályzat, alapszabály, pl. štatút súťaže, spolku; 2. ’törvényben szabályozott jogviszony, jogállás’, pl. štatút utečenca. A szlovák idegen szavak szótára csak az első jelentést közli, bár kissé kibővítve: ’alapszabály, valamely intézmény létesítésére és működésére vonatkozó szabályok, előírások’. A magyar értelmező szótárban is megtaláljuk a statútum szót, de a szlovákétól eltérő jelentéssel és történelmi szakszóként: ’valamely városnak vagy vármegyének törvénnyel nem rendezett életviszonyait szabályozó jogszabály’; ’mezőváros, község által hozott rendelet, ill. valamely céh működését meghatározó okirat’. Az idegen szavak szótárai a statútum mellett a ’szervezeti szabályzat, rendtartás’ jelentést adják meg, arról azonban nem nyilatkoznak, milyen szövegösszefüggésben használatos e szó. Az internetes előfordulások azt mutatják, hogy napjainkban a statútum leggyakrabban az általános ’vmely intézmény jogállását, szervezetét stb. rögzítő alapokmány jelentésben olvasható, így pl. statútum a szerzetesrend alapszabálya (klarisz- szák statútuma), valamely magyarországi központi hivatal létrehozásáról szóló, annak feladatköreit összefoglaló kormányrendelet; a Nemzetközi Büntetőbíróság alapokmányát gyakran római statútum néven említi a szakiroda- lom; illetve legújabban az erdélyi autonómiatörekvések kapcsán ' bukkannak fel a nemzetiségi statútum, illetve Székelyföld-statútum kifejezések. A szlovákiai magyarok a štatút szóval leginkább ebben a jelentésben találkoznak: ’valamely szervezet, települési ön- kormányzat, egyesület (szlovákiai magyarul: polgári társulás) stb. alapvető adatait, szervezeti felállását és működési szabályait rögzítő alapokmány. Érdekes módon ezekben az esetekben Magyarországon nem a statútum szó használatos, hanem kifejtőbb magyar megfelelője: szervezeti és működési szabályzat (gyakran rövidítve, SZMSZ formában fordul elő). Ha a működési szábályokat külön dokumentum rögzíti, akkor a štatút megfelelője a szervezeti szabályzat. A štatút főnévhez kapcsolódó štatutárny esetében azonban már nagyobbak a különbségek a szlovák és a magyar között: a magyar statutáris a korábban már említett ’önkormányzati szabályrendeleť jelentéshez kapcsolódik, pl. olvashatunk a régi bányavárosok statutáris szokásjogáról. Mai intézmények, szervezetek, egyesületek kapcsán a statutáris csak határon túli (pl. szerbiai és szlovákiai) szövegekből adatolható. A szlovákban a štatutárny a leggyakrabban a štatutárny zástupca (röviden štatutár), illetve a štatutárny orgán kifejezésekben fordul elő, jelentésük: ’statútum szerinti, statútumnak megfelelő képviselő, szerv*. E kifejezések magyar megfelelőiben azonban nincs utalás a statútumra, azaz a szervezeti és működési szabályzatra; magyarországi szövetekben a tipikus megoldás ez: XY szervezetet (intézményt, egyesületet stb.) az elnök (az elnök és az al- elnök, az igazgató stb.) képviseli. Ha főnévi formát kívánunk használni, akkor eszerint elegendő a (szervezet/egyesület) képviselője, illetve a hivatalos képviselő, még jobban kifejtve az aláírási joggal rendelkező képviselő kifejezés. www.gramma.sk A Lúdas A 42. Jókai Napok péntek délutánja két versenyprogramot, estéje egy Jókai- és egy József Attila-megemlé- kezést, szombat délelőttje pedig egy kamaraprodukciót tartogatott a fesztivál résztvevői számára. Utóbbi volt az utolsó versenyprogram. FORGÁCS MIKLÓS Az emlékesten kívül Szvorák Zsuzsa összeállításában és rendezésében a füleki Apropó Diákszínpad is (esetükben szó szerint) színházi sírhantot emelt József Attilának. „...a semmi ágán...” című előadásban közel húsz diák énekelt és szavalt verseket. A színpadi kompozíció középpontjában az utazás metaforája állt, a fiatalok kopott bőröndökkel jöttek be a színpadra. A mozgás kihasználása minimális volt, sem a színészek térbe rendezése, sem a kevés, ám annál hangsúlytalanabb akció, sem a szug- gesztív előadásmód nem ellensúlyozta a statikusságot. Egyedül a vállalkozást multimediálissá tevő vetítés kínált a szem számára is elfoglaltságot. A vonatablakban zö- työgő kifakult, barna-szürke-piro- sas tónusú táj képei mellett animációs filmek tették eredetivé a produkciót. József Attila aláírása és arcúkéi önálló életre, s a versek ihletésére a betűkből és az arcvonásokból acsargó farkaspofa, szökellő szarvas, a lélek börtönében kucorgó költő, virágmotívumok, könnycseppekből képződő nagy vizeken imbolygó hajók és más, groteszken fickándozó, öüetes tiszteletlenséggel mesélő vonalszövedékek kúsznak elő. A fiatalok versmondásából kibontakozó József Attila-kép sokkal szenvedőbb volt, mint a vásznon megjelenő, az élnivágyás és az önfeledt élethabzsolás kiszorult az Apropó kínálta lélekanalízisből. A megzenésített versek valamit visz- szacsempésztek az élet naposabb oldalából, de a színpad nem tudott megtelni élettel, a helyzetek kimerültek a bőröndön üldögélés, a céltalan ide-oda járkálás, a hirtelen egymáshoz bújás se nem esztétikus, se nem informatív cselekvéseiben. Igazi közösségformáló játék ez, ahol mindenki a saját jogán elmondja a maga József Attiláját, de nem bontakozik ki személyes vélemény. Néhány pillanat bizonyítja csak, hogy például már az is milyen erős színházteremtő pillanat, ha egy fiú igazán belenéz egy lány szemébe. Kár, hogy ilyen konkrét, a másikkal a kapcsolatot kereső - s nem csupán a szövegkép andalító szépségében ringatózó - momentum kevés született a színpadon. Sem az életrajzi adalékok, sem a versek sűrű, bonyolult képei, sem a diákok még el nem szürkített fantáziája nem szolgált ihlető erőként. A versmondó csapat egy pici titkot se csiholt ki a költővel való találkozásból. A királyhelmeci Bodrogközi Színjátszó Csoport Goldoni Bugri- sokjában egy olyan világra lelt rá, amelyet ismer, amiről határozott véleménye van. Önkritikusan bevallotta a társulat, hogy igen, ezek mi vagyunk, bizony ilyenek vagyunk. Illésné Popália Irén és Papp Ferdinánd határozottan körvonalazott figurákat vonultat föl, a hetvenes évek párttitkára mellett megjelenik a zsabóban parádézó feminin piperkőc, feltűnik a zsíros hajú, öntudatos traktorista, a rejtetten szadista kollégiumi nevelő, a puhány és egyszerű fiú meg a foj- tottan hisztérikus kisember - mindez a Goldoni darrabba ágyazva. A nők nem ennyire elrajzoltak, de szintén egyértelműen megfogalmazott típusok. Annak ellenére, hogy a színpadon inkább típusok, mint öszetettebb karakterek bukkannak fel, a rendezők gondosan ügyelnek arra, hogy a megszólalás általában a helyzetből fakadjon, mindig egy célt szolgáljon, soha ne pusztán azért történjen, mert ez következik a szövegkönyvben, hanem például azért, mert a szereplő el akar érni valamit. Bár az alkotóknak nem mindig volt türelmük a mondatok mögé nézni, mindig nagyobb egységekben igyekeztek gondolkodni. Időnként a jó tempójú, ügyesen hangsúlyozó játék külsődlegessé vált, az amúgy egyenletesen kisrealista színészet megbomlott, és harsány, felületes mó- rikálásokkal, nyafogásokkal, visításokkal, hőzöngésekkel tarkult. Az ilyenfajta játékstílus persze egy idő után nem bírja szuflával és ellaposodik. A királyhelmeci színjátszók becsületére váljék, ők mindvégig élvezték jelenéseiket, és lendületük, a vaskos öngúnytól sem visszariadó féktelenségük szinte önvallomássá változtatta a nemek harcát és a másik nem ismeretét keserűen (is) gúnyoló darabot. Goldoni meglepően sokat tudhatott a párkapcsolatok hétköznapjairól, a házasság mindennapos világégéseiről. A darab eredeti szándékaitól valamelyest eltérve a királyhelmeciek interpretációjában a férfiak mellett a nők sem igazán szimpatikusak, a fanatikusan bigott patriarchális taplóságok mellé a nők egymásra acsarkodó állhatatlansága és önzése csatlakozik. Ebben az előadásban tehát senki sem ártatlan, senki sem mentes az emberi gyarlóságoktól, noha a finálé egyszerű megoldást - megtisztulást és megbocsátást - kínáló gesztusa valamelyest ellentmond ennek az iránynak. Az este a József Attila-centenári- um és a Jókai-évforduló jegyében telt. Galkó Balázs, Vass György és a budapesti Új Színház stúdiósai bebizonyították, hogy az önsajnálat és belebúsulás vermeit elkerülve is be lehet kukkantani a József Atti- la-versek rejtelmeibe. Az ő József Attilájuk egy ismerős fiatalember, aki frivolan játékos és fantasztán világmegváltó, szeret élni, csak néha megriad. Jókairól Gáspár Tibor tanár úr mesélt, szinte személyes élményként felelevenítve az olvasást népünnepéllyé változtató nagy mesélő korát. Kiss Péntek József és Csengd Mónika Jókai levelezéséből állított össze egy színpadi játékot, a jámbor Jókai mellett az indulatos írót is bemutatva, életének fontos szereplőit is megszólaltatva. Az egyik szereplő hirtelen rosszulléte miatt a közönség, sajnos, csak részleteket, egyfajta hangulati keresztmetszetet kapott az előadásból. A Tornaijai Akciócsoport Lúdas Matyi-kommentárok című, Perényi Balázs rendezői-pedagógusi vezetésével létrejött produkciója valódi fiatalos szétcincálása a nemzetmítosszá nemesedett költeménynek. Az ismert történet lineáris végigve- zetése helyett a tornaljaiak a szabad asszociálás módszerét választották. Felerősödött például az anya tragikus figurája, akinek halála keretezi Ludas Matyi önérzetes kópéságait. A bolondozásba belefér a szófacsarás, a nyelvi és gondolkodásbeli klisék nem rendeltetésszerű használata (vagy éppen szó szerint vétele), az információs dömping, a tömegkultúra, a divatos trendek parodizálása, a globalizáció szürrealista kritikája és a mese maradványainak kíméleden konkretizálása. A féktelen szellemi duhajkodás persze áldozatokat is követel, vannak erőltetettebb poénok, a színészet árnyaltabb finomságait követelő jelenetek, de a megszülető világ ereje, a kevés eszközzel élettörténeteket egy mozzanatba sűrítő képzelet és leleményesség, a civilséget bátor grimasszal színházzá változtató ötlet elfedi a keretjáték szakadozottságát és általánosságát. A más fesztiválelőadásokból már ismerős színészek ambíciója több is és kevesebb is volt, mint autonóm előadást létrehozni. Egyrészt gátlástalanul kísérleteztek a legkülönbözőbb műfajokkal, képekbe sűrítettek lelki folyamatokat és bonyolult történeteket, de nem átallották kikövetelni maguknak, hogy jól érezzék magukat, hogy joguk legyen kikacsintani a csálén magukra kapott maszkok mögül. így lettek aztán félig Ludas Matyik, színpadi sorsukat a sztoriból kibontók, félig meg saját (civil) korukban élő, azt zsigereikben őrző színészek. Színészmisszió Díjat vehetett át Dagmar Havlová, Csehország volt first ladyje szombaton a trencsénteplici 13. ArtFilm Fesztiválon. A Hírességek Hídjára személyesen erősítette fel a réztáblát, melybe a nevét vésték. Dagmar Havlová egyébként több éves szünet után jövő év elején visszatér a világot jelentő deszkákra. (TASR-felvétel) A 42. Jókai Napok díjazottjai Fődíj NYEKK, Nyitra (Anya csak egy van) Nívódíj KGSzT, Kassa (Szerenád) és Kármán József Színház, Losonc (Disznójáték) Rendezői díj Vladimír Sadílek - Kármán József Színház, Losonc (Disznójáték) Legjobb férfialakítás díja Csák István - Kármán József Színház, Losonc (Disznójáték) és ifj. Havasi Péter, KGSzT - Kassa (Szerenád) Legjobb női alakítás díja Darabos Magdolna - NYEKK Nyitra (Anya csak egy van) Ferenczy Anna-díj Lednecky Anikó - Satyrikon Diákszínpad, Galánta (Tóték) Legjobb férfi epizód-alakítás díja Szpisák Gyula - NYEKK, Nyitra (Anya csak egy van) Legjobb női epizód-alakítás díja Till Tímea - GIMISZ Diákszínpad, Komárom (Az igazság földje) Legváratlanabb színpadi pillanat díja Kiss Gábor - Vasárnap szerkesztősége A zsűri különdíja TACs - Tornaijai Akciócsoport (Lúdas Matyi-kommentárok) A zsűri jutalma a legjobb díszletért Fecsó Szilárd - KGSzT, Kassa (Szerenád) Csémy Éva különdíja a legkreatívabb előadásért Galántai Kodály Zoltán Gimnázium Bábcsoportja (Kádár Kata) Különdíj a világításért Marianum Diákszínpad, Komárom („Sok(k)szpír”)
