Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-18 / 141. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 18. Családi kör 13 » i » » Ne feledjük, elengedhetetlen, hogy megfelelő tárolóhellyel rendelkezzen a gyerekszoba Lelke a rendrakásnak is a rend Mert valóban rend a lelke mindennek, mindig, mindenkor van aktualitása a rendrakásnak, azon kívül, hogy elvégezzük a tavaszi, a nyári, az őszi, a téli nagy- takarítást. CSALÁDNEVELŐ Most, hogy közeleg az iskolai évvég, hogy véglegessé válnak az osztályzatok, még a pihenés időszakának kezdete előtt tanácsos rendet rakni a mindig szaladó gyerekszobában is. Ezt természetesen a nagyobb gyerekek már maguk végzik, de a kisebbeket is be kell vonni mindig az ilyen munkába, hiszen ők azok, akiket még rá lehetne szoktatni a rendszeres takarításra. A gyereknek természetesen szüksége van némi alkotó rendetlenségre, de meg kell tanulnia azt is, hol a határ, s hogy a lustaság és a piszok nem egyeztethető az alkotással. Hogyan tudjuk rászoktatni, hogy időnként rendet is rakjon? Először is beszélgetéssel, azzal, hogy érthető határozott kérést intézünk hozzá. Másodsorban tudjuk meg, miért nem szeretne rendet rakni. Lehetséges, hogy csak, azért nem rámolja el a játékait, mert egy jól sikerült várat szeretne épségben tartani. Az is lehet, hogy nagyon nagy feladatnak érzi, s nem tudja, valójában, hogyan is fogjon hozzá. Jó ha tudjuk, hogy a gyerekek a megfelelő indíttatás mellett már kiskorukban is képesek és hajlandóak apró dolgokat elpakolni. Ajánljuk fel azért a segítségünket, hogy ne érezze úgy, mintha magára maradt volna a nagy feladattal. Ne feledjük, elengedhetetlen, hogy megfelelő tárolóhellyel rendelkezzen a gyerekszoba, különben hiába kérjük, hogy tegyen rendet. Ellenkező esetben a válasz az is lehet, hogy nincs hová. Fontos az is, hogy jelöljünk ki egy napot a héten, amikor rendet rakunk. Ne feledjük minden alkalommal megdicsérni, és ne küldjük azonnal rendet rakni. Nem kell mindennap! A modern pszichológia szerint a rendetlenség bizonyos mértékig még hasznos is és szükséges is, mert kiválóan fejleszti az alkotó- készséget. A gyerekek saját elképzeléseik szerint szeretnek játszani, az egész szobát uralni szeretnék, ennek rendelik alá. Sokszor azt sem értik igazán, miért fontos a felnőttek számára a rend. Aki mégis állandóan rendrakásra kényszeríti a gyermekét, gondoljon arra, hogy ezzel esedeg a meghitt légkört mérgezi meg. (méri) Néhány útmutató, jó tanács: 1. először is mutassunk jó példát; 2. sose legyünk elégedetlenek a gyerek rendrakásával; 3. mindig dicsérjük meg a rendbe rakott szobát; 4. legyünk következetesek. Aztán majd ki tesz rendet? Ugye, maci, milyen jó a rend? (Benkő Tímea felvétele) Hát ne csak állj, rakodjál te is! (Lukács Erika felvétélei-3) KÉT KONTINENS - EGY HÉTVÉGE Brooklyn, 2005. június MOLNÁR MIRIAM Egy lényegesen rö- |M[| videbb tavasz után, í ts mint amilyet az emR Pl* bér elképzelne, nagy B erővel, sok napsütésI sei és magas páratar- SSÜHH talommal megérkezett a nyár Brooklynba. A női lábakról lekerült a szőrzet, előkerültek a rövidnadrágok, az ujjatlan pólók és a szandálok. Szombaton délelőtt, a nagy heti bevásárlás előtt még kiültem a sarki kávézó padjára, és lapozgattam az újságot. Egy idősebb hölgy ült mellém. Lenor, mert így hívják, 66 éves, két gyermeke távol él tőle, ő viszont szeret itt. Megbeszéltük a környék éttermeit, a könyvesboltokat és azt is, nem nagyon ajánlatos kint üldögélni a napon fényvédő krém nélkül. Lenor- nak már távolítottak el bőrrákos sejteket a karjáról, ezért hosszú ujjú blúzt viselt, sapkát és szemüveget. Nincs sok jobb hely az első káni- kulás hétvége eltöltésére, mint a brooklyni botanikus kert. Az elmaradhatatlan The New York Times hétvégi kiadásával és két üveg vízzel felszerelkezve még dél előtt sikerült megérkeznünk. Először is az éppen nyílóban lévő rózsákat tekintettük meg. Sokan fényképezték a növényeket, és sokan tanakodtak, melyiket ültessék a kertjükbe, az egyik pádon meg egy magyarul beszélő férfi magyarázott valamit valakinek' a mobil- telefonján. Véleüenül egy rózsákról szóló kiselőadást is meghallgattunk vagy negyven látogatóval egyetemben, aminek hatására so4-5. kan azonnal indultak is rózsát venni. Mi egy fa alatti padra telepedtünk az egyik sétányon, így az olvasáson kívül némi szemlélődésre is sor kerülhetett. Egy orosz tini lány el szeretett volna futni, hogy jégkrémet vásároljon magának, de az anyja nem engedte, mert nagy a kert, könnyű eltévedni benne. Egy kolumbiai család három gyerekkel a mellettünk levő padra telepedett le nagy hanggal. A papának komoly fényképész-felszerelése volt, és miután minden gyermekéről készített több felvételt, felrakta őket a fa elérhető ágára is, ami nagyon tetszett nekik. Mire elmentek, többen hálásak voltunk a csendért, és hogy újból lehetett hallani a madárcsicsergést. Meg is éheztünk a nagy nézelődésben, barátnőm felfedező útra indult. Vagy fél óra múlva tért visz- sza egy táskányi elemózsiával, szinte illegálisan csempészte ki a büfé területéről. A kertben ugyanis nem volna szabad enni és inni sem, kivéve a büfé teraszát, ám sokan a fák alatti padokon, vagy a japán cseresznyefák alatt a fűben szeretnek piknikezni. Mire a szendvicsem végére értem, ott állt előttünk a csinos feketeruhás rendőr. Megértőén figyelmeztetett és tovább- állt, hogy megszakítsa a füvön badmintonozókat. Közben egy rögtönzött színpadon egy dzsesszegyüttes kezdett eljátszani. A gyermekeknek és felnőtteknek felváltva muzsikáltak és énekeltek. Még a kora esti vihar előtt hazaértünk, én gyorsan el is ültettem a két növényt, amelyet a botanikus kert boltjában vásároltunk. Molnár Miriam szabadúszó újságíró, négy éve él New Yorkban, szinte azóta állandó munkatársa a Családi Körnek és az ízvilágnak. Egy éve egyetemi tanulmányokat is folytat, így a független egyetemista szemszögéből tudósít az ottani mindennapok világáról hangulatairól. KÉT KONTINENS - EGY HÉTVÉGE Edinburgh, 2005. június 4. BOLEMANT ÉVA A hétvége tele van illatokkal, ízekkel, érzelmekkel. Hazalátogatásunk, melynek célja egy családi ünnepség volt, teljesen felkavarta érzelemvilágunkat, elfeledtette a rutinszerű, néha nehéz hétköznapokat. A négy hónapos önkéntes emigráció után jólesett találkozni a rokonokkal, barátokkal, kollégákkal. Vissza szintén örömmel érkeztünk, hiszen párom nem utazott velünk, siettünk hát hozzá, megosztani az élményeket. Péntek estére látogatóba hívtuk itteni barátainkat. Az asztalon felsorakozott a csabai kolbász, az itt nem kapható, klasszikus mustár, az unikum, a morva szüvapálinka és a szinte ismeretlen mákos sütemény. Egyébként egész nap sűrűn esik az eső. Néha tíz-tíz percre kisüt a nap, ezt a kis időt használjuk ki, hogy körülnézzünk kertünkben. Ahogyan a főútról befordulok a ház mögé a parkba, szinte elbódulok az illatoktól. Máris mesélem, hogy otthon éppen az akác és a bodza virágzott. Itt, az otthon megélt kánikulában hiába is reménykedünk, így megelégedünk a 17-18 fokos hőmérséklettel. Az elültetett növények szépen növekednek. Szedem az új, saját ültetésű spenótot. Az élénk zöld, esőcseppekkel teli levelek könnyeden töredeznek a kezem alatt, szinte kínálják magukat. Újra visszük a legalább háromkilós óriáskarfiolt, néhány napig megint nem kérdés, mit fogok főzni... Az újhagymát holnap reggelire teszem félre. Hazaérkezve, bőrig ázva, mágikus hatása van az illatos, friss mentalevelekből készített forró teának. Eszembe jutott egy régi szép nyári délután, amikor barátnőmet látogattuk meg szüleinél. Édesanyja csak kilépett a teraszra, és a zöldellő, buja kertből behozott néhány mentalevelet. Akkor is ilyen íze volt a teának. Továbbra is sűrűn esik az eső. Azért elindulunk. Barátainkat látogatjuk meg, egy kis faluban, Smailholmban. A település Skócia déli részén, a fővárostól megközelítőleg 40 kilométerre, közel az angol-skót határvonalhoz húzódik meg a dombok között. Ahogyan távolodunk lakóhelyünktől, úgy változik a táj. A hangulatos kisvárosok és falvak között megjelennek a nem túl magas, asztal formájú, rozsdaszínű hegyvonulatok. Egy fát, egy bokrot nem látni sehol, csak alacsony növényzet takarja a furcsa hegyet. Ahol nem a rozsdaszín dominál, ott a haragoszöld legelők táplálják kövér fűvel a legelésző juhnyájakat. A legelőket és a szántóföldeket kézzel épített, alacsony kőkerítések választják el egymástól. Ahol nem tartották szükségesnek meghúzni a határokat, ott a juhokat jelölik különböző színekkel. Az állatok hátsó combján hol egy piros, hol kék, néha zöld festékfolt jelzi, melyik akolba tér haza nyugovóra. Művész barátainknak, néhány éve sikerült felújítaniuk egy elhagyatott kőépületet. Lakóház, műhely, kiállító terem lett belőle. Az állam előnyös kölcsönt nyújtott a tradicionális házak megmentésére, használhatóvá tételére. Linda és Rankin házasságkötésük óta kerámiával foglalkoznak, otthon dolgoznak. Hosszú évek kemény munkája áll mögöttük. A házban érződik a rend, a harmónia és a biztonság. A napok szigorú időbeosztás szerint telnek, mégis teljes a szabadság. Öt évvel ezelőtt jártunk náluk utoljára, azóta a napirend nem változott, percnyi pontossággal ugyanaz - megérkezésünkkor egy csésze tea, kora délután leves otthon sütött kenyérrel, délután négykor a kávé és hétkor a vacsora. Közben beszélgetés, séta, munka, zene. A ház mellett nem túl nagy, de hangulatos zöldségeskert. Az ágyúsokat kövekkel kerítik körül, a kavicsos, kissé agyagos fekete földben jól megterem a répa, a kelkáposzta, a káposzta és a zeller. Az elültetett növényeket hálóval fedik be, a madárijesztők csoportosan vigyáznak a termésre, és mégis... Ha valaki ismeri Beatrix Potter meséjét a nyúlról, Peter Rabbitről, hűen maga elé tudja képzelni, ahogyan Rankin barátunk a mesebeli Mr. Mac Gregorhoz hasonlóan hajkurász- sza a kertjét állandóan dézsmáló nyulakat. A fészer egy része lóistállóként funkcionál. Amikor ideköltöztek, úgy döntöttek, két lányuknak, Liliesnek és Robynnak ajándékoznak egy-egy lovat. A ház mögötti körülkerített néhány hektár az övék. Délután lovagolunk (esőben - de kit zavar?). Kisfiam a lóhoz fagyva könyörög, hogy még ne hagyjuk abba. Benn zenét hallgatunk és megpróbáljuk az agyagozást is. Amikor váratlanul kisüt a nap, és egy kicsit felszárad, kisétálunk a tóhoz. Linda és Rankin ideköltözésük idején nem mesz- sze a háztól, a falu határában saját költségre kis tavat ásattak, ami köré fűzfát, nádast telepítettek. Azóta a tó a falu fontos része lett, és azok is szeretik, akik, amikor készült, ferde szemmel néztek az új lakosokra, akik furcsaságokra pocsékolják pénzüket és idejüket! Bolemant Éva párjával és két gyermekével február óta egy ideig Edinburgh, a skót főváros lakosa. A kisgyermekes családok mindennapjait élik, így ő ebből a szemszögből villantja meg előttünk a brit életforma sajátságos mozzanatait. „Nyitva áll az ajtó...” ... akárcsak Arany János Családi körében, így a kedves olvasó is beleshet most rajta, mi minden várja a jövő heti számban: ♦ a Főúri családi körök sorozatunk következő részében Petrőczy Erzsébet és Calisch Keresztély házasságáról olvashatnak ♦ Péterfi Szonya írása arra figyelmezteti a szülőket, hogy vigyázzanak gyermekeikre, mert virágzik a gyermekkereskedelem ♦ Kövesdi Károly a pontyozással köti le a horgászok figyelmét ♦ no és a közkedvelt állandó rovatok... Mert mindenütt jó, de a legjobb Családi Körben!
