Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-18 / 141. szám, szombat
12 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 18. MINDENNAPI KENYERÜNK ' A két sztár ÉDES ÁRPÁD Ige: „és elsorolta nekik Hámán, hogy milyen nagy a vagyona, mennyi fía van, és hogyan emelte őt a király nagyobb méltóságra minden vezető emberénél és királyi tisztviselőjénél. Majd ezt mondta Hámán: Eszter királyné sem hívott meg mástarra a lakomára, amelyet készített, csak a királyt és engem... De mindez nem elég nekem, amíg azt látom, hogy a zsidó Mordokaj a királyi udvarban van.’’(Észter könyve 5,11-13.) Egy évtizedekkel ezelőtti tévéreklám képei villannak át előttem, amiben az akkor nagyon felkapott Kabos Gyulát kérdezték a sztárkultusszal kapcsolatban, és ő egy mosóporreklámot kanyarí- tott az egészből. Nemrég pedig egy rövid hír arról számolt be, hogy egy vezető, üdítőket gyártó cég Gera Zoltánnal készül szerződést komi, mert a közvéleménykutatások szerint a fiatalok körében Magyarországon az egyik legmagasabb a népszerűségi indexe. Mondhatjuk, hogy minden kor megtenni és magasra emeli a saját idoljait - ezeknek milyensége, csillogása és bukása aztán bizonyos képet is fest, jellemrajzot készít az adott korról. A múló idő pedig a legjobb rosta arra, hogy ezeknek a sztároknak, csillagoknak valódi értékét és fényét helyre tegye. A legtöbbről kiderül, hogy az éjszakai égbolton átvillanó hullócsillagok csupán; a sötétből érkeznek, egy pillanatra föl- izzanak, fölvillannak, hogy aztán végleg elnyelje őket a sötétség. Lehetnek időszakosan visszatérő üstökösök, melyek bizonyos ideig lázban tartják a világot, de eltávolodva a Naptól ők meg jéggé fagynak. Külön tragédia, hogy sokszor egy-egy üyen múló fényű égi „test” elvaldt, elhomályosítva maga mellett a valóban időt álló értékes ragyogást. Csak a tartós ragyogású állócsillagok alkotnak maradandó képet, hogy a gyermek is fölismeije bennük, ni csak, ez a Göncölszekér, vagy a Dél Keresztje. Vagy két és fél évezred távlatából két hajdani „sztár” képét és jellemét, tündöklését és bukását rajzolja elénk a bibliai Eszter könyve. Az egyik maga a könyv névadója, Eszter, zsidó nevén Hadassza. Igazi sztártörténet lehetne az övé, ahogyan perzsa nevének jelentése is utal erre (Eszter = Istar = csülag). Egy szülőföldjéről deportált, elhurcolt, szolgaságba taszított nép leszármazottja volt. Családi háttere sem a legrózsásabb, hiszen árva, az unokatestvére gyámsága alatt nőtt. Innen emelkedett föl, és lett a félje iránti engedetlensége miatt eltaszított a kor leghatalmasabb birodalmának uralkodója, Ahasvérós jobbján. De ez a nagy méltóság sem vette el az eszét. Hű maradt népéhez, rokonságához, az Istenéhez. S amikor ezek az értékek kerültek veszélybe, kész volt az áldozatra, akár az élete kockáztatásával is. A másik az agági Hámán, aki a politikai és gazdasági ranglétrán eljutott a számára elérhető legmagasabb posztra, hisz a királyi tisztségviselők közül a legelső volt. Pénze, fiai, barátai, szolgái - ahogy az igében olvastuk mindene megvolt. Csak éppen az öröme, az elégedettsége, a békessége hiányzott. Mindez azért, mert volt egy ember, Mordokaj, Eszter gyámja, aki nem volt hajlandó hajbókolni előtte és nem istenítette őt. Ez az egy csekélységnek tűnő dolog elvette minden más sikere és eredménye fölött való örömét. Helyébe máris beköltözött az elégedetlenség, az izzó gyűlölet, az intrika, majd az ördögi terv, amely előbb Mordokaj, majd utána minden zsidó elpusztítására irányult. Végül a másoknak állított csapda őt fogta meg, az oly gondosan ásott verembe ő maga esett bele. Napjaink irigyelt sztárjainál oly sok hasonlóságot fedezhetünk fel. A folytonos elégedetlenség, ami a plasztikai sebészhez kényszeríti őket, hogy aztán a sokadik műtét után is legyen min elégedetlenkedni. Az irigység megrendítő pofonjai is inkább a ringen kívül és jócskán övön alul csattannak, s végül ezeknek az izzásoknak mély verme elnyeli őket. Jézus pedig azt mondja: „Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.” A szerző református lelkész Most még tehetünk azért, hogy valóban garantált legyen a feszültségmentes, ellazító, nyugalmas pihenés Nyaraljunk stressz nélkül! Csakis olyan emberekkel menjünk szabadságra, akikkel jól megértjük egymást Az Egészségügyi Világszervezet felmérése szerint a nyáron szabadságra utazóknak mindössze 42 százaléka az, aki testileg, lelkileg és idegileg valóban megerősödik és kipiheni magát. Ez igencsak elgondolkoztató. IDEÁL Orvosok és pszichológusok megtalálták ennek az okát: a legtöbb ember a szabadsága alatt egy sor negatív stresszt szenved el. Ez a stressz nem azonos a megszokott hivatásbeli, vagy az otthoni magánéletbeli idegi terheléssel, így még inkább kimerít. Elfelejtettünk pihenni? Az emberek nagy része elfelejtette a pihenés igazi művészetét. Pedig nem is olyan nehéz egy nyári szabadságot stressz nélkül végigélvezni. Amikor eldöntjük a szabadság jellegét és kitűzzük az idejét, befolyásolni tudjuk, hogy valóban garantált legyen a feszültségmentes, ellazító, nyugalmas pihenés. Ne utazzunk el valahova csak azért, mert az ismerőseink, barátaink oda mennek. Nézzünk utána, hogy a helyi adottságok megfelel- nek-e a pihenésre vonatkozó elképzeléseinknek. Saját magunk döntünk a stressz és nem stressz vonatkozásában, amikor az oda- vagy visszautazást megtervezzük. Egyesek a kormánykerék mögött szeretnek szabadságra utazni, s van, aki már attól ideges, ha ilyenre csak gondol. Az egyik repülővel szeret utazni, a másik pánikszerűen fél a repülőúttól. Autó, hajó, repülő, vonat: gondoljuk meg időben, hogyan akarunk utazni. Vannak olyanok, akik találomra mennek el valamüyen nyaralóhelyre, és ott a jó szerencsére hagyatkozva keresnek szállodai szobát. Ha azonban valaki nem kifejezetten kalandor természetű, lehetőleg mellőzze ezt a megoldást. Sokkal okosabban tesszük, ha már otthon lefoglaljuk az utazási irodában a A kézitáska legyen mindig kéznél nekünk megfelelő szállást. Igen nagy fokú idegi terhelést okoz, ha a nyaralóhelyen nincs fedél a fejünk fölött, vagy meg kell alkudnunk valamilyen szükségmegoldással. Sokan elfelejtik, hogy csak egészségesen szabad útra kelni. Vannak, akik alábecsülik a fertőzések veszélyeit, amelyek leginkább a déli országokban léphetnek fel. Tájékozódni mindenképpen ajánlott. Apróságnak tűnő fontos dolgok Sokkal jobb lelkiállapotban utazunk szabadságra, ha biztos kezekben tudjuk otthoni ügyeink intézését, például a levélszekrény ürítését, a növények vagy háziállatok ellátását. Fontos a kényelmes utazás szempontjából a megfelelő bőrönd kiválasztása is. Ne legyen túl kicsi vagy túl nagy. Ideális az, amelynek fogantyúja és kereke van. Rengeteg idegeskedést megtakaríthatunk, ha megszokjuk, hogy a bőröndöt mindig azonos rendszer szerint csomagoljuk be: így mindent azonnal megtalálunk, amire szükségünk van. A kézitáska legyen műidig kéznél! A legfontosabb dolgokat abba csomagoljuk. Az utazások során elveszhet egy koffer vagy útitáska, esetleg előfordulhat, hogy késéssel érkezik meg a rendeltetési helyére. Éppen ezért csökkenthető az idegeskedés, ha a legfontosabbakat egy kézitáskában a kezünk ügyében tartjuk. Ide tartozik az aprópénz is, az adott ország pénznemében. Képzeljük el, milyen kellemetlen, ha telefonálni szeretnénk, vagy borravalót kell adni és nincs a zsebünkben egy fillér sem. Számoljunk azzaf, hogy ott, ahova utazunk, rossz is lehet az idő. Tervezzünk be egy pótorogramot, vagyis olyan kikapcsolódást, ami mellett a rossz időjárás ;em húzhatja keresztül a számításainkat. Fokozatosan csússzunk át... Mindenképpen kerüljük el, hogy felpaprikázva utazzunk szabadságra. Soha ne induljunk el közvetlenül a munkahelyről. A szabadság első napját töltsük otthon. A szabadság stresszmentes, nyugodt kezdete már jó kiindulást jelent a pihenéshez. Az időrendet alakítsuk úgy, hogy inkább korábban érjünk a pályaudvarra, repülőtérre, ne utolsó pillanatban. Ezzel elkerülhető, hogy izgatottan, idegesen és csuromvizesre izzadtan kezdjük meg a szabadságot. Az első napokat a nyaralóhelyen szenteljük a pihenésnek. Aludjunk tovább, élvezzük a reggelit, álmodozzunk, pihenjünk. Csakis így léphetünk ki a hétköznapokból. A hivatásbeli stresszből könnyen lehet nyaralási stressz, ha átmenet nélkül lépünk át egyik fázisból a másikba. Nagyon fontos, hogy harmonikus egyensúlyt alakítsunk ki a nyaralás idejére a pihenés és az élmények között. Csakis olyan emberekkel menjünk szabadságra, akikkel jól megértjük egymást. Gyakran előfordul, hogy tartósan nem tudunk harmonikus együttlétet kialakítani azokkal, akikkel egyébként napközben jól kijövünk. A veszekedés különleges stressz, megterheli a nyaralást. (-M-) Ne felejtsük el! ♦ A világ nem olyan, mint szeretnénk, de mi lehetünk olyanok. ♦ Nekem az elég másoknak már sok vagy kevés, így van ez rendjén. ♦ A zajjal együtt nő a butaság és a durvaság, amit lármával, hangerővel lepleznek. Lassan nem lesz a világon egy csendes hely se, ahol nyugodtan élhetrte a gondolat, ahol a lét fellebbenti fátylait, és mi részesedünk ámulatba ejtő gazdagságából. (D. E.) Az apuka kamerával rögzítette fia első perceit, majd megszólalt a telefon, s már Ábel sírt benne, és nemsokára megérkezett róla az MMS is... De vajon mi lesz ezután? f Abel a mobilban... BENKŐ TÍMEA A néhány órás Ábelt már az egész utcánk ismerte (A szerző felvétele) ...mindenben Ábel Nem mondok egyáltalán újat, ha azt állítom, hogy a mai gyerekek korábban tanulják meg kezelni a televízió távirányítóját, mint ahogy járni megtanulnak. Saját óvodás lányomon látom, mennyire természetes számára a számítógép vagy a DVD-lejátszó használata. Ugyanakkor nagyanyjának századszor is el kell magyarázni, melyik gombot nyomja meg, ha el akaija olvasni az SMS-t a telefonjában, vagy pontos időre programozva rögzíteni akar valamit a videóval. Barátaink az elmúlt időszakban új jövevényt vártak. Együtt izgultuk végig a kilenc hónapot, olyannyira hogy a boldog szülőkkel közösen ültünk a huszadik hétben autóba, hogy Budapestre utazzunk négydimenziós ultrahangos kivizsgálásra. Azóta pontosan tudtuk, hogy egészséges és szép baba Ábel, hiszen tisztán láttuk nemcsak fiúságát, hanem az arcvonásait is. Sőt, már akkor megállapítottuk, hogy kiköpött nővére. A mamája még csak félidős volt vele, de már a kezében tartotta a fényképét... Harminchárom évvel ezelőtt, amikor engem várt anyu, száj- és körömfájásjárvány volt falunkban. A községet körülzárták, sem ki, sem be nem utazhatott senki. Engem apu úgy látogathatott meg az érsekújvári kórházban, hogy éppen a munkahelyén tartózkodott, mégpedig Vágsellyén, amikor érvénybe lépett a zárlat Tardoskedden. S bár haza nem mehetett, Érsekújvárba szabadon utazhatott. Amikor pedig a kórházból hazaszállított bennünket a mentő, a kismamát a négynapos csecsemővel lerakták a falu szélén, az meg visszafordult a városba. Nem volt engedélye házhoz szállítani bennünket. Március vége volt, hó. A falu széli őrbódéban nem működött a telefon, ott vártuk anyuval, hogy valaki véletlenül arra vetődjön, s hazavigyen... Háromhetesen kereszteltek, azt is csak este és titokban, mert a járvány miatt még akkor is tilos volt gyülekezni. Mekkorát változott a világ! Engem még nagyszüleim is csak négynaposán láttak először, ezzel szemben a néhány órás Ábelt már az egész utcánk ismerte. Vasárnap este tíz órakor üzenet érkezett a mobilomra. Az anyuka már bent volt a szülőszobában, az apuka kamerával a kezében várta az orvos beleegyezését, hogy ő is jelen lehessen a nagy eseménynél és rögzíthesse fia első perceit. Egy óra múlva megszólalt a telefon, s amikor felvettük, már Ábel sírt benne. Nemsokára megérkezett róla az MMS is. Másnap boldogan mutogattuk mindenkinek aranyos kis pofiját a kijelzőn. Lányom mindig megpuszilgatta, s dajkálni kezdte a maroktelefont, ha a keze ügyébe került. A régi szalagos magnónkkal szüleim rögzítették a hangom, amint négy és fél évesen „olvasom” a Mosó Masa mosodájából A kis kenguru meséjét (tényleg olvastam, anyuék mindig azon nevettek, hogy nem csak a szöveget tanultam meg hibátlanul, de az ujjammal is pontosan követni tudtam a sorokat, mintha valóban olvasnék), az első fekete-fehér fényképemen már ülök, és tizenöt is elmúltam, amikor a szomszéd vett kamerát, és megörökített vihogó kamaszlányként. Ezzel szemben Ábel láthatja majd felnőttként azt is, hogyan vágták el a köldökzsinórját... Érdekes és elgondolkodtató is egyben. Vajon hol tart majd a technika unokáink születésekor?
