Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-17 / 140. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 17. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 24. számában feltett kérdésre Csaba a helyes válasz. E héten az 500-500 koronát Oravec Ágnes tallósi, Pozmán Klaudia berzétei és Soós Adrián dercsikai olvasónk nyerte. Gratulálunk! A 42. Jókai Napok mai programja 10.00 VMK (Komárom) Kádár Kata (rockballada, bábjáték) - a Kodály Zoltán Gimnázium Bábcsoportja (Ga- lánta) Rendezte: Mészáros Andrea 15.30 Jókai Színház „...a semmi ágán...” (József Attila-összeállítás) - Apropó Diákszínpad (Fülek) Rendezte: Szvorák Zsuzsa 17.30 VMK Goldoni: Bugrisok (komédia) - Bodrogközi Színjátszó Csoport (Királyhelmec) Rendezte: Illésné Popália Irén és Papp Ferdinánd 19.30 Jókai Színház Emlékest Jókai Mór születésének 180. és József Attila születésének 100. évfordulója alkalmából Közreműködnek: Gáspár Tibor tanár, GIMISZ Diákszínpad (Komárom), Új Színház Stúdió- színpada (Budapest) Gazdag műsorkínálat a Lánchíd környékén Holnap: Hídünnep ONDREJCSÁK CSILLA Az idei nyár budapesti kulturális eseményeinek nyitánya a holnapi Hídünnep lesz. A Lánchídon és környékén ezen a napon 11 órai kezdettel hét helyszínen rendeznek különböző programokat. A Budai Zenepavilonban délután a száz éve született József Attilára emlékeznek. A fellépők között lesz a Budapest Ragtime Band, Halász Judit, Ágnes Vanilla, és „Költőkkel egy asztalnál” címmel interaktív játék is része lesz a rendezvénynek. Ezen a helyszínen 20 órától Egy jó esti szimpla címmel sanzonokat és kabaréjeleneteket adnak elő ismert színészek a „Pesti szín” című előadásból. A Hídünnep másik érdekessége, hogy az Alagútban rendezett szórakoztató műsorok felhívják a figyelmet az érzékszervi károsultak mindennapi gondjaira is. A programok között szerepel a Jeltér, amely siketekkel kapcsolatos jelnyelvi játékokat mutat be, de a Vaklabirintus vagy a kerekes székes akadálypálya is tanulságos szórakozást ígér. A Hídfő Pódium Pesti arcok - Pesti hangulatok című műsorában már a délelőtti óráktól szól a zene. Fellép Palya Bea és Szoko- lay Dongó Balázs, a Complexa, az Unterrock Capelle, Horváth Gyula és Zenekara, a Pódium Duó, Dresch Mihály és Lukács Miklós, Váci Eszter és Gártos András. A pesti oldalon lévő Pilon Pódiumon „Café Modern” címmel hallhatunk sok egyéb mellett ritmusimprovizációkat, dobpergést, trubadúrzenét és például dzsesszt is Dés Andrástól és Vázsolyi Jánostól. Aki a régi korok zenéjének vagy a komolyzenének a híve, annak leginkább a Pilon Pódium Buda műsora ajánlható, amelyben a Nádor Vonósnégyestől a magyar dudavirtuózokig, a vursdizenétől a moldvai csángó muzsikáig és táncházig sok minden szerepel. A Nagyszínpad délelőtt mexikói, görög, spanyol és olasz táncegyütteseké, ugyanitt délután dzsesszze- nét hallhatunk, este pedig a Count Basket, az Incognito énekesnőjének acid-jazz formációját. A gyerekeket pedig a Sikló előtti gyermekjátszó várja sok zenével és körhintával. A Hídünnep kihagyhatatlan része lesz a karnevál, melyen több száz néptáncos is részt vesz. Az ünnepi forgatagot tűzijáték zárja a késő esti órákban. A Pátria rádió kétnapi kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Szombati közvetítésünket a Hétről hétre című magazinnal kezdjük 7.00-kor. Benne Ivan Gašparovič köztársasági elnök egyéves működését elemzi egy összeállítás. Nagy visszhangot váltott ki František Mikloško hétvégi budapesti megnyilvánulása, ■amikor bocsánatot kért a szlovákiai magyaroktól a háború után őket ért sérelmek miatt. Ezzel a témával is bővebben foglalkozunk. Összefoglaló hangzik el a Somorján rendezett Értelmiségi Fórum legfontosabb mozzanatairól, a komáromi Jókai Napok eseményeiről. Másfél emberöltő alatt az első helyről a sokadikra csúszott művelődési szokásaink ranglistáján az olvasás. Valóban mélyül a könyv és az olvasó közötti szakadék, netán a könyvtárak is elnéptelenednek? Egyebek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Miklósi Péter a 11.30-kor kezdődő Délidőben. Vendége: Zsok Gizella, a Komáromi Duna Menti Könyvtár igazgatója. Irodalmi magazinunkat, a Tékát a napokban elhunyt Zs. Nagy Lajos költőnek szenteljük. 15 órától Gál Sándor A folyó és a máglya című rádiójátékát ismételjük meg. Vasárnap a Világosság című egyházi magazinban a félelemről elmélkedik Bencze Attila tallósi plébános. A 10 órai hírek után kezdődik a Randevú. Benedek Elek meséi közül Az igazmondó juhász történetét hallgathatják meg, majd a nyári szünidőről beszélgetünk. Ott jártunk a 42. Jókai Napokon, vendégünk lesz Pasztorek Katalin, a Diákhálózat alelnöke, aki egy nyári diáktáborra hívja fel a figyelmet. 13 órakor a közép-európai nemzetiségi stúdiók magazinja, a Térerő jelentkezik. Lacza Tihamér műsorában, a Kaleidoszkópban először Lauer Edittel beszélgetünk, aki férjével, John Lauerrel megalapította a Pósonium Irodalmi Díjat. Megszólal az egyik idei kitüntetett is, dr. Gyurgyík László népesedésszociológus és demográfus. Hallhatják Igó Aladárt is, akinek munkái 16 további szlovákiai magyar fafaragó alkotásaival együtt még megtekinthetők a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában. (B. E.) Köszöntőféle Nagy János szobrászművész hetvenedik születésnapjára, melyet a mai napon ünnepel A teremtés újrafogalmazása Az alkotás képességével megáldott (vagy megvert?) ember élete csupa küzdelem. Van, aki a szóval bíbelődik, van, aki festéket és színt álmodva keretet rak a világára, van, akinek szíve dobbanásaiban zene hangjai fakadnak s van, aki az anyag újrateremtésére vállalkozik, birkózva térrel és idővel, emberivel és istenivel. SZÁSZI ZOLTÁN Nagy János szobrászművész korosztályának életpályáját nagymértékben befolyásolta a történelem. A 20. század minden szomorúsága és nyomorúsága ellenére az ő tehetsége, akaratereje, mesterségbeli tudása, isteni adományú ihlete mégis le tudta küzdeni a világ kényszerítő hatásait, s merve a szinte lehetedent, újrafogalmazta az anyagot, szobrokat, kisplasztikákat alkotva. A mikrovilágtól a monumentalitásig - akár cégére is lehetne ez a mondat Nagy János munkásságának. Hogy a művész karizmatikus egyéniség, ezt, gondolom, senki nem vitatja. Műveiben mégis alázat van, bölcsesség, senkivel össze nem keverhető, különleges látásmód. Kisplasztikáiban a mikrovilág újrateremtésének lenyűgöző pontossága, a teremtő képzelet Nagy János bronzba öntött, lepkeszárny- könnyű reppenése. Gilgames-so- rozata az egyik kedvencem, hiszen Nagy János az időben és térben oly távoli, lélekben mégis oly közeli Gilgames király halált legyőző, múlandóságon túllépő lé- nyét-szellemét fogalmazza újra minden emberi esendőségében. Egy alkotói pálya mindig viasko- dás is. A művész legyőzi az anyagot, az anyag sokszor megtöri a (Somogyi Tibor felvétele) művészt. Mégis valami borzongató szépségű tudás az, amikor egy kőtömbben, egy fatörzsben, egy agyagkupacban már benne látja az alkotó a megálmodott szobrot. Nagy János látása éles és pontos. Szép világ az ő világa, nemes és sallangoktól mentes, elkötelezett és mély. Monumentális alkotásait immár országszerte láthatja a közönség, köztéri szobrainak múltat jelennel és jövővel összekötni képes szimbólumrendszerei időt és értéket állóak. Az EMBER, az esendő ember a téma, hiszen mi lehetne tökéletesebb e teremtésben? Nagy János madáchi mélységű gondolatainak nem tud ellenállni az anyag, meghunyászkodva formálódik időt fogva tartó valósággá, okulásául az utókornak. Törhetetlen alkotókedve, szárnyaló képzelete - munkássága erős hatással van a közízlésre, melyet egyben formál is, hozzászoktat az érzékelés sajátos aspektusaihoz, a nyitottsághoz és az elkötelezettség vállalásának fontosságához, ízig-vérig magyar szobrászat ez, Nagy János annak legnemesebb hagyományait ötvözi a modern gondolkodásmóddal. Megszámlálhatatlanul sok kiállításon láthatták már műveit itthon és a határokon túl. Sikere egyértelmű, pályája íve hibátlan. Nagy János hetvenéves, alkotóereje teljében dolgozó művész. Ember, akit magunkénak mondhatunk, mert az általa újrateremtett mikro- és makrovilág mindannyiunké. S hogy visszatérjek az említett éremsorozathoz egy idézettel, a Gilgames haláláról szóló sok ezer éves töredék idézésével köszöntöm a Mestert: „...Az emberiség, legyen akármi fajta, messzi jövő napjainkban is szobrot állít majd őneki!” Ezt a szobrot sikerült Nagy, Jánosnak megalkotnia nem csupán egyetlen alkotásában, hanem minden eddigi munkájában. Adjon az Isten teremtő erőt és egészséget a művésznek! Darabos Magdolna monológja a fesztivál legemlékezetesebb pillanatai közé tartozott Humor és vallomásosság - szinte eszköztelenül FORGÁCS MIKLÓS A 42. Jókai Napok szerda délutánja és estéje két kamaraelőadást, a csütörtök délelőtt pedig egy nagyszínpadi produkciót tartogatott a nézők számára. A komáromi GIMISZ Diákszínpad Az igazság földje című darabot mutatta be. Csengéi Mónika nyolc klasszikus szerző jó néhány drámájának részletéből áhította össze az elvágyódás és megváltáskeresés lírai kollázsát. A Kiss Péntek Jó- zsef-Csengel Mónika rendezőpáros egy hajléktalanszállónak tűnő sikátor szeméttelepére helyezte egzisztencialista kínokban fetrengő, önreflexív antihőseit. Érezhető volt az összeállító filológusi öröme, ahogy Shakespeare, Szophoklész, Csehov és mások hőseit randevúz- tatja, de a színpad kevéssé alkalmas az irodalmi paráználkodásra. Az efféle élvezetek csupán akkor teljesedhetnek ki, ha a megelevenedő alakok hozzák magukkal színházi tradíciókba ágyazottságu- kat vagy az általuk megidézett színpadi formanyelv teremti meg a sokféleség feszültségét. Itt azonban egy meglehetősen homogén játékstílus bontakozik ki a térben, amely megmarad vizuális információnak, nincs igazán belakva. Szép, ahogy a kezdőképben rengeteg ember bukkan elő a szemétlerakatból, de itt sincs folytatás, dialógusokra bomlik a jelenet. Az előadás aforizmagyűjteményként indul, de a testi-lelki nyomorból kiutat kereső szerencsétlenek színészileg egyre ihletettebb és eszköztelenebb vallomásai hamisítatlan színházi pillanatokat szülnek. Az igazság kimondásának, megfogalmazásának vágya erősebb volt, mint az autonóm világ teremtésének kényszere. Hupka Adrián, Szalai Tímea és Till Tímea mindenképpen külön megemlítendő az alázatos csapatból. A Nyitrai Egyetemisták Kínjátszó Köre Tóth Gábor rendezésében Vámos Miklós Anya csak egy van című regényének adaptációját játszotta. A visszafogott és civil színészet, a teret pimasz egyszerűséggel és leleményesen kezelő beállítások, a rezzenéstelen arccal mindent gúnyoló humor és a semmilyen külső eszközzel nem segített vallomásosság mind-mind egy nagyon mai, nagyon hétköznapi történet szolgálatában állnak. A rendező késélen táncolva engedi meg a megrendülést az egyik pillanatban, hogy a másik pillanatban kedvesen bohóckodja át magát egy háklis témán. Nagyvonalúan odakent és gondosan megkomponált jelenetek váltakoznak. Az ellenszenves értelmiségi önsajnálat generációs vallomássá nemesedik Molnár Gábor technikailag kikezdhető, de természetes tébláboló figurájában. Az anya kissé irodal- mias harsánysága izgalmas karakterré duzzad Darabos Magdolna ízes, tévedni is, élni is bátor színészetében. Az egyetemisták magukon keresztül akarják megérteni a világot. A saját bőr vásárra vitele és az emberi esendőség szeretetteljes gúnyolása hitelesíti a blődséget is, gyengeséget is vállaló játékot. Vannak fölösleges, nehézkesen megvalósított jelenetek, de a Ladó-féle univerzum létrejött a színpadon. Tetten érhető, mikor fogy ki az ötletgyártó szufla, de az is, mikor szikárítja tudatosan a játékot a rendezés. Az anya szinte eszköztelenül, félhangon, vontatott tempóban előadott monológja a fesztivál legemlékezetesebb pillanatai közé tartozott. A szürrealizmust és intellektualizmust ötvöző humor, a lecsupaszított- ságtól meg nem rettenő színészet ritkán tapasztalható jelenség amatőr és profi színházainknál. A galántai Satyrikon Diákszínpad Örkény István Tótékját játszotta Hlavatý Mária rendezésében. Az ortodox-őskonzervatív szemléletű előadás nem a diákszínjátszás lehetőségeit használja ki, hanem a csak szövegben gondolkodó, a téma felvetése és kibontása, viszonyok megjelenítése, helyzetek teremtése fölött lelkesen átsikló hagyományokat követi. A szituációk nem születnek meg a színpadon, hanem készen lappangó mondatok képében jellemépítéstől és jelentéskereséstől, problémaértelmezéstől érintetlenül tesznek úgy, mintha egy kicsit furcsa bohózat aranyosan bárgyú világába csöppent volna a néző. A mindig a legegyszerűbb megoldást választó, az írott instrukciókban jelzett lelkiállapotokat mindig szó szerint vevő, sémaként kezelő - és azok illusztratív kifejezését erőltető -, lélektani motivációkat nem kereső rendezés végül is benne hagyja a festett pácban a színészt. Részlet a Nyitrai Egyetemisták Kínjátszó Körének előadásából (Kiss Gábor felvétele)
