Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-02 / 127. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ WSJE „Pepecselünk, miközben Párizs ég” - ezzel a címmel kommentálja a The Wall Street Journal Europe (WSJE) Jacques Chirac francia elnök keddi bejelentését, a hozzá közel álló, arisztokrata származású Dominique de Villepin kinevezését az ország miniszterelnökévé. A lap elismeri, hogy a vasárnapi franciaországi népszavazás eredménye - mint fogalmaz: „Chirac megszégyenítő veresége” - nyomán az elnöknek nem voltak igazán jó döntési lehetőségei. „Nehéz azonban elképzelni kevésbé ösztönző választást” - szögezi le az újság Villepin kapcsán. Mint úja, a vasárnapi népszavazás bizonyította, hogy a franciák változást akarnak. „Válaszul viszont Chirac egy arisztokratát nevezett ki, egy olyan embert, aki ősidők óta, köztisztviselőként dolgozott, a legelitebb iskolákba járt, aki soha nem töltött be választott tisztséget, s még büszke is erre. Ez a költő, történész, Chirac hadsegédje, az iraki háború elleni küzdő keresztes vitéz nem nagyon tűnik olyan valakinek, aki képes beszélni a francia köznéppel. Előléptetését a népszavazáson győztes tábor arculcsapásként értékelte, s igaza van” - véli az amerikai újság. Ami a következményeket illeti, a lap szerint Franciaország hosszabb ideig tartó interregnumra számíthat. „Mostantól a politikai játszma a 72 éves király - más néven francia elnök - utódlásáról szól majd...”A WSJE szerint az új miniszterelnök - teljes nevén Dominique Marie Francois René Galouzeau de Villepin - kiválasztása lésújtó a gazdasági reformokra nézve. OROSZ SAJTÓ A Mihail Hodorkovszkijra kirótt ítélet sokkoló szigorát hangsúlyozták az orosz lapok, rámutatva, a hatóságilag tönkretett Jukosz olajcég volt vezérének büntetése még meg is hosszabbodhat, hiszen az ügyészség megerősítette új vádak emelésének szándékát. Ez túl sok- emelte ki a Vedomosz- tyi, amely szerint az ítélet félelmet keltett az üzleti szférában. Rátettek egy lapáttal - adta címül a liberális üzleti lap egy másik cikkének, amelynek alcíme: Hodorkovszkij az új elnök alatt (vagyis a 2008-as elnök- választás után) szabadul. Kilenc év, hosszabbítás lehetőségével - feliratozta címlapját a még liberálisabb Kommer- szant, utalva arra, hogy az ügyészség megerősítette új vádak felhozatalának szándékát Hodorkovszkij és ugyancsak kilenc évre ítélt üzlettársa, Platon Lebegyev ellen. Hodorkovszkij és Lebegyev büntetését akár 21 évvel is meghosszabbíthatják a 11 milliárd dollár tisztára mosásáról szóló új vádak alapján - írta az Izvesztyija. A centrista lap is az ügyészségnek engedelmeskedő bíráskodás veszélyes precedensének minősítette a szovjet idők pereit idéző, már- már könyörtelen verdiktet, amelyet a többi bíró útmutatásnak tekinthet. A Hodor- kovszkijjal és Lebegyewel való leszámolás várható volt, de könyörtelenségével mégis sokkolt - állapította meg a liberális Nyezaviszimaja Gazeta. l'lilMiiiiliiilllííii-Nagyfőnök, kölcsönözné a békepipát? Nagy szükségünk volna rá a kormánykoalícióban. (Szalay Zoltán rajza) Nagy jelentősege lehet a nemrég megnyitott Baku-Tbiliszi-Ceyhan-vezetéknek Olaj jön - befolyás megy Néhány napja nagy ünnepségek közepette megnyitották az azerbajdzsáni Baku és a törökországi Ceyhan közötti kőolajvezetéket. ONDREJCSÁK RÓBERT A beruházás legfőbb célja, hogy az Azerbajdzsánban kitermelt kőolajat viszonylag stabil, és a Nyugattal szimpatizáló országok területén kívül szállítsa Délkelet- Törökországba, a biztonságosnak és megbízhatónak számító földközi-tengeri kikötőbe. Az elmúlt napokban számtalan túlzó állítás hangzott el a vezetékkel kapcsolatban,.egyebek között az is, hogy megépítése megszünteti a nyugati világ függőségét az „arab olajtól”, ami természetesen nem felel meg a valóságnak. A Baku-Tbili- szi-Ceyhan-vezeték megépítése és átadása elsősorban három ok miatt fontos: gazdasági, geopolitikai-stratégiai és energiaipari. Az elmúlt 15 évben számtalan tanulmány jelent meg arról, mekkora potenciáljuk is van a Kaszpi-ten- geri kőolajmezőknek, amelyek központja Azerbajdzsán. Egyes elemzések szerint a világ ismert és feltárt kőolajtartalékainak 4- 4,5, mások szerint 16 százaléka található ott. Természetesen nem mindegy, melyik adat az érvényes. Ha a 16 százalék, az azt jelentené, hogy a Perzsa-öböl lelőhelyem túl a világ második legnagyobb olajmezőiről van szó. Ez egyben azt is jelentené, hogy a Kaszpi-tengeri olajmezők bizonyos mértékben az energiaipari geopolitika szempontjából reális stratégiai alternatívát jelentenek a Perzsa-öböl lelőhelyeivel szemben. A legfrissebb becslések azonban már jóval mértéktartóbbak, és jócskán 10 százalék alatti értékekkel dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy bár az említett tartalékok nagyon jelentősek még világméretben is, jelentőségük azonban semmiképpen sem mérhető a Per- zsa-öböliekhez. A Baku-Ceyhan- kőolajvezeték megépítését éppen ezért sokan kritizálták is, mondván: a projekt kivitelezése túl drága, és nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, tehát nem jelent globális alternatívát a Nyugat számára. Csakhogy ez a kritika egyrészt nem vette figyelembe a jelenlegi magas kőolajárakat, amelyeknek drámai mérséklődése nem valószínű, ezáltal a korábban kevésbé rentábilis projektek is megvalósíthatóak, másrészt viszont ha nem is globális, de szélesebb regionális mértékben mindenképp stratégiai jelentősége van a vezetéknek. Azonkívül ugyanis, hogy meg- termődött az egyenes összeköttetés a Kaszpi-tengeri olajmezők és a Nyugat által ellenőrzött kikötők között, az sem kevésbé fontos, hogy politikai-geopolitikai szempontból is megerősödött egy kelet-nyugati tengely, amelyet Azerbajdzsán, Grúzia és Törökország keleti területei alkotnak. A kőolajexportból származó bevételek megerősíthetik az említett országok, különösen Azerbajdzsán pozícióját is. Nem lehet nem észrevenni egy további fontos tényezőt: a vezeték Oroszországon kívül épült, aminek szintén több fontos konzekvenciája van. Az egyik, hogy Moszkva elveszíti monopolhelyzetét a kaszpi kőolajtranszportjára. Ennek elsősorban gazdasági-pénzügyi hátrányai lesznek - az oroszok elesnek a tranzitdíjakból származó potenciális bevételektől -, másodsorban pedig politikai következményei. A következő fontos tényező, hogy tovább gyengül a Kaukázuson túli régió feletti orosz ellenőrzés, befolyás. Mindezt összekapcsolhatjuk azzal, hogy egyre nagyobb tbiliszi nyomás nehezedik Moszkvára, hogy vonja ki az orosz csapatokat a grúz területekről. Ennek legfontosabb és legaktuálisabb eredménye az a megállapodás Tbiliszi és Moszkva között, amelynek alapján 2008-ig az orosz csapatoknak el kell hagyniuk jelenlegi állomáshelyeiket. Moszkva eddig sok esetben az egyes Grúziához tartozó régiók függetlenedési törekvéseit is ki tudta használni térségbeli befolyásának erősítésére, hiszen a „tűzszünetet” a központi grúz vezetés és az egyes régiók között sok esetben épp az orosz haderő garantálta, ami viszont megakadályozta Tbiliszit az egész ország feletti ellenőrzés kiterjesztésére. Ha azonban az orosz egységek elhagyják mostani támaszpontjaikat, ez a „blokk” Tbiliszi számára megszűnik. Összegezve tehát elmondhatjuk: a vezeték átadása nagyon jelentős esemény, részben globális, de elsősorban szélesebb regionális szinten. Megerősíti az érintett országok, elsősorban Azerbajdzsán, de Grúzia helyzetét is - gazdasági és politikai szempontból egyaránt. Szintén megerősíti kapcsolataikat a nyugati országokkal, amelyek ezentúl a politikai érdekeltségeiken kívül gazdaságilag is érintettek lesznek a térségben. A Nyugat számára ez befolyásának megerősítését jelenti egy viszonylag fontos régióban, továbbá relatívan stabil kőolajforrást, amelynek jelentősége ugyan nem mérhető a Perzsa-öböl lelőhelyeiéhez, mégis fontos. Első látásra Oroszország számára kedvezőtlen lehet az említett fejlemény, bár a szintén térségbeli Örményország még mindig az egyik legszorosabb orosz szövetséges, s garantálja Moszkva katonai és politikaijelenlétét a Kaukázuson túli régióban. Mindenesetre biztos: a nyugati világ számára ezentúl még fontosabb lesz a térség stabilitása, amelynek érdekében akár az eddigitől nagyobb mértékű szerepvállalásra is számítani kell. A szerző külpolitikai elemző Mossák kezeiket a kőolajvezeték megnyitóján. Samuel Bodman amerikai energiaügyi miniszter, valamint Nurszultan Nazarbajev kazah, Ahmet Necdet Sezer török, Ilham Alijev azeri és Mihail Szaakasvili grúz elnök kézlenyomatát hagyta a Bakutól 40 kilométerre levő Szangahaliban. (Reuters-fotó) KOMMENTÁR Nem kegyelmez a Kreml SIDÓ H. ZOLTÁN Oroszországban nagy hagyománya van a koncepciós pereknek. A sztálini korszakban igazi színjátékká aljasultak a futószalagon gyártott perek, amelyek során a „vádlottak” vallomását tartalmazó hivatalos iratokat esetenként a hosszú kényszermunkára vagy halálra ítéltek vércseppjei pöttyözték. A sajátságos orosz igazságszolgáltatás, Visinszldj vérbírósága mára némi demokratikus mázt vett magára, a módszerek kifinomultak, ám a lényeg nem változott. Mihail Hodorkovszkij és Platón Lebegyed Jukosz-vezé- rek pere ugyan nélkülözte a testi fenyítést, de a lélektani terrort, a vádlottak vasketrecbe zárását, a direkt érthetetlen hadarással felolvasott vádiratot és a részrehajló bíróságot már nem. Nem vitás, a Komszomol funkcionáriusként kezdő, majd még a gorba- csovi korszakban bankot alapító Hodorkovszkij a 90-es évek első felének zűrzavaros időszakában vitatható módon jutott a később birodalommá kiépített Jukosz olajtársaság részvényeinek többségéhez. Azonban az évek során a céget korszerűsítette, fejlesztette, aranytojást tojó tyúkká varázsolta, és az átláthatóságát azzal biztosította, hogy a társaságot bevitte a New York-i tőzsdére. Azaz az orosz viszonyokra jellemző szürke zónából fokozatosan a nyugati mércével mérhető, normális közegbe vezette a nemzetközi pozíciókkal rendelkező vállalatot. Az időközben 15 milliárd dolláros vagyonra szert tevő Hodorkovszkij ott követte el a hibát, hogy 2003-ban beleártotta magát a politikába, és Vlagyimir Pu- tyin elnök ellenzékét kezdte el támogatni. A demokrácia karikatúrájaként működő Oroszországban ez egyelőre kockázatos dolog, mivel Putyin KGB-s reflexekkel reagál a neki nem tetsző fejleményekre. A Kremlben minden nagyvállalkozóról vezetett dossziét ilyenkor csak elő kell venni, és máris kész a vádirat. Vagyis nem az a gond, hogy esetleg Hodorkovszkij túlságosan megtollasodott, hiszen akkor a londoni Chelsea futballcsapatot mint játékszert kezelő, a Csukcs-félszigeten Boeing repülőgépének magán-leszállópályát építő Roman Abramovics is menten börtönbe kerülhetne. A Jukosz-vezér 9 évi büntetése azért is több a vártnál, mert ha netán ezt megfeleznék, még akkor is a rácsok mögött ülne a 2007-es parlamenti és a 2008-as elnökválasztás idején. Putyin megmutatta, nem tűr semminemű ellentmondást, és még az sem zavarja, hogy a korábban 40 müliárd dollárt érő Jukosz értéke 2 milliárdra olvadt. Ehhez képest a cég által állítólag be nem fizetett adó aprópénznek számít. Az orosz cég fénykorában megvásárolta a stratégiai fontosságú Transpetrol 49 százalékát, amely a Barátság kőolajvezetéket üzemelteti. Most Szlovákiának főhet a feje, hogy ebben a káoszban miként szerezze vissza a részvénycsomagot. De ez már egy másik történet. JEGYZET Magyarok vagyunk! RÁCZ VINCE A jó szerencsém nemrégiben Strasbourgba vetett. Az Új Szó szerkesztőségének oszlop nélküli tagjaként az a megtiszteltetés ért, hogy kétbusznyi szlovákiai magyar pedagógussal és felvidéki magyarlakta települések önkormányzati vezetőivel egyetemben meghívást kaptam Elzász fővárosába, és ellátogathattam az Európai Parlamentbe. Előzőleg felvérteztem magam ismeretekkel a városról, hogy eljátszh'assam anagy utazót és a tájékozott polgárt, akit, bárhol jár, különösebb meglepetés nem érhet, kellő visszafogottsággal viseltet a még oly lenyűgöző látványosságokkal és egy mi tagadás, magamfajta csallóközi számára valóban rengeteg újdonsággal szemben is. Elárulom, önmagámnak is tetszelegve élveztem, hogy a látogatás két napja során minduntalan möszjőnek szólítottak a bugyuta turistaboltok eladói és kávéházak pincérei. Nos, ami a meglepetéseket illeti, természetesen értek bőven. A legnagyobbra azonban valóban nem számítottam. A vörös, vogézeki homokkőből épült, egyébként a Kheopsz-piramis- sal méterre azonos magasságú katedrális felé - na ugye, megmondtam, hogy alaposan felkészültem Strasbourgból - sétáltam éppen a turistacsoportok áradatában, és beszélgettem az előző éjszakai utazástól elgyötört társaimmal, a szembejövő tömegből hirtelen kivált egy középkorú hölgy, és széles mosollyal az arcán odalépett hozzánk. „Mi is magyarok vagyunk, fideszesek” - közölte földöntúli boldogsággal, és várta a hatást. Ki-ki vérmérséklete szerint reagált, én, mint akinek lábára léptek, egy főbiccentés kíséretében zavartan mosolyogva baktattam tovább. Elgondolkodtam, vajon miért érezte szükségét annak, hogy orrunkra kösse, melyik magyarországi nagy párt szimpatizánsai közé tartozik. Mintha az, hogy magyarral találkozik az ember messzi idegenben, nem volna önmagában is örömteli. Bevallom, nem tudtam szívbéli örömmel üdvözölni az illetőt, éppen a többletinformáció miatt, melyet kéretlen rendelkezésemre bocsátott. Volt a kijelentésében valami csendőrpertus stich, ugyanis egyben azt is jelezte, hogy csak addig barátságos velem, míg nem derül ki, belőlem a Fidesz politikája enyhén szólva nem vált ki őszinte csodálatot és áhítatot. Van valami mélyen elszomorító abban, hogy egyesek önként és örömmel aggatnak magukra jelzőket, és identitásukat egy politikai párthoz kötik. Jó, jó, tudom, ezért a betegesen megosztott magyarországi politikai közeg is felelős, de miért hódolunk be az önző és nyerészkedő politikusi akaratnak és kalmárszellemnek, miért nem lehetünk egyszerűen csak magyarok?
