Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-02 / 127. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 2. Ma nyílik meg a 76. Ünnepi Könyvhét Könyvek, újdonságok ELŐZETES Tolnai Ottó író, a Magyar Iro­dalmi Díj ez évi kitüntetettje nyitja meg ma 16 órakor a Szent István téren a 76. Ünnepi Könyvhetet - az irodalom ideiglenes, június 6-áig tartó birodalmát, 17 órától pedig a Szép Magyar Könyv 2004 verseny elismeréseinek és a minőségi könyvesboltok Hermész-díjainak átadására kerül sor az Aranytíz Művelődési Központban. Az öt nap folyamán 150 pavi­lonban 229 kiadó könyvkínálatá­ban lehet válogatni, s természete­sen ezúttal is ott lesznek köteteik­kel és szerzőikkel a szlovákiai ma­gyar kiadók, a Kalligram, a Lilium Aurum, a NAP, az AB-ART és a Madách-Posonium. A Könyvhét alkalmából Magyarország csak­nem ötven településén rendeznek programokat, a leggazdagabb kí­nálat azonban - napi 10 órányi program, mintegy 1000 dedikálás - Budapesten várja az olvasókat. A 76. Ünnepi Könyvhét hangsú­lyozottan az élő magyar irodalom­ra kívánja irányítani a figyelmet, így a könyvheti katalógusba ezút­tal csak kortárs magyar szépirodal­mi szerzők első könyvei kerültek be. Első alkalommal rendezik meg a könyvhetet egyidejűleg Budapest két legszebb terén, a Szent István és a Vörösmarty téren. Ez utóbbi helyszínen a Gyermekkönyvnapok zajlanak, amelyet holnap 16 óra­kor Lázár Ervin Kossuth-díjas író nyit meg. A két tér között a hét vé­gén nosztalgiavonat szállítja majd a látogatókat. A két fő helyszínen kívül könyves programok lesznek az Óbudai Főtéren, a Móricz Zsig- mond körtéren, a Ráday utcában és az írók Boltjában is. További új­donság, hogy ezúttal nem csupán a színpadokat hangosítják ki, így a Magyar Rádió munkatársainak ve­zetésével zajló programokat, szer­zői beszélgetéseket azok is jól hall­hatják majd, akiknek nem jut hely a pódium közelében. „Ne csak olvassa, ismeije szemé­lyesen is a szerzőket! Hajózzon is­mét a magyar irodalommal!” - ez már a IV. Magyar Napló Hajóút szlogenje. A hajó szombaton este 19 órakor indul, és fedélzetén Az év versei, Az év novellái és Az év esszéi 2005 szerzőivel, a kortárs magyar irodalom csaknem 140 alkotójával találkozhatnak az olvasók. További jó hír, hogy a könyvheti újdonságok ára idén alacsonyabb: a legolcsóbb kötet 500, a legdrá­gább pedig 6000 forintba kerül, (e) Amellett, hogy Rózsi nénitől megtudhatják, milyen is az igazi magyar házi kenyér, hízeleg az ínynek is"- vagyis az irodalomkedvelők gusztusának - Benyovszky Krisztián egy Kosztolányi-regény kapcsán a holnapi ízvilágban! A pozsonyi Mély úti Lourdes-i barlang története - Hal’ko József atya új könyvének bemutatója Egy zarándokhely története A napokban látott napvilá­got magyar és szlovák nyel­ven a Lúč Kiadó gondozá­sában Hal’ko József pozso­nyi katolikus pap új kötete a fővárosi lourdes-i bar­lang történetéről. A köny­vet több száz érdeklődő előtt mutatták be a Mély úti zarándokhelyen. BODNÁR EMESE Az eseményt megtisztelte jelen­létével Jozef Nowacký pápai nun­cius, valamint Csáky Pál miniszter­elnök-helyettes, a kötet megjelené­sének fő támogatója. A több száz fős magyar és szlovák nyelvű kö­zönség előtt Duka-Zólyomi Emese vezényletével fellépett a pozsonyi ferences templom magyar kórusa is, a Corda fratrum. Ezt követően Rehorovszky Jenő tett tanúságté­telt csodálatos felgyógyulásáról, majd Vladimír Hrnčiar mérnök ol­vasott fel részleteket a könyvből. A szép kivitelezésű, színes fotók­kal illusztrált, albumnak is beillő könyv (Gyepes Aranka fordítása) a lourdes-i barlang történetét az egy­ház, valamint a két ország, Ma­gyarország és Szlovákia huszadik századi történelmének tükrében mutatja be. Érzékelteti, hogy az itt elmondott imák is hozzájárultak ahhoz, hogy a kilencvenes évekre letűnt az a rendszer, amely egykor vízágyúkkal verte szét a kezükben égő gyertyát tartó hívők csendes tüntetését. A zarándokhelyen több mint négyezer, szlovák, magyar és né­met nyelvű imákat, könyörgéseket és hálaadásokat tartalmazó kőtáb­la fejezi ki a hívők háláját. Az első kegytáblák 1896-ban német felirat­A szerző a zarándokhely Má- ria-szobra előtt tál jelentek meg a barlangot félkör­ívben körülölelő falon. A könyv író­ja kutatásainak tanulságaként von­hatta le, hogy a kommunizmusban uralkodó Vallásellenes hangulat a kegytáblák számának alakulásá­ban és a feliratok tartalmában is tükröződött. Az 1938-1948 közötti évekből összesen 791 táblát látha­tunk, a fokozódó egyházellenes nyomás következtében ez a szám a következő évtizedben több mint a felével csökkent, és a kegytáblák adományozói egyre gyakrabban rejtőztek kezdőbetűk mögé. Az 1967-1977 között kihelyezett táb­lák száma 131-gyel gyarapodott, de ezek nagyrészt névtelenek. A nyolcvanas években a lourdes-i barlang a keresztény ifjúsági körök kedvenc helye volt, és a vasfüggöny lehullásával már a külföldről ér­kezők is ellátogathattak oda. 1991 Hal’ko József (jobbra), mellette Vladimir Hrnčiar, Jozef Nowacký, Rehorovszky Jenő és Csáky Pál. (Könözsi István felvételei) áprilisában Jozef Tomko személyé­ben először látogatott ide bíboros. A kötet előszavában Mons. Ján Formánek, Pozsony város esperese megjegyzi: „Bizonyára kevés olyan város van Európában, amelynek történelmi magvához oly közel, mégis a természet varázslatos csendjében található egy zarán­dokhely. A volt kőbányába, ahon­nan egykor a közeli templom építé­séhez szállították az építőanyagot, később saját köveiket, kőtábláikat hozzák a Mária-tisztelők.” A kötet egyház- és művészettör­téneti szempontból is értékes ol­vasmány. Megtudhatjuk például belőle, hogy a lourdes-i barlang felett magasodó Havas Boldog­asszony-templom tornyát a múlt század ötvenes éveinek végén ide­ológiai okokból pártutasításra megcsonkították, mert árnyékot vetett a szovjet katona szobrára, amely az újonnan megépült Slavín márványoszlopának tetején díszel­gett. Hal’ko egyebek mellett arra is felhívja a figyelmet, hogy elképzel­hető, a pozsonyi irgalmasok temp­lomának jobb hátulsó mellékoltá­rát díszítő szobor azonos azzal az alkotással, amely 1892-től 1946-ig a Mély úti lourdes-i barlang szikla­mélyedésében állt. A kötet végén megtalálható a barlang kegytáblá­in szereplő személy- és földrajzi ne­vek betűrendes jegyzéke, valamint a szektorok és az előforduló nyel­vek szerinti összesítés. A kézirat zá­rása óta új kegytáblák is megjelen­tek, utal rá munkája végén a szerző, akinek kutatásaiban több segítőtársa is volt. Hal’ko József atya már a következő könyvén dol­gozik: most a pozsonyi kék temp­lom történetét kutatja. A nagytárkányi Ispiláng, a tornai Bódva, a komáromi Egyszervani komédiások, a nagygéresi Vadóc és a bélyi Gyöngyöcske tegnapi fellépése a Duna Menti Tavaszon Vastaps a komáromi Hangyáknak Dunaszerdahelyen net vége az, hogy a Hangyáknak semmijük sem marad. Kezdhetik az egészet elölről. Az előadás rendkívül nagy hatással volt a kö­zönségre, amit az is bizonyít, hogy miután behúzódott a füg­göny, mindenki, aki csak a terem­ben ült, azt kiabálta: „Vissza, visz- sza!” A komáromi csoport megér­demelte a vastapsot. A szünet után is állatfigurák né­pesítették be a színpadot, a Kacor király című dramatizált mesét elő­adó Nagygéresi Alapiskola Vadóc Gyermek Színjátszó Csoportjának köszönhetően, akiket Zvolensky- né Kiss Gabriella rende­zett. Ezek az állatfigurák azonban olykor halkan be­szélve, néhol hadarva ját­szották el az erdőbe ván­dorló kövér macska törté­akkor egykor biztosan tartozott hozzá egy apátság is. Elviszik hát Mátyás királyhoz, döntse el, mi le­gyen. A király azonban három kér­dést tesz fel a plébánosnak, de az nem tud válaszolni. Legközelebb a rátermett kántor indul útra a kő­vel, aztán meg „mindenjó, hajó a vége” alapon jön a happy end. A saját zene és az énekszámok vol­tak a Szakszón Anna rendezte elő­adás pozitívumai. A Gyöngyöcske produkcióján jól szórakozott a kö­zönség. Előadásukkal véget ért a XXX. Duna Menti Tavasz színjátszó ver­Tegnap igazi gyermek­napi vigadalom volt a Duna Menti Tavaszon. BÁRÁNY JÁNOS Tegnap, a gyermeknapon visz- szatért a nyár Dunaszerdahelyre. Ragyogó napsütésben gyülekez­tek a nézők a kilenc órakor kezdő­dő színjátszó versenyműsorra. A törökmézesek és a csuporárusok is kinyitották sátraikat, melyek tegnapelőtt, a rossz idő miatt üre­sen tátongtak. És pörgött végre a körhinta, sok-sok gyermek örö­mére. A tegnapi versenyműsor reggel kilenc órakor kezdődött. Ekkor lé­pett színre Csalóka Péter, aki jól megleckéztette a bírót. A Nagytár­kányi Alapiskola Ispiláng Színját­szó Csoportja által bemutatott mesejáték központi figurája egy beképzelt bíró, aki nem örvend nagy népszerűségnek az emberek körében. Csalóka Péter is összeüt­közésbe kerül vele, és nekijut az a hálás feladat, hogy jól megleckéz­tesse, és a nép akaratából elfoglal­ja a posztját. Az Ispiláng fehér ru­hában, mezítláb játszó gyermek- szereplői jelmezként hol egy ken­dőt kötöttek a fejükre, hol egy ka­lapot vettek elő. Eljátszották a me­sét, mi pedig jól szórakoztunk. Az előadást Bajzák Katalin rendezte, a címszereplő Sipos Péter volt. Ezután a Köd előtted, köd utá­nad című szerkesztett játék követ­kezett a Tornai Alapiskola Bódva Színjátszó Csoportjának előadá­sában. Balázs Éva és Fecske Rená­ta rendezők a középkorba vezet­tek bennünket. Királyok és lova­gok korába, hogy Milne A király reggelije és Kiss Anna Lovagok, Hős, Pimpó lovag és Strózsák, a strázsa című szövegeinek segítsé­gével néhány jellegzetes középko­ri alakot mutassanak be nekünk. Az előadás tetszett a gyermekkö­zönségnek, főleg akkor nevettek nagyokat, amikor részeget hoztak a dutyiba. A Komáromi Munka Utcai Alap­iskola Egyszervani Komédiások Színjátszó Csoportja már az elő­adás előtt meglepetést okozott az­zal, hogy eredeti és igényes műsorfüzetet osztott szét a nézők között. A többi csoport, sajnos, nem élt ezzel a lehetőséggel. Fáy Andrásnak az egyszervaniak által előadott Hangyák című műve ar­ról szól, hogy míg a Hangyák szorgalmasan gyűjtögették az élelmet, a többi állat egyszerűen csak eljárt hozzájuk kéregetni. így a Tücskök, akik legalább eltáncol- tak cserébe egy szép táncot, jog­gal mondhatták: „Juttassatok a bőségtekből a szépművésznek is”. A Borz, akin megesett a Hangyák szíve, az Egerek, akik protekciót ígérnek, a Patkányok, akik nem kérdeztek, csak vittek és a Hör­csögök, akik megvédték őket, de hadizsákmányt kértek cserébe... Mindezt Škoda Máté, a Mesélő mesélte a színpad szélén, mi pe­dig láttuk megvalósulni szavait a színpadon (a Farnbauer Péter stú­diójában feljátszott, igényesen vá­logatott zenére). Habán Hajnalka rendező (és segítői: Csenger Hen­riett - jelmez, Kiss Erika - Tücs­kök tánca, Konczer Ildikó - kellé­kek) zseniális ötletekkel jelenítet­te meg az egyes állatokat. A törté­netét, aki királynak adta ki magát, de az erdő népe elzavarta, hogy fogjon magának végre egeret otthon. Mert Kacor azelőtt még er­re is lusta volt. Jelmezeik azonban telitalálatnak tűntek. A fesztivál gyermekzsűrijének véleménye szerint a hangi és a képi megoldá­sok is ügyesre sikerültek. Az em­berek alkotta díszlet előnyére vált a darabnak. Élő zenével, szép jelmezekkel, ügyes szereplőkkel adta elő a Cin- kotai kántor történetét a Bélyi Alapiskola Gyöngyöcske Színját­szó Csoportja. A mese arról szól, hogy a cinkotai plébános kapája tönkremegy, mert kőbe csap vele. A kántor kisüti, hogy ha itt ez a kő, senyműsora, ma délelőtt nyolc bábcsoport mutatkozik majd be a fesztivál közönségének. Tegnap délután igazi gyermek­napi vigadalom volt Dunaszerda­helyen, még ha néhányszor el­eredt is az eső, megtréfálva a fesz­tivállakókat. Kétszer is bemutatta tudományát a történelmi bajvívó társulat, és koncertet adott a Kicsi Hang verséneklő együttes. A bala­tonalmádi Lufi Bohóc Társulatnál pedig lehetett arcot festeni, lufit fújni és sokat játszani, ahogy azt a gyermeknapon illik. Hogy milyen szíve volt valójá­ban Csupaszív királyfinak, majd holnap mesélem el. Jelenet a komáromi Egyszervani Komédiások Hangyák című előadásából: az Egerek, vagyis Jakab Szilvia és Kocsis Ádám protekciót ígértek az élelemért (Héger István felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents