Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-16 / 139. szám, csütörtök
ISKOLA UTCA 2005. június 16., csütörtök 3. évfolyam 23. szám A foglalkozásokat elismert szakemberek vezetik Jókai Mór vers- és prózamondó tábor Sajnos friss diplomásként nem engedheti meg magának az ember, hogy ilyen kevés pénzért dolgozzon Az év legsikeresebb tanára Negyedi Roman az új munkahelyén (A szerző felvétele) ISMERTETÉS A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége 2005. július 9-től 14-ig Komáromban Jókai Mórvers- és prózamondó tábort szervez az alapiskolák tanulói részére. A foglalkozásokat hazai és magyarországi szakemberek végzik. Programkínálatunkban szövegelemzés- és előadás, beszédtechnikai foglalkozások, valamint balatonfüredi tanulmányút szerepel. A tábor részvételi díja 1 000 Sk. A táborozok ellátásának további költségeit az SZMPSZ fedezi. Jelentkezni írásban lehet. A jelentkezésben kérjük feltüntetni a tanuló névét, életkorát, iskolát, ahová jár és a pontos lakcímet. Bővebb információt Jókai Tibor a 035/7713 572-es telefonszámon ad. Jelentkezni a következő címre lehet: SZMPSZ, P. O. BOX 49., 945 01 Komárno „Jókai-tábor”, e-mail cím: szmpsz@szmpsz.sk Jelentkezési határidő 2005. június 17. Magas létszám esetén a gyerekek besorolását a jelentkezési sorrend alapján fogják meghatározni. Részletes programot a visz- szajelzéssel küldenek. (Jt) A közelmúltban az Új Szó versenyt hirdetett, melynek lényege az év legsikeresebb tanára megtalálása volt. A diákok szavazatai alapján idén Negyedi Roman matematika-informatika szakos tanárt találták méltónak a címre. A Negyeden lakó 29 éves fiatalember ugyan már nincs az iskola kötelékében, ám a tanítást nem adta fel. BORKA ROLAND Hogyan viszonyulsz ahhoz, hogy majdnem kétszáz szavazattal a diákok téged választottak az év legsikeresebb tanárává? Nagyon meglepett. Természetesen jólesik az elismerés, annál is inkább, mivel a legilletékesebbek tüntettek ki ezzel. Köszönöm mindazoknak, akik rám szazavaztak. Szerinted mi lehet az, amiért a diákok rád voksoltak? A tanítási órákon nemcsak mint tanár szerepelek, hanem megpróbálok a diákoknak problémáik megoldásában is segíteni. Minden helyzetben embernek kell maradni. Az emberséges, baráti hozzáállás nagyon fontos, illetve nagyon meghálálják, ha az ember odafigyel rájuk. Nincs kezelhetetlen fiatal. Továbbá mindig megpróbálok objektívan osztályozni. A gútai Magyar Tannyelvű Szolgáltató és Kézművesipari Szakképző Magán Középiskolában volt egy osztályom. Az óraközi szünetekben is sokat foglalkoztam a diákjaimmal. Nagyon megszerettem őket. Most mégis Komáromban egy holland érdekeltségű cég projek- tánsaként dolgozol. Ez nagyon összetett dolog. Tavaly szeptemberben léptem be az iskolába, ám hét hónap után távoztam... De nem hagytam fel a tanítással, hiszen korrepetálok és a gútai művelődési központban számítástechnikát oktatok, ahol elismerik a munkámat. De hiányoznak a diákjaim és a kollégáim. Miért hagytad ott az iskolát? , Sajnos a mai világban, frissdiplomásként nem engedheti meg magának az ember, hogy ilyen kevés pénzért dolgozzon. Bár számomra nem a pénz a lényeg, ám sajnos ahhoz, hogy valaki tisztességesen megélhessen, ott kell hagynia azt, amit szeret és más munka után kell néznie. Az állami iskolákban az új törvény elfogadásával egy kicsit javul a helyzet, ám én magániskolában tanítottam. Megélhetési problémáid voltak? Ezt nem mondanám, de nagyon meg kellett néznem, mit vállalok el. Egyszerűen a hivatás szeretete és a diákok elismerése nem elég. Mi lenne a megoldás? Megoldást egy teljesen új oktatási rendszer bevezetése, az oktatók hozzáállásának megváltoztatása, s a tanárok jobb társadalmi, szakmai és anyagi elismerése jelentené. Manapság még műidig a negyven évvel ezelőtti módszerekkel dolgozik egy tanár. S hiába ismeri az újakat, anyagilag nem engedheti meg őket, vagy az iskola vezetősége nem támogatja ebben. Nem beszélve arról, hogy kötik őt bizonyos szabályok. A tanterveket szigorúan be kell tartani. Hiába látom, hogy szenved, s küszködik a diák. Meg van kötve a tanár keze. Nem számít, mennyire jó egy tanár. Ha nincs más bevételi forrása, akkor eláshatja magát. Ezért számos tanár pótmunkákat, korrepetálásokat vállal, hogy valamiből meg tudjon élni. Mindig nyüvánvaló volt, hogy a tanári pályát választod? A középiskolai éveim alatt történt valami. Hívhatjuk megvilágosodásnak is. Egy színházi látogatás során a Légy jó mindhalálig című musicalt tekintettük meg. Ebben elhangzott, hogy az a nagy és nemes cselekedet, ha az ember a felnövő nemzedék útbairányításával, nevelésével foglalkozik. Ekkor döntöttem a tanári pálya mellett. Mivel töltőd a szabadidődet? A kedvenc hobbiaimnak szentelem. Számítógépeket szerelek, s ha az időm engedi szívesen olvasok ezoterikus könyveket, színházba járok. Emellett a faluújságnak - Negyedi Újságnak - vagyok a tördelőszerkesztője. A barátaimmal focizni, úszni, csónakázni járunk. Mit üzensz a volt diákjaidnak? Nagyon sok kitartást kívánok nekik, s azt, ne hagyják magukat rossz irányba terelni. Legyenek mindig emberségesek, és szívükből sose hiányozzon a szeretet. Ez a legfontosabb! Az év legsikeresebb tanára című versenyünk diákgyőztese a nádszegi Nagy Anita lett, aki szerkesztőségünktől egy laptopot kapott. Gratulálunk neki. (Somogyi Tibor felvétele) Lovasbemutató, fergeteges szórakozás Juniális Komáromban Csak a mennyiségi mutatókat teljesítettük, a minőségieket nem. Jövőre jobban oda kell majd figyelnünk. Utólagos tanulságok az érettségi kapcsán KOLEV MARGIT KÖBÖLKÚTI VARGA JÓZSEF Sajnos az érettségiző diákok a szó szoros értelmében a 2005-ös esztendőben valamennyien kísérleti nyulak voltak. Sőt, a pedagógusok sem tudták előre, mi sül majd ki ebből a vadonatúj rendszerből, amelyről kezdetben csodálatosakat írtak, utóbb pedig mélyeket hallgattak. Ebben a zűrzavaros ténykedésben rengeteg intézmény „vett tevékenyen részt”, sokszor hűbele- balázs módjára. Míg például Franciaországban az újfajta érettségi rendszer bevezetésének előkészületei nyolc évig tartottak, s csak aztán határoztak óvatos és megfontolt bevezetéséről, vagy Csehországban az utolsó pillanatban szakmai hibák és egyenetlenségek miatt kitolták az új érettségi időpontját, addig nálunk a legmagasabb fórumokon is - talán kicsit elhamarkodottan és megalapozatlanul - körömszakadtáig ragaszkodtak a bevezetéshez, sőt az alkotmánybírósághoz is beterjesztették megmásíthatatlan elhatározásukat. Igen, értjük az esetleges politikai kudarcot: a kormány- program oktatási felelősei egyértelműen és vüágosan fogalmaztak... Igaz, a mennyiségi mutatókat ugyan teljesítettük, de minőségileg bizony sokszor silány fércművek kerültek az asztalra, amelyeket hamarosan újra kezdeményezni kell. Amikor aztán az illetékes (ek) belenézett (belenéztek) az iratokba, addigra már a korrekció lehetősége egyenlő volt a nullával. Rohamosan közeledett az írásbeli, aztán meg a szóbeli érettségi vizsga... Míg más országokban az oktatásügyi minisztériumok háttérintézményeiként önálló szaktanács- adó központok működnek, azaz csak az érettségi vizsgák didaktikai-módszertani összetevőivel foglalkoznak, addig nálunk a megbízott intézet feladatkörébe sokkal többféle irányultság tartozik. Ezzel a gondolatmenettel szorosan összefügg az a tény is, hogy ha például az ún. „napirend” szerint a tudományos dolgozó köteles nyolc órát a munkahelyén tölteni, akkor természetszerűleg hiányzik a közvetlen kapcsolat intézet és oktatási intézmény között, ugyanis a „zöld asztal” mellett, elszakítva a gyakorlattól, aligha lehet érdemleges alkotó munkát végezni. Persze mindez lehetséges, csak nem biztos, hogy ésszerű és megbízható, merthogy a tanítás folyamata állandóan változik és megújul, s elképzelhető, hogy az öt-tíz év előtti tanítási elvek, módszerek továbbra már nem maradéktalanul időállók és hatékonyak. Ha mi a tudományos intézetek „szakreferenseinek” munkatöltetét percekben fogjuk mérni, s netán minden óráról kiértékelést íratni, vagy esetleg a telefonszolgálaton keresztül ellenőrizni tartózkodási helyüket, akkor ez a bizalmatlanság rossz hatással lehet mindkét fél közérzetére: a vezetőségére és a tudományos dolgozóéra egyaránt A minisztériumnak el kellene gondolkodnia a háttérintézmények lényegéről, meghatározni a legfontosabb feladatokat, hogy bizonyos részlegeket akár kormánybiztosi minőségben felügyeljenek, sőt önálló pénzügyi-gazdasági bizottságot hozzanak létre, amely például az európai uniós pénzek precíz elosztását lenne hivatott ellenőrizni, nehogy a pályázatok útján elnyert milliók illetéktelen kezekbe kerüljenek... Mert aki az iskolaügy jövőjét nem a haszonelvűség alapján látja, és őszintén magáévá teszi az alkotás-felemelkedés nemes gondolatát, amelyhez ezer meg ezer pedagógus évtizedeken átívelő teremtő munkája társul, az nem igenelhet semminemű destrukciót, semminemű elméleti-gyakorlati lapszust. Elérkezett az idő az iskolaügy megoldásra váró elméleti és gyakorlati kérdéseinek újragondolására! Az idei családi junális a komáromi Eötvös Utcai Alapiskolában kb. 1 300 résztvevő jelenlétében zajlott június első szombatján. Az események színes kavalkádját a mazsorettek bemutatója nyitotta meg. A nagy sikert aratott produkciót követően az iskola igazgatónője, Csintalan Zsuzsanna üdvözölte a résztvevőket. Az ünnepség a tavaszi papírgyűjtés értékelésével kezdődött. Megjutalmaztuk az egyéni versenyben legtöbbet gyűjtő tanulókat, a legeredményesebb osztályoknak pedig hatalmas tortával köszöntük meg szorgalmukat. A karate bemutatót iskolánk elsősei kezdték: Andruskó Krisztina és Zoltán, Szabó Ádám és Angyal Gábor. A kicsik után valóban a „nagyok” következtek. A közelmúltban Genfben világbajnoki címet szerzett tanulónk, Malkowski Áron is ízelítőt adott tudásából, Melecsky Ádám és Malkowski Tamás közreműködésével. Edzőjük, a szintén világelső Sayka Róbert is volt tanítványunk. A közönség ezt követően a drogkereső kutyák éles szimatának és éberségének tapsolhatott, majd a gyerekek felpróbálhatták a rendőrségi védősisakot és ólommellényt. Varga Sándor vezetésével nívós íjászbemutatóra került sor korhű ruházatban és eszközökkel. A lovasok zenével kísért lendületes bemutatója ámulatba ejtette a nézősereget. A tanintézet három tanulója: Szilárd Judit, Varga Beáta, Mezei Balázs a lovasbemutató aktív szereplői voltak. A színes programok mellett a gyerekek különféle ügyességi játékokban is kipróbálhatták tudásukat. Pedagógusaink irányítása mellett az érdeklődő gyerekek fejleszthették ügyességüket a kézműves foglalkozások keretében. A legkitartóbbak kész mézeskalácsokat díszíthettek színes cukorhabbal. Sor került a gyöngyékszerek bemutatására is. A családi juniális az ajándékozás jegyében telt, a Pázmány Péter Alapítvány és a Szülők valamint Iskolabarátok Szövetségének támogatásával. Minden diákunk az Eötvös Utcai Alapiskola lógójával ellátott tornafelszerelést kapott. Ez a nap reményeink szerint közelebb hozta egymáshoz az iskolát, a szülőt és a diákot. Napjainkban az iskolának nemcsak az oktató-nevelő, illetve tehetség- gondozó szerepét kell eredményesen betöltenie, hanem a szülőkkel való kapcsolattartásra, valamint a szabadidő értelmes kihasználására is nagy hangsúlyt kell helyeznie.
