Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-14 / 137. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 14. RÖVIDEN Roncsol László a Múzeumi Szalonban Pozsony. Roncsol László költő, szerkesztő, helytörténész, műfordító, kritikus, irodalmi életünk fáradhatatlan „mindenese”, az idei Pro Probitate-díj kitüntetettje lesz ma 17 órától a Múzeumi Szalon vendége a Brámer-kúriában. Roncsol Lászlóval Miklósi Péter beszélget. Rözreműködik a dunaszerdahelyi Fókusz Gyermekszínpad, (e) Rossini vígoperája a kassai Állami Színházban Olasz nő Algírban TASR-HÍR Kassa. Nemzetközi, szlovák- olasz-magyar csapat vett részt Gioacchino Rossini Olasz nő Algírban című vígoperájának színpadra állításában. Á darab premierjét csütörtökön tartják az Állami Színházban. Az előadás különlegessége, hogy a nézők egyetlen alkalommal láthatják Rassán. Amint azt Igor Bohovič, az Állami Színház vezető karmestere elmondta, a darabot az olaszországi, spoletói Operaszínháztól vették át, ahol a fiatal karmesterek nemzetközi európai versenyének győzteseként tavaly ő maga kapott lehetőséget az opera zenei betanítására. A miskolci Operafesztivál igazgatója látta az olaszországi előadást, és magyarországi vendégszereplésre is meghívta. A miskolci bemutatóra közvetlenül a kassai után kerül sor. A kassai operaénekesekkel a napokban Gianni Marras olasz rendező dolgozott, aki nem talált kivetnivalót sem a szereposztásban, sem az énekesek kvalitásaiban^- az előadásban szlovák és olasz szólisták lépnek színpadra. Igaz, időszűkében voltak, mivel a közös próbákra, valamint a művészi és a technikai elemek összehangolására csupán öt nap állt rendelkezésükre. Marrasnak ennek ellenére meggyőződése, hogy a nézők teljes értékű operát láthatnak majd. Dobrovič a közös munka hoza- dékát abban látja, hogy a kassai művészek számára rendkívül értékes tapasztalatot jelenthet együtt dolgozni olasz kollégáikkal égy két és fél órás, eredeti nyelven elhangzó operán. „Remélem, hogy a nézők a repertoár színesítéseként is értékelik majd a darabot” - mondta a karmester. A díszlet és a jelmez Davide Amadéi munkája. A főszerepekben Gabriela Hübnerová, Leonardo Galeazzi, Pablo Cameselle, Ti- ziano Castro és Lucia Knoteková mutatkozik be. A 42. Jókai Napok mai programja 10.00 VMK (Komárom) Sok(k)szpír - Marianum Diákszínpad (Komárom) Shakespeare műveiből összeírta és rendezte: Nagy László 17.00 Tiszti Pavilon „In memoriam József Attila” Előadók Polgáry Nándor és Kristóf Roland (Rozsnyó) 19.00 VMK Török Dezső: A sötét huszár, Rejtő Jenő: Rózsalovag (vígjátékok) - Rózsa(szín)ház Társulat (Egyházgelle) Rendezte: Méry Mária 21.00 Tiszti Pavilon Czakó Gábor: Disznójáték - Kármán József Színház (Losonc) Rendezte: Vladimír Sadílek A Régizenei Napok mai programja Pálffy Palota - Pozsony (Zámocká u.) -18.00 óra „Commedia mascherata” - zene, ének, tánc a 17-18. században A Collegium Marianum (CZ) koncertje Elhangzanak Johann Anton Losy von Losinthal, Antonio Draghi, Johann Heinrich Schmelzer, Nicola Matteis, Giovanni Bononcini, Johann Joseph Fux, Domenico Scarlatti, Antonio Lotti, Antonio Caldara és Franceso B. Conti művei. Cirkuszi mutatványok és gonosz humorú mesék Nyári színház Tatán MTI-HÍR Tata. Az idén kilencedik alkalommal rendezi meg a Tatai Nyári Színház programsorozatot a tatabányai Jászai Mari Színház. A tóparti város Angolparkjában lévő szabadtéri színpadon ma délelőtt Trambulin, a porondmester címmel a cirkuszi mutatványok világába kalandozhat a közönség hagyományos cirkuszi attrakciók, gólyalábas, óriásbábos szereplők és a porondmester, Trambulin segítségével. Június 16-án a Jászai Mari Színház és a Vidám Színpad közös produkciójaként Barta Lajos Szerelem című komédiája három fel- .vonásban ismerteti meg a közönséggel egy vidéki polgárcsalád életét. Ősbemutatót tartanak június 18-án, amikor Kárpáti Péter Első éjszaka, avagy utolsó című darabja kerül színre a Jászai Mari Színház és az Örkény István Színház közös előadásában. Az Ezeregyéjszaka meséire alapozva a pikáns és kegyetlen, a szertelenül dús és gonosz humorú mesék ihlették meg a szerzőt. A tatai színházi fesztivált a város kulturális életének hagyományaira alapozva hívták életre 1997-ben. A kezdetek a tizenkilencedik század nyolcvanas éveire nyúlnak vissza, amikor az Esterházy-birto- kon megépült a várszínház, majd az 1930-as években kialakították a szabadtéri színpadot az Angolparkban. Nyolcvanadik születésnapján Darvas Iván nem készül sem újabb szerepre, sem újabb rendezésre. Pihen A hitelesség páratlan szépsége Ahogy ő írja Lábjegyzetek című könyvében: „bűnbeesésének és kiűzetésének helyszínén, gyerekkora édenkertjében”, Prágában töltöttem vele pár napot. Ott, azokon a pontjain a városnak, amelyekhez ifjúsága legszebb, legizgalmasabb élményei kötik. SZABÓ G. LÁSZLÓ tonsága érdekében válásra buzdítják. Luca bocsánatos hazugságokkal tartja életben anyósát, az öregasszony pedig el is hiszi, hogy fia Amerikába ment filmezni. Darvas Iván a film utolsó negyedében jelenik meg a vásznon, amikor szabadul, és hosszú idő után találkozik hűséges feleségével. Nincs sok szövege. Alig pár mondat. De amit szó nélkül elmond, az egy egész életre szóló történet. Nekem nem Claude Lelouch filmje, hanem Makk Károly alkotása az igazi Egy férfi és egy nő. Abban van minden, amit két, egymás mellett a legrázósabb helyzetben is kitartó ember kínról és gyönyörről, szépségről és fájdalomról, megbonthatatlan összetartozásról elmondhat, megmutathat - megtaníthat! Gazdag színészi pályájának másik két jelentős filmje is Makk Károlyhoz köti Darvas Ivánt. Az egyik a Lüiomfi, a másik az Egy hét Pesten és Budán. E két film között pontosan fél évszázad, kerek ötven év telt el. Régi, nemesi család ivadéka, ősi javakat öröklő ifjú teátrista az előbbiben, hősszerelmes úgy általában, de ha a helyzet megkívánja, karakterszínésznek sem utolsó. Amúgy pedig kalandor. És egy igazi sármőr. Liliomfi. Örkény István írta épp e munka kapcsán, hogy „a mi filmjeinkben már jól észre lehet venni... a francia rendezők keresztapaságát”. Makk Károly a magyar film Gérard Philipe-jét teremtette (Kieb Attila felvételei) meg e fergeteges vígjátékban, s mily furcsa a színészi sors: Darvas Iván azóta sem játszott hasonló, derűt és létörömöt sugalló szerepet. Jöttek és maradtak a komolyak, a súlyosak, a fájdalmasak. Színpadon A királyasszony lovagja, Firsz a Cseresznyéskertben, Versinyin a Három nővérben, Antonius, Popriscsin, az Equus pszichiátere, Süskind Nagybőgőse, Lugossy Béla, a hollywoodi Dracula, és legutóbb, Szolnokon Salieri. A televízióban, de már ennek is sok éve: Liszt Ferenc. Kamera előtt legutóbb az Egy hét Pesten és Budán külföldről hazalátogató, egykori nagy szerelmét végérvényesen elveszítő, egyetlen lányát végérvényesen megtaláló, idős intellektuel szerepében állt. És ismét Törőcsik Marival, és először az egyéniségéhez oly közel álló Nagy-Kálózy Eszterrel. Színészetének teljes arzenálja ott van a képeken. A mindentudás tisztasága, egyszerű használata, a hitelesség páratlan szépsége ragyogja át játékát. De ami nekem ez a három Makk-film, az másoknak lehet a Bakaruhában, A tizedes meg a többiek vagy a Hideg napok. Mert Darvas Iván már ezekben a filmekben is tudásának legjavát adta. Hosszú idő után most ismét rendezett. Három rövidke Cse- hov-komédiát a Madách Színház stúdiójában. Örömmel dolgozott, de mert elfáradt, egyelőre nem óhajt újabb kötelességeket magára venni. Igen, így fogalmazott. A rá jellemző finomsággal. Ugyanezt tapasztaltam nála akkor is, amikor pár hónappal ezelőtt Jirí Menzellel társalgón Budapesten. Természetesen csehül, és természetesen nagy élvezettel. Kedvenc filmrendezőjük kvalitásait sorolták mindketten. Darvas Quentin Tarantinót, Menzel Woody Allem dicsérte. Darvas értétte Menzelt. Menzel nem tudta megérteni Darvast. Győzködték egymást, melyikük választottja mond el többet a máról és korunk emberéről. A „meccs” döntetlennel végződött. Darvas elfogadta Menzel érvelését, de nem adta fel tarantinós állásfoglalását. Szeretett cseh kollégája kitartott az állítása mellett, búcsúzásuk után azonban elárulta: így és ennyire még soha senki el nem bizonytalanította meglátásában. Pedig Darvasjván egyetlen pillanatig sem erősködött. A finomságával azonban Menzel felkiáltójeleit kérdőjelekre változtatta. Pedig a téma véresen komoly volt. Na jó, csak művéresen! Nosztalgiázni támadt kedve Darvas Ivánnak, s ilyenkor, mint mondta: soha nem a Tornaija melletti kis falucskába, Bejére utazik, ahol nyolcvan évvel ezelőtt született, hanem a gyönyörűséges Prágába, amely szépérzékére, ízlésére, egész élet- szemléletére végérvényesen rányomta bélyegét. Mire eszmélni kezdett ugyanis, édesapja (latin-magyar szakos tanári diplomával a zsebében) már a Prágai Magyar Hírlap szerkesztője volt. Bejéről tehát a cseh fővárosba költözött a család. A papa, „rátarti magyar lévén” azonban nem cseh iskolába íratta be két fiát, hanem németbe. De mert a mama orosz volt (vöröskeresztes ápolónőként dolgozott abban a moszkvai kórházban, ahol a szibériai fogságból hazafelé tartó, éhségtől és betegségtől legyengült magyar katona, vagyis Darvas hadapród nyomta az ágyat, aki nem sokkal később már a félje), a két fiú rövid idő alatt már négy nyelven beszélt. Az utcán csehül, az iskolában németül, otthon magyarul és oroszul. Prágában, ott jártunkkor, Darvas Iván valósággal brillírozott csehül. Bejártuk Dejvicét, Stro- movkát, Smíchovot, a Kampát, a Kisoldalt, a Národní trídát, az Óvárost, szinte minden teret, minden utcát, amelyhez valamilyen emlék kötötte. Benéztünk udvarokba, kapualjakba, lépcsőházakba, megfordultunk azokon a helyeken, ahol laktak, amerre mindennapi útjai vezettek. Darvas Iván mindenre pontosan emlékezett. Nem keresgéltünk és nem kérdezősködtünk. Tudta, hova, miért megyünk. Tekintete sehol, egyetlen pillanatra sem homályosuk el, hangja nem remegett meg akkor sem, amikor addig mélyen őrzött, belső titkaiba avatott be. Pedig a nyelv mellé örökölt mást is a mamától. Érzelmi telítettséget és romantikus túlzásokra való hajlaCsupafinomság, elegancia... mot. De a szem végig száraz maradt, a lélek erősen kitartott. Megingásnak a legapróbb jelét sem fedeztem fel rajta. Darvas Iván remek színész. A legnagyobb magyar színészek egyike. De magánemberként sosem játszik. Ott és akkor, prágai kalandozásaink során sem mutatkozott másnak, mint aki. Erős, tiszta jellemén, tartásán, nemes eleganciáján nem fogott, nem ferdített a sok szerep. Hogy mennyit csiszolt, fényesített, azrpedig csak ő tudja. Egyedül ő. Hiszen a képek, amelyek a réges-régi családi fotók közül kerültek a már említett Lábjegyzetek című önéletírásba, egyértelműen arról tanúskodnak: finomságát, belső eleganciáját, előkelő modorát ugyanúgy örökölhette édesapjától, mint édesanyjától. Van azonban egy másfajta kép is a könyvben, amely magáért beszél: katonaportré Súráról, a mama testvéréről, aki a Vörös Hadsereg vasútépítő mérnöke volt egészen addig, amíg a nagy politikai tisztogatások idején családjával együtt el nem tűnt. Súra a Makk Károly rendezte Szerelem Darvas Ivánjának elveszett öccse lehetne. Ugyanaz a tekintet, ugyanazok a vonások, ugyanaz az egyéniség. Jánost, a Szerelem hősét koholt vádak alapján börtönbe vetik. Anyja ágyban fekvő beteg, felesége magára marad, barátai elhagyják, bizEgy hét Pesten és Budán... Törőcsik Marival
