Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-11 / 135. szám, szombat

14 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 11. HÉTVÉGI OLVASMÁNY Ezüstlánc ILLÉS ENDRE A férfi kilépett az Arno-parti szálloda kapuján, és a Ponte Vecchio felé indult. Firenzében vannak nyári délutá­nok, amikor úgy tűz a nap, hogy ezt a kétperces utat is futva kell meg­tenni az árnyékot adó hídfőig. Min­denütt forró kövek és sustorogva lobogó napfény, a kis régiségkeres­kedések küszöbig rántják függö­nyeiket, lélek nem mutatkozik a ré­szegen ingó kőparton. Néha azon­ban olyan sűrűn és édesen csurog a nap, mint a méz. Ezek a szeh'debb délutánok: ilyenkor nem lehet fut­ni, minden lassúdik, a lélegzet is ál- mosodik. A férfi azonnal érezte ezt a las­súbb, kedvére való időt: itt kell ma­radni a hídon, nem szabad tovább­menni. Aki dologtalanul járkál a városban, és nem siet sehová, most kedvére ácsoroghat az ezüstárusok kirakata előtt. Még egy tanács: maradjunk a jobb oldali járdán. Itt csak ezüstök vannak: a túloldalon már arany és porcelán is belekeveredik a nemes alapszínbe. Az ezüst a legtisztább, legnemesebb fém. Mennyi kis bolt, mennyi kis harang, gyűrű, liliomos kiskanál, melltű, zászlótartó orosz­lán. Mind-mind ezüst. Tompa, tar­tózkodó ragyogás, fátyolozott fény. A férfi átsétált az Arno túlsó partjára, egészen a Via dei Guicciardini sarokházáig; itt már olyan józan és kiábrándító az utca, mint a zátony. Visszafordult, és amikor ismét a mozduladan Amót érezte a járda alatt, az álom és szé­dület észrevétlenül jelentkezett. Megállt a híd közepén, a hármas bolthajtásban, innen láthatta a sö­tétzöld folyót és jobbra-balra az ezüstösök fecskefészkeit. Később sokáig álldogált egy keskeny kirakatüveg előtt, végre belépett a boltba. Sápadt, magas lány jött ki a folyosóra néző belső szobából; látta, hogy idegennel áll szemben, franciául köszönt. Olyan sovány és finom volt a lány arca, mintha egy sienai festő húz­ta volna meg vonalait. A férfi előbb néhány gyűrűt né­zett, majd szemet vetett egy kis ha­rangra, végül karpereceket kért. Megállapodott egy széles ezüst­láncnál. A széparcú lány elmagyarázta, hogy ez a koronás sárkány a kar­perecén Siena egyik pajzsáról va­ló, a menyétet és az elefántot is onnan másolta az ezüstműves. Sorjában megmutatta a többi alakot is. A férfi hallgatta a lány hangját, majd meg­állapodtak az árban is. A lány hosszú do­bozkát vett elő, vat­tával ágyazott, és ép­pen belefektette volna az ékszert, amikor a férfi visszakér­te a karpere­cét.- Kicsi... mondta. - Azt hi szem, kicsi. Egy női csuk­lóra gondolt, egy távoli csuklóra, úgy érezte: a szép ezüstszalag nem éri körül azt a távoli ízületet. Santa Barberához a sienai San Domenicóban. Fizetett. A lány átvette a pénzt, és éppen le akarta venni a karperecét, ami­kor a férfi mosolyogya felszabadul­tan megállította.-Ne, hagy­ja... (Székely Katalin grafikája)- Tessék, nézzen ide! - és könnyű, alig rebbenő mozdulattal saját csuklójára rántotta az ékszert. A férfi elmerült arccal nézte. A karperec valóban könnyedén csú­szott fel és le a franciául beszélő lány karján; bizonyosan ugyan­ilyen szépen átéri majd azt a másik csuklót is. Santa Barberához ha­sonlít - nézett a férfi a lányra;­A lány arcá­ba nézett. x-x- Szépen illett a kar­jához. Hagyja csak rajta. És nehogy elrontsák a tréfáját, s még hosszú magyarázkodásra is kényszerüljön, köszönés nélkül, gyorsan kilépett a kis boltból. k k k Amikor néhány hónap múlva idehaza elmondta kalandját, barát­ja így fogalmazta meg kritikáját:- Nyugodt lehetsz, még aznap visszatette a kirakatba. Te kifizet­ted és ő másodszor is eladta. Csak semmi érzelgősség, öregem. Két év múlva ez a barátja fiatal feleségével végigment a Ponte Vecchión. Ajándékokat vásároltak az otthoniaknak, éppen elutazó­ban voltak Firenzéből. Az egyik kirakat előtt eszük­bejutott a régi történet - a sienai lány és a karperec.- Keressük meg! - mondta a férj. A harmadik boltban megtalál­ták a lányt. Csuklóján ott volt a kar­perec.- Ez a karperec tetszik itt a csuk­lóján, a magáé... - mondta hosz- szabb válogatás után a félj, és a lány karjára mutatott.- Az enyém, nem eladó - felelte egyszerűen a lány. Most is franciául beszéltek. A férj ekkor szemtelen, sértő te­kintettel belenézett a lány arcába. - Nem emlékszik? Én hagy­tam itt a karján. Most megven­ném másodszor is. A felesé­gemnek. A sápadt lány előbb ráné­zett a férfira. Azután mé­lyen elpirult. De már nem habozott: lecsatolta csuklójáról a sárká- nyos, menyétes karperecét, szó nélkül átnyújtotta az asszonynak. k k k Amikor ezt a remek tré­fát a jó barát idehaza, társa­ságban elmondta, a férfi, aki két éve járt Firenzében, émelygést érzett.- Persze hogy a magáé - mondta később az asszonynak, a barátja fe­leségének. - Ügyesen szerezték meg, nagyon ügyesen. A magáé. Elfordult, továbbment. Már szégyellte magát, hogy nem vágott rá az asszony kezére. Kaffka Margit* Lackó Jött egy csoda. Harmatlágy, pici jószág, Édes, lihegő, bimbószínű lény. Vér lüktet benne! Eleven valóság! S nézem kétkedve, tanakodva én. Vánkospihéit elzilálni félek, Már szétterült az álmaim felett, Már átölelem féltve, mikor ébred, Ó, el ne rebbenj tőlem, új igézet!- - - A te szemeid a leggyönyörűbb szemek. Jött valakim, aki nem volt idáig,- Felém rajzó, bomlott vágyakkal telten, (Bár öltögettem hószín, csöpp ruháit) Csak nemrég is, be messzi járt a lelkem!- Hát vége volna a titáni hévnek? Nagy száguldásnak viharparipán? Közelebb jöttek-é a messzeségek? Nem! - Csakhogy itt engem keres az élet, ---Az csak a párna fodra, Csacsikám! Már halkan úszik a soktornyú város, A légemelte, rezgő, csalfa kép Mindegyre messzebb. És nyomába szálldos A vágy, - szétfoszló, lenge párakép. Viharzó tapsok zaja szerteszéled, Homályba hullnak kísértő szemek, Kilobban a tűz, elhallgat az ének, Itthon maradtam - mindörökre véled. Egy álom int még. - - - Ne sírj! Nem megyek. No lám! Elgörbült kedves gyűszűszád. Ne sírj, kis ember, én gyönyörűségem! Se lát, se hall egyébről az anyád,- Tejszagú, édes kis testeden át, Csak azon át szabad az út már nékem. Halkan hívó szók még kísértenek, De a kiáltásnak ereje nincsen. Szeme lezárul. - Nem, nem mehetek! Csitt... aluszik! És akkor jól van minden. 1906 * 125 éve született, 1880. június 10-én CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak fi­gyelmesen elolvasni hétvégi ma­gazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne fe­ledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szeren­csével az AB-ART ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: június 15. 1. Melyik az a szülőtípus, amelyik a szeretet legcsodála­tosabb, elfogadó formáját al­kalmazza? a) a tekintélyelvű b) a demokratikus c) a liberális 2. Hol kezdődik a nő-férfi el­lentét? a) a családi nevelésnél b) az iskolában c) a házasságkötés­sel 3. Hány lakosa van San Marino városál­lamnak? a) 739 b) 4200 c) 22 500 4. Ki írta a mese- enciklop, avagy a fol­tozóvarga című könyvet? a) Bereck József b) Csanda Máté c) Örkény István 5. Kinek vette meg az ezüst karperecét a férfi? a) magának b) a menyasszonyá­nak c) az eladólánynak Köbölkúti K. Szilárd BALAMBER HUN FŐKIRÁLY Történelmi regény a népvándorlás kezdeti időszakából Június 4-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: le, 2c, 3a, 4c, 5c. A Lilium Aurum ajándékát Drága András, jánoki kedves olvasónk nyerte. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Melegítőpalack Egyszerűen előállítható melegí­tőpalack a következő: egy rész ecetsavas nátriumot összevegyí­tünk 9 rész kénsavas nátriummal és ezzel a keverékkel megtöltünk egy agyagpalackot a háromne­gyed részéig. Jól bedugaszoljuk és forró vízbe állítjuk, míg a tartal­ma elolvad. Ez az egyszerű és ol­csó melegítőpalack órák hosszat, - akár egy fél napig is - jó mele­gen marad, ha hűlni kezd, fel kell rázni, és minden alkalommal, is­mét és ismét felmelegszik. Mellcukorka (köhögés ellen) Egy kg meliszcukrot sűrűre le­főzünk, gyors kavarás mellett be­leöntünk 4 gr ánizsolajat, olajjal bekent pléhre borítjuk és tetszés szerinti formákra vágjuk. Méhsör Főzzünk fel lassú tűznél 7,5 li­ter tiszta mézet 1 liter vízzel, szedjük le a habot fövés közben, néhány óra múlva adjunk hozzá 60 gr komlót, kevés koriandert, galgantgyökeret, kardamonent és szerecsendiót. A masszát hagyjuk néhányszor felforrni a hozzáadott kellékekkel együtt. Azután levesz- szük az üstöt a tűzről, a lehűlt fo­lyadékot, melyhez némi seprőt adunk, hordóba öntjük erjedésre. A hordót csapig töltjük és nyitva hagyjuk. Erjedés után néhány hó­napig állania kell a méhsörnek, azután palackokba lehúzzuk. Mérgek Mérgeket, mint pl. az alkoholt, nikotint, feketekávét, gyógyszeres mérgeket is az egyik ember job­ban, a másik kevésbé bírja el. Kü­lönösen áll ez a dohányra. Míg az egyik ember talán egész nap dohá­nyozhat, szinte ki se alszik szájá­ban a pipa vagy a szívnivaló, addig a másik 1-2 cigaretta elszívása után már rosszul lesz. Azt az adottságot, mely szerint egyikünk mérgezés nélkül elbír egy bizo­nyos mennyiségű mérget, toleran­ciának hívják. Ez egészen egyéni, ellenben általában fiataloknál ala­csonyabb, mint a középkorúaknái. A 40-50 évtől már ismét csökken. Betegségek, különösen szívbaj, ér­elmeszesedés, a nikotin tűrőké­pességét (a toleranciát) feltűnően csökkentik. A dohányzás okozta mérgezést nem írhatjuk egyedül a nikotin rovására, hanem az ú. n. égési termékek is tekintélyes sze­repet visznek a mérgezésben. Kü­lönben maga a nikotin egyike a legerősebb mérgeknek. 4-5 csepp- je képes egy embert pillanatok alatt megölni. A nikotinmérgezés az ember összes szervét érintheti. Elsősorban az emésztőszervek ré­széről nyilvánul meg, ú. m. há­nyás, émelygésben, mely rende­sen szédülés, kínzó fejfájás szokott követni. Máskor pedig érgöcsök jelentkeznek azon a területen, me­lyeken a görcs folytán megszűkül­tek a véredények. Az erős dohány­zónál jelentkező szívfájdalmakat és néha görcsöt a nikotin okozta érgörcs rovására kell írni. Érde­mes megjegyezni, hogy a gyakrab­ban kiváltott ily természetű görcs kapcsán görcsre való hajlandóság fejlődik úgy, hogy idővel már egé­szen kis nikotinmennyiség is elég­séges lesz szívrohamot, szívgör­csöt kiváltam. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KOR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30,814 64 Bratislava 1 e-mail cím: csaladivilag@ujszo.com , tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents