Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-11 / 135. szám, szombat

12 Családi kör ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 11. MINDENNAPI KENYERÜNK A barlang fogságában HAĽKO JÓZSEF Évekkel ezelőtt Olaszország­ban négy barlangász nem tudott visszatérni a föld színére, valaki ugyanis ellopta a kijárathoz ké­szített kötelüket. így aztán kény­telenek voltak elviselni a mély­ség sötétjét és hidegét egészen reggelig. Merthogy csak másnap sikerült kapcsolatba lépniük az életmentőkkel. Hát, tényleg szimbolikus kép: személyek cso­portja, amint tanácstalanul te­kint a szabadsághoz vezető, megközelítheteden nyílásra, igencsak hasonlít a modern em­ber belső állapotjára, akinek mintha valaki szintén elvitte vol­na a vezérfonalát. A létbizonyta­lanság hidegében fagyoskodva, a lelki eltévelyedés látszó­lag leküzdheteüen sötét­ségében keresik a tá­maszpontot, valamiféle lelki kötelet, mely kive­zeti őket onnan. Jézus sem az idilli bacsóképet idézi, amikor a pász­tor nélküli juhok hasonlatával él az e vasárnapi evangéliumban. Épp ellenkezőleg, a pásztor nél­küli juhok fogalma a maga leg­mélyebb értelmében szinte drasztikus, hiszen a mai nyelvre lefordítva nem másról szól, mint azokról az emberi egyedekről, akiknek nincs, ki irányt mutatna létezésük értelmét illetően, akik elveszítették saját, zajossá értel- medenedett, epizódszerű élmé­nyekből álló életük egységesítő vezérfonalát. Mintha az ő nevük­ben nyilatkozna, úgy beszél Ja­mes Gibbons Huneker az életről, amikor a hagymához hasonlítja: „egyik fellevelet fejted le a másik után, hogy végül megállapítsd, a közepén legbelül nincs semmi.” Ennek a riasztó „semminek” a lé­nyegét próbálja megragadni Antoine Rivarol, aki szerint az ember „vagy a múltját siratva, vagy a jelenen borongva, vagy pedig a jövőtől való rettegésben” éli le az életét. „Hogyha az élet jó - folytatja a sort szokásos pesszi­mizmusával Arthur Schopenha­uer -, miért véges? Hogyha meg rossz, minek adatott?” Talán nem a folyamatos keresés drá­mája húzódik-e meg az ilyen és hasonló kijelentések és kérdések mögött? Felfelé tekintve váijuk a megoldást, hogy magunkra talál­junk. Akárcsak azok a szeren- csédenül járt barlangászok, akik a hegymászó kötél elveszítése után tehetetlenül bámultak felfe­le, vajon, megmenti-e őket vala­ki. Voltaire-ről maradt fenn, hogy egyszer, amikor barátaival egy olyan pap mellett haladtak el, aki éppen az Oltáriszentséget vitte, ő tisztelettudóan megemelte a ka­lapját. „Úgy hát - szólalt meg csodálkozva az egyik -, már megbékélt Istennel?” „Még be­szélő viszonyban nem vagyunk - válaszolt viccesen a bölcsész -, de már köszönünk.” A jó pásztort azonban nem elég tisztes távol- Hi­szen, aki ki akar jutni a rideg barlangból, az nem elég, ha csak távolról kö­szön a felé kezét nyújtó megmentőjének. Az érintés - az életet adó, a gyógyító, a felszaba­dító - kikerülhetetíen. De amíg a barlangászoknak egy egész éj­szakát kellett várniuk a mentő- szolgálatra, Jézus azonnal ké­szenlétben áll, életünk minden egyes másodpercében. Minden idők legjobb pásztoraként nyújt­ja a kezét mindenkinek, aki a va­lódi szeretet fényét és melegét áhítja. Amikor Voltaire-nek végül halálos ágyánál újra felkínálták a bensőséges párbeszéd, a gyónás lehetőségét, ő megkérdezte a pa­pot, ki küldte. „Maga az Isten” - válaszolta az. „Rendben, uram, és hol a meghatalmazása?” - utasította vissza a tőle megszo­kott iróniával, így a gyóntató eredmény nélkül távozott. Ké­sőbb az elhunyt ápolónője vallot­ta, soha semmi pénzért nem akar még egyszer tanúja lenni olyan ember halálának, aki nem hisz Istenben, s egész éjszaka megbo­csátásért üvöltözik. Kár, hogy még utolsó erejével sem ragadta meg azt a mentőkö­telet, melyet maga az Isten pász­tora nyújtott felé. A szerző római katolikus pap Barabás Miklós: A kék barlang (1835) A Lelki Egészség Ligája A nyári szünet előtt június 16-án este 18 órakor vetítik a Lelki Egészség Ligája ligetfalui székházában (Ševčenkova 21., a REMA 1000 üzlet mögött) a Chochou - Párizs kedvence című francia filmet, majd ezt követően Jarmila Janošková és Robert Mathé pszichológu­sok a másság elfogadásáról tartanak előadást. Mivel az újszülöttek, csecsemők, kiskorúak szellemi fejlődése kihat felnőttkori lelki egészségük alakulására, a Lelki Egészség Ligája Gyer­mekkor - Kulcs az lelki egészséghez címmel előadássorozat keretén belül figyelmeztet a tennivalókra. Június 22-én (szerda) 20 órakor Vigyázat, mindenre vevő vagyok címmel, a magzatot a terhesség alatt ért hatásokról a pszichológus, a genetikus és a pszichiáter-szexológus tart előadást, (erf) Azt kell megértetnünk, és nem csak a férfitársadalommal, hogy egyenrangú partnerek vagyunk - társak A család feje a férfi, de a nyak... A nőmozgalmakat - a nők emancipálódási törekvése­it mindig is sanda szemmel nézték, és nemcsak a férfi­ak, maguk a nők is. A füg­gő helyzetből, az aláren­deltségből, az elnyomás alól való felszabadítás má­ra már idejét múlta. A jo­gokat kivívták a nők, csak nem mindig élnek velük. KOPASZ-KIEDROWSKA CSILLA Ha egy nő alkotmányos jogaira hivatkozik, mindjárt feministának titulálják, és ezt nem dicséretnek szánják. A feminizmustól pedig mentsen meg az ég. A nők egyenjo­gúságáról manapság nem sikk be­szélni - de az egyenrangúságról be­szélnünk kell. Szlovákia lakosságának több mint a fele, 51 százaléka - nő. Nai- vul azt hinné az ember, hogy ez az arány az élet valamennyi területén visszatükröződik. A statisztika sze­rint a parlamenti padsorokban any- nyi nőnek kellene ülnie, mint férfi; nek (ezzel szemben a jelenlegi kép­viselők mindössze 19 százaléka nő). Egy kezünkön megszámolhat­juk, hány kerületi és járási székhely polgármestere nő. Vezető beosztás­ban (vállalatok, kórházak) stb. alig találunk nőket - kivételt csak az is­kolák képeznek, lévén hogy a peda­gógusi pálya elnőiesedett. De az sem ritkaság, hogy ha egy húsztagú tantestületnek tizenkilenc női és egy férfi pedagógusa van, akkor az lesz az igazgató. És itt a bökkenő. Mi nők hajla­mosak vagyunk rá, hogy a bennün­ket ért sérelmekért másokat okol­junk. Nem várható el, hogy a nők problémáit és sérelmeit a férfiak orvosolják, hiszen az anyagiak, a továbbtanulás, a foglalkoztatott­ság, a munkanélküliség ugyanúgy érinti a férfiakat is, mint a nőket. Eleve sikertelenségre számítha­tunk, amikor a férfiakat a hagyo­mányosan női munkák elvégzésére akarjuk kényszeríteni, így akarva érvényt szerezni az emancipáció­nak. Kevés olyan asszony akad, aki örül, ha a félje elmosogat, hiszen akkor titokban utána kell súrolni... de jólesik, ha a porszívózást vagy az ablakmosást átvállalják és cseré­ben nem váiják el, hogy a defektet mi csináljuk meg, hogy francia­kulccsal birkózzunk, ha csöpög a vízcsap. Más lapra tartozik, hogy sok nő nemcsak a lenézett női munkák elvégzésében jeleskedik, hanem a férfimunkákat is elvégzi (esetleg kényszerűségből), mint ahogy sok férfi szívesen (!) takarít, főz. (No, nem ez a tipikus.) A nő-férfi ellentét a gyermekne­veléssel (a félreneveléssel) kezdő­dik. A lánygyermek babával ját­szik, segít a háztartásban, de a fiú­kat a mamák eltiltják a törölgetés- től, nem is tudatosan, de óvják majdani papucssorsuktól. Nemkü­lönben azok az apák, akik orosz­lánrészt vállalnak a házimunká­ból. (Fiam, ne légy olyan ostoba, mint apád, mondják, a mosogatás nem férfimunka.) A nők elnyomá­sát nem a harisnyastoppolás és a zoknimosás jelenti; felesleges har­colni ellene. Vannak dolgok, ame­lyekhez a nők értenek jobban, van­nak, amelyekhez a férfiak. (Külö­nös, hogy ha a férfi hosszas noszo­gatás után elintézi a bevásárlást, a nehéz szatyrokat e szavakkal dob­ja le: vettem neked húst, kenye­ret... de zokon venné, ha párja a kérdésére, hogy mi a fenét szösz- mötöl olyan sokáig a fürdőszobá­ban meg a konyhában, azt vála­szolná, hogy mosom a zoknidat, gatyádat, készítem a vacsorádat.) Nem kell az otthoni munkameg­Nem szeretném, ha nőpárti- sággal vádolnának. Nyilvánosság előtt kijelentem, hogy nem vagyok híve a férfiak elleni női összefogás­nak. Abból még semmi jó nem szü­letett. Ha a nők és a férfiak össze­fogtak, abból igen. Hiszem, hogy csakis együtt, közösen oldhatjuk meg a gondjainkat - hiszen azok is közösek, akárcsak az örömeink. Azt kell megértetnünk a társada­lommal, és nemcsak a férfitársada­lommal, hogy egyenrangú partne­rek vagyunk. Társak. Nem ellenük, hanem velük együtt. Tudom, hogy az új férfigeneráció számára ez már természetes lesz, de ez a mai szülők feladata. Ha a gyerekek azt látják otthon, hogy apu nem hagyja magát kiszolgálni, hanem segít anyunak, és nem beszél - akárcsak tréfából is - lekicsinylőén a női nemről, akkor olyan felnőtté vál­nak, akik jót nevetnek azon, hogy a harmadik évezred első éveiben ha­zánkban huszonnyolc százalékkal kevesebb bért kaptak ugyanazért a munkáért, s hogy valamikor - nem is olyan régen - még gyakorlatban is működött a mondás, mely sze­rint pénz olvasva... A régi mondás azonban, hogy az asszony két oszlopot tart a háznál, ma is időszerű, mármint hogy a családi életben az asszonyé a fonto­sabb szerep. Igaz, hogy a család fe­je a férfi, de a nyak, amely a fejet mozgatja, az bizony az asszony... (Illusztrációs képek: Vári) a nők véleményére? Lehet a nőket a fakanál mellé állítani, mert a faka­nalat jól forgatják, de többre is ké­pesek. Társadalmi, kulturális igé­nyeik nem kisebbek, mint a férfiak igényei. A valóság sajnos olyan, hogy a szolgáltatásokat a családok - elsősorban a nők - döntő többsé­ge nem veheti igénybe, mert azok rosszak és megfizethetetlenek. Las­san az olvasásról is leszokunk - mert a könyv, az újság drága. Mű­velődésként maradnak a soroza­tok, s arra a napi fél, egy órára, be­leéli magát a szerencsétlen, ám gazdag nők életébe, de megeléged­ne a cseléd szerepével is... . „Vettem neked húst, kenyeret...” osztás miatt bosszankodni: a nők­re egyszerűen több hárul, és nem mindig azért, mert az a fránya félj nem hajlandó mosogatni. A baj ott van, hogy a társadalom nem veszi tudomásul, hogy egy női munkaerő ugyanolyan jó és meg­bízható lehet, mint a férfi, annak ellenére, hogy gyereket szül és ne­vel és a háztartás legalább ötven százaléka őt terheli. Hogy az egye­temet, főiskolát jó eredménnyel el­végzett nők miért jutnak nehezeb­ben álláshoz, mint a gyengébb ké­pességű férfiak? Hogy a nőket érin­tő törvényeket férfiak alkotják és szavazzák meg, és nem kíváncsiak Vonjuk csak be bátran a párunkat is a házimunkába, mert kettőnek meg az is jobban megy A gazdaságos háztartás fortélyai KI A NYERŐ MÉRI MAGDOLNA Bármilyen modern korban élünk is, tetszik, nem tetszik, nekünk, nőknek csak el kell végeznünk a háztartásvezetést is. Szerencsénkre lényegesen több háztartási eszköz áll a rendelkezésünkre, műit hajda­nán anyáinknak, nagyanyáinknak. Csak rajtunk múlik, hogy a háztar­tást folyamatos kudarcforrásként, vagy a mindennapok sikerélményt hozó természetes részeként éljük-e meg. Az idő pénz Gyakori az is, hogy valaki két-há- rom munkakört, második műsza­kot vállal a magasabb jövedelem reményében. így viszont nem csak kikapcsolódásra, de körültekintő vásárlásra, ügyintézésre sem min­dig jut igazán ideje. Pedig az is le­het, hogy jobb helyzetbe kerülne, ha a pluszmunka helyett megfon­toltabban intézné az ügyeit, körültekintőbben vásárolna, figyel­ne az árakra is, az akciókra... Tervezés és rendszer A kiadások és a bevételek össze­hangolása, az idő jó beosztása, a munkák ütemezése lehetetlen ter­vezés és számolás nélkül. Van, aki­hez a precíz, másodpercre pontos beosztás, számítás, és van, akihez a laza keretterv illik, de rendszerre mindenképpen szükség van. Gör­dülékenyebbé, kiszámíthatóvá te­szi a feladatokat. Az is célszerű, ha azonos napokra azonos feladato­kat ütemezünk. Varázseszköz: a lista A jegyzettömb óriási segítség a háznál. Vannak, akik az alapvető dolgokat mindig ráírják, így elég csak egy pillantás, máris tudják, hogy mi hiányzik, miről nem sza­bad megfeledkezni. Mások pedig azt jegyzik fel, mi az, ami kifogyott, aztán a nagyvásárlásnál csak a cé­dulát kell magukhoz venni. Van olyan is, aki a megszokott árakat ír­ja fel, így azonnal látja, ha valahol árleszállítás van. Családi segítség A gyerekek általában szívesen segítenek. Büszkék, ha ügyesen KI A NYERŐ A Családi Kör múlt heti Nyerőjében tisztítószercsomagot nyert: Toldy Tiborné, Kálna Bugis Mária, Nagykapos Balkó Edit, Kolon. Jó családi takarítást kívánunk. Mert mindenütt jó, de a legjobb Családi Körben! megoldanak valamit, és közben még azt is megtanulják, mit, ho­gyan kell csinálni. Ennek aztán majd felnőtt korukban is nagy hasznát veszik. És vonjuk csak be bátran a párunkat is a házimunká­ba, mert kettőnek még az is jobban megy, arról nem beszélve, hogy összekovácsol.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents