Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-10 / 134. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 10. RÖVIDEN A Böngésző nyertesei A Vasárnap 23. számában feltett kérdésre a Bosszú a helyes válasz. E héten az 500-500 koronát Varga Kornélia füleki, Forgács Katalin sebespataki és Fehér Terézia dunaszerdahelyi olvasónk nyerte. Gratulálunk! Beach Rock Night Kamocsán Szombaton már délután elkezdődik Kamocsán, az Oázis kempingben a Beach Rock Night. 16 órától a Kizárt dolog, Sasszem- vacka, Mortifer és a Nautilus indítja be a bulit. Este nyolckor a so- morjai Rómeó vérzik, majd a budapesti Zorall zenekar játszik. Ezután rockőrület hajnalig D. J. Cowboyjal. Bővebb tájékoztatás a www.oazacamp.sk honlapon, (ú) Ismeretlen Bach-műre bukkantak Lipcse/Weimar. Eddig ismeretlen Bach-műre bukkantak rá a weimari Anna Amália Hercegnő Könyvtár anyagai között. Az áriát, amelyet Michael Maul, a lipcsei Bach Archívum munkatársa fedezett fel, a nagy zeneszerző Wilhelm Ernst Sachsen-Weimar herceg 52. születésnapjára komponálta 1713-ban. A Bach-kotta egy olyan gyűjteményben volt, amelyet röviddel a könyvtárban tavaly szeptemberben pusztító tűz kitörése előtt vittek a restauráló műhelybe. Az ária kézirata az írásszakértők szerint egyértelműen Bachtól származik, és tudományos jelentősége abban van, hogy pontos dátumozása lehetővé teszi majd az akkortájt szerzett más Bach-művek keletkezési időpontjának pontosabb meghatározását. (MTI/AP) Albán író nyerte a Booker-díjat Ismail Kadaré albán író Gabriel García Márquezt, Günter Grasst, Philip Roth-ot megelőzve nyerte a 60 ezer fontos Nemzetközi Booker-díjat. John Cary angol irodalomkritikus, a zsűri elnöke bevallotta, hogy az albán írótól tavaly olvasott először regényt, és lenyűgözték Kadaré humorral és romantikával átszőtt epikus művei. John Carey véleménye szerint az olvasó átfogó képet kap Albániáról, a regények így egyszerre informatívak és követik azt a történetmesélési hagyományt, amely Homéroszig nyúlik vissza. Ismail Kadaré magyarul megjelent művei: A halott hadsereg tábornoka, A fellegvár, A piramis, Kettétört április, A háromlyukű híd, Az Álmok Palotája, Az őskönyv, Csadorkaraván, Aiszkhülosz, a nagy vesztes, ( www.litera.hu ) A Pátria rádió kétnapos kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ „A személynévnek egyik nagyon fontos feladata, hogy a viselője nemzetiségét tükrözze” Ajándék volt, hogy itt lehettem (Somogyi Tibor felvétele) Szombat reggel 7 órától fél 12- ig a Hétről hétre c. zenés, publicisztikai magazinunkat hallhatják. A tartalomból: Hogyan tovább, Európai Unió? A közösség a francia és a holland sikertelen népszavazás után, úgy tűnik, teljesen tanácstalan. Várható-e megoldás a jövő heti csúcsértekezlettől, vagy a válság csak tovább mélyül? Erről is kérdezzük Neszméri Tamás politológust. Teljesíthető-e még a kormány- program a kormánykoalícióban kialakult helyzet után? - tesszük fel a kérdést Csáky Pál miniszterelnök-helyettesnek. Miklósi Péter Délidő c. műsorának vendégei Fi- bi Sándor iskolaigazgató Duna- szerdahelyről és Sztrosnyák Éva, a Szenczi Molnár Albert Alapiskola étkezdéjének vezetője, akikkel az iskolai étkeztetésről lesz szó. Téka c. irodalmi magazinunkban 13 órától számos új könyvről lesz szó, megszólalnak szerzők, kiadók képviselői és egy-egy műnek a részlete is elhangzik. 13.30-tól Keresd a nőt! Magazinunkban megismételjük a Koncz Zsuzsával egy éve készült beszélgetést, mely a Szlovák Rádió nívódíját kapta. 15 órától A kultúra világában az Atelier művészeti folyóiratról mesél a főszerkesztő, Kopócs Tibor képzőművész, beszámolunk a Galántán megrendezett 13. Kodály Napokról, majd Gágyor Péter színházalapító-rendezővel beszélgetünk. A 16 órai hírek után Köszöntő, majd nyelvi vétségeinkről lesz szó 1 percben. 17.30-tól Napzárta. Vasárnap 7 órakor hírekkel és sportösszefoglalóval indul műsorunk. 8.05-kor: A hét Londonban. 9 órától a Világosság református műsorában Kissné Búcsi Jolán kisújfalui lelkipásztor szól a hallgatókhoz. 10 órakor hírek, sport, majd Randevú Csenger Ferenccel. Beszámolunk a Veszprémben rendezett 27. Bátori Kupa kézilabda tornáról, vendégünk lesz egy orvosnak tanuló operaénekesnő, egy igazán európai családból származó lány, aki producernek tanul, és ellátogatunk a galántai EU-Art műveltségi vetélkedőre. 13 órakor Térerő - a magazin ezúttal Marosvásárhelyen készül, témája a nyár, a gyerekek üdültetése, és szó lesz a pozsonyi Video Alapítvány nyári alsóbodoki táboráról ts, ahol szociálisan nehéz helyzetben lévő gyerekek üdülnek majd. 14 órakor hírek, majd Kaleidoszkóp, melyben beszámolunk a Nagyud- varnokon rendezett lovasíjász világkupaversenyről. Megszólal néhány versenyző, köztük a győztes Virág László és a 2. helyezett Juhász Péter, bemutatunk egy testvérpárt is: Zerinváry Dórát és Zerinváry Szilárdot, akik jelenleg egyetemisták, de további életüket csakis a lovak társaságában képzelik el. A verseny szervezőjét, Bíró Gábort egy kis értékelésre kérjük. 15 órakor az Őszidőben két nyugdíjasklubot mutatunk be. Pelsőc és Nagymagyar egymástól távol eső községek, de a nyugdíjasok hasonlóképpen tevékenykednek a klubokban. Néprajzi műsorunkban fél négytől a Dunaszerdahelyen élő Gábrista Júliát mutatjuk be, aki kukoricacsuhéból készített bábuival lett ismert és elismert, nemcsak idehaza, hanem külföldön is. A Köszöntő és a Napzárta után 18 órakor fejeződik be közvetítésünk. (Nyit.) Vörös Ottó nyolcadik éve oktat a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének magyarországi vendégtanáraként. Megbízatása idén jár le. Pedagógusok generációit tanította névtanra és mondattanra. RÁCZ VINCE Főiskolai tanár, a nyelvtudomány professzora. Kutatási területe a névtan, a magyar szóföldrajz és nyelvtörténet. Bevezető tanulmánnyal kiadta a Körmendi Kódexet és Nemes-Népi Zakál György Eőrséghnek leírása c. művét. Névtani munkáinak bibliográfiája megtalálható az Onomasztica Ura- lica (2000, Debrecen-Helsinki) című könyvében. Állandó munkahelye a Berzsenyi Dániel Főiskola. Vendégtanárként összesen tizenhárom évet töltött Szlovákiában. Milyen emlékekkel távozik a pozsonyi magyar tanszékről, egyáltalán a szlovák fővárosból? Jó érzéssel töltött el pozsonyi tartózkodásom, de szívesen leszek otthon. Nekem ajándék volt, hogy itt lehettem, ráadásul a feleségemmel. Sajnálom, hogy vége szakad vendégtanári pályafutásomnak, de nem érzem úgy, hogy bánkódnom kellene távozásom miatt. Tekintsünk vissza a múltba. Miért döntött annak idején úgy, hogy nyelvészettel kíván foglalkozni? Középiskolásként matematikusnak készültem, ami csak látszólag áll messze a nyelvészettől. És érdeklődtem az irodalom iránt is, egyáltalán, szerettem a könyveket. Pécsre kerültem, ahol viszonylag jó nyelvészeti képzés folyt. Mivel azonban nézeteltérésem támadt a nyelvészeti tanszék vezetőjével, egyfajta dac alakult ki bennem a tudományág iránt. Tanulmányaimat Budapesten folytattam, ahol kiváló tanáraim voltak, köztük Bárczi Géza és Benkő Loránd. A szakmai ismereteken kívül emberséget és tanári tisztességet tanultam tőlük. Rónai Béla ösztönzésére kezdtem foglalkozni dialektológiával, és szülőföldem, az Őrség és Vas megye hely- és településneveinek feltérképezésével, gyűjtésével. Ez a gyűjtőmunka vitt közel a nyelvészethez. Aztán a helynevekből doktoráltam. Akkoriban Körmenden tanítottam a gimnáziumban, aztán a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékére kerültem. Később vendégtanárként a maribori egyetem pedagógiai karán dolgoztam, ahol részt vettem az ottani magyar tanszék megszervezésében, és közelebbi kapcsolatba kerültem a kisebbségek és a magyar mint idegen nyelv oktatásával. A következő, ötéves kiküldetésemet Nyitrán töltöttem. 1997-ben Mészáros András és Lanstyák István megkeresésére elvállaltam a vendégtanári posztot a pozsonyi magyar tanszéken. Hogyan ismert meg minket, határon túli magyarokat? Milyen emlékeket őriz meg rólunk? Amikor én kisgyerek voltam, a negyvenes években, az akkori családok életét még jelentősen áthatotta a két világháború közötti szellem. Otthon nagyon sokat beszélgettünk a határ túlsó felére szakadt magyarokról, és sokat olvastam a történelemről. Minket arra neveltek, hogy a magyarság etnikai határa nem azonos az országhatárral. Itt-tartózkodásom tizenhárom évében azt tapasztaltam, hogy a felvidéki emberek sorsában az 1945- 1948 közötti időszak törést okozott. Ennek a törésnek a nyomai a mai napig is észrevehetőek. A névadási és a névhasználati szokásokban látom ennek árulkodó jeleit. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a pozsonyi magyar tanszék hallgatói kilencven százalékának nincs hivatalos magyar neve. Ez a jelzett időszakban bekövetkezett reszlo- vakizáció következménye. A reszlo- vakizáció már elmúlt, de a szlovákiai magyarok mintha ezt nem tudatosították volna, nem próbálták visszaszerezni például a magyar nevüket sem. Tévesen azt gondolják, hogy pl. a Zuzana Bálová pusztán a Baló Zsuzsanna szlovák nyelvi változata. A kettő nem azonos, és nem tükörképe egymásnak. A személynévnek egyik nagyon fontos feladata, hogy a viselője nemzetiségét tükrözze. Ha a nevekben megrendül az emberek identitása, akkor előbb-utóbb nemzeti hovatartozásunk tudata is megrendül. Tapasztalt-e számottevő különbséget a magyarországi és a szlovákiai magyar hallgatók mentalitása között? Magyarországon a diákok körében sokkal több a városi identitású fiatal, műit a falusi születésű. A szlovákiai magyar egyetemisták között alacsony a városiak aránya, elsősorban falusi identitású fiatalok látogatják a felsőoktatási intézményeket. Lehet, hogy ők maguk hátrányként élik meg származásukat, az értelmiségképzés szempontjából viszont fontos tényezőt képviselnek. Másrészt a helyzet úgy áll, hogy a falusi gyereket bizonyos viselkedési normákra szükségtelen megtanítani az iskolában, mivel szülei kellő útravalóval látták el. A városi gyereket általában az utca neveli. Ezért gyakran sokkal szabadosabb a viselkedése, mint falusi társainak. Az utóbbiak jobban értékelik a megszerzett tudást, valóban megbecsülik, hogy egyetemre járhatnak. Tartják-e önnel a kapcsolatot egykori diákjai? Hála az égnek, volt tanítványaim meg-meglátogatnak időnként. Nemrégiben első tanítványaim hívtak meg immár 35 éves érettségi találkozójukra. A felsőoktatásban 1974 óta dolgozom. Nem számoltam ugyan össze, de tíz fölött lehet azoknak az egykori hallgatóimnak a száma, akik a nyelvészetet választották élethivatásukul. Sok olyan is van, aki abból a tárgyból szerzett tudományos fokozatot, melyre én tanítottam annak idején. Ez mind a pozsonyi, mind a nyitrai tanítványaim esetében igaz. Volt pozsonyi hallgatóim közül hatan-heten jelenleg magyar- országi felsőoktatási intézményekben doktorandusok. Ez nekem is sikerélményt jelent. Egykori tanítványaim közt akad plyan is, aki megpróbálja kilobbizni, hogy opponense legyek doktori dolgozatának. Szabadidejében, ha jól tudom, méhészkedik. Lát-e valami párhuzamot az oktatás és a méhek világa között? Ami azt illeti, meglehetősen fiatalon, 16 éves koromban kezdtem el méhészettel foglalkozni. Magával ragadott a méhek világa. Én igazából közösségi identitású ember vagyok, az emberi közösségeket sokra tartom, és a méhek életében is kulcsfontosságú a társas lét, az együttes munkálkodás. Egyetlen anya tartja össze a méhcsaládot, szervezi meg a méhek életét, sőt saját halálát is előkészíti, csakúgy, mint az idős emberek a hagyományos paraszti közösségekben. Az egyedek, ha megöregszenek és érzik haláluk közeledtét, kirepülnek a kaptárból, hogy ne legyenek a család, az életerős társaik terhére. Ez mélyen megható szerintem. E miatt a méhek szúrását is elviselem, csodálatosnak tartom közösségi magatartásukat, melyet az emberek is megszívlelhetnének. Másrészt egy roppant pihentető foglalkozás, s noha a méhészek nagyon sokat dolgoznak, foglalatoskodnak, mégis szellemi kikapcsolódást nyújt. Nyolcéves itt-tartózkodásom során nem foglalkozhattam annyit méheim- mel, amennyit szerettem volna, úgyhogy bőven vár rám tennivaló a kaptárak körül. Mik a tervei a közeljövőre nézve? A tanítással pozsonyi kiküldetésemet követően sem hagyok fel. Hazatértem után a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán fogok előadásokat tartani a mondattan és a névtan tárgykörében. Egyébként eddig is tanítottam óraadó tanárként anyaintézményemben. A tanítással pozsonyi kiküldetésemet követően sem hagyok fel.
