Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-07 / 131. szám, kedd

18 Agrárkörkép - hirdetés ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 7. A szarvasmarhák leggazdaságosabb takarmányozása A tömegtakarmányok és a zöldetetés Jó minőségű lucernaszénát csak megfelelő technológiával és annak pontos betartásával lehet előállítani A korszerű lucernaszéna-készítés ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az állatállományok takarmányo­zásában a termelési költségek meg­határozó részét teszik ki. A szarvas- marhák takarmányozási költségei­nek csökkentése például jelentős mértékű, egyúttal kézzelfogható eredményeket hozhat. Ugyanakkor a tömegtakarmányok termesztésé­nek alacsony szintje jelentős nagy­ságú termőföldet köt le, ami meg­köti a termelők kezét, hogy a termő- területeiket a piaci igények alapján keresettebb növények termesztésé­re használják ki. A hazai takarmánytermelés to­vábbi hiányosságai közé tartozik a termelés gépesítése, a gépek mennyisége, technológiai kihasz­nálhatósága és megbízhatósága. Mindez termékegységre átszámít­va jelentős költségtételt jelent a szarvasmarhatenyésztésben. U- gyanakkor a növénytermesztés ezen ágazatában az egységnyi ter­mőterületre jutó takarmányanya­gok mennyisége még mindig in­kább függ az időjárási és termesz­tési feltételektől, mint a termelők legújabb ismereteket kihasználó céltudatos tevékenységétől. A szarvasmarha takarmány­adagjában a tömegtarkarmányok 60—65 százalékot tesznek ki, amely az állattartók számára szá­mosállatonként 4—5 tonna száraz­anyag előállítását teszi szükségessé annak érdekében, hogy a drága takarmánykiegészítők valóban ki­egészítők legyenek. Az eddigi vizsgálatok eredmé­nyei azt mutatják, hogy a tej- és hústermelésben a takarmányalap a leggyengébb láncszem. Alacsony hektárhozamok,, gyenge minőség, jelentős betakarítási, feldolgozási és tárolási veszteségek jellemzik ezt a területet. A takarmányterme­lés gazdaságosságát jelentős mér­tékben befolyásolja a temelés in­tenzitása, egységnyi termőterület­ről betakarított szárazanyag meny- nyisége, a tápanyagok emészthető­sége és a folyamatos zöldetetés le­hetősége. Az egyes takarmányozási módok elemzése alapján egyértel­mű, hogy a szarvasmarhák leggaz­daságosabb takarmányozási módja a legeltetés vagy a zöldetetés, ami a tartósított takarmányokkal való etetéshez viszonyítva 15—20 szá­zalékkal olcsóbb. Nem beszélve ar­ról, hogy tartósítással a takarmány mintegy 20—25 százalékot veszt energiaértékéből és fehéijetartal-' mából is. A termelőknek az 1 számosállat­ra jutó tömegtakarmány vetésterü­let mutató alkalmazása jánlott. A tömegtakarmányok előállításának hatékonyságát az öntözés is fokoz­za. A mesterséges csapadék pótlá­sával 50—60 százalékkal növek­szik a hozamok stabilitása. Öntözé­ses feltételek között bővül a takar­mányozásra kihasználható köztes­termények száma, (r-w) A szénakészítés legáltalá­nosabb és legelterjedtebb módja a renden történő szárítás. A magas fehérje- tartalmú szálastakar­mányok nagy mennyiség­ben történő felhasználásá­nak gátat szab az a tény, hogy jó minőségű széna nehezen készíthető. Ilyen­kor, különösen lucernaszé­na-készítés esetén, nagy tápláló-, ill. hatóanyag­veszteséggel és minőség- romlással kell számolni. ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A szénakészítés az időjárási koc­kázattól függően mechanikai (le- vélpergésre visszavezethető 5-15 %-os szárazanyag veszteség) és ké­miai (kilúgzás okozta 30-40 % szá­razanyag-, a káros UV sugárzásra bekövetkező 50-60 %-os karotin- veszteség) veszteséggel jellemez­hető, melyhez még a tárolás alatti 10-15 %-os szárazanyagra vonat­koztatott légzési veszteség is járul. Jó minőségű lucemaszénát csak megfelelő technológiával, a tech­nológiai előírások pontos betartá­sával, a műszaki feltételek megte­remtésével, valamint a megfelelő munkaminőséggel és teljesítmény­nyel dolgozó gépek alkalmazásá­val lehet csak biztosítani. Szénakészítéshez a lucerna ka­szálását zöldbimbós állapotban kell megkezdeni, illetve elvégezni. A lekaszált, valamint rendre vá­gott lucerna esetében a levél vízle­adása minden esetben gyorsabb, mint a szárrészek száradása, ezért a lucerna rendre vágására minden esetben szársértővel felszerelt ro­tációs kaszákat, illetve rendre vá­gókat ajánlott alkalmazni. A kaszálás és rendre vágás meg­felelő beállítás esetén (tarlóma­gasság, csúszótalpak talajterhelé­se) viszonylag magas, 8-10 km/h munkasebességgel végezhető. A tárcsás vágószerkezetű kaszáknál a rendterelőt a legnagyobb mun­kaszélességre kell állítani, így a kaszálás utáni rendterítést meg­spórolhatjuk. Az elterített lucernát 35-40 % nedvességtartalom elérésekor rakják rendre, melyhez kis- és nagy munkaszélesség esetén egy­aránt vezérelt ujjas rendrakókat használnak. Annak ellenére, hogy a lucerna- rendek mozgatását mindig a mini­mumra kell szorítani, kedvezőtlen, csapadékos időjárás esetén azon­ban a rendkezelési munkákat több alkalommal is el kell végezni. Eb­ben az esetben különösen fontos, hogy a legkíméletesebb munkát végző, vezérelt ujjas rendkezelőket használjuk. A bálázást a renden lé­vő lucerna 20-22 % nedvességtar­talmakor kell megkezdeni. A külön­böző konstrukciójú bálázó gépek­kel - szögletes kisbálakészítők, hen­geres- és szögletes nagybálázók - a bálázás a megfelelő mennyiségi és minőségi követelményrendszer be­tartása mellett egyaránt elvégezhe­tő. A magas táplálóanyag-tarta­lommal rendelkező lucerna minő­ségi szénaként, szénapajtában több változatban is előállítható. Szálas szénára alapozott szárítás esetén a rendfelszedő kocsikkal beszállított, szársértett rend, rom­lási folyamatokat gátló kezelés nélkül, vagy kezeléssel, az egyen­súlyi nedvességtartalomnál lé­nyegesen alacsonyabb, a levélper- gés határát megközelítő száraz­anyag-tartalommal kerül betáro­lásra. A szárítást nagyteljesítmé­nyű radiál vagy axiál ventiláto­rokkal végzik, amely az első eset­ben stabil szellőztető padozaton, a másodikban telepíthető szellőz­tető rácsozaton történik. A szárí­tás a káros kondenzációs kicsapó­dások figyelembevételével, elő­melegített levegővel zajlik. Ada­lékanyagokkal való kezelésre a szellőztetéses szárítással egyi- dőben is lehetőség nyílik. A bálá­zott széna szárítása során az ala­csonyabb nedvességtartalmú szögletes és hengeres egyedeket hasonló technológiával tartósít­hatjuk, azzal a megjegyzéssel, hogy a belül lazább szerkezetű bá­lák stabil és mobil szárítólétesít­ményekben egyedileg és csopor­tosan, előmelegített levegővel, recirkulációs rendszerben is ke­zelhetők. Ezek a jelenleg legkor­szerűbbnek tartott szénaszárítási technológiák már teljes auto- matizációra épülnek, (sz-w) A terményt a lehető legnagyobb tápanyagtartalommal és a lehető legkisebb veszteséggel, az optimális agrotechnikai időpontban takarítsuk be A levágott szálastakarmányt széles szőnyegrendekre helyezzük ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A szálastakarmányok betakarí­tásának idején a réti füvek, a szán­tóföldön termesztett szálastakar­mányok (lucerna, fűfélék, keveré­kek, stb.) kaszálása, rendkezelése, felszedése, behordása során hasz­nált gépeket és a „végterméket“ a technológia határozza meg. A zöldetetés mellett a szálas- és bálá­zott szénakészítési, valamint az er­jesztett tartósítási (szilázs- és szenázs-) technológiákat is alkal­mazzák. A korábbi években a pillangós növényeknél elterjedt forróleve­gős szárítmány készítési techno­lógia az energiaárak növekedése miatt háttérbe szorult. Megjelen­tek az új szénakészítési eljárások, amelyek a rendentartási időt, ez­zel az időjárási kockázatot, illetve a veszteségeket nagy mértékben csökkentik, egyúttal a betakarí­tás, a tartósítás-tárolás teljes gé­pesítését lehetővé teszik. A széna­tornyokban, a szárító-tároló paj­tákban és a szekrényes vagy a kamrás szárítókban az 50-60 szá­zalékos nedvességtartalomra fonnyasztott és szeletelőkéses fel- szedő-rakodókocsival felaprított pillangósok szellőztetéses utószá­rítása megoldható. A jó minőségű szálastakarmá­nyok betakarításakor arra törek­szünk, hogy a terményt a lehető legnagyobb tápanyagtartalommal és a lehető legkisebb veszteséggel takarítsuk be. Ennek érdekében a betakarítást az optimális agrotech­nikai időszakban, a termény jelle­gét figyelembe véve kell elvégez­nünk. Bár ezt az időjárás alapvető­en befolyásolja, több éves tapasz­talat hozzásegíthet a betakarítások idejének megfelelő meghatározá­sához. Elsősorban a minőségi szé­nakészítést teszi bizonytalanná az időjárás. A zöldtakarmányokhoz általá­ban sima élű, gabonához viszont recés élű mozgópengéket használ- nak.A vágószerkezet csak akkor működik megfelelően, ha a kasza­sebesség és a traktor haladási se­bessége összhangban van. Túl nagy haladási sebességnél a vágó­szerkezet szecskázhatja a szárakat, és ezzel veszteséget okoz. Az aján­lott haladási sebesség 7-10 km/h. A tarlómagasság a vágógerenda két végén elhelyezett csúszótal­pakkal állítható, általában 4-8 cm között. A vágószerkezet síkja a ter­mény dőléséhez igazodva változ­tatható. Arra kell törekedni, hogy a vágás a szálakra lehetőleg merő­legesen történjék. A levágott szá­lastakarmányt - esedeg szársértés után - széles szőnyegrendre he­lyezik, így akár 1 nap alatt is elér­hető az 50-60%-ra történő fony- nyasztás. A rotációs vágószerkezet lénye­ge a lengőkésekkel felszerelt for­górész. A kés a forgó dobon vagy tárcsán lévő csapszeg körül sza­badon elfordulhat. A forgáskor kialakuló centrifugális erő hatá­sára a kések sugárirányban áll­nak. Előrehaladás közben - ellen­penge nélkül - vágják el a szála­kat. A megtámasztás nélküli vá­gást a nagy késsebesség (50-80 m/s) teszi lehetővé. A képzelet­beli megtámasztást a szárak tehe­tetlenségi ereje szolgáltatja, ami a szálat az élnek szorítja. Emiatt van igen nagy jelentősége a kések élezésének; életlen, kicsorbult kések a szárak tépését, „kirojtoso- dását” - ezáltal a növény tövének gyors kiszáradását idézik elő. A rotációs kaszák a kis és a nagy hozamú termések betakarítására egyaránt alkalmasak. Négy forgó­részig általában függesztett, ezen felül féligfüggesztett kivitelben készülnek. A gépet üzemeltető traktor kiválasztásánál rotoron­ként általában 10 kW motortelje­sítménnyel kell számolni.Az újabb gépek rendkettőző beren­dezéssel is el vannak látva. Ez le­het akár terelőlemez vagy szállí­tószalag, amely a lekaszált zöld­anyagot oldalra kihordja, és az előző fogás során kialakított rend mellé helyezi. Az energiaigény csökkentése ér­dekében ma már készítenek olyan forgó rendszerű vágószerkezetű gépeket is, amelyeknél a forgórész nem lengőkésekkel készül, hanem a körfűrészhez hasonlóan fogakkal van ellátva. Az álló ujjak alkalma­zásával a vágás a szálak megtá­masztásával jön létre, (w- agr) (Illusztrációs felvételek) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1

Next

/
Thumbnails
Contents