Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-07 / 131. szám, kedd
18 Agrárkörkép - hirdetés ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 7. A szarvasmarhák leggazdaságosabb takarmányozása A tömegtakarmányok és a zöldetetés Jó minőségű lucernaszénát csak megfelelő technológiával és annak pontos betartásával lehet előállítani A korszerű lucernaszéna-készítés ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Az állatállományok takarmányozásában a termelési költségek meghatározó részét teszik ki. A szarvas- marhák takarmányozási költségeinek csökkentése például jelentős mértékű, egyúttal kézzelfogható eredményeket hozhat. Ugyanakkor a tömegtakarmányok termesztésének alacsony szintje jelentős nagyságú termőföldet köt le, ami megköti a termelők kezét, hogy a termő- területeiket a piaci igények alapján keresettebb növények termesztésére használják ki. A hazai takarmánytermelés további hiányosságai közé tartozik a termelés gépesítése, a gépek mennyisége, technológiai kihasználhatósága és megbízhatósága. Mindez termékegységre átszámítva jelentős költségtételt jelent a szarvasmarhatenyésztésben. U- gyanakkor a növénytermesztés ezen ágazatában az egységnyi termőterületre jutó takarmányanyagok mennyisége még mindig inkább függ az időjárási és termesztési feltételektől, mint a termelők legújabb ismereteket kihasználó céltudatos tevékenységétől. A szarvasmarha takarmányadagjában a tömegtarkarmányok 60—65 százalékot tesznek ki, amely az állattartók számára számosállatonként 4—5 tonna szárazanyag előállítását teszi szükségessé annak érdekében, hogy a drága takarmánykiegészítők valóban kiegészítők legyenek. Az eddigi vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a tej- és hústermelésben a takarmányalap a leggyengébb láncszem. Alacsony hektárhozamok,, gyenge minőség, jelentős betakarítási, feldolgozási és tárolási veszteségek jellemzik ezt a területet. A takarmánytermelés gazdaságosságát jelentős mértékben befolyásolja a temelés intenzitása, egységnyi termőterületről betakarított szárazanyag meny- nyisége, a tápanyagok emészthetősége és a folyamatos zöldetetés lehetősége. Az egyes takarmányozási módok elemzése alapján egyértelmű, hogy a szarvasmarhák leggazdaságosabb takarmányozási módja a legeltetés vagy a zöldetetés, ami a tartósított takarmányokkal való etetéshez viszonyítva 15—20 százalékkal olcsóbb. Nem beszélve arról, hogy tartósítással a takarmány mintegy 20—25 százalékot veszt energiaértékéből és fehéijetartal-' mából is. A termelőknek az 1 számosállatra jutó tömegtakarmány vetésterület mutató alkalmazása jánlott. A tömegtakarmányok előállításának hatékonyságát az öntözés is fokozza. A mesterséges csapadék pótlásával 50—60 százalékkal növekszik a hozamok stabilitása. Öntözéses feltételek között bővül a takarmányozásra kihasználható köztestermények száma, (r-w) A szénakészítés legáltalánosabb és legelterjedtebb módja a renden történő szárítás. A magas fehérje- tartalmú szálastakarmányok nagy mennyiségben történő felhasználásának gátat szab az a tény, hogy jó minőségű széna nehezen készíthető. Ilyenkor, különösen lucernaszéna-készítés esetén, nagy tápláló-, ill. hatóanyagveszteséggel és minőség- romlással kell számolni. ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A szénakészítés az időjárási kockázattól függően mechanikai (le- vélpergésre visszavezethető 5-15 %-os szárazanyag veszteség) és kémiai (kilúgzás okozta 30-40 % szárazanyag-, a káros UV sugárzásra bekövetkező 50-60 %-os karotin- veszteség) veszteséggel jellemezhető, melyhez még a tárolás alatti 10-15 %-os szárazanyagra vonatkoztatott légzési veszteség is járul. Jó minőségű lucemaszénát csak megfelelő technológiával, a technológiai előírások pontos betartásával, a műszaki feltételek megteremtésével, valamint a megfelelő munkaminőséggel és teljesítménynyel dolgozó gépek alkalmazásával lehet csak biztosítani. Szénakészítéshez a lucerna kaszálását zöldbimbós állapotban kell megkezdeni, illetve elvégezni. A lekaszált, valamint rendre vágott lucerna esetében a levél vízleadása minden esetben gyorsabb, mint a szárrészek száradása, ezért a lucerna rendre vágására minden esetben szársértővel felszerelt rotációs kaszákat, illetve rendre vágókat ajánlott alkalmazni. A kaszálás és rendre vágás megfelelő beállítás esetén (tarlómagasság, csúszótalpak talajterhelése) viszonylag magas, 8-10 km/h munkasebességgel végezhető. A tárcsás vágószerkezetű kaszáknál a rendterelőt a legnagyobb munkaszélességre kell állítani, így a kaszálás utáni rendterítést megspórolhatjuk. Az elterített lucernát 35-40 % nedvességtartalom elérésekor rakják rendre, melyhez kis- és nagy munkaszélesség esetén egyaránt vezérelt ujjas rendrakókat használnak. Annak ellenére, hogy a lucerna- rendek mozgatását mindig a minimumra kell szorítani, kedvezőtlen, csapadékos időjárás esetén azonban a rendkezelési munkákat több alkalommal is el kell végezni. Ebben az esetben különösen fontos, hogy a legkíméletesebb munkát végző, vezérelt ujjas rendkezelőket használjuk. A bálázást a renden lévő lucerna 20-22 % nedvességtartalmakor kell megkezdeni. A különböző konstrukciójú bálázó gépekkel - szögletes kisbálakészítők, hengeres- és szögletes nagybálázók - a bálázás a megfelelő mennyiségi és minőségi követelményrendszer betartása mellett egyaránt elvégezhető. A magas táplálóanyag-tartalommal rendelkező lucerna minőségi szénaként, szénapajtában több változatban is előállítható. Szálas szénára alapozott szárítás esetén a rendfelszedő kocsikkal beszállított, szársértett rend, romlási folyamatokat gátló kezelés nélkül, vagy kezeléssel, az egyensúlyi nedvességtartalomnál lényegesen alacsonyabb, a levélper- gés határát megközelítő szárazanyag-tartalommal kerül betárolásra. A szárítást nagyteljesítményű radiál vagy axiál ventilátorokkal végzik, amely az első esetben stabil szellőztető padozaton, a másodikban telepíthető szellőztető rácsozaton történik. A szárítás a káros kondenzációs kicsapódások figyelembevételével, előmelegített levegővel zajlik. Adalékanyagokkal való kezelésre a szellőztetéses szárítással egyi- dőben is lehetőség nyílik. A bálázott széna szárítása során az alacsonyabb nedvességtartalmú szögletes és hengeres egyedeket hasonló technológiával tartósíthatjuk, azzal a megjegyzéssel, hogy a belül lazább szerkezetű bálák stabil és mobil szárítólétesítményekben egyedileg és csoportosan, előmelegített levegővel, recirkulációs rendszerben is kezelhetők. Ezek a jelenleg legkorszerűbbnek tartott szénaszárítási technológiák már teljes auto- matizációra épülnek, (sz-w) A terményt a lehető legnagyobb tápanyagtartalommal és a lehető legkisebb veszteséggel, az optimális agrotechnikai időpontban takarítsuk be A levágott szálastakarmányt széles szőnyegrendekre helyezzük ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A szálastakarmányok betakarításának idején a réti füvek, a szántóföldön termesztett szálastakarmányok (lucerna, fűfélék, keverékek, stb.) kaszálása, rendkezelése, felszedése, behordása során használt gépeket és a „végterméket“ a technológia határozza meg. A zöldetetés mellett a szálas- és bálázott szénakészítési, valamint az erjesztett tartósítási (szilázs- és szenázs-) technológiákat is alkalmazzák. A korábbi években a pillangós növényeknél elterjedt forrólevegős szárítmány készítési technológia az energiaárak növekedése miatt háttérbe szorult. Megjelentek az új szénakészítési eljárások, amelyek a rendentartási időt, ezzel az időjárási kockázatot, illetve a veszteségeket nagy mértékben csökkentik, egyúttal a betakarítás, a tartósítás-tárolás teljes gépesítését lehetővé teszik. A szénatornyokban, a szárító-tároló pajtákban és a szekrényes vagy a kamrás szárítókban az 50-60 százalékos nedvességtartalomra fonnyasztott és szeletelőkéses fel- szedő-rakodókocsival felaprított pillangósok szellőztetéses utószárítása megoldható. A jó minőségű szálastakarmányok betakarításakor arra törekszünk, hogy a terményt a lehető legnagyobb tápanyagtartalommal és a lehető legkisebb veszteséggel takarítsuk be. Ennek érdekében a betakarítást az optimális agrotechnikai időszakban, a termény jellegét figyelembe véve kell elvégeznünk. Bár ezt az időjárás alapvetően befolyásolja, több éves tapasztalat hozzásegíthet a betakarítások idejének megfelelő meghatározásához. Elsősorban a minőségi szénakészítést teszi bizonytalanná az időjárás. A zöldtakarmányokhoz általában sima élű, gabonához viszont recés élű mozgópengéket használ- nak.A vágószerkezet csak akkor működik megfelelően, ha a kaszasebesség és a traktor haladási sebessége összhangban van. Túl nagy haladási sebességnél a vágószerkezet szecskázhatja a szárakat, és ezzel veszteséget okoz. Az ajánlott haladási sebesség 7-10 km/h. A tarlómagasság a vágógerenda két végén elhelyezett csúszótalpakkal állítható, általában 4-8 cm között. A vágószerkezet síkja a termény dőléséhez igazodva változtatható. Arra kell törekedni, hogy a vágás a szálakra lehetőleg merőlegesen történjék. A levágott szálastakarmányt - esedeg szársértés után - széles szőnyegrendre helyezik, így akár 1 nap alatt is elérhető az 50-60%-ra történő fony- nyasztás. A rotációs vágószerkezet lényege a lengőkésekkel felszerelt forgórész. A kés a forgó dobon vagy tárcsán lévő csapszeg körül szabadon elfordulhat. A forgáskor kialakuló centrifugális erő hatására a kések sugárirányban állnak. Előrehaladás közben - ellenpenge nélkül - vágják el a szálakat. A megtámasztás nélküli vágást a nagy késsebesség (50-80 m/s) teszi lehetővé. A képzeletbeli megtámasztást a szárak tehetetlenségi ereje szolgáltatja, ami a szálat az élnek szorítja. Emiatt van igen nagy jelentősége a kések élezésének; életlen, kicsorbult kések a szárak tépését, „kirojtoso- dását” - ezáltal a növény tövének gyors kiszáradását idézik elő. A rotációs kaszák a kis és a nagy hozamú termések betakarítására egyaránt alkalmasak. Négy forgórészig általában függesztett, ezen felül féligfüggesztett kivitelben készülnek. A gépet üzemeltető traktor kiválasztásánál rotoronként általában 10 kW motorteljesítménnyel kell számolni.Az újabb gépek rendkettőző berendezéssel is el vannak látva. Ez lehet akár terelőlemez vagy szállítószalag, amely a lekaszált zöldanyagot oldalra kihordja, és az előző fogás során kialakított rend mellé helyezi. Az energiaigény csökkentése érdekében ma már készítenek olyan forgó rendszerű vágószerkezetű gépeket is, amelyeknél a forgórész nem lengőkésekkel készül, hanem a körfűrészhez hasonlóan fogakkal van ellátva. Az álló ujjak alkalmazásával a vágás a szálak megtámasztásával jön létre, (w- agr) (Illusztrációs felvételek) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1
