Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-06 / 130. szám, hétfő
ÚJ SZŐ 2005. JÚNIUS 6. Vélemény és háttér 5 TALLÓZÓ THE SUNDAYTIMES Kihallgatták a brit belső és a külső elhárítás (MI5, MI6) vezetőit Diana hercegnő halála ügyében. Lord John Stevens, a vizsgálat vezetője a múlt hónapban hallgatta meg John Scarlettet, az MI6, és Eliza Manningham-Bullert, az MI5 vezérigazgatóját, valamint Sir Richard Dearlove-ot, Scarlett elődjét. Rendőrségi források szerint Scarlett és Manning- ham-Buller minden olyan titkosszolgálati aktát szabadon hozzáférhetővé tett Lord Stevens számára, amelynek jelentősége lehet a hercegnőt ért szerencsétlenség körülményeinek felderítésében. Szinte a katasztrófa pillanatában szárnyra keltek az összesküvés-elmé- letek, amelyek szerint Diana halálában részük volt a brit titkosszolgálatoknak. Az elméletek fő szítója Mohamed Fayed, Dodi apja, a világhírű londoni Harrods luxusáruház és a párizsi Ritz szálló tulajdonosa, aki szerint a „gyilkosság” indoka annak megakadályozása lett volna, hogy a brit trónörökös édesanyjának egy hithű musz- limtól születhessen gyermeke. föl n □ □ □ nn nrj □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ □ d □ a □ □ □ □ D □ □ □ D □ PkpXI □ □ D □ ^ irr: Jy □ □ io SS Fiam, leírtad minden osztálytársadnak a címét, akik elmentek a szüleikkel nyaralni? (Kiss Tibor rajza) Magyar politológusok szerint az elnökválasztás későbbi hatása az is lehet, hogy teljesen szétesik az MSZP A Fidesz a nevető harmadik Ma és holnap a budapesti Országgyűlés a rendszer- változás után a negyedik alkalommal megválasztja Magyarország köztársasági elnökét. MTI-HÁTTÉR Az ellenzéknek kedvez, a kormánypártoknak árt, hogy a koalíciós pártok nem tudtak közös köztár- saságielnök-jelöltet állítani; a kialakult helyzet hatással lesz a jövő évi választásokra, de a kampányra is - vélik a politológusok. A kisebbik koalíciós párt, az SZDSZ bejelentette: sem az MSZP jelöltjét, Szili Katalint, sem az ellenzékét, Sólyom Lászlót nem támogatja, és egyikre sem szavaz. Ez a politológusok szerint az ellenzéki Sólyom László megválasztásának kedvez a harmadik szavazási körben. Lakner Zoltán szerint „a jobboldal a nevető harmadik” kifejezés nagyon pontosan leírja a helyzetet, hiszen parlamenti kisebbségből köztársasági elnököt választani „nagyon komoly politikai teljesítménynek számítana”. Ez „nyilván a Fidesz iránti szimpátiát erősítené, mert azt mutatja, hogy ők tudnak politizálni”, az MSZP-t pedig, amelyik többségből képtelen a saját jelöltjét erre a posztra juttatni, „cselekvőképtelen pártként fogják sokan érzékelni”, és a pártnak „hónapjai mennek rá, hogy visszakapaszkodjon” - mondta. Csizmadia Ervin azt mondta: bekövetkezhet, hogy a vita következményeként az SZDSZ jövőre nem kerül be a parlamentbe, illetve még inkább redukálódik a pártok száma, és „csak két nagy párt marad állva”. Egy másik forgatókönyv pedig az lehet, hogy a két koalíciós párt az elnökválasztás után igyekszik minden eszközzel lecsillapítani a feszültségeket és visszatérnek a normális kormányzati mederbe: „mindent megtesznek, hogy a feszültségeket csillapítsák, hacsak nem akatják elveszítem a 2006-os választásokat”. Kéri László nem tartja jó stratégiának a kisebbik koalíciós párt kitartását, amely szerinte abban reménykedik, hogy a következő választásokon ezt a választók honorálni fogják. Ebben bízni - mint mondta - „politikai botorság”, hiszen még majdnem egy év van a választásokig és „a választó emlékezete rendkívül rövid”. Az MSZP-ben úgy fogják értékelni, hogy az SZDSZ miatt buktak, és ez egy olyan mély seb lesz, amit nem tudnak a következő egy év alatt begyógyítani, és a kampányban is egymás ellen fognak harcolni - mondta. Hozzátette: a Fidesz eközben a „nevető harmadikként” azon örülhet, hogy a két párt elintézi neki, hogy megnyerjék a 2006- os választást anélkül, hogy bármit tenniük kellene. Lengyel László azt mondta: ha Sólyom László nyer, akkor a 2006- os országgyűlési választásokon a jobboldal akár kétharmados parlamenti többséget is szerezhet, míg „a baloldalnak vége”. „Ez az ügy most így, 2005 júniusában csak megpecsételi a sorsukat. Eddig is vesztésre álltak, de akár ki se menjenek; nem érdemes elindulniuk a választásokon. Az a kérdés, hogy a kétharmadot meg tudják-e akadályozni.” Mint mondta, a jelenlegi helyzet „eleve lehetetlenné teszi” a liberálisok és a szocialisták közötti pozitív együttMagyarország államfői 1919 óta Magyarországon az I. vüághá- borút követően 1918. november 16-án kikiáltották a népköztársaságot, s az állami főhatalmat 1919 elejéig a Károlyi Mihály miniszterelnök alatti népkormány gyakorolta. Amikor Károlyi 1919. január 11-én lemondott, a Nemzeti Tanács köztársasági elnöki minőségben ideiglenes államfői hatáskörrel ruházta fel. Ettől kezdve az államfői jogok gyakorlása általában egy személyhez köthető (eltekintve az 1919. augusztus 1- 1920. március 1., valamint az 1944. december 21-1946. február 1. közötti időszaktól), még ha a tisztségek elnevezése különbözött is. Magyarország államfői: 1919. január 11-1919. március 21: gr. Károlyi Mihály (ideiglenes köztársasági elnök). 1919. március 21-1919. augusztus 1.: Garbai Sándor (a Forradalmi Kormányzótanács és a Szövetséges Központi Intéző Bizottság elnökeke). 1920. március 1-1944. október 16.: Horthy Miklós (kormányzó). 1944. október 16- 1945.: Szálasi Ferenc („nemzetvezető”). 1946. február 1-1948. augusztus 3.: Tildy Zoltán (köz- társasági elnök). 1948. augusztus 3-1949. augusztus 23.: Szakasits Árpád (köztársasági elnök). 1949. augusztus 23- 1950. április 24.: Szakasits Árpád (az Elnöki Tanács elnöke). 1950. május 8-1952. augusztus 14.: Rónai Sándor (az Elnöki Tanács elnöke). 1952. augusztus 14-1967. április 14.: Dobi István (az Elnöki Tanács elnöke). 1967. április 14-1987. június 25.: Losonczi Pál (az Elnöki Tanács elnöke). 1987. június 25-1988. június 29. - Németh Károly (az Elnöki Tanács elnöke) 1988. június 29-1989. október 23.: Straub F. Brúnó (az Elnöki Tanács elnöke). 1989. október 23- 1990. május 2.: Szűrös Mátyás (ideiglenes köztársasági elnök). 1990. május 2-1990. augusztus 3.: Göncz Árpád (ideiglenes köztársasági elnök); 1990. augusztus 3-2000. augusztus 3. köztársasági elnök. 2000. augusztus 4. óta Mádl Ferenc (köz- társasági elnök). működést. A szocialistáknak pedig „a liberálisok nélkül esélyük sincs semmilyen győzelemre. Ez a baloldal szétesését jelenti” - mondta. Az SZDSZ 2006-os parlamentbe kerülésének szempontjából pedig azt tartaná legjobbnak, ha a párt most kilépne a koalícióból; bár, mint mondta, az is „kifejezetten jó” egy évvel a választások előtt, ha partnerük zárja ki őket. Ha azonban Szilit mégis megválasztanák az SZDSZ „megtörésével” vagy nyilvános megaláztatásával, az az SZDSZ kiesését jelentené a parlamentből - mondta. „Ez egy annyira egyértelmű és világos dolog, hogy ez az ő kiesésüket jelenti, ha engednek, hogy nem is értem, miért gondolja valaki, hogy engedhetnek” - tette hozzá. Kiemelte, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfőnek is van felelőssége a megegyezés hiányában, aki elmulasztott megfelelő alternatívát kínálni, s így „most már a politikai jövőjét erre föltette. Ha most sikertelenség lesz, akkor az első, aki ebben elhullik, az persze Hiller István (MSZP-elnök), de a második helyen Gyurcsány Ferenc van”. „Ezt ő nagy valószínűséggel decemberben még jól elintézte volna, tehát ezért hibáztatom; decemberben még mindenki bízott benne, és ez a párt bárkit megszavazott volna Gyurcsány Ferenc kedvéért” - mondta Lengyel László, aki azonban nem zárta ki, hogy a kormányfő az utolsó pillanatban előáll egy megfelelő jelölttel, „akarattal nekivezeti a pártját a falnak, hogy utána aztán megmentse”. Kéri László felvetette: Szili Katalin akkor is államfő lehetne - legalább fél évig - ha nem sikerül most köztársasági elnököt választani, hiszen az alkotmányos rend az, hogy ha sikertelen az államfőválasztás, akkor újrakezdődik a választási folyamat, és addig az országgyűlés elnöke gyakorolja a köztársasági elnöki jogokat. Ha így lenne, akkor szerinte „mindenki úgy lesz vele: Szili Katalin már beletanult, beleszokott az államfői teendőkbe, akkor hadd csinálja”. KOMMENTAR Csomagkapcsolt választás ■■■■MHHKNomÁR NOR bkrt 1 Milyen szorzót adtak volna a londoni, vagy akár a szlovák fogadóirodák arra, hogy a hétvégén a HZDS kongresszusa nem Vladimír Mečiart választja meg elnöknek? Bármelyik nyugodtan megkockáztathatta volna az „egy a szlovák költségvetés kiadási oldalához” arányt (kis magyarázat azoknak, akik nem járnak fogadni: ha nem Mečiart választják meg, s aki ezt eltalálta, több mint 300 milliárd koronát nyert volna). Noha Mečiar szeret a jó irányba változó politikus szerepében tetszelegni, s a sajtó és a többi párt is hajlamos ezt néha elfogadni, a HZDS-ben nem változik semmi. Hacsak azt nem vesszük némi újdonságnak, hogy akadt két ember, aki Mečiar ellen mert szavazni. A háromszoros miniszterelnöki múlttal rendelkező örökös pártvezér elképzelései a demokráciáról minimum furcsák. A két alelnököt a küldöttek egy csomagban választhatták, bonuszban kaptak még egy központi titkárt is. Három tisztségre három jelölt, de nem ám akárkik; semmiféle alulról jövő kezdeményezés, vagy legalább a demokrácia látszatát megtartani igyekvő versenyszerűség. Az elnök mondta meg, kik helyettesítsék őt, és kik képviseljék a pártot. Az alelnökök számát is gyorsan megharmadolta, nehogy többen legyenek a döntéshozatal közelében. Ha Pavol Ruskóra - mellesleg teljes joggal - azt mondják, úgy irányít, mintha egy cég tulajdonosa lenne, akkor ez igaz lehet Mečiarra is: kft-t működtet. Bár én inkább furcsa demokráciafelfogásában keresném a bakit. Senkinek sem tűnt fel a pártban ez a választási momentum, Milan Urbáni megválasztott alelnök kimondottan demokratikusnak tartja. Az egyedüli Miroslav Maxon volt pénzügyminiszter, Mečiar sokéves közeli munkatársa volt, aki némi kritikát is megfogalmazott a kongresszuson, s aki nem találta demokratikusnak az alelnökök megválasztásának módját (de az is lehet, csak azért támadt fel hirtelen az igazságérzete, mert Mečiar ót nem kínálta csomagban a küldötteknek). Maxon azt mondta, remélte, változhat valami a pártban, de most rá kellett döbbennie, hogy nem. Érdekes, hogy Maxonban akkor ért meg a változás igényének gondolata, amikor kiesett Mečiar kegyeiből. Amíg vályúközeiben volt, nem hiányolta a demokráciát, nem volt baja az irányultsággal, sőt erős támasza volt az exminiszterelnöknek. Nevezzük ezt érdeki demokráciaérzéknek. Maxon most a kilépés lehetőségét lebegteti, de korábban hülyének nevezte azokat, akik vagy hat hullámban elhagyták Mečiar pártját. Az az érzésem, ha Maxon megy, nem ez lesz a legnagyobb hullám, mint a hetedik az óceánon. JEGYZET Alázóshow egyenesben JUHÁSZ KATALIN Na, most aztán megmutatkozik a szlovákiai átlagember teljes kulturális vértezetében, ha úgy tetszik, tükörbe nézhet a kedves néző, és kimondhatja, hogy lám, ilyenek vagyunk, és esténként ez az, ami szórakoztat minket. A Mojsejovci című program tényleg „valóságshow”, olyannyira, hogy a lealázós válogatások után játékba kerülő szerencsétlenekbe tényleg annyi oldalról rúgnak, ahány csak van nekik. Ráadásul az SMS-manipulációs botrány is csak a nemzet karakterét domborította kijjebb: ez is hozzá tartozik a valósághoz. És lám, milyen flottul megoldotta a csatorna a kellemetlen helyzetet! Egyszerűen visszazsup- poltak mindenkit, és elölről akarták kezdeni az egészet. Nos, az első pofára esés akkor következett be, amikor a tizenegyből hárman nem kívántak élni a nagy lehetőséggel, és inkább a nézőtérről figyelték a „live-show” történéseit. A tenyérbe mászó milliomos házaspár adásról adásra jobban beleéli magát az uralkodói szerepkörbe, ami persze várható volt, most már a stábnak is dirigálni akarnak, sőt magát a csatornát is fikázzák élő adásban. Szóval kezdődött minden elölről. Az új szabályok szerint a közönség kiszavazott egy versenyzőt, egyet pedig Mojsejéknek kellett volna kirúgniuk. Ám máris hárman pattantak fel, hogy inkább haza mennének, a nagydarab németet pedig úgy kellett pisszegve ülve marasztalni, mint egy sértett bernáthegyit. A jövő héten valószínűleg neki is elege lesz a mókából. A nemzet kedvence továbbra is a Jožo Ráš művésznéven futó echte szlovák mélák, bárgyú szemekkel, a hős apa, aki egyedül neveli két gyermekét, és mindent zokszó nélkül megcsinál a házban. A következő adások tartalmából: a házaspár sértegeti a stábot, a műsorvezető sértegeti a házaspárt, a házaspár sértegeti az újságírókat, a versenyzők sértegetik a csatornát, a házaspár pedig a versenyzőkön vezeti le a feszültséget. Izgalmas lesz figyelni, mivé fajul ez az egész. Az önként távozó Versače már megvert egy foto- riporternőt, tíz másikból pedig a csatorna csinált bolondot, amikor éjjeli razziára invitálták őket, majd miután látták, hogy népszórakoztatási szempontból használhatatlan kérdéseket tesznek fel a villalakóknak, kirúgták és saját embereikkel pótolták őket, akik már pikánsabb dolgokra voltak kíváncsiak. Például arra, hogy ki kivel közösülne legszívesebben, és szerintük ki a homoszexuális a csapatból. Ajátéksza- bályokat láthatóan a véletlen kreálja, és vajon van-e izgalmasabb a véletlennél? Ez a valóságshow mostantól szociológuso'knak kötelező. Kiderül belőle, mi mindenre képes a szlovák állampolgár két millióért, és egy kereskedelmi csatorna tízmilliókért. A reklámbevétel ugyanis már most az eget ostromolja.
