Új Szó, 2005. június (58. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-06 / 130. szám, hétfő
6 ÚJ SZÓ 2005. JÚNIUS 6. Kultúra Magas rangú kitüntetés Kövesdi Szabó Mariának Magatartása példakép JUHÁSZ KATALIN Kassa. A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét adományozta Kövesdi Szabó Máriának, a kassai Thália Színház művésznőjének Mádl Ferenc magyar államfő. A színház vezető színésznője szombaton Győrffy Csaba pozsonyi magyar nagykövettől vehette át a magas rangú kitüntetést a Magyar Köztársaság kassai főkonzulátusának épületében, a művészi pályán kifejtett több évtizedes tevékenysége elismeréséül. A bensőséges ünnepségen a társulat tagjai és a színház vezetése is részt vett. „Kövesdi Szabó Mária, a kassai Thália Színház alapító tagjai közé tartozik. Vonzó külseje, nem mindennapi szenzibilitása elősegítette művészi kibontakozását. Rövid időn belül fontos szerepeket bíztak rá drámákban és vígjátékokban egyaránt. Kövesdi Szabó Mária jelenleg is a kassai Thália Színház vezető művésze. Alkotói magatartása példaképül szolgál a színházhoz szerződő további művészek számára is” - áll a magyar külügyminiszter felteijeszté- si javaslatának indoklásában. Győrffy Csaba, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövete ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy ma már egyre kevésbé beszélhetünk „határon túli magyar színjátszásról”, illetve „anyaországi színjátszásról”, mert valamennyi magyar nyelven játszó színház a nemzet kultúráját gazdagítja és színesíti. „Ha egy kassai magyar színésznő kapja ezt a rangos elismerést, az az egész magyar nyelvű színházi szakma elismerése, ugyanannyit nyom a latban, mintha valamelyik budapesti művész kapta volna. A jóváhagyási eljárásban sincs semmilyen különbség, azaz nincs külön határon túliaknak, illetve magyarországiaknak javasolható kitüntetés”- nyilatkozta lapunknak a nagykövet, hozzátéve, hogy ő maga eddig három szlovákiai művésznek adott át hasonló elismerést: Tőzsér Árpád költőnek, Boráros Imre színművésznek és Igó Aladár fafaragónak. A kitüntetett első reakciója a meglepetés volt, melyet az öröm és maghatottság érzése váltott fel. „Ebben persze benne van az a harminchat év, amit a színháznál töltöttem, ám főleg azért esik jól a kitüntetés, mert ebből is látszik, hogy van értelme fáradozni, hogy felfigyelnek az ember munkájára és értékelik azt. Ez az elismerés nem csupán az én érdemem, hiszen a színház kollektív műfaj, jó partnerek nélkül nem sokra jut az ember a színpadon. Mivel a Thália Színház színésze vagyok, ez a kitüntetés a Tháliát is illeti. Sokan felhívtak a kollégák közül gratulálni, és akik csak tudtak, el is jöttek az ünnepségre”- mondta Kövesdi Szabó Mária. „Azért esik jól a kitüntetés, mert ebből is látszik, hogy van értelmefáradozni, hogy felfigyelnek az ember munkájára és értékelik azt” (A szerző felvétele) A XXX. DMT DÍJAZOTTJAI A XXX. Duna Menti Tavaszon a következők kaptak díjat Színjátszó csoportok Fődíj: Nyárasdi Tekergők színjátszó csoport Toldi - Rendezők: Nagy Irén, Magyar Gaál Lívia Nívódíjak: Alistáli Csip-Csirip színjátszó csoport A szebeni muzsikusok - Rendező: Szikhart Zsuzsanna Komáromi Egyszervani Komédiások színjátszó csoport Hangyák - Rendező: Habán Hajnalka Rendezői díjak: Nagy Irén, Magyar Gaál Lívia (Nyárasdi Tekergők) A sikeres szereplésért járó díjak: Bódva, Torna, Cimborák, Du- naszerdahely, Gyöngyöcske, Bély, Ispiláng, Nagytárkány, Vadóc, Nagygéres. Bábcsoportok Fődíj: Gömörfalvai Harkácsi Pimpó bábcsoport A feneketlen csizma - Rendezők: Dolinszky Irén, Vezérné Gon- da Klára Nívódíjak: Diócska, Diószeg A három kismalac - Rendezők: Bréda Szilvia, Karsai Margit Kuckó, Párkány Kénkövecske - Rendező: Himmler Zsófia Bábpedagógiai díjak: Csemeték, Sáró Az állatok nyelvén beszélő juhász - Rendezte: Bandáné Füri Katalin, Virgoncok, Dunaszerdahely A szegény ember és a róka - Rendezte: Csiffári Renáta, Manócska, Galánta János vitéz - Rendezte: Mészáros Andrea Rendezői díjak: Juhász Zsuzsanna, Krošlák Olga - Pinokkió, Érsekújvár Makki Márta - Kis Gézengúzok, Dunaszerdahely A sikeres szereplésért járó díjak: Kuckó, Ekecs, Kis Gézengúzok, Dunaszerdahely, Ugri-Bugri, Po- zsonyeperjes, Bóbita, Dercsika, Tikiriki, Felsővámos, Gézengúzok, Dunaszerdahely, Napsugár, Tornaija, Gyurka, Garamszent- györgy, Pinokkió, Érsekújvár, Kis Bors, Muzsla. A gyermekzsűri díjai: Cimborák, Dunaszerdahely Az emberke tragédiája - Rendező: Kucman Eta Gömörfalvai Harkácsi Pimpó bábcsoport A feneketlen csizma - Rendezők: Dolinszky Irén és Vezérné Gonda Klára Dusza István-díj: Bóbita bábcsoport, Kassai Magyar Közösségi Ház Véget ért a XXX. Duna Menti Tavasz; a díjkiosztó gálán Dusza Istvánról is megemlékeztek Emelkedőben a színvonal Szombaton délelőtt véget ért a XXX. Duna Menti Tavasz országos gyermek- színjátszó és bábfesztivál. Négy versenynapon, nyolc színjátszó csoport és tizenhat bábcsoport mutatta be előadását. Szombaton, a díjkiosztó gála előtt egy harmadik kategória, a szerkesztett népi játék is képviseltette magát a Du- naszerdahelyi Városi Művelődési Központ színpadán. BÁRÁNY JÁNOS Idén egyetlen csoport mutatott be ilyen produkciót, igaz, versenyen kívül. A Felsővámosi Óvoda Szirmocska színjátszó csoportja adta elő a Lányok, fiúk játsszunk! című előadását, Póda Laura rendezésében. Az apróságok között maga a rendezőnő is játszott. Bizonyára nem volt könnyű telt ház előtt énekelni, mondókát mondani, falovacskán lovagolni, leverni a török sereget, aztán még táncolni is, de az óvodások feltűnően bátrak voltak. Megérdemelték a tapsot. Ezután kezdődhetett a díjkiosztó ünnepség, melyen díszvendéget is köszöntött a közönség, hosszan zúgó tapssal: a fesztivált már csak egy égi felhőről szemlélő Dusza István fiát, Dusza Mátét. A néhai újságíróra, íróra Huszár László, a fesztivál főszervezője emlékezett. A Dusza István nevét viselő díjat minden évben egy kezdő csoport kapja, amely így automatikusan meghívást kap a következő évi seregszemlére. Az idei díjazott a kassai Magyar Közösségi Ház Bóbita bábcsoportja. Sok minden történt még a díjak átadása előtt a szombat délelőtti gálán. Emléklapot kapott Héger Károly, a fesztivál névadója és hajdani szervezője. A csoportjaikkal végzett folyamatos munkáért Szikhart Zsuzsanna és Zvolenskyné Kiss Gabriella kaptak elismerő oklevelet. Majd Himmler Zsófia, a párkányi Kuckó bábcsoport rendezője a színpadon köszönte meg négy legtehetségesebb és leghűségesebb bábozója munkáját, a közönség előtt adott át ajándékot nekik. Wenczel Imre, a színjátszók zsűrijének elnöke pedig felolvasta Badin Ádámnak, a bábos zsűri elnökének levelét. A bábszínházi rendező véleménye szerint a produkciók színvonala emelkedett, a dramaturgiai munka terén kell még fejlődniük a csoportoknak. A maga nevében, a színjátszókhoz szólva pedig arról beszélt Wenczel Imre, hogy a gyerekek nem is tudják, a csoportok rendezőinek és vezetőinek mi mindent kell még a próbán kívül megszervezniük, előteremteniük, ezért nagy tapsot kért nekik a közönségtől. A gyermekzsűri díját - egy-egy tortát és egy-egy óriási plüssálla- tot - Csánó Szabina és Mikóczi Lilla zsűritagok adták át a Duna- szerdahelyi Művészeti Alapiskola Cimborák színjátszó csoportjának (rendezőjük, Kucman Eta színművésznő nem lehetett jelen, Kisvárdán a Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján lépett fel a Komáromi Jókai Színház társulatával) és a Gömörfalvai Alapiskola Harkácsi Pimpó bábcsoportjának (rendezőik: Dolinszky Irén és Vezérné Gonda Klára). Csánó Szabina még egy műsorszámban érdekelt volt: Halász Gábor gitárkíséretével két dalt énekelt a gálán. Ők ketten nyerték idén a rimaszombati Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny énekelt versek kategóriájának második helyét. A XXX. Duna Menti Tavasz két fődíját a Nyárasdi Alapiskola Tekergők színjátszó csoportjának Toldi című előadása (rendezték: A dramaturgiai munka terén kell még fejlődniük a csoportoknak. Huszár László, a fesztivál főszervezője és Kamenár Éva, a díjáta dó gála műsorvezetője (Héger István felvétele Nagy Irén és Magyar Gaál Lívia), valamint a Gömörfalvai Alapiskola Harkácsi Pimpó bábcsoportjának A feneketlen csizma című bábjátéka nyerte (rendezték: Dolinszky Irén és Vezérné Gonda Klára). A gömörfalvai bábjátszók a díjkiosztás után beleugrottak a városi művelődési központ előtti szökőkútba. A tanító nénik ugyanis azt ígérték, ha fődíjasok lesznek, beleugorhatnak. A Tekergők tagjai ezt nem tehették meg, ugyanis szombaton már Debrecenben versenyeztek. Vezetőik, Magyar Gaál Lívia és Nagy Irén idén rendezői díjakban is részesültek. A gála után Huszár Lászlótól, a Csemadok Művelődési Intézetének igazgatójától megtudtuk, hogy áprilisban és május elején ötven csoportot látogatott meg a válogató bizottság. Közülük került ki a Dunaszerdahelyen fellépő huszonöt társulat. Nyolc válogató fesztiváljuk volt: a Király- helmeci járásban, Szepsi környékén, Tornán, Tornaiján, Muzslán, Komáromban, Galántán és Dunaszerdahelyen. Stabilizálódtak a helyszínek, értékteremtésben is gondolkodnak a helyiek. Mára már ezek a válogató fesztiválok is beilleszkedtek a helyi és a regionális kulturális műsorkínálatba. Mi a XXX. Duna Menti Tavasz üzenete? - kérdeztük végül a főszervezőt. „Az, amit Héger Károly mondott a színpadon: legyen negyvenedik, ötvenedik és legyen századik Duna Menti Tavasz is!” OTTHONUNK A NYELV Szótári adatokról a márkíz szó kapcsán SZABÓMIHÁLY GIZELLA Rovatunk egyik szorgalmas olvasója egy, általa szlovacizmus- nak minősített szóra hívta fel a figyelmünket: az Új Szó mellékletében megjelent hirdetésben többek között ez volt olvasható: „rolók, redőnyök, márkízok". Olvasónk úgy vélte, hogy elírásról van szó, s a szövegben valójában a szlovák markíza szó szerepel. Nos, olvasónk tévedett, viszont egy nagyon érdekes és nem gyakran tárgyalt problémára irányította rá a figyelmet. Arról van ugyanis szó, hogy a márkíz szó „magyar” - abban az értelemben, hogy a magyar idegen szavak szótáraiban megtalálható, ám az írott és elektronikus források tanúsága szerint Magyarországon az adott jelentésben lényegében nem használatos. A szlovák markíza és a magyar márkíz homonim szavak: egyrészt így nevezik a márki feleségét vagy lányát, tehát jelentése ’márkiné’, ’márkinő’; másrészt ebből a szóból (francia alakja: marquise) jelentésátvitellel keletkezett a különböző tárgyak megnevezéseként használatos markíza, illetve márkíz. A szlovákban és a magyarban ez utóbbi markíza ~ márkíz jelentése és használata is eltérő - legalábbis mai szótáraink tanúsága szerint. A szlovákban csak ez a jelentése él: ’a bejárat, erkély, ablaknyílás fölött elhelyezett, könnyű merev vagy mozgatható védőtető’. Az utóbbi években ezek a ponyva védőtetők igen divatosak, sok cég készíti és kínálja, természetesen markíza néven. Ezzel szemben a magyar márkíz- nak több jelentése is van. A Tinta Könyvkiadó gondozásában megjelent Idegenszó-tárban (szerzője Tótfalusi István) a tárgy értelmű márkíz utaló címszó, vagyis az értelmezést a marquise címszó alatt kell keresnünk. Ott az alábbi jelentések olvashatók: 1. ’öblös, kétszemélyes párnázott ülőbútor a 17. századból’; 2. ’díszes kiképzésű esővédő eresz paloták kapuja felett’; 3. ’felgöngyölhető színes vászon napellenző’; 4. ’hosszúkás foglalatú drágaköves gyűrű’. Az első jelentésben bútoripari, a másodikban építészeti, a negyedikben művészeti szakszóról van szó. Megemlíthető még, hogy van egy marquise nevű édesség (ezt a jelentést a szótárak nem közlik) és Marquise személynév is. A szlovák markízá-nak nyilván a magyar szó 2. és 3. jelentése felel meg, a valóban aktuális azonban csak a 3. jelentés: ’felgöngyölhető színes vászon napellenző’. Ha különböző magyar nyelvű tematikus kiadványokban, valamint az interneten (a magyar tartalmakon belül) utánanézünk a márkíz és a marquise szavak előfordulásának, akkor az alábbi kép rajzolódik ki: a ’márkiné’, ’márkinő’jelentésen kívül nagyon ritkán, de előfordul a marquise mint építészeti szakszó, a „marquise — márkiz ~ márkíz csiszolású drágakő” kifejezés, a marquise — márkiz írású édesség, valamint minimális előfordulással (elsősorban cégnévként) a ’napellenző védőtető’ jelentésű márkíz ~ marquise. Az árnyékolás- technikával foglalkozó cégek a szlovák markízá-nak megfelelő vászontetőt (szinte) kizárólag napellenző megnevezéssel kínálják. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a felgöngyölhető napellenzőkön kívül gyakoriak az állítható magasságú könyökkaros, valamint a legyezőszerűen szétnyíló típusok is. Az elmondottakból következik, hogy a ’napellenző’ jelentésű szlovák markíza és magyar márkíz ~ marquise között igen jelentős használatbeli különbség mutatkozik: a szlovák markíza köznyelvi szó (az értelmező kéziszótárban is benne van), a magyar márkíz viszont megtartotta idegen jellegét; tipikus, elterjedt magyar megfelelője a napellenző. Ezért a nálunk megjelenő hirdetésekben is inkább a napellenző szót lenne célszerű választani, annál is inkább, mert az idegen eredetű, motiválatlan márkíz szóval szemben magyar elemekből áll, tehát mindenki számára érthető.
