Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-04 / 102 szám, szerda
30 Szülőföldünk LEVÉLBONTÁS Egy éve az Unióban Egy éwel ezelőtt, május elsején lett Szlovákia az Európai Unió teljes jogú tagja. Komárom több napon át gazdag programmal ünnepelte ezt a történelmi eseményt. Az ünnep elmúlt, jöttek a szürke hétköznapok, és az uniós mindennapokból is elmúlt már 365. Müyen volt az elmúlt, uniós esztendő? Más volt-e, és ha igen, miben különbözött az azt megelőzőtől? Országos viszonylatban nehéz lenne mindent felsorolni, de Szlovákia megítélésében, a munkaerő- piacon, a befektetések növekedésében jelentős változást figyelhettünk meg az elmúlt egy évben. A változások természetesen érezhetőek regionális, városi szinten is. Komáromra lebontva egyik leglátványosabb tervünk megvalósítását éppen az Európai Unió segítségével kezdtük meg, ez pedig az új Duna-híd megvalósítha- tási tervezete és az előkészítő munkálatok. Szintén az EU támogatásával kezdődhet el az Öregvár revitalizációja is. Uniós tagságunknak köszönhető, hogy városunkban jelentősen csökkent a munkanélküliség. A magyarországi munkavállalás ma már problémamentes, és így számos komáromi a szomszédos Dél-Komárom- ban talált munkát. A városba, illetve a régióba készülő számos külföldi beruházás uniós tagságunknak köszönhető. Tény, vannak olyanok is, akik a belépés hátrányait tapasztalják ezekben a hónapokban. Elsősorban a gazdák és zöldségtermesztők egy része az, akik a piaci viszonyok megváltozása miatt gondokkal, problémákkal találkoznak. Ez tény, de a ma már valós problémákra időben figyelmeztették a kistermelőket. A piac „beállása” után a helyzet e téren is változni fog. Egyetemünk is lett az elmúlt esztendőben, igaz, ehhez az uniónak vajmi kevés köze van, bár a tanulás, a művelődés terén a szó igazi értelmében határtalan lehetőségek előtt állnak a mai fiatalok. Ezért fokozott jelentőséggel bír, de a konkurencia miatt nehezebb helyzetben van egyetlen magyar egyetemünk. A jövő szempontjából fontos, hogy ma már a világ bármely táján tanulhatunk, de ami még fontosabb, hogy a tudást szülőföldünkön kamatoztassuk. Ehhez természetesen olyan munkahelyek kellenek, ahová a külföldi tanulmányaikat végző fiatalok szívesen visszatérnek. Európai uniós tagságunk minden pozitívuma mellett sokunkban merülnek fel nemzetrészünk jövőjével kapcsolatos kérdések is, és ezekre a válaszok már nem egyértelműen pozitívak. Fiatalokkal beszélgetve, véleményeiket hallgatva már ma nyilvánvaló - és köszönhető ez az országunkon belüli, az eddiginél sokkal szabadosabb hangulatnak -, hogy a nemzettudat ereje gyengül. A határok teljes átjárhatóságával, a nemzetek „összefolyásával” ez a tudat (vagy sokakban inkább érzés) még inkább felhígul. És jogosak a félelmek: egy idő után nem válik-e annyira általánossá, hogy magyarságunk europaiassággá válik. Hogy ez ne történjen meg (vagy az amúgy elkerülhetetlen bekövetkeztét későbbre toljuk ki), minden eddiginél fontosabb a gyökerek, a magyarságtudat, az önazonosság erősítése mindannyiunkban. Ezért is fontos a jövőbe tekintés mellett egyre gyakrabban visszapillantani a múltba. Hasonló módon, mint azt tettük a Kassai Kormányprogram 60. évfordulóján, vagy amint azt június 4-én, Trianon 85. évfordulóján tervezzük. Az Európai Unió elsősorban a gazdasági fellendülés terén jelent garanciát az egyes országok számára, természetesen csak ott, ahol erre az „együttélésre” felkészültek és nyitottak. Kultúránk, nemzeti azonosságunk megőrzéséért azonban mi magunk vagyunk felelőssek az unión belül is. Most még fontosabb, mint bármikor: milyen erősek a gyökerek, milyen mélyről táplálkoznak és miként tudják virágba borítani azt a fát, amelyet oly sokan gondoztak, hogy ellenálljon és valódi, édes gyümölcsöt teremjen. Bastrnák Tibor, Komárom polgármestere ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 4. Terményfelvásárlásról, privatizációról, ipari parkokról, foglalkoztatásról kérdezték az MKP politikusait Lakossági fórum Kismácsédon Kismácséd. Még sosem volt ebben a faluban eny- nyi magas rangú vendég - jegyezte meg Hontvári Ferenc polgármester azon a lakossági fórumon, amelyet - kultúrház híján - a helyi óvodában tartottak a minap. GAÁL LÁSZLÓ (Szőcs Hajnalka felvétele) küliségi mutatók javulása lassan az alkalmazottak bérének emelkedését is magával hozza. Példaként a pozsonyi Volkswagent hozta fel, amely ma már többet fizet, mint amikor beindult, és azzal, hogy Pozsonytól alig 80 kilométernyire már épül a Peugeot-Citroen gyára, a Volkswagen is egyre jobban megfizeti képzett szakembereit, nehogy „átigazoljanak” az új gyárba. „Minél kevesebb lesz a munkanélküli, annál értékesebbé válik a munkaerő, és annál jobban növekednek majd a bérek” - vélekedett a miniszter. „Senki se számítson arra, hogy majd felülről, magától jön a segítség, hogy táskában hozzuk házhoz a támogatást meg az új munkahelyeket - figyelmeztetett Bugár Béla. - Csak akkor tudunk felülről segíteni, ha alulról jön a kezdeményezés.” Erre volt jó példa a kismácsédi útépítés, amelyhez a földművelési minisztérium közvetítette az uniós támogatást, de sosem tette volna, ha a helyi polgár- mester nem járt volna miatta az illetékesek nyakára. Simon Zsolt földművelésügyi miniszter, Bugár Béla parlamenti alelnök, az MKP vezetője, a szomszédos községből való Gál Gábor parlamenti képviselő, Berényi József külügyi és Pomothy László gazdasági államtitkár, valamint Ke- szegh Pál, a Nagyszombati Kerületi Hivatal és Bíró László, a Galántai Körzeti Hivatal elöljárója a 2002- ben önállósult kisközség első nagy beruházásának, a felújított községi utaknak az ünnepélyes átadására érkezett a faluba. (Erről lásd cikkünket mellékletünk első oldalán.) Kihasználták az alkalmat, hogy a falubeliekkel és a környék lakóival is elbeszélgessenek. Egyik hallgatójuk arra kért választ a politikusoktól, miért van az, hogy a mezőgazdászok megtermelik a kukoricát, búzát, és nem tudják eladni. A földművelési miniszter elmondta, sehol sem jönnek a kapuba vevők azzal, hogy meg akarják vásárolni a terméket, hanem a gazdáknak maguknak kell megtalálniuk az értékesítés módját. Negyven-ötven tonnát nem fognak tudni eladni a nagy piacon, de 100 ezer tonnára már lehet vevőt találni, ennek a nyitja pedig az, hogy értékesítési szövetkezetekbe tömörüljenek a termelők. Az üyen társulások évi 4 millió korona támogatást is kaphatnak, például magtárak építésére. Amiatt is érdemes nagy tételekben gondolkodni, mert az intervenciós felvásárlás keretében a kifizetési ügynökségeken keresztül garantált áron értékesíthetik a terméA lakosok sok mindenre voltak kíváncsiak nyűket - ha legalább 100 tonnát tudnak felkínálni. Az egyik hallgató a stratégiai fontosságú üzemek privatizálásával szemben fogalmazta meg bírálatát, ebben látva a gáz- és energiaárak emelkedését. Bugár Béla kifejtette: az MKP ellenzéki működése idején és kormánypártként is a stratégiai üzemek privatizálása mellett állt ki, mert az árakat ma „Senki se számítson arra, hogy majd felülről, magától jön a segítség.” mindenütt a piac diktálja, de még mindig olyan az emberek gondolkodásmódja, hogy ami az államé, az mindenkié, azt mindenki lophatja. Példaként az úgynevezett Ducký-váltókat hozta fel, amilyeneket egy, a saját vagyonát kezelő tulajdonos sosem írt volna alá. A gázmüvekkel kapcsolatban egy másik példát is megemlített: az 1998-as kormányváltás előtt a vállalat több mint száz cégnek (köztük a vágsellyei Duslo Rt.-nek is) 30 százalékkal olcsóbban adta a gázt, mint amennyiért azt maga vásárolta. Ilyet nem tenne egy magántulajdonban lévő cég, mint ahogyan a magánbankok sem osztogatnák úgy a pénzt, hogy azután 10 milliárd koronás ráfordítással kelljen kiegyenlíteni azok tartozását, amint az a szlovákiai bankokkal történt. Arra a kérdésre, hogy a kisközségekben milyen támogatással lehetne ipari parkot vagy iparzónát létrehozni, Pomothy László gazdasági államtitkár elmondta: erre is van lehetőség, de ma már annyi ilyen jellegű kérvény érkezik a minisztériumba, hogy nem is tudnák mindet kielégíteni. Szerinte egyébként sem fontos, hogy minden kis faluban iparzónát telepítsenek, hiszen közeli településeken - Kismácséd esetében Diószegen vagy Galántán - már léteznek nagyberuházások, és továbbiakat lehet oda telepíteni, és manapság tíz kilométer a munkába járás szempontjából már nem nagy távolság. Simon Zsolt ezzel kapcsolatban megjegyezte, a nagy üzemek letelepedése, a munkanélAz otthoni szakápolás számos szempontból sokkal előnyösebb a betegek számára, az egészségbiztosítónak pedig lényegesen olcsóbb, mint a kórházi ellátás Házhoz mehetnek a nővérek PÉTERFI SZONYA Szerencsém volt, mert mielőtt haza bocsátottak volna a kórházból, a főorvos felajánlotta a házi szakápolás lehetőségét. A Duna- szerdahelyi járásban működő három nővérügynökség közül a feleségem a László Emília vezette, újonnan alakulttal lépett kapcsolatba. Ennek két hete, azóta naponta házhoz jön a nővérke. Pontosabban két ápolónő, mert a felfekvések miatt reggelente ők mosdatnak. Ezután ellátják sebeimet, beadják az injekciót, megmérik a magas vérnyomásomat, olykor vért is vesznek. Sőt, mi több, ápolásommal, kosztolásommal kapcsolatban hasznos tanácsokat adnak a feleségemnek is — nyilatkozta az elégedett beteg. Hozzáfűzte azt is, otthonában testileg, lelkileg jobban érzi magát, könnyebben viseli a súlyos betegség terheit. A László Emília vezette ügynökség hat ápolónőt alkalmaz, három szakképzettet és három diplomás nővért, akik jelenleg főiskolán egészítik ki szakképesítésüket. - A munkánk, de az előírások is megkövetelik a főiskolai végzettséget, nem elég, hogy valamennyien hosszú éveket töltöttünk a kórház sebészeti, belgyógyászati, neurológiai vagy geriátriai osztályán. A munkatársaim kiválasztásánál ügyeltem a pályázók szakmai jártasságára, emberi megnyilvánulásaira, de is korukra is, - az átlagéletkor 40-45 év - hiszen fizikailag is teljesíteniük kell - magyarázta László Emília, majd az ügynökség célkitűzéseiről számolt be. - Nem vitás, a beteg számára fontos a folytonosság, ezért azt László Emília szeretnénk, ha a kórházak időben jeleznék az ügynökségeknek, szükség lesz a hazatérő beteg ellátására. Amint értesítenek bennünket, a kórházban keressük fel a beteget, kapcsolatba lépünk hozzátartozóival, és megbeszéljük az együttműködést. A család a körzeti orvossal egyezteti a szakápolás igényét, s ha az orvos indokoltnak tartja, ő az, aki az ügynökség ápolónőjével megállapodik a részletekről. Ezek egyénenként, esetenként eltérőek, mást igényel a daganatos vagy a műtött beteg, mást a magas vérnyomásban szenvedő, az agyvérzésen átesett - tudatta. A házi szakápolásra főképp a súlyos betegek jogosultak, a házhoz járó ápolónő mindent megtesz annak érdekében, hogy a rászoruló állapota javuljon, illetve elviselhető legyen. A kezelés nagy szakértelmet igényel, a nővérek feladata a különböző fertőzések, a fájdalommal járó felfekvések kialakulásának megelőzése. A látogatások gyakoriságát a körzeti orvos szabja meg, nem ritkaság, hogy a nővér naponta többször jelenik meg a beteg ágyánál. Az április 1-jétől működő ügynökség nővérei eddig több mint 100 beteget ápoltak és ápolnak, s több esetben kapcsolatba kerültek olyan magányos idősekkel, akiknek a szakápoláson kívül gondozásra is szükségük van. Észrevételeiket továbbították az illetékes hivatalos szociális osztályaira, akik a magatehetetlen betegek mellé gondozókat biztosítanak. Nemcsak a László Emília vezette ügynökség, a többiek is tapasztalják, hogy a rászorulóknak nincsenek ismereteik a szakápolás lehetőségéről, illetve jogaikról sem. - A nővérügynökségek által nyújtott szolgáltatásokat teljes egészében az egészségbiztosítók térítik anélkül, hogy ebből anyagi kára származna a körzeti orvosnak, vagy a kórházi osztálynak. A súlyos betegségben szenvedők gyakran azért töltenek sok időt a kórházban, mert nincs családtag, aki képes (enne vállalni az ápoló szerepét. Nem vádolják magukat a hozzátartozók, hogy nem merik, esetleg nem tudják ápolni a szeretett személyt, hiszen mi vagyunk hivatottak a teendők elvégzésére - érvelt László Emília. Egyre többször hangsúlyozzák az illetékesek, hogy az intézeti gonKezelésen - otthon (Somogyi Tibor felvételei) doskodás jóval többe kerül, mint a házi szakápolás. Az anyagiakon túl nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a beteg szempontjából is előnyösebb, ha családja körében lábadozhat. A gyógyíthatatlan betegeknek is megnyugvást jelent, hogy életük hátralévő hónapjait saját otthonukban tölthetik, természetesen-szenvedéstől, fájdalmaktól mentesen. A házhoz járó nővéreknek köszönhetően.
