Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-30 / 124 szám, hétfő
ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 30. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 FIGYELŐ INTERNET Az erdélyi magyarság hivatalosan rendelkezik ugyan felsőoktatási struktúrával, de az sem mennyiségében, sem jellegében nem felel meg a közösség igényeinek. Hantz Péter, a Babes-Bolyai Tudomány- egyetem adjunktusa szerint ez derül ki annak a virtuális nemzetközi ’ konferenciának az anyagából, amelyet a kisebbségi felsőoktatás helyzetéről tartottak az interneten. Huszonöt európai kisebbségi egyetem részvételével először rendeztek ilyen nemzetközi konferenciát. A magyarság Románia lakosságának 6,6 százalékát teszi ki, a magyar egyetemisták aránya mindössze 4,3 százalék. Hantz felhívta a figyelmet arra is, hogy ez egyetemistáknak csak 1,6 százaléka tanulhat magyar nyelven.- Elnézést, uram, de még nem adta el minden tulajdonos az uszoda alatti földet. (Peter Gossányi rajza) A csehországi németek szerint a prágai kormánynak végre meg kellene tennie a lépést, amelyet már régóta ígér Sürgetik a humanitárius gesztust Humanitárius gesztust várnak el a cseh kormány részéről azok a németek, akiket a II. világháború után nem telepítettek ki Csehszlovákiából, de nemzetiségük miatt az akkori hatóságok mégis üldözték őket. KOKES JÁNOS „Úgy véljük, hogy a kormánynak végre meg kellene tennie ezt a lépést az igazságtalanul megbántott németek irányában” - jelentette ki Richard Šulko, a Német Szövetség alelnöke a csehországi nemzeti kisebbségek gondjairól rendezett parlamenti szemináriumon. Nem kizárt, hogy ez a gesztus más, a háború után szintén üldözött csehszlovákiai kisebbséget, köztük a magyarokat is érinthetné. Šulko leszögezte, a Csehországban maradt németek mindig is lojális, kötelességeiket teljesítő állampolgárok voltak, a II. világháború utáni üldözésük igazságtalan volt, s ezt mind a mai napig sérelemnek érzik. Problémának nevezte azt is, hogy a cseh közvélemény továbbra is összekeveri a kitelepített németeket az országban maradottakkal, s a németeket szinte másodrendű állampolgároknak tekinti. „Ezért azt is elvárnánk a parlamenttől, hogy adjon ki nyilatkozatot, mely leszögezné: a ma is Csehországban élő németek pozitív szerepet játszottak az állam életében” - hangsúlyozta Šulko. A II. világháború után Prága a Beneš-dekrétumok alapján kollektív módon háborús bűnösnek nyilvánította a német és a magyar kisebbséget, elvette vagyonukat, állampolgárságukat, s mintegy hárommillió németet kitelepített az országból. Csehszlovákiában csak azok a németek maradhattak, akiknek a hatóságok elismerték, hogy a háború alatt aktív antifasiszták voltak. A magyarok kitelepítését a németektől eltérően a potsdami nagyhatalmi konferencia nem hagyta jóvá. A Csehszlovákiában maradt néhány tízezer német nagy részét azonban ennek ellenére is kényszermunkatáborokba vitték, bérük egy részét az állam visszatartotta, s más módon is üldözték őket. A cseh kormány három évvel ezelőtt jelezte, ezeket a németeket jelképesen megköveti, és kártalanítani kívánja. A törvényjavaslat el is készült, de a kormány még mindig nem fogadta el, s nem terjesztette a parlament elé. Andrej Sulitka, a kormány kisebbségi tanácsa állandó titkárságának vezetője a felszólalásra reagálva azt állította, a jogszabályt az év végéig várhatóan véglegesíti a kormány, majd a törvényhozás elé kerül. Petr Mareš korábbi miniszterelnök-helyettes egyik nyilatkozata szerint ez a jelképes gesztus a csehországi lengyeleket, horváto- kat és magyarokat is érinthetné. Jirí Paroubek kormányfő felavatta Edvard Beneš múzeumát Sezimovo Ústí. Edvard Beneš mint az első csehszlovák köztársaság külügyminisztere Európa legtekintélyesebb politikusai közé tartozik, ám az ő nevéhez fűződnek a magyarok és a németek kitoloncolásával kapcsolatos események is - jelentette ki szombaton a dél-csehországi Sezimovo Ústíban, Beneš lakóházában létesített múzeum avatásán a cseh miniszterelnök. Jirí Paroubek rámutatott: Benešhez sok félreértés kapcsolódik, és ezek a történelem leegyszerűsített látásmódjára vezethetők vissza. A kormányfő szavai szerint Beneš egyike volt a történelem legjobb diplomatáinak, ám „nem tudta mindazt megmutatni, amire képes volt”. Pavel Dostál kulturális miniszter szintén kiemelkedő államférfinak nevezte a 121 éve született Benešt. Mint hozzátette, ezen azok a német politikusok, egyesületek és lobbisták sem képesek változtatni, akiknek „propagandisztikus eszközei gyakran a történelem értelmezését szolgáló bolsevista módszereket tükrözik”. (MTI) Markó Béla úgy véli, a demokrácia szakítópróbájává is válhat, s az ország mai politikai elitjének tesztje lesz Előírja a román alkotmány a kisebbségi törvényt GARZÓ FERENC A román alkotmány nemhogy tiltaná mindazt, amit a nemzeti kisebbségek jogállásáról kidolgozott törvénytervezet tartalmaz, hanem az ország alaptörvényének 73. cikkelye egyenesen előírja, hogy önálló törvény szabályozza a nemzeti kisebbségek státusát - jelentette ki Markó Béla romániai miniszterelnök-helyettes, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke Marosvásárhelyen. A politikus azon a hét végén befejeződött szemináriumon beszélt erről, amelyet vezető RMDSZ-politikusok, tíz romániai nemzeti kisebbség képviselői, valamint magyarországi tisztségviselőkés ottani kisebbségi küldöttek részvételével rendeztek. A híres Bernády-házban, a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány rendezte hagyományos tanácskozáson elsősorban a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló - az RMDSZ által kidolgozott és benyújtott - törvénytervezetről zajlott eszmecsere. Borbély László miniszter, az alapítvány kuratóriumi elnöke házigazdaként utalt arra, hogy a kisebbségi törvénytervezetet a napokban fogadta el a román kormány, és saját dokumentumaként terjeszti a bukaresti parlament elé. A kormányzati jóváhagyás után azonban Adrian Nastase volt miniszterelnök, a képviselőház jelenlegi elnöke, az ellenzékben lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) ügyvezető elnöke levelet intézett Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökhöz, s abban felsorolta a törvénytervezettel kapcsolatos kifogásait. Nastase egyebek között felrótta, hogy a tervezet előírásai szerinte ellenkeznek az egységes román nemzetállam alkotmányos elveivel, a kulturális autonómiára vonatkozó előirányzatai pedig a kisebbségek „túlságos elszigetelődéséhez” vezetnek, megosztják a társadalmat, elismerik a kollektív jogokat. Nastase úgy véli: a törvénytervezet nemcsak a román alkotmányos elvekkel, hanem a kisebbségekre vonatkozó nemzetközi normákkal is ellenkezik. Markó Béla e levélre adott választ azzal, hogy a szemináriumon leszögezte: az alkotmány nemhogy tiltaná mindazt, amit a nemzeti kisebbségek jogállásáról kidolgozott törvénytervezet tartalmaz, hanem az ország alaptörvényének 73. cikkelye egyenesen előírja, kötelezi az illetékeseket, hogy organikus törvény szabályozza a nemzeti kisebbségek státusát. A Nastase által megkérdőjelezett problémákkal kapcsolatban pedig kifejtette: a nemzeti kisebbségek tervezett testületéi, az úgynevezett kisebbségi tanácsok a valódi kulturális autonómia biztosítóiként nem teremtenek párhuzamosságokat, hanem kiegészítik a már létező központi szerveket és döntéshozókat, lehetőséget adva a nemzeti közösségeknek, hogy az identitásukat érintő kérdésekben maguk határozzanak. „Eljött az ideje a túlzott központosítás leépítésének, fel kell gyorsítani a decentralizációt” - mondta az RMDSZ elnöke. A kisebbségi törvény tervezete előzmény nélküli Romániában - fejtette ki a politikus, jelezve, hogy a kormánykoalíción belül is éles viták övezték, és a parlamentben is kemény támadásoknak lesz kitéve. „A romániai demokrácia szakítópróbájává is válhat, az ország mai politikai elitjének tesztje lesz” - mondta Markó Béla, hozzáfűzve: ha a honatyák elfogadják a törvényt, az a kisebbségi közösségek lehetőségeit alapvetően megváltoztatja. A szerző az MTI bukaresti tudósítója Alapvetően megváltoztatja a kisebbségi közösségek lehetőségeit. KOMMENTÁR Talpalatnyi föld marad? SIDÓ H. ZOLTÁN Mikuláš Dzurinda kormányfő tegnap hazaérkezett sikeresként tálalt távol-keleti körútjáról. A japán és a dél-koreai beruházók nem voltak restek, a miniszterelnökkel tárgyalva számos újabb szlovákiai cégalapítási elképzelést lebegtettek meg. Ha valamennyi elképzelés a jövőben szárba szökik, akkor - kis túlzással - valamennyi ipari parkunk megtelik, és a pénzügyminisztérium válságforgatókönyvet dolgozhat ki, mivel a jelenlegi költségvetés nem számolt ennyi beruházás bőkezű állami támogatásával. Ez utóbbi állítás nem túlzás, hiszen a Hyundai/KIA autógyár múlt héten bejelentett 135 milliós többletinvesztíciója további 800 millió koronás állami segítséget von maga után, s ennek előteremtése is problémákba ütközik. Az összeszerelő üzemek özöne szép dolog, ám még szebb lenne, ha tudásigényes ágazatok is települnének a Tátra alá. Tény, hogy lassan már erre is van példa: az amerikai Dell számítógép- gyártó Pozsonyban valósítja meg európai pénzügyi központját, a svéd Electrolux háztartásigép-gyártó cég szintén a fővárosba telepítette beszerzési központját, a Kraft Foods amerikai élelmiszer-ipari óriás Pozsonyban szolgáltató, a dél-koreai Samsung elektronikai társaság pedig logisztikai bázist hoz létre Galántán. Az imént felsorolt, esetenként több száz új munkahelyet teremtő és kisebb állami segítséget igénylő központok nagyobb hozzáadott értéket képviselnek, s ami szintén lényeges, hogy jóval kevésbé területigényesek. Ez utóbbi szempontot mindeddig módfelett elhanyagoltuk. Nemcsak arról van szó, hogy a Hyundai/KIA Zsolna melletti beruházása óta egyre több akadályba ütközik a földfelvásárlás, ami az autópálya-építés erőltetett ütemének szintén gátat vet. Hanem arról is, hogy az ipari parkok viharos terjeszkedése komoly árfelhajtó tényező. A Zsolna környékén kiharcolt négyzetméterenkénti 350 koronás vételár egyfajta etalonná vált, szinte mindenki ehhez igazítja árkalkulációját, ami esetleg a települések későbbi fejlesztésének komoly korlátjává válhat. Végezetül említsük meg azt a sajnálatos tényt, hogy Szlovákia közismerten kis területű, ezért szűkre szabott mezőgazdasági földterületéből nem lehet korlátlan módon egyre többet kihasítani és betonnal leönteni. Becslések szerint az építkezések miatt naponta három hektárral csökken nálunk a megművelhető földterület, pedig még csak most várjuk igazán a területigényes hipermarketek és összeszerelő üzemek invázióját, az új lendületet kapó lakásépítkezésekről nem is szólva. Persze, könnyebb a gabonatáblát bekeríteni és beépíteni, mint kiművelt emberfőket a munkaerőpiacra dobni. Sajnos, hosszú az út, míg eljutunk Martin Frone napi rendszerességgel visszatérő képzeletbeli püfölésétől a jól működő oktatási intézményhálózat megvalósításáig. JEGYZET Orvosok, patikusok PÉTERFI SZONYA Ha a parlament jóváhagyja a második olvasatba került gyógyszertörvényt, a patikusok kötelesek lesznek tájékoztatni a beteget az összes raktáron lévő generikus orvosságról, az árkülönbségekről, de a beteg által térített önrész nagyságáról is. A tervezet ugyan kimondja, hogy a kezelőorvos indokolt esetben megtilthatja az eredeti gyógyszer másolatának kiadását, ám ha ezt „véletlenül” elfelejti, a beteg beleegyezésével a patikus olyan orvosságot ad, amilyet akar. És hiába tiltakozott Rudolf Zajac ötlete ellen a szakma. Nem tudni, miért, de jelenleg nem igazán szereti (?), pártolja (?) és értékeli az orvosok szaktudását, munkáját a miniszter, ha a gyógyszerészekre bízza döntéseik felülvizsgálatát. Tévedés ne essék, tisztelem a patikusokat, szó sincs munkájuk lebecsüléséről, csak hát az ő feladatuk a gyógyító mérgek keverése, vegyi összetételük ismerete, nem pedig a betegek gyógyításának tudománya. Néhány kevés esettől eltekintve nem ismerik a gyógyszert kiváltó beteg ösz- szes nyavalyáit úgy, mint a kezelőorvosok. Akik (általában) elmagyarázzák a pácienseknek, miért ajánlják az eredeti készítményt, esetleg miért tartják megfelelőnek a generikus orvosság szedését. Vagyis sántít a patikusok érvelése, mely szerint az orvosoknak nincsenek kellő ismereteik a piacon fellelhető összes gyógyszerről, hiszen ugyanazt a jegyzéket használják, lapozzák valamennyien. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a miniszter a magas gyógyszerköltségeket az orvosok számlájára írja, szerinte a gyógyszergyártók anyagilag motiválják őket az eredeti orvosságok felírására. Ha ez így van, a törvénymódosítás után a cégek legfeljebb a patikusokat környékezik meg, s ellenszolgáltatás fejében nem ajánlják a gyógyszercserét. Nem nagyon érthető, mi a célja az orvosok és a patikusok összeugrasztásának, hiszen tavaly óta jelentősen megugrott a generikus orvosságok felírásának gyakorlata. Ennek ellenére - a legújabb kimutatások ezt bizonyítják - nem csökkentek a gyógyszerkiadások. Több szakértő szerint azért, mert a másolatok ára megközelíti az eredeti gyógyszerekét, de azért is, mert míg a korszerűbb, eredeti orvosságból naponta egy is elég, a generikumból csak magasabb dózissal érhető el a kívánt gyógyhatás. Tehát az olcsóbb végső soron drágább lesz. Nem ártana, ha ezt is figyelembe vennék a szlovákiai törvényhozók.
