Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-28 / 123 szám, szombat
ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ REGGEL Román nemzetiségű fiatalok csoportja állítólag azért bántalmazott néhány magyar kiskorút Sepsiszentgyörgyön, mert magyarul beszéltek. Sepsi- szentgyörgy lakossága túlnyomórészt magyar, a románok kisebbségben élnek. Eddig nem voltak nemzetiségi nézeteltérések. A szülők elmondása szerint megkérdezték a gyerekeket, milyen nyelven beszélnek Romániában? Amikor magyarul válaszoltak, sértegették és bántalmazták őket. Az egyik kiskorút annyira megfélemlítették, hogy másnap nem mert iskolába menni. NÉPSZABADSÁG Több üzletet és több barátságot ígértek egymásnak Magyarország és Szefbia és Montenegró vezetői Gyurcsány Ferenc látogatása során. Elhangzott az is, hogy az etnikai incidensek csökkenni látszanak. Gyurcsány Ferenc kormányfő több érdekelt üzletember kíséretében először Szerbia és Montenegró államközösségének elnökénél, Szvetozar Marovicsnál járt. A láthatóan nagyon barátságos megbeszélés után Marovics kifejtette: a Magyarországhoz fűződő baráti viszony az egész térség biztonságának fontos eleme. Jelezte, hogy déli szomszédunk minden szempontból nagyon érdekelt a magyar kapcsolat elmélyítésében. MAGYARNEMZET Néhány napja Újvidéken újabb etnikai incidens történt. Két magyar elsőéves egyetemistát vert meg - súlyos sérüléseket okozva - egy öttagú csoport. A magyar fiúk Pétervárad felől, a hídról haladva tartottak gyalog hazafelé egy zenés rendezvényről, csendesen beszélgettek, amikor minden figyelmeztetés nélkül hátulról leütötték őket, s miután elterültek, a tettesek verni, rugdosni kezdték őket. A két magyar fiú szülei az esetről nyomban értesítették a rendőrséget, azok kiküldtek egyjárőrt, de már semmit és senkit sem találtak meg. Jegyzőkönyvet vettek fel, de a nyilvánosságot nem tájékoztatták a történtekről. A sértetteknek és szüleiknek kifejezték azon véleményüket, hogy nem lámák nemzetiségi vonatkozást az ügyben. MAGYAR HÍRLAP Az európai alkotmány egyre inkább borítékolható franciaországi kudarca az Európai Unió többi államában is megkongatta a vészharangot. Az elutasítás nemcsak az alkotmánynak szól: az új tagországokat is érzékenyen érintheti. Alig négy nappal a népszavazás előtt a Le Monde című napilap felmérése szerint a megkérdezettek 54 százaléka szavazna nemmel az Európai Unió alaptörvényére. Az elutasítástól az új tagországok is tartanak: Kelet-Európábán sehol sem kerülte el a figyelmet, hogy a „nemet” hirdető kampányban a tavaly csatlakozott országokat kiáltották ki bűnbaknak, felemlegetve a lengyel vízvezeték-szerelőket, a régió enyhe adórendszerét és az alacsony béreket. Miniszter úr, ha felfedezik az örök igazság elvárját, a nyugdíjat akár meg is szüntethetik! (Szalay Zoltán rajza) HÉTVÉG(R)E Faragj magadnak szobrot! Kis közösségünk történelmi döntést hozott: szobrot állít. Már csak azt kellett eldönteni, kinek. A kompromisszumképtelenségünkből adódó szokásos iszapbirkózás miatt végül hét szobor mellett döntöttünk. Heten lesznek, mint a vezérek. MOLNÁR NORBERT Az első szobor legyen a turulé, bár annyi a megkövesedett belőle a környéken, mint penész a sajton, de nem lehetünk trendietlenek; meg hát pótolni kell a mostanában elkötött turulokat is. Reméljük, a miénknek nem kél szárnya. A második szobrot Atilla kapja. Egy nemzet nézzen szembe a múltjával és a jelenével! Könyveljük el Atillát rokonnak, mert így illik; ő a legrégebbi közülünk, aki egyesíteni akarta Európát, a módszereiről most ne beszéljünk, rossz fényt vetne ránk. Szóval, szép apropó ez az Európa-egyesítés. Ámbátor, kicsit ellentmond a magyar-hun összetartozásnak, hogy komoly hun kisebbségünk van nekünk Magyarországon, akik most Strasbourgig mennek el, mert a magyar parlament nem ismeri el őket kisebbségnek. S mi kisebbségiek tartsunk össze, magyar nem lehet a hunnak farkasa, faragunk Atillát. A harmadik szobor Odoakeré. Bár nem kaszabolt le annyi embert, mint a mi Atillánk, méltatlanul akaiják a háttérbe szorítani a germán -vezért. Ha ő nincs, még mindig a Nyugat-római Birodalomban lennénk kisebbségiek - hacsak Atillának nem sikerül a nagy álom. A negyediket Nils Holgersson kapja. A szabadság vándora, álmaink megvalósítója, az emberek és ludak nagy egyesítője. Vitathatatlanul ott a helye e díszes társaságban, ugyanúgy, mint Kis Mukknak, aki gyorsabb 10 000-en, mint Haile Gebreselassie, pálcáját pedig jobban használja, mint bármelyik pornószínész. Igazából kis közösségünk hölgytagjai szavaztak neki bizalmat. Az utolsó előttit Martin Frone kapja. A vasember, aki minden külső és belső támadásnak ellenáll. Vonatot húz el a fogsorával, érettségit ismételtet meg, és marad, ha a földkerekség a pokolba kívánja. Dacos természete példaképül szolgálhat mindannyiunknak, szobrot neki, ébenfából. Az utolsót Edvard Benešrôl mintázzuk. Bár ő is olyan, mint a turul, megszoborodott elégszer, de a mienk különös lesz. Szigorú tekintetét lágyabbá faragjuk, dekrétumait a talapzatba rejtjük. Habár hallottunk mostanság olyan történészi agydurchot, hogy Beneš csak jót akart, a kitelepítésekkel a vérontást akarta megakadályozni. így viszont hajtsunk előtte főt: módszerei szofisztikáltabbak voltak, mint Atilláé vagy az SS-é. Öntünk neki ólomból. Az utolsó szobrot Edvard Benešrôl mintázzuk. HETI GAZDA(G)SÁG Háztűznéző leégéssel Japánban KOCUR LÁSZLÓ A szerelem nem üzlet, de az üzlet gyakran olyan, mint a szerelem, legalábbis ami a siker utáni vágyakozás intenzitását illeti. Vannak viszont nők, akik elérhetetlenek a férfiember számára. Bárhogy talpaljon is a teremtés koronája, mindig le tudják pattintani egy jól formált indokkal, a legdurvább, mikor alkalmatlanságának ecsetelésével teszik ezt. A héten Mikuláš Dzurinda kormányfőjárt úgy, mint az a diák, aki egy fülledt májusi délutánon, a hetedik óra bágyadtságában a tanárnőjéről ábrándozik. A „tantó néni” kihívta őt felelni, és ő ezt nyitásként értékelte. Másnap aztán nagyot koppant, mikor kiderült, hogy nem ennyi az annyi, és semmi sem úgy van, ahogy azt tegnap elképzelte. Történt, hogy kormányfőnk - miután a kamerák kereszttüzében a Slovak Air Force One-t átkutató szolgálati ebtől is elbúcsúzott - gazdasági tárgyalások, külföldi befektetők elcsábításának szándékával a felkelő nap országába utazott. Felgyűrte ingujját, megköpte markát, szemében lobogó tűzzel indult hódítani, szamurájos elszántságában még a gazdasági miniszterét is itthon felejtette. Elvégre miért legyen jelen egy gazdasági miniszter a gazdasági tárgyalásokon, mi köze hozzá? (Dzurindának egyébként igaza van, végül is az oktatási miniszter sem ért az érettségihez, a volt kulturális tárcavezető sem a nemzeti színházhoz...) A miniszterelnök kedden még elhaló hangon rebegte, lenyűgözte őt a japán kormányfő intenzív érdeklődése az 19 százalékos egyenadó bevezetéséről, és annak hatásáról a szlovák gazdaságra és külkereskedelemre. Lám, mi is tudunk elcsábításunk tárgyának valami nagyot mondani - pödörte meg bajszát elégedetten ez újkori hódító. Szerdán aztán a politikusok virágnyelvén beszélő kormányfő, és a földi témákról nem beszélő császár után üzletemberekkel hozta őt össze a sorsa, akik viszont nagyon is földi témákról beszéltek, és a legkevésbé sem virágnyelven. Azt mondták a derék japán menedzserek, hogy a tátrai tigris országa még nincs felkészülve az igazán komoly befektetésekre. Nincsenek fejlett ipari zónái, az ipari parkok melyekre oly büszkék vagyunk - nem felelnek meg a magas japán elvárásoknak, rossz az úthálózat, hiányzik a képzett munkaerő, az egyetemek padjait elhagyó diákok nincsenek eléggé felkészítve. Az egyik cégvezető egyenesen azt állította, hogy nálunk csak félkész termékeket készítenek, melyeket aztán továbbpöccintenek, hogy jobb helyeken fejezzék be a gyártást. Mikor a vérmes remények szilánkokra törnek a vágy tárgyának elutasítása miatt, azt pofáraesés- nek hívják. Egy ilyen randiről jobb hazamenni. Dzurindának viszont teljesítenie kell, a választásokig már nincs sok idő, a zsolnai csodaprojekt dicsőségét lenyúlta Slota és Rusko, egy újabb megabefektetés viszont rengeteg voksot hozhatna. De Japán nem egy csitri, akinek a P-s rendszámú szolgálati BMW hátsó ülésén el lehet csavarni a fejét azzal, hogy szépeket mondunk az egyenadóról. Japán egy domina, de minimum egy diszkókirálynő, aki a kamasz suta próbálkozása nélkül is nagyon jól megvan. Gondolt-e erre Mikuláš Dzurinda, mikor kimonót öltve harcba indult kegyeiért? VENDÉGKOMMENTÁR Umberto cirkusz KÖVESDI KÁROLY Még a 2002-es parlamenti választások előtt árulta el az egyik pártelnök: a lehetséges szövetségek iránt tapogatózó tárgyalások során kiderült, míg a Smer elnökét az érdekelte, hogyan lehet fenntartani a majdani kormányzati egyensúlyt, az ANO-ét az izgatta, hogyan lehetne miniszterelnök. A két rossz közül az egyik kormányba került, és most azt tapasztaljuk, hogy lassú, de szívós munkával sikerül felrobbantania a kormányt. Hiszen már erről szól a mese. Amelyben cseppet sem érdekes az oktatásügyi miniszter személye - akit más miniszterekkel együtt nem először igyekeznek eltávolítani a posztjáról -, amiként az sem, hogy az ANO „karakánságán” megbukott például a diákhitel is, amit főleg a szegény családokból származó diákok vártak. Igaz, a tandíjfizetés bevezetése is, amit a diákok és a szülők valószínűleg cseppet sem bánnak. Azt is mondhatnánk tehát, hogy Ruskónak sikerült megtorpedóznia egy embertelen reformot (hiszen ez nem Amerika, ahol a diákok egy szünidő alatt meg tudják keresni a következő év tandíját), és a szegény családok gyermekei számára is megmaradt az egyetemi tanulás esélye. Mondhatnánk, ha erről lenne szó. De tudjuk, hogy nem erről van szó. Elég, ha eszünkbe jut Nemcsics gazdasági miniszter távozása Rusko oldaláról, legutóbb Chmel kulturális miniszter lelépése, vagy egy-két elejtett megjegyzés arról, milyen viszonyok uralkodnak a pártban, és képben vagyunk. Aki csak fél szemmel figyeli az ANO és a kereszténydemokraták közti állóháborút, már semmi sem lepi meg. Rusko nem tudja megbocsátani, ha beleköpnek a levesébe. Ennek a médiaguruból felkapaszkodott politikusnak valószínűleg Berlusconi a példaképe, aki szintén médiaguruból lett miniszterelnök. További párhuzam, hogy az olasz politikust nemrég felmentette a bíróság (egy miniszterelnököt mégsem illik börtönbe zárni) a gazdasági bűncselekmény vádja alól. Ruskót nemkülönben. Ebből is látni, milyen közel áll egymáshoz a bársonyszék és a prices. Végezze is bárhogyan ez a kormány, valószínűleg nem fogjuk megsiratni (más kérdés, mi jön utánuk), hiszen Dzurinda árulásai óta minden jóérzésű ember csak fanyar mosollyal tudja szemlélni a ténykedését. Azt a fajta politizálást azonban, amit az ANO elnöke vitt be a kormánypalotába és a parlamentbe, még a DBP sem produkálta az előző kormányban. Koncošék legalább meggyőződésből voltak kerékkötői a reformoknak. Hogy mi lesz a cirkusz vége, s ki marad a manézsban, lehet, hogy hamarosan kiderül. De azon már valóban csak mosolyogni lehet, amikor a kormány már most azt számítgatja, hogyan váltja fel a koronát az euró, és merre fogjuk ke- rekítgetni a centeket. JEGYZET Szálanként melírozva TALLÓSI BÉLA Igenis, most mondom, hogy nem. Nem csinálom tovább. Lemegyek az égettolaj-szagú restibe, és megrendelek egy hatalmas szelet rántott sajtot, hozzá egy halom hasábburgonyát, nyakon öntve jó adag tartár- mártással - az „r” betű a szóban nem korrektori hiba, magyarul így hívják ezt az öntetet. Igen, feladom, mivelhogy belőlem már Michelangelo sem tudna Dávidot faragni. Engem már se maszkmester, se sztájliszt nem lenne képes helyrehozni. Esetemben az Adonisz-érának már lőttek. Eddig még próbáltam tartani magam, de ma reggel kiábrándított egy nyurga kiskamasz, olyan középiskolás korú fiúcska. Ahogy felszálltam a buszba, felpattant, és át akarta adni a helyét. Nekem! Erre azt mondtam, hogy nem, vége az aszkétaéletnek. Három napig drasztikus diétát tartva csak ezeken a fűrészporból ragasztott-ömlesztett racionális táptermékeken sínylődtem. A harmadik nap a farkasvakság jeleit kezdtem érzékelni, és az eszméletvesztés kerülgetett. Vége, mondtam magamnak, a kiskamasznak köszönhetően nincs önkínzás, evés van. Jöhetnek az ízlelőbimbóim által régen nem érzett ínyencségek: a jó lucskos töltött káposzta krémeš házi tejföllel gazdagon meglocsolva, a pirosra pirított rezgő-remegő sertésborda mustárral és fehér bélű friss kenyérkével, a ropogósra sült kacsacomb puhára dinsztelt vöröskáposztával, a rántott csirkecomb minden mennyiségben. Félre fenyőmag, sze- zámmag, lenmag, köles, hajdina, csicseriborsó, zabpehely, félre nyersen sajtolt olívaolajjal leöntött jégsaláta, félre teljes őrlésű tönkölybúzából sült kenyér. Félre minden, ami nem marhapörkölt, ami nem töltött paprika, ami nem csülök pékné módra, ami nem tejfölös csirke otthon szaggatott hófehér no- kedlival. Mostantól Kánaán lesz disznózsíron pörkölt húsokból, disznózsírban kirántott csámcsogós sertéstarjából, nyúlpaprikásból és egyebekből. Nem lesz kelkáposzta-főzelék, káposztaleves, tökkáposzta, sóskaszósz, paradicsompüré, csalántea. Hyppolit se tilthatná meg, hogy húst ne hússal egyek. Hogy ne tartsak reggeltől estig evőkúrát. Megeszem mindazt, amit eddig nem ettem meg. Na, nem!., azért még ne egyem magam halálra. Ilyen egyköny- nyen azért nem adom. Nem engedem még szélnek ifjúságom és karcsúságom édes madarát, igenis ragaszkodni fogok hozzá, kalickába zárom, és dédelgetem. Hiszen nem vagyok túl a százon se kilóban, se korban. Nem adom meg magam az időnek. Inkább elköltözöm Tunéziába. A tuniszi Bardo Múzeumban egy gyönyörű kreol dáma, csókoljam a kezét, megsimította a hajam, és azt mondta, de szép, ezt hogyan csinálta, szálanként meh'rozta bele az ezüstöt. Igen, de mit kínlódtam vele!
