Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)

2005-05-27 / 122 szám, péntek

ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 27. Nagyszünet 9 Történetük sosem volt tündérmese, ugyanis 2000 novemberétől, amióta megalakultak, sorra jöttek a gondok Mortifer - új dallamok, új stílus A zenekar tagjai méltán lehetnek büszkék arra, hogy a rengeteg gond mellett közel öt éve együtt muzsikálnak (A szerző felvétele) Galánta. Talán sokan isme­rik a magyarlakta vidéken immár közismerté vált rock-zenekart, a Mortifert. Környékünkön több kon­certet is adtak már, renge­teg bulin őrjítően jó han­gulatot teremtettek, ám nagyon régen nem hallani már felőlük. Több mint fél­éves kihagyás után néhány hete léptek újra színpadra Nagymegyeren. FÜLÖP CSILLA Az ő történetük sosem volt egy tündérmese, ugyanis 2000 no­vemberétől, amióta megalakul­tak, sorra jöttek a problémák. Többször küszködtek próbate­remhiánnyal, ezért olykor-olykor az együttes valamely tagjának szobája adott otthont a zenekar­nak. A zenekar talán méltán lehet büszke arra is, hogy a rengeteg gond mellett közel öt éve együtt zenélnek, és a tagcserék sem zúz­ták szét a csapatot. Az is előfordulhat, hogy néhány rajongójuk sem ismeri még ponto­san a jelenlegi felállást, hiszen nemrég játszik velük az új tag, Yoda (Csizmadia Zoltán) basszusgitáros, a többiek pedig vál­tozatlanul muzsikálnak tovább: gi­tár: Csaky (Lelovics Gábor), dob: Atee (Mucha Attila), billentyűs: Steve (Fülöp István) és persze az ének: Imike (Bán Imre). Stílusváltás A zenekar stílusa a kezdetektől sokat változott, folyamatosan csiszolódott, viszont kezdeti ere­jéből és elhatározásából semmit sem vesztett. Temérdek rajongó elhagyta már a zenekart, azzal a kifogással, hogy már nem azt az ütős, kemény zenét játsszák, amit egykor elkezdtek, ám ren­getegen pont ezért pártoltak át hozzájuk. A különbséget én is csak akkor vettem észre, amikor meghallgat­tam cd-jüket, majd pár nappal ké­sőbb élőben hallottam, ahogy új számaikat játsszák egy vasárnap délutáni próbán. Szinte hiheteden, hogyan tudtak rövid idő alatt ennyi új dallamot a világra hozni. Talán ez a kis „pihenő” jót tett a zenekar­nak? Előfordulhat, de rajongóik már biztos türelmedenül várják, hogy ők is szem- és fültanúi lehes­senek az új produkcióknak, dalla­moknak. Ezért a zenekar a jövőben sem kíméli a bulizni vágyó közönsé­get; sem erőteljes, pergős szá­mokból, sem pedig lágyabb dalla­mokból nincs hiány. A kilátásban levő fellépések, amelyeket a ra­jongóknak és a kíváncsiskodók­nak sem szabad elmulasztani: ♦ Felvidéki Magyar Sziget (Nád­szeg) -2005. május 27-28. ♦ Beach Rock Night (Kamocsa Oázis Kemping) - 2005. június 11. ♦ A-moll (Dunaszerdahely) ­2005. június 12. ♦ EDDA Tour 2005 (Érsekújvár, Galánta, Somoija, Tornaija) - 2005. június 22-25. ♦ Közel Klikkfest (Érsekújvár) - 2005. június 30. - július 2. ♦ Nádfeszt (Nádszeg) - 2005. júli­us 8-9. ♦ Jókai Ifjúsági Napok (Jóka) - 2005. július 9. ♦ Rocksztázis (Kamocsa Oáza Camp) - 2005. augusztus 19-20. További információkat a koncer­tekről és az együttesről a www.mordfer.sk internetes olda­lon találhatnak az érdeklődők. Érdeklődő, kíváncsi és pajkos gyermek volt. Már az óvodában tudott írni és olvasni. Gútán Gogh Adrián lett az év diákj BORKA ROLAND Csuda ember lehet, ha minden­ki elismerően szól róla. A neve hallatára az emberek arcán mo­soly jelenik meg. A gútai Gogh Adriánról szuperlatívuszokban beszélnek diáktársai, tanárai, is­merősei és barátai is. Akadt, aki polihisztornak nevez­te. Szakértők szerint olyan ember, mint ő, száz évben egyszer, ha szü­letik. Mit tud ez a tizenöt éves fiú, hogy így odavannak érte? Erre és hasonló kérdésekre kerestük a vá­laszt, amikor az Év diákja cím tulaj­donosa lett. Családja már kora gyermekkorá­ban felfigyelt arra, milyen különös tehetséggel szívja magába az isme­reteket. Érdeklődő, kíváncsi és paj­kos gyermek volt. Máraz óvodában tudott írni és olvasni. Az alapisko­lában aztán a tanárai is felfigyeltek erre a nem mindennapi képessé­gekkel rendelkező fiúra és védő­szárnyaik alá vették. Adriánt min­den érdekli. Sorra sikeresen szere­pel a matematikai, fizikai, földraj­zi, biológiai és kémiai versenyeken. Legnagyobb eredménye a Rimako- kaván megrendezett földrajzi olirrí- piász Európai verseny döntőjének hatodik helye. A matek és a fizika vonzásában „Szeretem kutatni a dolgok kelet­kezéseit. Nem szeretek magolni, in­kább azokat a feladatokat kedve­lem, amelyek pusztán logikával megfejthetők. így a reáltantárgyak állnak hozzám a legközelebb. Azon belül a matematika és a fizika érde­kel. A jövőben ezzel szeretnék fog­lalkozni.” De ne ugorjunk ennyire előre az időben. Adrián jelenleg a gútai Palkovich utcai II. Rákóczi Fe­renc Magyar Tannyelvű Alapiskola végzős tanulója. Az iskolában cso­dabogárként ismerik, és nagyon kedvelik. Bizonyítja ezt a diákok kö­zött végzett közvélemény-kutatás és szavazás eredménye is, hiszen idén ő lett az év diákja. Nemcsak a tanárok kedvelik, de népszerű a ta­nulók között is. Néhányuk példa­képnek tekinti. Adrián elmondása szerint nincs semmi különleges do­log abban, amit tud, vagy amivel a rendelkezik. Mindezt a hihetetlen tudásszomjának köszönhető. Hétköznapi srác, nem hétköz­napi hobbikkal. Adrián a szabad­idejét is szereti tartalmasán, érde­kesen és kreatívan eltölteni. Ha ideje engedi, szívesen foglalkozik zenével. Hat évig zongorázott, fél éve dobol, és néha gitározik is. A lányok legnagyobb örömére. „Sze­retem a lányokat. Olyanok a ked­venceim, akik szépek, csinosak és szellemi téren kihívásokkal küz­denek. Elvárom, hogy lehessen ve­lük beszélgetni.” A zenei irányza­tok közül a kemény rock és a metál a kedvence. „Szívesen hallgatom a Marduk, a Cannibal Corps vagy a Behemoth csapatok zenéit, de kedvelem a magyarokat is, mint például a Tankcsapda vagy a Ró­meó vérzik együtteseket.” Haverok, buli, lányok A gútai fiú érdekes hobbit vá­lasztott magának. Adriánt az ok­kult dolgok, a fekete mágia és a sá­tánizmus foglalkoztatja. A zom- bikkal, kísértethistóriákkal és soro­zatgyilkosokkal foglalkozó művek érdeklik. Az emberi kapcsolatok­ban a barátság, tisztesség és őszin­teség mellett a magyarsághoz való tartozását tartja a legfontosabb­nak. Adrián teljes erőbedobással készül a nyárra. Haverok, buli, lá­nyok. Ebből ájl az élete. Ősszel a komáromi Selye János Gimnázi­umban folytatja tanulmányait. Előtte az élet, sok új dolog, élmény vár még rá. Remélhetően csak a legjobbak. Adrián ősztől a komáromi Selye János Gimnáziumban folytatja ta­nulmányait (A szerzőfelvétele) PÁLYÁZÓ Legkedvesebb élményem AJÁNLÓ Feledhetetlen élménye mindenkinek van. Nos, ha kedvet érzel ma­gadban arra is, hogy ezt megoszd másokkal, akkor itt a nagy lehető­ség! A Mosonmagyaróvári Kulturális Egyesület ugyanis 2005-ben ti­zedszer hirdet történetíró pályázatot Legkedvesebb élményem cím­mel az alapiskola alsó tagozatos tanulói részére. A pályázat célja: az íráskészség fejlesztése, a gyermeki alkotókedv kiteljesítése. A pályamunkák terjedelme - akár kézzel, akár géppel írt - a három oldalt nem haladhatja meg. A pályázat jeligés, a pályázó tanuló ne­vét, lakcímét, iskolájának nevét és címét, valamint évfolyamát lezárt borítékban kell a pályázathoz mellékelni. Ajeligét a pályamunkára és a lezárt borítékra is rá kell írni. Pályázhat minden magyarországi és határon túli magyar kisdiák. Egy tanuló a pályázaton két írásművei is részt vehet. Pályázati határidő: 2005. június 30. Beküldési cím: Mosonmagya­róvári Kulturális Egyesület, 9200 Mosonmagyaróvár, Pf. 152. A pályázatokat a szakmai értékelők szeptember végéig bírálják el. Külön értékelik az 1-2. osztályos, valamint a 3-4. osztályos tanulók munkáit. Kategóriánként az első 5 helyezett kap értesítést, oklevelet és könyvjutalmat. Az eredmények és a legjobb pályázatok az egyesü­let honlapján ( www.movar-kultegy.hu ) tekinthetők meg. A pályázattal kapcsolatban a mkultegy@axelero.hu e-mail címen lehet érdeklődni. Sikeres pályázást mindenkinek! (ú) Eséskor úgy forgatja magát, hogy a talpára érkezzen Talpraesett cicák LÁNGÉSZ Bizonyára megfigyelésen alapul az a megállapítás, hogy a macskák mindig talpra esnek. De vajon ez igaz-e? Bármilyen magasból zuha­nó kedvencünk a talpán landol, vagy számít a magasság is? Bár a tudósok nem sokat foglalkoztak ezzel a kérdéssel (nem is lett volna szép dolog a cicákat dobálni), mégis született egyfajta válasz, magyarázat. Bármennyire előnyös lenne a „mindig talpra esés” tulajdonsága, ilyen formában ez mégsem igaz. Egyáltalán nem mindegy, hogy mi­lyen magasságból esik le a cica, és korántsem biztos, hogy minden esetben karcolások és sérülések nélkül megússza. Két amerikai állatorvosnak kö­szönhetően azonban manapság már több információ áll a rendel­kezésünkre a macskák esési sajá­tosságairól. Tanulmányozták, hogy az esés után kórházba került macskák milyen magasról zuhan­tak, és milyen súlyos sérüléseket szenvedtek. Érdekes módon arra a megállapításra jutottak, hogy a nagyobb magasságból kipottyant cica enyhébb sérüléseket szenve­dett. (A hetedik emeletről kiugrott macskáknak nagyobb esélye volt túlélni, mint az ennél alacso­nyabbról ugró macskáknak.) Per­sze, történtek komoly törések vagy sérülések így is, de mégis fur­csa, hogy éppen fordítva reagál­nak a zuhanásra, mint az embe­rek: a cicákkal ellentétben nekünk az alacsonyabb szintről sokkal na­gyobb esélyünk van a túlélésre, mint magasabbról. Ennek az a magyarázata, hogy a macska esés közben úgy forgatja magát, hogy a talpára érkezzen, va­lamint az, hogy nem függőleges, hanem parabola alakban zuhan. Ez azonban még nem lenne elegendő a kiváló érzékszervek és a sajátos testfelépítés nélkül. A cicák ugyanis nem rendelkeznek kulcscsonttal, aminek köszönhetően mellső testü­ket kiválóan tudják mozgami, nem merevek, valamint a gerinc hajlé­konysága is sokban segít az állat helyzetén. A magasság csupán időt jelent az állat számára, ami alatt a legmegfe­lelőbb helyzetbe hozhatja magát. (Azt sem szabad elfelejteni, hogy a macska végsebessége zuhanás köz­ben nem olyan nagy, mintha em­berről lenne szó.) A szerencsés eséshez valamilyen szinten a ta­pasztalatra is szükség van, mivel a helyzetérzékelést a kiscicák még nem fejlesztették ki kellőképpen, így csak kevés kölyök éli túl. Ám an- nak’ellenére, hogy a macskák képe­sek a talpukra esni, ez nem jelenti azt, hogy szeretnek is. Vagyis kí­váncsiságból ne dobd ki kedvence­det az ablakon! (sn) A magasság csupán időt jelent az állat számára, ami alatt a leg­megfelelőbb helyzetbe hozhatja magát (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents