Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)

2005-05-26 / 121 szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 26. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ LESOIR Katasztrófa lenne, ha a fran­ciák a hét végi népszavazáson elutasítanák az EU-alkotmányt - szögezte le Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszter- elnök, az Európai Unió soros elnöke a belga lapnak. Juncker szerint világosan kell látni, hogy egy ilyen helyzetben nem lenne újratárgyalás: megvár­nák a ratifikálási folyamat vé­gét, azt, hogy miként alakul a helyzet a többi országban, s ha egy vagy több országban eluta­sították az alkotmányt, akkor egy EU-csúcs foglalkozna a kérdéssel. Megoldásként két változatot említett: ahol a do­kumentum nem kap többséget, újra szavaznak, s végül elfo­gadják - vagy az alkotmány egyszerűen nem lép hatályba. Az Amnesty International szerint súlyos emberi jogsértések történtek a terror elleni háború jegyében Ragadós az amerikai példa A terrorellenes háború je­gyében az Egyesült Államok által elkövetett emberi jog­sértések veszélyes klímát teremtettek, és a világ min­den térségében visszaélé­sekre bátorították a kormá­nyokat - állapította meg a tegnap Londonban kiadott éves világjelentésében az Amnesty International, amely kirívó jogtiprásokról számol be Romániában és Oroszországban. MTI-HÁTTÉR A világ legnagyobb emberi jogi szervezetének 300 oldalas idei je­lentése szerint általánosan megál­lapítható, hogy a 2001. szeptember 11-ei egyesült államokbeli terrortá­madások óta az emberi jogok nem­zetközi szabályrendszerét folyama­tosan ássák alá kormányok és fegy­veres csoportok egyaránt. Az AI különösen az amerikai kor­mány gyakorlatát támadja: a jelen­tés szerint az Egyesült Államok „messze nem az emberi jogok érvé­nyesítésének a világbajnoka, amelynek beállítja magát”. Válto- zadanul külföldi őrizetesek százai raboskodnak vádemelés és bírósági eljárás nélkül a guantánamói ame­rikai haditengerészeti támaszpon­ton, és az amerikai kormány nem­zetközijogot sért azzal, hogy eluta­sítja a genfi konvenció alkalmazá­sát e foglyokkal szemben, és meg­tagadja tőlük az ügyvédi segítséget. Az Egyesült Államok emellett nem hajlandó még felvilágosítást sem adni olyan őrizetesek sorsáról és hollétéről, akiket más országokban tart fogva - áll a jelentésben. Az Amnesty International sze­rint az, hogy egy akkora hatalom, mint az Egyesült Államok, ilyen sú­lyos jogsértéseket enged meg ma­gának, az egész világon veszélyes klímát teremtett, és sok országban - különösen Ázsiában és Európá­ban - most már szintén a „terror” elleni harccal indokolják az emberi jogok csorbítását. Kínában például az uj- gur kisebbség több ezer tagját tartóztatták le „sze- paratista-terrorista tevé­kenység” és „vallási szélső­ségesség” címén, Üzbegisz­tánban pedig muszlim hívők száza­it ítélték megkérdőjelezhető bíró­sági eljárások után hosszú börtönre „terrorizmussal kapcsolatos bűn- cselekmények” vádjával. A szervezet szerint az orosz biz­tonsági erők továbbra is súlyos em­beri jogsértéseket követnek el a csecsenföldi konfliktussal össze­függésben, gyakorlatilag teljesen büntetlenül. Rendszeresen érkez­nek jelentések olyan polgári sze­mélyekről, akik a csecsen háború­val kapcsolatos emberi jogi tevé­kenységük miatt, vagy azért, mert az európai emberi jogi bíróság előtt keresnek jogorvoslatot, „eltűn­nek”, illetve gyilkosság, kínzás, em­bertelen bánásmód, hatósági ül­döztetés áldozatai lesznek. A szűkebb kelet-európai térség­ben különösen sötét képet fest a je­lentés a romániai emberi jogi hely­zetről. Az Amnesty International szerint pszichiátriai intézmények­ben, sokszor elégséges orvosi in­dok nélkül, akaratuk ellenére tar­tanak őrizetben pácienseket, olyan életkörülmények közepette, ame­lyek a nemzetközi emberi jogi alap­normákat sértik. Az ilyen intézmé­nyekben a túlzsúfoltság miatt gya­kori, hogy egy ágyon többen osz­toznak, de sokszor maguk a bentla­kók költöznek egy ágyba, mert csak így tudják elejét venni a kihűlésnek a fűtetlen kórtermekben. Az AI ér­tesülése szerint egy romániai kór­házban tavaly télen 18-an haltak meg alultápláltság és kihűlés miatt. A rendőri hatóságok által széles körben alkalmazott embertelen bá­násmód esetenként kínzással ér fel, a rendőrök olyan esetekben is tűz­fegyvert használnak - sokszor ro­ma áldozatok ellen amikor az a nemzetközi normák szerint tüos lenne, és sokan csak azért szenved­nek el verbális vagy fizikai erősza­kot, mert nem tudnak személyi iga­zolványt felmutatni. Magyarországról a jelentés meg­jegyzi, hogy „változatlanul aggá­lyos” a romákat is érintő rossz ható­sági bánásmód, és továbbra is elég­telen a családon belüli erőszakot el­szenvedő nők védelme. A halálbüntetésről, amely ellen a szervezet folyamatosan erőteljes kampányt folytat, a jelentés azt ír­ja, hogy tavaly legalább 3797 em­bert végeztek ki világszerte, de ezek csak azok az esetek, amelyek­ről az AJ tudomást szerzett; a valós szám ennél bizonyosan magasabb. Csak Kínában, és csak nyilvános be­számolók szerint legalább 3400 emberen hajtottak végre halálos ítéletet, de a szervezet szerint biz­tos, hogy a kivégzések tényleges száma sokkal több. Az AI idézi a kínai törvényhozás egy vezető tisztviselőjét, aki szerint Kínában évente mintegy 10 ezer el­ítéltet végeznek ki. 2004-ben az összes ismert kivég­zés 97 százalékát négy országban- Kínában, Iránban, az Egyesült Álla­mokban és Vietnamban - hajtották végre. Tavaly legalább 3797 embert végeztek ki világszerte. A Kaszpi-tengeri országokat mostantól közvetlenül bekapcsolják a világgazdaságba Forradalmi szellem áramlik az olajvezetékben FIGYELŐ A Baku-Tbiliszi-Ceyhan csőve­zetéken a színes forradalmak szel­leme áramlik majd az olajjal szem­ben -jövendölte egy orosz lap ab­ból az alkalomból, hogy az azeri főváros közelében a török, a grúz és az azeri államfő jelké­pesen felavatta a Kaszpi- tengeri lelőhelyeket Tö­rökország földközi-tengeri partjával összekötő, Oro­szországot elkerülő, ame­rikai közreműködéssel lé­tesült vezetéket. Az 1765 kilométer hosszúságú csővezetéket az év végén helyezik üzembe, miután véget ér a teszt- időszak, illetve feltöltik kőolajjal. A vezeték kapacitása akár a napi egymillió hordó olajat is elérheti. Az ünnepségen, amelyen a veze­tékbe bepumpálták a kőolaj első cseppjeit, jelen volt Sámuel Bodman amerikai energiaügyi miniszter és John Browne, a BP brit olajipari vállalat vezérigazga­tója is. A kőolajvezeték beindítása egyben Azerbajdzsán és Grúzia területeinek amerikai katonák ál­tali fokozott ellenőrzését jelenti - jegyezte meg a Kommerszant, rá­mutatva, hogy a Kaszpi-tengeri országokat mostantól közvetle­nül bekapcsolják a világgazda­ságba: a térségben nyugati társa­ságok bányásszák az olajat, amely a csővezetéken zavartala­nul juthat a világpiacra. S aho­gyan az olaj keletről nyugatra áramlik rajta, úgy terjed majd fordított irányban a színes forra­dalmak szelleme - írta. Kazahsztán kinyilvánította szándékát, hogy csatlakozik a ve­zetékhez (a Kaszpi-tenger alatti cső építésével). Ezért az Egyesült Államok már most felettébb érde­kelt Kazahsztán stabilitásában, amit Nurszultan Nazarbajev elnök tekintélyuralmi rendszere nem garantálhat. A narancsforgató­könyv minden áron való elkerülé­sének törekvése az ez év végi el­nökválasztáson az üzbegisztáni- hoz hasonló vérfürdővel fenyeget, s a kazah energiahordozókra szá­mító Nyugat aligha enged szabad folyást az ottani eseményeknek - vélte a liberális orosz lap. Azerbajdzsánban már novem­berben parlamenti választások lesznek, s-a Nyugat - amely aligha tartja elég megbízhatónak a jelen­legi rendszert a csővezeték kulcsa­inak őrzésére - ezúttal korrekt és átlátható választást szorgalmaz (szemben a 2003. évivel, amely Ilham Aliyevnek Amerikában hal­dokló apja elnöki székét biztosítot­ta). így az azeri parlamentben erős ellenzék jelenhet meg, ami aztán rendszerváltozáshoz fog ve­zetni - latolgatta a Kommerszant, előbb-utóbb hasonló sorsot jósol­va a többi közép-ázsiai köztársa­ságnak is. Végül az Egyesült Államok, amelynek a Perzsa-öböl olajától való függése mérséklődik majd a Kaszpi-tengeri olaj belépésével, hozzáláthat a számlák rendezésé­hez Iránnal is - tette hozzá a lap. Amerikai közreműködés­sel épült az Oroszorszá­got elkerülő vezeték. KOMMENTÁR Párizsra várva KOCUR LÁSZLÓ Batsányi János felhívása után bő két évszázaddal újfent okunk van vigyázó szemünket Párizsra verni. Franciaországban a hétvégén döntenek az uniós alkotmányról, mégpedig népszavazással. A köz­vélemény-kutatások eredményei az euroszkpetikusok sikerét jósol­ják: a lakosság több mint felének eltökélt szándéka az alkotmány el­len szavazni. Egy elszánt nem-párti férfi nemrégiben a tiltakozás sa­játos módját választotta: pőrére vetkőzött a szenátus épületében, testét Non feliratok ékesítették. A másik oldal hasonló huszárcsíny- nyel nem próbálkozott, ismert arcokkal kampányolt. Johnny Hallyday, Jósé Manuel Barroso, Gérard Depardieu buzdított az Igen mellett. A miniszterelnök és a köztársasági elnök is ringbe szállt, a különböző francia tévécsatornákon egymást érték a politikai vita­műsorok, melyek ráadásul tisztes nézettséget mondhattak maguké­nak. Szóval mindenki mindent megtett, a többi a „népen” múlik. Persze Franciaországban is akadnak, akik belpolitikai tőkét próbál­nak kovácsolni az egész Európai Uniót érintő kérdésből. Jean-Marie Le Pen, a Nemzeti Front xenofób nézeteiről ismert vezetője egyene­sen Jacques Chirac fejét követeli az alkotmány elutasítása esetén. Abban is viszonylagos egyetértés mutatkozik a politikai elemzők kö­rében, hogy Jean-Pierre Raffarin miniszterelnöki székébe kerülhet a kudarc. Ha vasárnap a franciák igent mondanak az unió alkotmá­nyára, akkor az általános „EU-fórián” kívül más nem nagyon fog tör­ténni; elismerő vezércikkek fogják méltatni a döntést, kiemelve an­nak szimbolikus értékét, mely példa lehet a többi olyan ország szá­mára is, ahol az alkotmányt népszavazással kívánják elfogadni. Ha viszont a nemmel szavazók kerülnek többségbe, annak hatását egész Európa érezni fogja. Ha ugyanis az Európai Gazdasági Közös­ség egyik alapító tagja utasítja el az alaptörvényt, az egyrészt felerő­síti az euroszkeptikusok hangját a többi tagországban is, másrészt a huszonötöket arra fogja kényszeríteni, hogy belső problémáikkal foglalkozzanak. Ez a köldöknézés pedig a világpolitika kérdéseitől fogja elvonni a szervezet vezetőinek figyelmét, méghozzá tartósan. JEGYZET Államtitkárból miniszter POLÁK LÁSZLÓ Ott voltunk a köztársasági el­nöknél, amikor Rudolf Chmel kulturális miniszter hivatalosan és látványosan is lemondott. Mindenki köszönte a volt mi­niszternek a három esztendőt, annak a minisztériumnak az élén, amely létjogosultságát so­kan kétségbe vonják. Elhangzot­tak a beszédek, amelyek körülte­kintően udvariasak és protokol- lárisak voltak. De nemcsak Chmel lemondása volt progra­mon, hanem a tárca új, ideigle­nes irányítója, Ivan Mikloš is át­vette megbízólevelét. A minisz­terelnök-helyettes és pénzügy­miniszter most majd a kultúra ügyeit is igazgatja, ki tudja med­dig. Igaz, kedden mindenki azt hangoztatta, hogy csak átmene­tileg, rövid időre bízta meg a köztársasági elnök. Mert a kul­turális minisztériumba nagyon nyomul a jelenlegi oktatási ál­lamtitkár, František Tóth. Aki összerúgta a port miniszterével, Martin Franccal, és akinek kel­lett egy poszt, akármüyen. Ahol állítólagos fantasztikus mene­dzseri képességeit kamatoztat­hatja. Az újságíróknak nem kel­lett sokat töprengeniük, kire vagy mire gondolt a köztársasá­gi elnök, amikor a távozó Chmelnek ezt mondta, szó sze­rint: Remélem, önnel együtt nem távozik a minisztériumból a kultúra is. Persze, Ivan Gašparovič hiheti, hogy az új­ságírói emlékezet lyukacsos, s hogy tőle nem hangzik furán az ilyen mondat. Ugyanis egykori és eredeti pártja a kulturális mi­nisztériumba küldött már bősé­gesen kultúrálatlanságot. Ivan Hudec kultúr-uralkodása idején. Akkoriban még színészsztrájk is volt. Az időszak legemlékezete­sebb mozzanata pedig az, hogy Hudec a fejére húzott kabát alatt próbált kiosonni a minisztérium épületéből... De hát semmit sem segítene most, ha Gašparovič szemére vernénk minduntalan a múltat, többek közt Hudecet is. Spongyát rá. Vagy kabátot. A múltat már nem tudjuk megol­dani. A jövő viszont joggal ag­gaszthat, most, hogy František Tóth nyomul a kultúra irányító tornyába. Azt hiszem, van mitől tartanunk. Ő egy konfliktusos párt konfliktusos embere. Az ok­tatási tárcánál már bizonyította, hogy szeret szelet verni, és imád vihart aratni. Hogy milyen szán­dékokkal érkezik majd az okta­tási államtitkár a kulturális mi­nisztérium élére, azt most még csak sejteni lehet. Ha ugyan ér­kezik. Mert a kinevezését már most késleltetik. És ebben a mi­niszterelnöknek partnere a köz- társasági elnök is. FIGYELŐ CICERO „A leghelyesebb dolog, amit egész életemben tettem, az volt, hogy elhagytam a Szovjetuniót” - mondta Sztálin egykori szovjet diktátor 79 éves lánya, Szvetlána Allilujeva, aki az USA-ban él. A Cicero című német magazinnak felelevenítette 1967-ben történt nagy visszhangot kiváltó mene­külését a Szovjetunióból először Indiába, majd onnan az Egyesült Államokba. 1984-ben visszatért a Szovjetunióba, de miután 1986-ban megvonták tőle az ál­lampolgárságot, távozott. Büsz­ke német gyökereire: dédanyja a württembergi Wolfsöldenből származott. Csak apjáról, az 1953-ban meghalt diktátorról nem hajlandó beszélni. „Az ő ne­vét ne említsék, hagyják béké­ben nyugodni” - mondta.

Next

/
Thumbnails
Contents