Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)

2005-05-04 / 102 szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 4. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 TALLÓZÓ KRÓNIKA Egymásnak ellentmondó nyilatkozatok láttak napvilá­got azzal kapcsolatosan, hogy milyen ítéletet is hozott a budapesti Fővárosi Bíróság a tiszai ciánperben. Az erdé­lyi napilap emlékeztet: Szecskay Andrásra, a felpe­res magyar állam jogi képvi­selőjére hivatkozva az MTI azt közölte, hogy a ciánka­tasztrófa miatt beperelt nagybányai Transgold Rt.- nek 85 százalékkal vissza kell fognia termelését. Ezzel szemben Májai László, a szí­nesfémbánya romániai ügy­védje a Krónikának leszögez­te: a magyar bíróság mind­össze arról döntött, hogy a Transgold 15 százalékkal nem növelheti ipari termelé­si kapacitását. Szecskay sze­rint a termelési kapacitás visszavétele azonnali hatá­lyú, függetlenül attól, hogy az aranybánya fellebbez-e. Ha a Transgold ezt nem teszi meg, akkor a román-magyar jogsegély-egyezmény alap­ján a román igazságügyi mi­nisztériumnak kell ezt ki- kényszerítenie. Májai László Csíkszeredái ügyvéd szerint azonban szó sincs a termelé­si kapacitás 85 százalékos csökkentéséről. „A bíróság mindössze azt tiltotta meg az üzemnek, hogy 15 száza­lékkal növelje ipari termelé­sét. Mi nem tartjuk kataszt­rofálisnak az ítéletet, nem is tartjuk fontosnak megfelleb­bezni azt” - mondta az ügy­véd. Szerinte a Transgold ka­pacitása jelenleg 2,5 millió köbméter színesfém terme­lésére van engedélyezve, amit 2007-ig a vállalat nem is akart módosítani. Erdey György, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium he­lyettes államtitkára a döntés kapcsán azt hangoztatta, hogy a Fővárosi Bíróság jog­hatósága mindkét országra kiterjed, azaz a döntés teljes értékű. Közölte: a tárca a bí­rósági döntés végrehajtása kapcsán kezdeményezi a ro­mán hatóságoknál az ideig­lenes intézkedés közös el­lenőrzését a két'ország kö­zötti kétoldalú megállapodá­sok keretein belül. A Buda­pesten zajló polgári perben a 2000. január 30-án bekövet­kezett környezeti katasztrófa miatt 28,6 milliárd forintot és annak kamatait követeli Magyarország az időközben Transgolddá alakult Aurul Kft.-tői. Brit szavazataránytalanság: a voksok 43%-áért a mandátumok kétharmada jár Ahol egyedül is megy A demokratikus világ egyik legkevésbé szava­zatarányos választási rendszere alapján választ holnap új népképviseletet és kormányt magának Nagy-Britannia. MTI-HÁTTÉR Az egyfordulós, egyéni jelöltes, egyszerű többségre alapozott brit választási rendszer nem ismer lis­tákat, gyakorlatilag kiküszöböli - bár nem zárja ki teljesen - a koalí­ciós kényszert, és így szinte ga­rantálja az egypárti kormányzást. A képlet egyszerű: minden vá­lasztókerület egy jelöltet küld a londoni törvényhozásba. A parla­menti választásokon mindenki egy voksot ad le egy jelöltre - nem pártra, hanem személyre -, és az adott választókerületben az győz, aki legalább egy szavazattal többet kap, mint bármelyik másik jelölt. A szabályok nem írják elő, hogy a jelöltnek a körzetében leadott voksok abszolút többségét meg kell kapnia a győzelemhez. így például, ha egy választókör­zetben „A” párt jelöltje 5 ezer sza­vazatot gyűjt, „B” párté 4 ezret, „C” párté pedig 3 ezret, az „A” párt jelöltje jut be a westminsteri alsóházba, függetlenül attól, hogy az ellene leadott voksok száma együtt kétezerrel meghaladta a rá adott szavazatokét. A többi jelölt­re adott voksok elvesznek, ked­vezményezettjeik nem kerülnek rá semmilyen listára, mert lista nincs, így közös lista sem, amely biztosíthatná, hogy alkalmi párt- szövetségek a rájuk adott vokso- kat egy kalapba gyűjtve bejuttas­sák jelöltjeiket a törvényhozás vá­lasztott kamarájába. Ez népszerű nevén a first-past- the-post rendszer; a lóverseny vi­lágából kölcsönzött kifejezés ké- pisége jól illusztrálja, hogy az győz, akinek „orra” a többiekénél előbb (first) jut túl (past) a célt jelző oszlopon (the post). A többi „zsoké” kiesik a versenyből, amely az első és egyetlen „futammal” vé­get is ér. Ez a választási rendszer le­hetővé teszi, hogy a győztes párt az országosan leadott szavazatok abszolút számának kisebbségét megszerezve is hatalmas többségű alsóházi frakcióval alakíthasson egypárti kormányt. Ez történt a legutóbbi, 2001-es választáson, amelyen az 1997 óta kormányzó baloldali Munkáspárt az érvényes voksok 43 százalékát kapta az összes többi párt értelemszerűen 57 százalékával szemben, mégis a 659 alsóházi mandátum csaknem kétharmadát megszerezte, 413 képviselői hellyel. A nagy-britanniai parlamenti választásokon minden 21 évesnél idősebb polgár részt vehet szava­zóként és képviselőjelöltként, fel­téve, hogy nincs törvényi kizáró ok, például nem folyik ellene csődeljárás, vagy nem ítélték ko­rábban egy évnél hosszabb fegy- házra. A brit választási törvény egyedi különlegessége, hogy a Nemzet­közösség országainak polgárai, ha legálisan az Egyesült Király­ságban élnek, szintén részt vehet­nek, és jelöltként indulhatnak a parlamenti választáson. Ebben az összesen 54 tagállamot számláló, jórészt az egykori brit gyarmatok­ból álló, önkéntes szerveződésű országcsoportban ugyanúgy meg­található Kanada, Ausztrália, Dél- Afrika, Pakisztán és Banglades, mint Nauru, Vanuatu, Kiribati és Tonga. A tagországok közül - az Egyesült Királyság mellett - tizen­hatnak, például Kanadának, Ausztráliának és Új-Zélandnak ma is a brit uralkodó az alkotmá­nyosan elismert államfője. Hasonló kivételes helyzetben van az Európai Unió egyik tagor­szága, az ír Köztársaság is, amely ugyan nem a Nemzetközösség tagja, de Nagy-Britanniában vagy Észak-írországban élő polgárai szavazhatnak és indulhatnak a brit parlamenti választásokon. Ezt a brit választási törvény még két EU-tagállam - Málta és Ciprus - polgárainak teszi lehetővé, de nem uniós, hanem nemzetközös­ségi tagságuk folytán. LEVÉLBONTÁS Mi lesz nyáron az ovisokkal? Az óvodák nyári üzemeltetésé­vel kapcsolatban szeretnék né­hány észrevételt tenni, gondolom, nem egyedi dologról van szó, hi­szen nem csak az én gyermekem jár óvodába. A minap szülőérte­kezletre invitált minket az óvoda igazgatója, ahol közölték velünk az óvoda működtetését a nyári hónapokban. Nagy megdöbbené­sünkre tudatták velünk, hogy az önkormányzat (?) eldöntötte, Ga- lántán az óvodák felváltva, kéthe­tes terminusban lesznek nyitva. Kérdem én, dolgozó szülőként, a többi időszakban hová tegyem a gyermekemet. Ez ideig is problé­mát okozott elintézni az augusz­tus hónapot is. A nagyszülőkkel már jó előre egyeztettem, ki mi­kor fog felügyelni a gyerekre, ne­kik is előre el kellett intézni a sza­badságot. A kérdésre, most miért ehhez a megoldáshoz folyamod­tak, csak vállvonogatás volt a fele­let. Miért kell ilyen megszorításo­kat hozni, mikor az újságban azt olvasom, a város jól gazdálkodott a pénzzel. Egyre nagyobb beruhá­zások veszik kezdetét, nagy cégek jönnek városunkba. Csakhogy ezek a cégek azt is elvárják alkal­mazottaiktól, hogy a nap 10-12 órájában dolgozzanak, akár hét­végeken is. Őket nem érdekli, hogy a gyermeket nincs hol elhe­lyezni. Melyik cég az, amely alkal­mazottjának 2 hónapos szabadsá­got biztosít. Ma, amikor még az ágynakdőlést sem engedhetjük meg magunknak, amikor lábon hordjuk ki a betegséget, csak ne­hogy elveszítsük munkahelyün­ket, úgy gondolom, a városnak erre a problémára is gondolnia kellene, és nyitva tartásra ösztö­nözni az óvodákat. Gondolom, minden szülő igyekszik más meg­oldást találni, hisz ez a kéthetes terminus kifejezetten rossz meg­oldás, elfogadhatatlan, hogy a ki­csiket oviból oviba hurcoljuk. Ki az, aki kiteszi a gyermekét egy ilyen traumának? Mert ez trau­ma, és nemcsak a gyereknek, de a felnőttnek is, hiszen vadidegen helyre kell vinnie a gyerekét, ahol az óvónőt nem ismeri. És kíváncsi vagyok, hogyan oldják meg a hi­giéniát (ágyazó, törülköző). Még nem tudom, hogyan fogom meg­oldani a nyarat, de hogy nem fo­gom kéthetente más-más óvodá­ba vinni, az biztos. Ha nagyon rosszmájú lennék, arra gondol­nék, hogy a város egyenesen ez­zel számít, és jövő nyáron egyál­talán nem lesz óvoda. Hiszen „té­nyekkel” bizonyítják majd, hogy előző évben sem volt igény rá, a szülők pár százaléka használta csak ki. Remélem a városatyák el­gondolkodnak ezen. egy magyar oviba járó gyer­mek édesanyja (Név és cím a szerkesztőség­ben) KOMMENTÁR Rágják a gittet MALINAK ISTVÁN Zimbabwe egy hete tagja lett az ENSZ emberi jogi bizottságának. Rövidke volt a hír, s csak a legvájtfülűbb olvasók figyeltek rá fel, önmagában tényleg jelentéktelen, viszont a jelenség, amelyet tükröz: világpolitika. Rávilágít az ENSZ-ben uralkodó abszurd állapotokra, a tehetetlenség okaira, s magyarázatot ad arra, mi­ért van baja az USA-nak ezzel. Mert Amerika nemcsak az iraki háborúval kapcsolatos tehetetlenség miatt elégedetlen a világ legnagyobb gittegyletével. Zimbabwét az afrikai országok passzí- rozták be az 53 tagú bizottságba. William Brencick amerikai dip­lomata azt mondta, elképesztő dolog történt a világszervezet­ben. Hiszen a Mugabe-rezsim ellen az USA és az EU is szankció­kat léptetett életbe. A fehérekkel szembeni apartheidpolitikát megvalósító Robert Mugabe elnök persona non grata a világ minden haladóbb szellemű országában. Emlékezhetünk, mekko­ra felfordulást okozott, amikor odapofátlankodott II. János Pál temetésére, és a brit trónörökös kénytelen volt kezet fogni vele. A múlt század második felétől lényegében nem volt amerikai el­nök, akinek ne lett volna baja az ENSZ-szel. A Közgyűlésben a szocialista országok a fejlődők támogatásával (és fordítva) rend­re leszavazták a Nyugat és főleg az USA javaslatait, e legfelsőbb szintű fórumot sikerült az ideológiai harc színterévé alacsonyíta- niuk, pedig a világ bajainak orvoslásán munkálkodó tekintélyes fórum lehetett volna. Washingtonban most kemény politikai csa­tározások folynak, mivel Bush John Boltont - egy kérlelhetetlen héját, az iraki háború lelkes támogatóját - jelölte az USA ENSZ- nagyköveti posztjára. A demokrata tábor szerint Bolton kemény­sége a diplomáciai háttéralkudozások során inkább hátrány, mint előny. Mindez ezért érdekes, mert a világszervezet előtt két lehetőség áll. Vagy teljesen ellaposodik, korrupciós ügyeiben ful­ladozva a politikacsinálás oldalvizeiről is kimanőverezi magát, vagy gyökeresen átalakul. A reformot Kofi Annannak kell elkez­denie, s a következő - valószínűleg ázsiai - főtitkárnak befejez­nie. A reform a legnagyobb befizető, az USA nélkül elképzelhe­tetlen, ebben a fontos időszakban képviseli Bolton az amerikai érdekeket. A színfalak mögött máris lázas munka folyik a BT ál­landó tagjainak kibővítése érdekében, a címre főleg Németor­szág, Japán és India pályázik. Annan nemrég azt mondta, alig hi­hető, hogy az új állandó tagok is vétójogot kapnának. Ha mégis, az a 2. világháború utáni világrend felborulását jelentené. Vagyis csak ezután jönnének a valódi csemegének ígérkező heves viták. JEGYZET Vigyázz, kész, tűz! BUCHLOVICS PÉTER Kitört a nagy szlovákiai fotel­háború. A Haza Atyját a Leghűségesebb Tanítvány - ké­sőbb független áruló - orvul és hátulról, egy rakétavető haté­konyságával fotellel terítette le egy békés ülésnapon, anno... Ám húsz percre rá már azt hal­lani: fenét, pont az örökös mi­niszterelnök, s egyben több­szörös nehézsúlyú bokszbaj­nok csapott fel Rambónak, ő volt az igazi disszidens a moz­galomban, nem pedig az előd­je elődjét vén szarosnak be­céző jogászcsülag. Ez van ké­rem, így kell ezt, ebben a mű­fajban minden megengedett. Szék, karfa, fotel, vagdalkozni kell mindennel, ami a kezünk ügyébe kerül, ha mással nem, kapjuk el a titkárnőnket, a mankót vagy a krómacél asz­tallábat, lényeg, hogy a tár mindig tele legyen. Később jö­het a láncfűrész, az Űzi vagy a zsebatombomba. Ám mégis in­kább hazudni kell folyton-foly- vást, nem emlékezni semmire, mindent letagadni, már előre is, na és persze önigazolni, echte független demokratának látszani, ugyanakkor szegény mártírnak, átvert inasnak a fő­nök mellett, mintha a kettő el­eve nem zárná ki egymást. Ez a legcélravezetőbb. Az önsaj- náltatás, a közszánalom. Főleg olyan politikusok esetében, akik már mindent eljátszottak, elsőként önmaguk hitelét. Hát most fotelháborút játszanak, mert a legkorszerűbb videojá­ték szerint az a nyerő. Úgy in­dul, hogy van egy sötét, félho­mályos parlament, te ott fek­szel a padsorok között, kezdet­nek van egy bazi nagy foteled, a kijáratnál kapsz életet, meg egy még nagyobb fotelt, ha a teremben kószáló zombit egy lövéssel le tudod teríteni. Ám vigyázz, közel ne engedd ma­gadhoz, mert megesz. Meg még olyan játékokat is isme­rek, ahol van egy előbb ronda, kövér, később nagyon elegáns, fess bácsi, aki először nagyon gonosz, fegyvereket lop és el­ad, államfők fiait rabolja el, halottakat szerepeltet élőként, és felveszi rájuk a lovettát, szó­val nagyon dark és hard a csá­vó. A második menetben eltű­nik, a harmadikban visszahoz­zák, a negyedikben pedig si­mán lekaszál mindenkit, de szoftverhibás a játék, mert a végén már nincs semmi, csak egy rettenetes röhögés, ő ka­cag, és nem lehet leállítani, mert ártatlan, mint a ma szüle­tett bárány. Aztán az is egy jó játék, amiben a Nagy Fehér Va­dász vadászik mindenféle ocs- mány szerzetekre. Itt is külön­böző nehézségi fokozatok van­nak, előbb erkélyről kell vizel­nünk a járókelőkre, ha csak a kockakövekre bírunk, az pont­levonással jár, aztán tankkal kell átmennünk mindenféle szűk hidakon az ellenség fővá­rosába, végül meg kell küzde- nünk a legrettenetesebb nős­tény ördöggel egy hátborzon­gató helyen: a pártszékház­ban. Ám a legnehezebb szinten Kia-területet kell szereznünk vérszomjas földtulajdonosok­tól, aztán őket képviselni az áruló kormány ellen. Az nyer, aki sokat tesz zsebre. Mindig újraindítható, jó szórakozást...- A feleségem legalább annyira nem ért meg, mint a KDH azANO-t, és fordítva (Peter Gossányi rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents