Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)

2005-05-20 / 116 szám, péntek

Vélemény és háttér 7 UJ SZÓ 2005. MÁJUS 20.- Csak fel ne ébredjen! (Szalay Zoltán rajza) A halálos vírus előfordulását először 1976 augusztusa és novembere közt észlelték Ebola: visszajár a járvány FIGYELŐ Megtépázott népszerűség Nagyon megtépázta a cseh pártok népszerűségét a mint­egy három hónapig elhúzódó kormányválság, amely a volt szociáldemokrata kormányfő, Stanislav Gross zavaros csalá­di pénzügyei miatt tört ki - de­rül ki abból a felmérésből, amelyet májusban végzett a Társadalmi Kutatások Köz­pontja. Az eredmények szerint gyakorlatilag minden parla­menti párt népszerűsége csök­kent, miközben tíz százalékkal emelkedett azok aránya, akik egyetlen pártra sem adnák le szavazatukat. Ugyanakkor csak a megkérdezettek 49 szá­zaléka állítja, hogy biztosan el­menne választani. Az emberek 25 százaléka biztosan bojkot- tálná a választást, további 25 százalék mérlegeli ezt a dön­tést. „Nyilvánvaló, s a májusi felmérés eredményei ezt egyértelműen jelzik, hogy az embereket elkedvetlenítette az elhúzódó kormányválság, s részben kiábrándultak a nagy- politikából” - mondta Miros­lav Mareš politológus. Szerin­te a lakosság többsége úgy vé­li, a politikusok elsősorban személyes érdekeiket védik, s azokat helyezik előtérbe tevé­kenységük során, nem pedig az ország érdekeit. Ha most rendeznék a képviselőházi vá­lasztásokat, az ellenzéki Pol­gári Demokratikus Párt győzne 29,4 százalékos támo­gatottsággal, a második he­lyen ugyancsak ellenzéki erő, Cseh- és Morvaország Kom­munista Pártja végezne 16,4 százalékkal. A kormányzó Cseh Szociáldemokrata Pártot az emberek 11,4, a koalíciós Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppártot pedig 6,2 százaléka választa­ná. A harmadik koalíciós párt a Szabadság Unió-Demokrati­kus Unió 1,1 százalékos támo­gatottsággal be sem jutna a parlamentbe. Érdekes, a leg­nagyobb mértékben - 4-5 szá­zalékkal - az ellenzéki polgári demokraták, valamint a koalí­ciós kereszténydemokraták tá­mogatottsága esett. A szociál­demokraták és a kommunisták népszerűsége maradt az áprili­si szinten. Jifí Paroubek új szo­ciáldemokrata kormányfő a média szerint ,jól teszi” a dol­gát, s nem adott okot komo­lyabb bírálatra. (K. J.) NYEZAV1SZIMA3A GAZETA Kertész Imre orosz nyelvű esszékötetéről közölt recenzi­ót a lap, kiemelve, a Nobel-dí- jas író pusztaságot látott a kommunizmus összeomlása utáni Kelet-Európábán is. Kertész katasztrófafogalmába nemcsak a holokauszt tarto­zik, bár az a tetőzése, hanem a „második nagy európai tota­litárius birodalom”, a szocia­lista összeomlása is - jegyzi meg Balia Olga, A száműzött nyelv (Jazik v izgnanyii) című esszékötetet ismertetve. A posztszocialista világ Kelet- Európában éltető értékek nél­küli pusztasággá változott. A „kivívott” szabadság, amiért a szocialista tábor barakkjainak egykori foglyai jóformán sem­mit sem tettek, győzelem he­lyett újabb vereséggé vált. A „győztesek” nem tudják, mi­hez kezdjenek magukkal - ecseteli az író felfogását. A Kongói Köztársaság egészségügyi hatóságai Brazzaville-ben bejelentet­ték, hogy az országban is­mét pusztít az Ebola-vírus. MTI-HÁTTÉR Május eleje óta kilenc ember halt meg az újból terjedő járvány követ­keztében. Az alábbiakban a halálos kórokozóról eddig ismertté vált adatokat foglaljuk össze. Az Ebola-vírus járványos elő­fordulását először 1976 augusztu­sa és novembere között észlelték egyidejűleg Dél-Szudánban és Za- ire-ban, az Ebola folyó mellett. A halálozási arány Szudánban 41, Zaire-ban 88 százalékos volt. A közép-afrikai országot már több ízben sújtotta a járvány, 2003-ban közel 150 ember halálát okozta. A mostani ugyanabban - a gaboni határhoz közeli - térségben je­lentkezett, ahol annak idején a 2003-as. Az eddigi legsúlyosabb járvány a szomszédos Kongói De­mokratikus Köztársa-ságban (Zai­re) volt 1995-ben, ahol akkor 250 ember halálát okozta. A fertőzés nagyon gyorsan ter­jedt, megfékezése csak nehezen si­került. Hordozói főként majmok voltak, s e főemlősök - főleg goril­lák - húsának fogyasztásával Ebola-kommandó (TASR/AFP) fertőződtek meg az emberek. Szak­értők azóta is arra gyanakszanak, hogy a vírust fertőzött állatok ter­jesztik. A vírus a testnedvekkel való kapcsolat útján is terjed. Hasonló vírustörzset később a Fülöp-szige- tekről származó majmokon is felfe­deztek Amerikában. A vírus időről időre felüti fejét Afrikában, s járványt okoz. Magas halálozási arány jellemzi, a vírus a megfertőzöttek 50-90 százalékát megöli. A túlélők gyógyulása igen lassú, olykor 120 napig is ürítik a vírust. Az Ebola okozta betegség hirtelen jelentkező magas lázzal, fejfájással, szem- és hátfájással, va­lamint igen rossz közérzettel kezdődik, néhány nap múlva há­nyás, hasmenés és hasi fájdalom lép fel. A betegség kezdete után 4-7 nappal kiütések jelennek meg, és vérzékenység jelentkezhet. Az Egészségügyi Világszervezet (WH) adatai szerint az 1976-os felbukka­nás óta több mint 1000 ember halt meg e járvány következtében. JEGYZET Hová szaladsz, édes lovam? SZÁSZI ZOLTÁN Bizony, sokan elmondhatják az írás címében feltett kérdést ma­guknak és a maguk lovának. Mert ugyancsak nekibőszült már az a bizonyos ló, amelynek néhányan már a túloldalára is estek. Akispolitikában, amely­nek közvetlen hatása van a hét­köznapi polgárra, egyre többen kaptak lóra, sietve, le ne ma­radjanak már a nagy tülekedés­kor, mikor is a megyei választá­sok idején hatalmat, informáci­ót és pozíciót biztosító, pénz­hozó helyekhez lehet jutni. Ha bejutnak?! Márpedig sokan úgy gondolják, bejutnak, mert ez nekik alanyi, vagyis mit be­szélek, politikai jogon kijár. Er­kölcsösebbeknek tüntetve fel magukat a megtestesült er­kölcsnél, ők a közéleti ember mintapéldányai. Mindenütt ott vannak, fontosnak láttatják magukat, feszítenek, aztán lo­holnak tovább, mert máshol is meg kell mutatkozni, beszélni kell, mindegy mit, csak biztatni a népet, rám szavazzatok majd, ha eljön a mindent eldöntő nap, mert - mint mondják - én, én aztán pótolhatatlan, téved­hetetlen és megingathatatlan vagyok. Pláne, ha pénzről, csa- ládtagokjobb elhelyezéséről, felügyelő bizottsági tagságról, pártfunkcióról meg egyéb ilyen világi hívságokról van szó. A hatalom íze már szétteijedt a szájukban, megismerkedtek a pénz sok mindent eligazító tu­lajdonságával is, élő a kapcso­latrendszer, s mivel a voksok egy kis ügyességgel, némi, ha­mar megtérülő befektetéssel is megszerezhetők, már elindul­tak választóra vadászni. A vá­lasztó sem teljesen hülye azon­ban. Tudja, kis csoport az, amely egy-egy régióban, fél ro­konságot beszervezve, haveri kört, jut is, marad is” módon megfőzve pártszervezetet ala­pít és működtet. Mert megéri. Ez dönt aztán arról, kit is jelöl­nek megyei képviselőnek, meg arról is, ki fogja azt megszavaz­ni a pártnak a járási kong­resszusán. A rosszabb már en­nél csak az, mikor ezt úgy te­szik, mintha a közért tennék, de azért nem nagydobra verve, a nyilvánosság, néha még a saj­tó gondos mellőzését is meg­szervezve. Közelebb az ing a kabátnál, tudom én ezt, persze, meg nem is kívánatos, hogy mindenki mindent tudjon, de akkor kiről is szól ez az egész? Kinek buli e kis hazában pár- toskodni? A lovak felszerszá- mozva, tele az autó propagan­daanyaggal, volt miből, meg lesz is miből, csak a jóisten ad­jon hozzá még vastagabb bőrt orcájukra! Hogy bírják a gyűrődést, hogy választ tudja­nak adni a kérdésekre, amelye­ket feltesznek nekik majd eset­leg. Bár ettől sem kell tartani, mert a szervezés ezt nem enge­di meg. Csak a szépre emléke­zünk, csak a jót mondjuk, mert szentek vagyunk mi, meg kis- politikusok. Bratyizás, szócsép- lés, csevely vagy tényleges program, tényleges vállalás? Döntse el mindenki a maga módján. Ha hozzáfér, ha hoz­záférhet az információkhoz, mert a párt hadseregében fő az éberség, be ne jusson valaki, aki esetleg kényelmetlent kér­dez. Például: mi van az ígért jobbléttel, az egészségüggyel, a befektetőkkel, a pártpénztár­ral? Van-e felelős a vidék teljes leromlásáért, hol a sok ígéret, mit csináltatok értünk, elvtár­sak, bocsánat, párttársak? Igaz, megszokhattuk volna már, az ilyen kispolitikus az a fajta, hogy ha valamit megígér, azt meg is tartja. Magának! KOMMENTÁR Pangás után szárnyalás SIDÓ H. ZOLTÁN Ha a hazai közlekedés témája kerül szóba, akkor döntően vagy a kínkeserves autópálya-építés, vagy a 19. század sebességi re­kordjait máig megdönteni képtelen vasúti viszonyok kerülnek terítékre, esetleg a megyei önkormányzatokra bízott, csapda­helyzetben vergődő távolsági buszjáratok terén uralkodó fo­nákságok. Lehet, hogy az iménti sorrend felemlegetése föld- hözragadtságunk újabb vonása, pedig igazán szárnyalhatnánk néha. Méghozzá szó szerint, ugyanis a közlekedés terén van egy sikerágazatunk, ez pedig a repülés. Jó, jó, egyelőre a sze­lek szárnyán szárnyalás is csupán a pozsonyi légikikötő saját­ja, ám ez is valami. A főváros repülőtere sokáig Közép-Európa legkihaltabbjá- nak számított, ahol legfeljebb néhány, Prágába és Moszkvá­ba tartó repülőgép zavarta meg a sirályok és a vetési varjak körözését. Azonban 2001-ben a SkyEurope Airlines fapados légitársaság gondolt egy merészet, és Pozsonyba telepítette központját. Majd sorra jött a többi, olcsó járatokat üzemel­tető cég, s ma már ott tartunk, hogy kis híján hetente jelen­tenek be újabb, a szlovák fővárosból induló járatot. Erre leg­utóbb kedden és szerdán került sor, amikor is a legnagyobb fapados, a Ryanair, továbbá a SkyEurope rukkolt elő londo­ni és dublini úti céljával. A lendületes hálózatbővítés egyebek között azt eredménye­zi, hogy megnőtt az osztrákok érdeklődése a reptér iránt. Egyrészt mind több osztrák polgár választja az olcsóbb po­zsonyi légikikötő számukra módfelett barátságos árait; pél­dául a már említett SkyEurope járatait egyharmad részben nyugati szomszédunk utasai töltik meg. Másrészt a privati­záció előtt álló infrastrukturális berendezés is vonzóvá vált, olyannyira, hogy egyszerre két osztrák társaság, a piacun­kon már évek óta működő Austrian Airlines, valamint a schwechati repülőtér is magánosítaná. Ha ez, a sokaknak egyébként nem tetsző megoldás valósulna meg, akkor Po­zsony és Bécs valóban Twin Cityvé, azaz ikervárossá nőne össze. Persze, a testvérvárosi kapcsolatban nem volna vitás, hogy melyik a kisöcs... A Štefánik repülőtér az utóbbi években folyamatosan meg­kettőzi forgalmát, idén pedig már az 1 millió főt is meghaladja az utasforgalma. Vajon gondolunk-e arra, hogy az innen fel­szálló, vagy ide érkező utastömeg mekkora forgalmat ger­jeszt? A Ryanair biztosan gondolt rá, ugyanis jelezte: ha az ol­csó londoni járata beválik, akkor brit turisták ezreivel számol­hatunk, akiknek sörfogyasztása, vásárlási kedve még az eleve virágzó Prága forgalmát is megdobta. A légitársaságok lendü­lete jótékony hatást gyakorol a turizmusra, a fővárosi szállo­dák, vendéglők forgalmára, tehát áttételesen több ezer mun­kahelyet hívnak életre. Méghozzá mindennemű állami dotá­ció, adókedvezmény nélkül. Még szerencse, hogy nekik nem kell a Pavol Rusko gazdasági miniszter által osztogatott, ám megépülni nem akaró autósztrádákból. TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Az újvidéki napilap szerint mind Európában, mind Magyar- országon gyakran még mindig az elmúlt évszázad két szélsősé­ges diktatúrája foglalkoztatja az embereket a jövő kihívásai he­lyett. A cikk szerzője, Talpai Ló­ránt úgy véli, ez a két diktatúra kiváló táptalajt nyújt a zsigeri, uszító és elbutító gondolatok életbenntartására, azaz egy olyan politikai diskurzus megte­remtésére, amely alkalmas óriá­si néptömegek megtévesztésére. Magyarországon is igen sokan űzik ezt a játékot mind a nemze­ti-radikális, mind a liberális-ra­dikális oldalon. „Meddig folyta­tódik még a történelmi adok-ka- pok? Ha az aktuálpolitikára te­kintünk, akkor, sajnos, még le­het, hogy sokáig. Mert mindkét eltorzult eszmének megvannak a maga jeles szószólói, igaz, most már új kontextusban, egy­részről nemzetiben, olyan tize­nöt milliós értékben, másrészről a II. világháború győzteseként, olyan vörös csillagos partizán­kalapban” - írja Talpai, aki sze­rint a háború befejezésének 60. évfordulóján rendezett ünnep­ség és a Moszkva téren egy roma gyerekkel történt bűntény is jól példázza, hogyan folyik le egy „szokványos ütközet”, amelybe egyértelműen be akaiják vonni a társadalom nagy részét. A szerző szó szerint idéz Tamás Gáspár Miklós minapi cikkéből, amelyben a filozófus azt írja, hogy Magyarország utcáin és te­rein nemzetiszocialisták mene­telnek, a neonácik és újnyilasok nem maradnak meg „mocskos és hülye” eszméik alkotmány ál­tal védett hirdetésénél, hanem gondolataikat a gyakorlatban is alkalmazzák, „karddal döfik át annak az embertársuknak, hon­fitársuknak, polgártársuknak a gyomrát, máját, lépét, aki a bu­szon fölhívja magára megkülön­böztetett figyelmüket”. Talpai szerint a filozófus uszít cikkével, kész tényeket állít, miközben bi­zonyítékok még a rendőrség ke­zében sincsenek. Magyarorszá­gon köztudottan semmiféle nemzeti atrocitások nem voltak a II. világháború után, annak el­lenére, hogy a lakosság összeté­tele rendkívül heterogén, mivel az ország egy évezrede befo­gadó. „De úgy látszik, mások ezt nem így gondolják, ők harcolni szeretnének, legyenek azok an­tiszociális személyek, akik bár­milyen őrült téboly által vezérel­ve leszúrnak valakit, vagy a ma­gyar társadalmat és nemzetet új­ra és újra, a végtelenségig meg­vádoló identitászavarral s nem kevés feltűnési mániával küzdő, önmagukat Marx Károly rein­karnációjának gondoló szemé­lyek” - írja az újvidéki napilap­ban Talpai Lóránt.

Next

/
Thumbnails
Contents