Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)

2005-05-20 / 116 szám, péntek

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 20. RÖVIDEN A Böngésző nyertesei A Vasárnap 20. számában feltett kérdésre Palcsó Tamás a helyes válasz. E héten az 500-500 koronát Bottos Lídia losonci, Varga Di­ana gombai és Kardos Gizella gömörhorkai olvasónk nyerte. Gra­tulálunk! A Pátria rádió kétnapos kínálatából válogathatnak Hétvégi programok MŰSORAJÁNLÓ Hétvégi közvetítésünket a Hétről hétre c. zenés, publiciszti­kai magazinnal kezdjük, amely 7- től fél 12-ig hallgatható. A tarta­lomból: Jókai Mór nevét vette fel a komáromi Béke utcai alapisko­la; exkluzív interjú Usztics Mátyás színművésszel; József Attila és Fábry Zoltán kapcsolata - aho­gyan Kovács Győző budapesti iro­dalomtudós látja; beindult az eMagyar pont nevű világhálós program Szlovákiában. Az Euró­pai Roma Fórum a napokban éle­sen bírálta Szlovákiát az ország szociálpolitikája miatt. Van-e va­lós esély a felzárkózásra - a bővülő Európa leginkább érintett országainak önerejéből, vagy akár nemzetközi összefogással? Töb­bek között erre a kérdésre keresi a választ 11.30-tól a Délidőben Miklósi Péter. Vendége dr. Ravasz József, a Dunaszerdahelyen működő Romológiai Kutató és Módszertani Intézet vezetője. 13 órakor a Tékában Németh Zoltán nyilatkozik tanulmánykötetéről, majd Tőzsér Árpád arról fejti ki a véleményét, hogy visszatérnek-e az emberek a könyvhöz, az olva­sáshoz. 15 órától egy 2004-ben készült hangjátékunkat ismétel­jük meg. A szerző Z. Németh Ist­ván, a főbb szerepekben pedig Olasz Istvánt, Szvrcsek Anitát, Bandor Évát és Tóth Tibort hall­hatják. A 16 órai hírek után Kö­szöntő, utána nyelvi vétségeinkről ejtünk szót egy percben, majd szombati közvetítésünk utolsó fél órájában, a Napzártában össze­foglaljuk a nap eseményeit. Vasárnap hírekkel és sportössze­foglalóval indul a műsor 7 órakor. 8.05-kor A hét Londonban. A 9 órai hírek után református műsor­ral jelentkezik a Világosság. 9.40- kor Georges Bizet Gyöngyhalászok c. operáját ismertetjük. 10 órakor hírek, sporthírek, majd Randevú Csenger Ferenccel. A Randevúban folytatódik A kis hableány történe­te. A gyerekek a szerelem hónapja kapcsán a szerelemről mesélnek. Ellátogatunk Martosra egy kézmű­ves-foglalkozásra, bemutatkozik Morovics Erzsébet, aki Kassán első lett a Kazinczy-versenyen, Buják Andorral pedig egy érdekes kon­certről beszélgetünk. 13 órakor a Térerő Műhely mellékletében a ko­lozsvári. szerkesztőség műsorát közvetítjük: Cigány, vagy roma? A témában megszólalnak romakuta­tók és maguk a romák is. 14.05-kor Kaleidoszkóp. Először egy kis gö- möri faluba, Gömörpanyitra láto­gatunk. Majoros Milán polgármes­tert a település hétköznapjairól, Sipkái Sándor nyugalmazott peda­gógust pedig helytörténeti kutatá­sairól kérdezzük. Gál Jenő a buda­pesti Cseh Centrum igazgatójaként jelenleg kultúrdiplomáciai szolgá­latot teljesít. A vele készült beszél­getésből egyebek között-megtud­juk, hogy a cseh kultúra iránt Ma­gyarországon egyre többen ér­deklődnek. 15 órától Kaland az élet című portréműsorunkban be­mutatjuk Thököly Gábor régészt, történészt, műemlékvédőt. A fél négykor kezdődő Hazai tájakon c. néprajzi összeállításban hangké­pekben számolunk be a II. Békéi Nemzetközi Népzenei Fesztiválról. Vasárnapi közvetítésünk a Kö­szöntő és a Napzárta után, 18 óra­kor ér véget. (B. E.) Magyarország ÍOOO éve a térképeken címmel nyűik kiállítás a ko­máromi monostori erődben. A megnyitót holnap 14.30-kor tart­ják. A kiállítás június 20-áig tekinthető meg. Közép-Európa legna­gyobb újkori erődje 1850 és 1871 között épült a Bécset védő komá­romi erődrendszer egyik utolsó elemeként. (Fotó: Somogyi Tibor) „Párkányban a megérkezésem pillanatától otthon érzem magamat, azt hiszem, tudnék itt élni...” Hídőr a tulipánok országából (A szerző felvétele) A Mária Valéria híd újjáépí­tését követően Párkány vá­rosa a hídőrség „intézmé­nyének” hagyományát is felelevenítette. A híd mai őrzői azonban külföldi művészek, akik féléves itt- tartózkodásuk alatt kultu­rális-szellemi közvetítőként dolgoznak. A Hídőrház je­lenlegi lakója, Monique Besten Amszterdamból ér­kezett Párkányba. CSEPÉCZ SZILVIA A fiatal, kedves mosolyú Moni­que Besten Hollandia-szerte is­mert vizuális művész. Fotósoroza­tokat, videofilmeket készít, térköl­tészeti, akcióművészeti előadáso­kat tart. Számos kiállításon és fesz­tiválon szerepel, sőt ő maga is fesz­tiválszervező. „Először a TransAr- tists kéthavonta megjelenő maga­zinjában olvastam a Mária Valéria híd hídőr-programjáról - mondja a holland vendég. - Nagyon megra­gadott, hiszen tulajdonképpen az országhatárokon átívelő kulturális kapcsolatok kialakításáról, azaz új szellemi hidak építéséről szól. Fel­vettem a kapcsolatot a párkányi származású Karol Frühauffal, a program felelősével. Küldtem a munkáimból egy bővebb váloga­tást, és nagyon örülök, hogy az idei év első felében én lettem a hídőr. Szlovákiában eddig még nem jár­tam, de Magyarországon és Cseh­országban már igen. Talán ezért sem volt számomra idegen a kör­nyezet. Párkányban a megérkezé­sem pillanatától kezdve otthon ér­zem magamat, azt hiszem, tudnék itt élni. Ezt nagyon fontosnak tar­tom, mert szerintem egy ismeret­len helyen az első benyomások ha­tározzák meg, hogyan érzi majd magát az ember.” Első nagyobb lélegzetű nyüvá- nos szereplése az volt, hogy két­száz tulipánhagymát ültetett el a híd által összekötött két város­ban, Esztergomban és Párkány­ban. Igen, és sokan félre is értették. Azt hitték, hogy a tulipánhagymá­kat otthonról hoztam, ajándék­képpen. Holott az akció egészen másról szólt. Egyrészt tudtam, hogy annak idején a hódító török hadak ezt a vidéket is hosszú ideig megszállva tartották. A tulipán eredeti hazája pedig éppen Török­ország, onnan került hozzánk, Hollandiába, és lett a legnép­szerűbb virágunk. Ezért úgy gon­doltam, miért ne lehetne a tulipán a három ország közös történelmi örökségének a szimbóluma is. Másrészt pedig - áttételesen szin­tén a török hódoltság idejére visszautalva - a hagymákat szán­dékosan az egyik párkányi szuper­marketben vásároltam. Ámbár az, hogy a nagy bevásárlóközpontok a világon mindenütt rátelepszenek a városokra, nem csupán az egy­kori török seregre, hanem vala­mennyi területhódításra érvényes. Igaz, a fogyasztói szokások gyöke­res megváltoztatása erőszakmen­tes „hódítás” és majdnem önkén­tes „behódolás” is... A tulipánülte­tés harmadik célja az volt, hogy a köztereket, a parkokat és az utcá­kat járva közelebbről is megismer­jem, mintegy birtokba vegyem a két várost. Valahogy úgy, mint amikor az ember egy graffitivel otthagyja a falon a kézjegyét. Én a nyíló tulipánokkal köszöntem az embereknek. Hídőrként hogyan telnek a napjai? Rendszerint munkával. Fényké­peket készítek, filmezek a város­ban, és cikkeket írok az itteni élet­ről, melyek az internetes honlapo­mon ( www.bridgeguard.blogs- pot.com ) világszerte olvashatók. A Hídőrház ablakaiban naponta cse­rélem a fotókat - ez az én kis állan­dó utcai kiállításom. Sok új isme­retségre, barátságra tettem szert, egyáltalán nem érzem magamat egyedül. Ellenkezőleg, olykor kife­jezetten igényelem és élvezem a magányos órákat. És a férjem is többször töltött már néhány hetet Párkányban. Érdekes ez a város. Én sokkal kisebbnek gondoltam, rá is csodálkoztam a népszerű ter­málfürdőre, az üzletsorra, a mozi­ra. Szokaúan a kettős érzés is, ami az itt élő embereknek természetes. Hogy a Duna egy szemmel is látha­tó országhatár, holott ugyanakkor egy hatalmas és csodálatos folyó. Igaz, a határokat soha nem a ter­mészet, hanem az ember szabja meg. Az emberek mentalitása vi­szont egész Szlovákiában más, mint nálunk. Hollandiában min­denki rohan, itt viszont olyan az élet, mintha lassított filmet néz­nék. Észrevettem például, hogy Párkány utcáin jóval gyorsabban sétálok, mint mások. Eddig rend­ben is van, sőt, de a dolgok mene­te, az ügyintézés is gyakran nehéz­kes... A környéket már megle­hetősen ismerem, nagyobb utazás­ra viszont nemigen futja az időm­ből. Jártam Pozsonyban és Zsol­nán, és zeneszerző férjemmel úgy tervezzük, hogy miután lejár a megbízatásom, még a nyár folya­mán egy nagy országjáró körutat teszünk Szlovákiában. Július elején adja majd át poszt­ját a következő - Németországból érkező - művésznek. Készít vala­milyen összefoglaló munkát? Igen, de ez több részből áll. Hol­landiában hetedik éve szervezek nemzetközi művészeti fesztiválo­kat, júniusban A legrövidebb éjsza­ka, decemberben A leghosszabb éjszaka címmel. Az elsődleges cél az, hogy összehozzuk a legkülön­bözőbb művészeti ágak képvi­selőit, akár neves, akár még isme­retlen művészekről van szó. A vá­logatást rendszerint én magam végzem, és a minőség mellett egyetlen szempont van még, hogy mindenki új munkát mutasson be. Az idén feltétlenül szeretnék szlo­vákiai vendégeket is hívni. Neveket még nem tudok mondani, de már több művészeti iskolával felvettem a kapcsolatot, tehát elsősorban fia­tal tehetségekre számítok. Novem­berben pedig Amszterdamban lesz a hídőrségről egy összefoglaló pre­zentációm. A gasztronómiai részt például úgy terveztem el, hogy egy-két jellegzetes ételféleséget el­készíttetek egy itteni szakáccsal, videóra veszem az egészet, s az amszterdami filmvetítés alatt ma­gam is megpróbálom megcsinálni. Valószínűleg húsos ételek lesznek majd, mivel tapasztalataim szerint Szlovákiában sokkal több húsfélét fogyasztanak, mint nálunk. Mi­előtt idejöttem volna, megér­deklődtem, milyen hosszú a Mária Valéria híd. Aztán kamerát erősí­tettem a testemre, és egy hónapon át minden nap „leléptem” Amsz­terdamban azt a 711 lépést, amit számomra a híd 496 métere jelent. Szóval előre gyakoroltam a hídőrséget. Ezek a felvételek is be­kerülnek majd abba a dokumentá­ciós anyagba, amely reményeim szerint egy új, virtuális hidat alkot majd a kultúráink között. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában A magyarok Szlovákiában című dokumentumfilmet vetítik Múzeumok és galériák hosszú éjszakája MISLAY EDIT Pozsony. A múzeumi világnap alkalmából holnap a pozsonyi mú­zeumok és galériák is gazdag prog­rammal, kedvezményekkel várják a látogatókat. A Szlovák Nemzeti Múzeum által kezdeményezett Múzeumok és galériák éjszakája című rendezvény keretében a fővá­rosban 18 helyszínen mintegy 50 kiállítás tekinthető meg. Érdemes kihasználni a lehetőséget, hiszen a múzeumok, galériák rendhagyó­módon 10 órától 22 óráig tartanak nyitva, s kedvezményes, egységes belépőt kínálnak. Egy felnőtt belé­pő 50, a gyerekjegy 30, a családi belépő pedig 100 korona, s egy jeggyel valamennyi múzeumba el lehet látogatni! A kiállítások mel­lett számos érdekes, elsősorban gyerekeknek szánt kísérőrendez­vény szerepel a programban. Az vi­szont a felnőttek számára lehet ér­dekes, hogy például a Pozsonyi Vá­rosi Galériában holnap ingyen fel­becsülik a festményeket, szobrokat és egyéb műtárgyakat. A hosszú múzeumi éjszakán a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeu­ma is 22 óráig várja a látogatókat állandó kiállításával és az újonnan nyílt, Fából faragott csoda cíművel, amely dél-szlovákiai fafaragók munkáit mutatja be. Ezenkívül 19 órától filmvetítést is tartanak a mú­zeum székhelyén, a Brámer-kúriá- ban. Az érdeklődők A magyarok Szlovákiában című kétrészes doku­mentumfilmet tekinthetik meg, melynek forgatókönyvét Miroslav Kusý írta, rendezője pedig a fiatal kassai fümes, Peter Kerekes. A do­kumentumfilm egyébként a 2003- as olmützi Academia Nemzetközi Filmfesztivál díjnyertes alkotása. A vetítést követően a film kapcsán Miklósi Péter beszélget Csáky Pál miniszterelnök-helyettessel. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma állandó kiállításának egy részlete (ifj. Papp Sándor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents