Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)

2005-05-18 / 114 szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 18. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 FIGYELŐ BELGRÁDI SAJTÓ Ismét békétlenséget szül Belgrád és Zágráb viszonyá­ban a régmúlt: a szerb kor­mány védnökségével tartott vasárnapi csetniktalálkozó miatt Stjepan Mesic horvát el­nök lemondta belgrádi láto­gatását, amit Belgrádban ér­tetlenséggel fogadtak. A belg­rádi média idézte a horvát el­nöki hivatal közleményét, mely szerint a vasárnapi Rav- na Gora-i csetnikgyűlés miatt - amelyet a szerb hatóságok tevékeny támogatásával szer­veztek meg és tartottak meg, a hatalom egyes kiemelkedő képviselőinek együttműködé­sével - Stjepan Mesic horvát elnök úgy látja, hogy a belát­ható jövőben nem adottak a feltételek szerbia-monteneg- rói látogatása előkészítésére. A belgrádi külügyminisztéri­um válaszában leszögezte, a jövő felé kell fordulni, a törté­nelmi tények nem képezhet­nek akadályt a kétoldalú kap­csolatokban, s nem lehet a két ország viszonyát attól tenni függővé, hogy a másik miként viszonyul a múlt eseményei­hez. A korábbi években a Vük Draskovics szerbia-monte- negrói külügyminiszter vezet­te Szerb Megújhodási Mozga­lom szervezte a Valjevo melet- ti Ravno Gora hegységen a csetnikek éves találkozóját. Miután 2004 végén a szerb parlament rehabilitálta a cset- nikeket, a kormány vállalta a vasárnapi 15 ezres nagy­gyűlésük feletti védnökséget. A Mihaljovics tábornok vezet­te királypárti csetnik hadse­reg a II. világháború idején eredetileg a náci megszállók ellen fogott fegyvert, de szembeszállt a titói kommu­nista partizánokkal is. A szer­biai történelemkönyvek ta­nulsága szerint emiatt lepak- táltak a nácikkal, és Nagy- Szerbia megteremtésére töre­kedve bosnyákok és horvátok ezreit irtották ki Dalmáciában és Boszniában. TALLÓZÓ IZVESZTYIJA Legalább 745 ember vesz­tette életét az andizsáni felke­lésben és az azt követő meg­torlásban - jelentette az orosz lap az Ózod Dehkonlar (Sza­bad Parasztok) üzbég ellenzé­ki pártra hivatkozva. E párt tagjai házról házra járnak a ke- let-üzbegisztáni városban, ki­kérdezik a lakosokat, és fel­jegyzik a halálos áldozatok he­vét. Hétfő estig 745 név került a listára. A Szabad Parasztok pártja 2003 decemberében alakult meg, de azóta sincs hi­vatalosan bejegyezve. Ve­zetője szerint mintegy száze­zer tagja van. Ez a párt az Ak- ramija szervezettől, a felkelés feltételezett kezdeményező­jétől eltérően nem áll semmi­féle ismert kapcsolatban az iszlámista ideológiával. Sokfé­le jelentés érkezett péntek óta a felkelés és az azt kísérő tö­megtüntetés leverése óta a ha­lálos áldozatok számáról. Egy tekintélyes helyi orvos azt mondta korábban, hogy mint­egy 500 holttestet tettek ki egy helyi iskola elé a hatóságok, hogy a hozzátartozók azono­síthassák a tetemeket.- Legközelebb próbáljanak erre építeni! (Szalay Zoltán rajza) Prágai (sajtó)vélemények Edvard Beneš elnök szobrának leleplezéséről Bronzba öntött ellentét Bíráló hangvételű kommen­tárokat közöltek tegnap a vezető cseh napilapok Edvard Beneš, Csehszlová­kia második köztársasági elnöke szobrának hétfői prágai leleplezéséről. KOKES JÁNOS A sajtó egybehangzóan azt állít­ja, Beneš a cseh történelem kétség­kívül kiemelkedő, de nagyon el­lentmondásos személyisége volt. A konzervatív Lidové noviny hi­bának minősíti, hogy a Beneš- szobor leleplezésénél demonstratív módon a legmagasabb politikusok is részt vettek. „A közjogi méltósá­gok csődöt mondtak egyik társa­dalmi feladatuk teljesítése során. A társadalmi vita elősegítése helyett ugyanis előnyben részesítették azt, hogy üzeneteket küldjenek a hat­áron túli veszekedő kisebbségnek”- írja az újság. Kitűnő diplomata, de egyben ellentmondásos személyiség volt- véli kommentáijában a Hospodáŕské noviny című gazda­sági és politikai napilap. „Nagy­szerű lett volna, ha Edvard Beneš államfő szobrának leleplezése át­gondolt és férfias tett lett volna, s e személyiség összes pozitívumait Beneš árnyéka az uniós lobo­gón (ŰTK-fotó) és negatívumait is felmérték vol­na, ha a tettben nem lenne megta­lálható a nagyobb német szom­széd iránti trucc is” - jegyzi meg a tekintélyes lap. A baloldali Právo kommentár helyett több cseh politikus véle­ményét idézi. „A dekrétumok olyan jogi normák, amelyek a jö­vőben már sosem lesznek alkal­mazva, de az a múlt, amely a dek­rétumok szerint lett megvalósítva, már megváltoztathatatlan” - állít­ja Miroslav Kalousek, a Keresz­ténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt elnöke. Vladimír Laštúvka, a képviselőház külügyi bizottságának szociáldemokrata elnöke szerint Prágának reagálnia kellene Edmund Stoiber bajor mi­niszterelnök Prágát kritizáló hét végi beszédére. Laštúvka bírálja Cyril Svoboda külügyminisztert is, aki korábban azt nyilatkozta, bár a Beneš-szobor a Czernin-palota előtt áll, a tárcának semmi köze az egészhez. „Svoboda miniszter úr nyilatkozatából számomra nem egyértelmű, hogy Beneš elnök vagy pedig Stoiber úr oldalán áll- e. Ezt azonban szeretném tudni” - mondta Laštúvka a Právónak. Cyril Svoboda ugyanakkor azt nyilatkozta a lapnak, Prágának nincs semmi oka bármiféle tár­gyalásokat kezdeni a kitelepített szudétanémetekkel: „Már régóta állítom, nincs ok tárgyalni a kár­pótlásról vagy valami hasonlóról, de természetesen lehet beszélni a múltról.” A miniszter megjegyez­te: Beneš az elődje volt a cseh dip­lomácia élén, ezért természetes­nek tartotta, hogy részt vesz szob­ra leleplezésén. Sátoraljaújhelyi cellája kényelmes, van benne zuhanykabin és tévékészülék is Magda Marinko rajzol és a légióba vágyik MTI-HÁTTÉR Az életfogytiglani börtönbünte­tését Magyarországon töltő Magda Marinko karikatúrákat fest sátoral­jaújhelyi börtönében és visszavá­gyik a francia idegenlégióba - kö­zölte az elítélt belgrádi ügyvédje, Slavko Petries, aki 11 évi szünet után ismét felkereste börtönében egykori védencét, s két órán át be­szélgetett vele. A börtönben tett lá­togatásakor az volt a benyomása, hogy a sátoraljaújhelyi fogház jól őrzött. Marinko szerint cellája ké­nyelmes, van benne zuhanykabin és tévékészülék is. Marinko - aki az egyik legfegyelmezettebb elítélt - ismét panaszt emelt a magyar igazságügyi minisztériumnál, mert Szerbiában szeretné eltölteni börtönbüntetését. Az ügyvéd el­mondása szerint Marinko a francia idegenlégióban együtt szolgált Milorad Lukovics Legijával, a szá­mos múltbeli szerbiai politikai bűntény elkövetésével, egyebek mellett Zoran Djindjics miniszter- elnök meggyilkolásával vádolt volt titkosrendőrrel, valamint a szökés­ben lévő, háborús bűnökkel vádolt horvát tábornokkal, Ante Goto- vinával. (P. J.) LEVÉLBONTÁS Figyeljünk egymásra! A lap május 13-i számában ol­vastam, hogy Csáky Pál miniszter­elnök-helyettes kitüntetéseket adományozott az arra érdemes hazai magyar személyiségeknek. Érdekes, a kiválasztottak nagyob­bik része nő volt. Nekem különö­sen jólesett, hogy H. Mészáros Er­zsébet is a kitüntetettek közé ke­rült. Ezzel kapcsolatban engedje­nek meg egy kis nosztalgiázást. Az én nemzedékem tagjai már bizo­nyára nagyon megfogyatkoztak. De akik még megvagyunk, szere­tettel emlékezünk a közös állam­ban harminc évig megjelenő, Nő című hetilapra. Egy időben ennek a főszerkesztője volt H. Mészáros Erzsébet. Akik akkor idősebbek voltunk a főszerkesztőnőnél, nagy elismeréssel adóztunk tevékeny­sége előtt. (Ez ma sincs másképp.) Annak a lapnak az volt a mottója, mi, emberek tiszteljük meg egy­mást azzal, hogy figyelünk egy­másra. És ezt ki is nyilvánítjuk egymás felé. Kisebbségi sorsban ez különösen jelentős viselkedés- mód. Ideális viszony alakult ki kö­zöttünk. Minden kitüntetettnek további sok sikert és jó egészséget kívánok. Úgyszintén kívánom ezt a Nő hajdani szerkesztőinek is. Győri Sarolta Szepsi KOMMENTÁR Szobor és szavak MARTIN KOMÁREK Vajon melyik a nagyobb provokáció? Annak követelése, hogy he­lyezzék hatályon kívül Beneš dekrétumait, vagy hogy szobrot állí­tottak neki. Talán az a „törvény”, hogy érdemeket szerzett a cseh­szlovák állam építésében vagy annak kinyilatkoztatása, hogy a szudétanémetek kiűzése hidegvérű etnikai tisztogatás volt. Vajon Stoiber bajor kormányfő vagy a cseh politikusok álláspontja van közelebb az igazsághoz? Mindkét vélemény elfogult, így pontatlan is. Viszont Stoiberé - aki ezt a hét végén újra megismételte .a szudétanémetek találko­zóján - európaibb és modernebb is, még az erős szavak ellenére is. Ugyanis a háború kirobbantásáért, az akkor elkövetett állati bűnökért érzett német felelősség egyértelmű, őszinte és megbánó elismeréséből indul ki. S csak az ilyen vezeklés nyomán mondha­tó el: a németek robbantották ki a II. világháborút, de a kitelepí­tés nem volt a világégés elengedhetetlen következménye. Azaz a Beneš-dekrétumok ellentétben vannak a jog alapelveivel. A cseh hivatalos álláspont jóval keményebb, és mélyebben is gyö­kerezik a múltban. Többé-kevésbé így foglalható össze: a kitelepí­tés a németek által elkövetett háborús bűnök közvetlen következ­ménye volt, és ez most is érvényes. Mindenért, ami közben tör­tént, csakis a csehországi németek a felelősek. Ha 38-ban nem árulták volna el a köztársaságot, akkor nem űzték volna ki őket. A stoiberi álláspont gyenge pontja: jelentéktelenné teszi és a je­lenlegi humanista európai méterrel méri a háborús eseményeket. Manapság aligha érthető meg, miképp élték meg az érintett nem­zetek és egyének az akkori szörnyűségeket. Stoiber ezenfelül alá­becsüli: tizenöt évvel a rendszerváltás után Csehországban még mindig félnek a hatalmas szomszédtól, óriási a bizalmatlanság a német politika iránt, ugyanakkor azt is figyelmen kívül hagyja, hogy szavait fenyegetésnek tekintik. A cseh magatartás ennél jóval gyengébb lábakon áll. Prága egy­szerűen ignorálja, hogy a gyermekeket nem lehet felelősségre vonni a szülők bűneiért. Az ilyen álláspont a kollektív bűnökért járó kollektív megtorlás sötét eszméiben gyökerezik. Meg kell hagyni, Edmund Stoiber éles szavai egyáltalán nem já­rulnak hozzá a cseh-német közeledéshez. Ennek legnagyobb aka­dálya mégis a cseh politikusok nacionalista magatartásában kere­sendő. De erről Edvard Beneš már nem tehet, s az sem számít, van vagy nincs szobra. A szerző a Mladá fronta Dnes kommentátora JEGYZET Biztos, ami biztos MISLAY EDIT Sok van, mi csodálatos e föl­dön. Az átlagember olykor nem győz csodálkozni. Vagy bosszankodni. Itt vannak például a biztosí­tók. A szolid segítők. Életünk biztos pontjai. Ez most azért jutott eszembe, mert a napok­ban oknyomozó riportfilm fog­lalkozott az egyik csatornán a kérdéssel. Konkrétan a gépjár­műbalesetek utáni kárfelmé­résről volt benne szó. Egészen pontosan arról, hogy a biztosí­tótársaságok kárfelmérői vala­hogy mindig a saját javukra té­vednek a bekövetkezett kár nagyságát illetően. Mégpedig nem is mindig kis összegekkel. A kárvallottak és az elégedet­lenkedők arról számoltak be, hogy ha kevésnek tűnt nekik a biztosító által felbecsült kár nagysága, akkor független szakértőhöz fordultak, aki sok esetben nem csupán néhány ezer, hanem több tízezer koro­nával nagyobb összegre be­csülte a járműben esett kárt. A biztosítótársaságok körében természetesen nagy a szolida­ritás, és közös megegyezéssel szinte valamennyien azt a kár­felmérési módszert alkalmaz­zák, amelyik nekik kedvez. Csupán egyetlen olyan biztosí­tóra akadt a riport, amelyik a független szakértők által hasz­nált irányelveket alkalmazza ebben a tekintetben. Ami még szomorúbb: az állam ebből a szempontból egyáltalán nem szabályozza a biztosítótársasá­gok működését. Ők meg ter­mészetesen azt a módszert al­kalmazzák, amely szerint a le­hető legkevesebbet kell fizet­niük. Mit tehet ilyenkor a pol­gár? Csupán egy dolgot: ha nem ért egyet a biztosító által felbecsült kár mértékével, bí­róságra adja az ügyet. Ami évekig is elhúzódhat, s ha ne­talán a bíróság nem neki ad igazat, még a perköltséget is fizetheti. Az embernek egyszerűen olyan érzése támad, hogy a polgár patthelyzetbe van kény­szerítve. Nincs is nagyon vá­lasztása abban a tekintetben, hogy hagyja-e magát rászedni, kihasználni, vagy sem. Amikor az ügyfelek megszerzéséről van szó, mindenki fűt-fát ígér, kedvezményeket és extrákat. (És itt nem csupán a gépjármű­biztosításra gondolok - bármi­lyen más típusú biztosítással hasonló tapasztalatokat lehet szerezni.) De amikor valami tényleg történik, mármint olyasmi, ami ellen az ember biztosítást kötött, inkább mint­ha azon igyekeznének, hogy indokot találjanak arra, miért is nem fizetnek vagy miért a le- • hető legkevesebbet. Pedig nem a sajátjukat kell adniuk. Ha­nem azt a pénzt, amit az ügyfél fizet nekik. Sejtem, a biztosítótársaságok számára az lenne az ideális, ha mindenki biztosítania ma­gát minden ellen (akár több­szörösen is), és soha nem tör­ténne semmi senkivel. Ez azonban nem túl valószínű. De abban sem lehetünk biztosak, hogy a biztosítás a legbizto­sabb módszer.

Next

/
Thumbnails
Contents