Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)

2005-05-18 / 114 szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 18. RÖVIDEN Jancsó Miklós a Pozsonyi Casinóban Pozsony. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete e hónapban is folytatja A magyar mozgókép mesterei elnevezésű rendezvény- sorozatát. Holnap Jancsó Miklós Kossuth-díjas filmrendező lesz az intézet vendége. 17 órától levetítik A zsarnok szíve - Baccaccio Magyarországon című, 1981-ben készült filmjét, majd a vetítést követően Szabó G. László újságíró beszélget a rendezővel. A film­vetítés és a beszélgetés helyszíne a Pozsonyi Casinó lesz. (tb) Világhírű dzsesszzenészek lépnek színpadra Gitárfesztivál Győrben ELŐZETES Nemzetközi akusztikusgitár- fesztivál kezdődik ma 19 órakor a Petőfi Sándor Művelődési Házban (Árpád u. 44.; tel.: 0036-96/327- 466). A negyedik alkalommal megrendezett fesztiválon Steve White, Eric Lugosch, Yan Vagh, Szabó Sándor és Major Balázs ze­néjét élvezhetik az érdeklődők. Steve White gitáros az ameri­kai blues muzsika igazi különle­gessége, szinte egyszemélyes ze­nekar. A country-folk-blues ha­gyományaiból merít, de virtuóz zenéjét rendkívül egyénien építi. Az amerikai szaksajtó a ma élő egyik legjelentősebb fehér blue­(Képarchívum ) szenészként tartja számon. A chi­cagói Eric Lugosch vezetéknevé­nek magyaros hangzása nem vé­letlen, hiszen nagyszülei magyar kivándorlók voltak. „1984-ben Amerikában megnyerte a nemzeti akusztikusgitár verseny nagydíját. Játékában mindig a zenekari hangzás megformálására törek­szik finom ellenpontozásokkal és ízléses groove-okkal. Minden afro­amerikai stílusban otthon van, a country blues, a gospel és a regti- me világában egyaránt. Kiváló dalszerző és énekes” - olvasható a Győri Szalon előzetesében. Yan Vagh kiváló, a legmoder­nebb irányzatok hatása alatt álló, improvizatív muzsikájának kü­lönlegessége, hogy tíz nejlonhúr­ral felszerelt bundnélküli gitáron adja elő. Szabó Sándor - aki a győri fesztiválnak egyik kezdemé­nyezője és szervezője - házigaz­daként szokás szerint 16 húros és bundnélküli gitárokkal lép szín­padra. Az akusztikus gitárzene világszerte ismert művészének eddig több mint húsz hangleme­ze jelent meg. A fesztivál ütőhangszeres ven­dégmuzsikusa, Major Balázs szin­tén különleges hangszerekkel lép színpadra, és sajátos módon elő­adott egzotikus ritmusokkal gaz­dagítja a rendkívül színvonalas­nak ígérkező műsort, (io) Janet Brooks Gerloff képei József Attila verseihez Kopogtatás nélkül TÁRLATAJÁNLÓ József Attila születésének 100. évfordulója alkalmából Kopogta­tás nélkül címmel kiállítás-soro­zatot rendeztek három helyszí­nen, Berlinben, Budapesten és Aachenben. A tárlat június 12-éig a budapesti Szépművészeti Múze­umban látható. Ahogy a múzeum weboldalán olvasható: „Akiállítás középpontjában Janet Brooks Gerloff képei és József Attila ver­sei állnak, melyek rendkívüli nyel­vi kifejezőereje és expresszivitása nagy hatást gyakorolt a festőnőre. Ebből a művészi találkozásból, a »vers és a festmény« négykeze­séből született a Kopogtatás nél­kül ciklus. E kiállítás kapcsán nem a »mi« József Attilánkat látjuk a festővásznon, hanem egy »kívül­álló« képeit. Egy szubjektív mű­vész tükrében 40 képbe sűrítve ta­lálkozhatunk a költő legfontosabb témáival.” A honlapról annyit tudhatunk meg Janet Brooks Gerloffról, hogy Németországban él, amerikai szár­mazású, s az 1990-es évek eleje óta irodalmi és zenei művek művészeti újraértelmezésével foglalkozik. Képi vüágát egzisztenciális helyze­tek, emberi konfliktusok, hangula­tok, érzések határozzák meg. A kiállításhoz kétnyelvű (ma­gyar és német) katalógust adtak ki. (t) Janet Brooks Gerloff képei a Tedd a kezed és az íme hát meglel­tem hazámat című veresekhez (Képarchívum) „Az új dráma nem alszik!” - hirdette a fesztivál első évfolyamának szlogenje kilenc napon keresztül Színházi maratón Pozsonyban Három fiatal színész a felolvasáson, mögöttük, illetve mellettük a DJ és a VJ (A szerző felvétele) Szlovákiában a 80-as, 90- es években kis túlzással minden irányzat egysze­mélyes volt. Az egyik ren­dező az avantgárd izgága unokája, a másik a poszt­modern kissé megkésett látnoka és megint másik a konzervativizmus elegáns gentlemanje volt. A drámá­ban meg az egyik például a szocialista realizmus kitar­tó munkása, egy másik a lí­rai dráma időtlenségének hirdetője, a következő pe­dig a lélek faggatója. FORGÁCS MIKLÓS Néhány éve (leginkább a meg­újult pozsonyi Színházi Intézet bábáskodásának köszönhetően) különböző rendezvények, feszti­válok segítik az új színházi szem­léletek kialakulását. Az Új Drá- ma/New Drama első évfolyama például kilenc napon át hirdette: „Az új dráma nem alszik!”, és a kí­nálat valóban gazdag volt. A har­minc előadásból én hatot néztem meg (és egy felolvasó színházi maratont, egy szubkulturális hap- peninget). Zuzana Križková rádiódrama­turg és hangjátékszerző Hírnökök c. első színdarabja avíttan és köz­helyesen beszél a máról. Ariel és Dariel, a megváltásba már egyszer belebukott két angyal a jelen Po- zsonyában talál rá az új Jézusra. Sajnos a darab a mai fiatalokról és a ma problémáiról igen leegy­szerűsítő módon szól. Štefan Ko- renči, a pozsonyi A.HA. Színház rendezője túl komolyan veszi az alapanyagot, nem ironizál, inkább poetizál, nem konkretizál, inkább megrendül. A darab komédiának ígéri magát, de az előadásról ne­héz eldönteni, mikor morális pamflet és mikor annak paródiája. A szintén pozsonyi SKRAT Színház a Szlovákiában főleg Bla­ho Uhlár nevéhez fűződő, kollek­tív improvizáción alapuló szerzői színház hagyományait folytatja. Ľubomír Burgr zeneszerző, ren­dező és színész Tengerimalac című előadásában frusztrált em­berek fecsegnek semmiségekről nagyon komolyan. Egy meg­lepően szabad szájú hölgy a felsőbb tízezerből, egy visszahú­zódó prűd nő és egy frusztrált, in­gerült kisember találkoznak egy váróteremben, majd az utcán, s beszélnek a titokzatos testned­vekről és lelki ingerekről. Szere- tethiányosak, a magány bizarr fi­gurái. Burgr minimalizmust kö­vető színháza (a vulgarizmusokba való belefeledkezésektől és a szer- kesztetlenség esendőségeitől elte­kintve) a hiteles megszólalások közé tartozik. Martin Čičvák a Szlovák Nem­zeti Színházban rendezett Arab éjszakák című előadása egy kon­zervatív intézménybe robbantotta bele egyrészt a német színház vadságát, másrészt a rendező brünni iskolaévek edzette szerte­lenségét. A különböző nemzeti­ségű és társadalmi helyzetben lévő emberek létezése egy panel­házban válik misztikus álomka­landdá. Párhuzamos monológok­ban, cselekvések kommentálásá­ban, s nem dialógusokban bomlik ki a világ. Čičvák nem bonyolít túl és infantilizál, gyorsan pörgeti a bizarr helyzeteket. A fesztivál különös vállalkozása az 50:50 Felolvasószínházi Mara­tón. Vladislava Fekete, a koncepció kiötlője úgy gondolta, itt az ideje, hogy az egyébként unalmas, csak a szakmának szóló felolvasások a színházba nem járókat is megkör­nyékezzék. Az öt órán át tartó, öt­ven színdarab ötven részletét be­mutató akció a Spojka nevezetű technóklubban zajlott le. „Az em­ber tulajdonképpen egy partira jön, iszik valamit, zenét hallgat, beszélget, s a kortárs dráma a hát­tér” - mondta Vladislava Fekete. Ilyen körülmények között termé­szetesen nehéz volt odafigyelni a szövegekre, melyeket tizenhárom színész tolmácsolt a terem legkü­lönbözőbb sarkaiból. Hiper- és szu- pemarketek, az internetes szex­függőségről leszoktató kisegyhá- zak, a topmenedzserek válságait kezelő kurzusok, a munkát kereső nők, a terrorizmus globális és ma­gánszférájának, a televíziós show- k világát bemutató darabok váltot­ták egymást. Orosz, német, szlo­vák, brit, a szétesett Jugoszlávia szinte minden nemzetisége és ren­geteg más náció szövegei hangzot­tak el. Köztük Spiró György Szap­panoperája és Egressy Zoltán Sós­ka, sültkrumplija. Egy DJ és VJ tet­ték multimediálissá a heroikus vál­lalkozást, de sajnos mindketten ugyanazt az ötperces zenei és vide- ókonzervet erőltették bármilyen ritmusú, hangulatú, témájú darab­részlet alá. Másnap Ján Štrbák az Altzhei- mer-kórban szenvedők gondolko­dásmódját, világérzékelését re­konstruáló előadása következett. A Turócszentmártoni Kamara Szín­ház előadását a szerző rendezte, s nem történetet mesél, nem üzen, s nem kinyilatkoztat, hanem felmu­tatja a kérdéskör gubancát. Subák­ra mindig is jellemző volt valami­féle gyermeki világlátás, az emberi lényeg keresése, annak visszaveze­tése valamiféle tisztaságra, érintet­lenségre. Mindent porig rombol, mit iskolák, tudományok plántál­tak belénk, s igyekszik naiv szel­lemmel, értelemmel felépíteni a maga világát. A Zsolnai Városi Színház Jozef Lenhart Frau Mozart című darab­ját játszotta Branislav Matuščin rendezésében. A mű inkább poéti- kus oratórium, mint problémát felvető, viszonyokat bogozó drá­ma. Nem derül ki sem a szö­vegből, sem az előadásból, miért fontos most éppen a feleség szem­szögéből megeleveníteni Mozart figuráját. A darab leíró és líraian múltidéző szövegek montázsa, a szereplők a már ismert Mozart- kliséket ismétlik újra. Utolsóként Viliam Klimáček Gótika című társadalmi látleletét állt módomban megtekinteni. A pozsonyi GunaGU Színház Karel Vosátko rendezte előadásából csak annyi derül ki, hogy a mai pozsonyiak oUomba bunkók, akik ok nélkül begerjednek és üvölte- nek, minden gondolatuk perverz, életük egysíkú és tévéműsorokat idéző, de a rossz ízlés megjelení­tése nem vált új minőséggé. Ez az előadás arra figyelmeztet, hogy nemcsak az új dráma, hanem az ördög sem alszik. A cseh/szlovákiai magyar irodalmi lexikon javított, bővített kiadása az idei Ünnepi Könyvhéten Megjelent az Irodalmi Szemle májusi száma LAPAJÁNLÓ Először 1997-ben jelent meg - egy évtizedes kínos-keserves előkészületek után - A cseh/szlo­vákiai magyar irodalom lexikona. A javított, bővített kiadás megje­lentetését az eltelt közel egy évti­zed változásai tették szükségessé. Az eltelt időszak alatt nemcsak a korábbi szereplők életműve telje­sedett ki, hanem egy új, tehetséges irodalmi nemzedék is jelentkezett, gazdagítva szellemi életünket. A korábbi kiadástól eltérően a bőví­tettjavított kiadásban az összefog­laló szócikkek között egy mini-iro- dalomtörténettel is találkozhat az olvasó. Azzal a szándékkal sorol­ták be ezt a szócikket, hogy képet adjon a lexikon kisebbségi irodal­munk és szellemiségünk több mint nyolcvanöt éves fejlődéséről. Az Irodalmi Szemle májusi száma ­egyrészt az irodalom népszerűsíté­se, másrészt egy lehetséges véle­ménycsere szándékával - közli az említett anyagot. A szépirodalmi rovatban Né­meth Zoltán, Török Elemér, Tóth Elemér, Hudák Katalin és Gágyor József verseit, Hogya György Az Út című novelláját, valamint Mács József közeljövőben (Trianon hangjai címmel) megjelenő regé­nyének részletét közli. Pomogáts Béla kassai útijegyzetét is olvas­hatjuk a folyóiratban. A Könyvről könyvre rovatban H. Nagy Péter Szavak ébredése - képek lázadása című rövid esz­mefuttatása Papp Tibor legújabb kötetét mutatja be. A Vendégszö­vegek (n) címmel megjelent kö­tet félévszázad költői teljesítmé­nyét fogja át, s a kritikus szerint nem kizárt, hogy „a 20. század második felének egyik legfonto­sabb életművével állunk szem­ben”. Vajda Barnabás Márai Sán­dor Japán kert című köteteit méltatja, Popély Gyula pedig - Az áldozat igaza címmel - az el­hallgatott, indexre tett Horváth Jenő diplomáciatörténész A Mil- leniumtól Trianonig című, elő­ször 1937-ben kiadott munkájá­nak újabb kiadása kapcsán is­merteti a könyvet. A Múlt és emlékezet című ro­vatban Géczi Lajos készülő mo­nográfiája egy részletét olvashat­juk Nagykapos a 2. évezred alko­nyán címmel. A Színház rovatban Juhász Dósa János Közép-euró­pai féregsorsok címmel Dobos László Földönfutók című regé­nyének színpadi adaptációjáról ír. A regény erényei és a színpad­ra állítás vitatható tényei szembe­sülnek Juhász Dósa írásában, aki azzal zárja kritikáját, hogy a szlo­XLVHLKVI. 15 .4. S/ÁM SMS. »AJI> ÁRA 20.- *K f AstiiaSattfcSt ' lKm Jrniw: KWíp-eafi*»»? Mwtvnr t^h/Nrl.nakiáÍM». I»IK-20»I G«czt Lajos: Nagyapa« a 2. évezred alkonyán SZ IRODALMI SZEMLE 2<MI5- g lR<»|í\JOÁJJ7 KRITIKA 1 X.i RS% DAl-OÁnriDOMÁNY vákiai magyarság tragédiáját be­mutató Dobos-regénynek ott len­ne a helye (más művekhez hason- lóah) „minden középiskolás könyvespolcán”, (zsolt)

Next

/
Thumbnails
Contents