Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-17 / 113 szám, kedd
ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 17. Vélemény és háttér 7 TALLÓZÓ NEWSWEEK Visszakozott az amerikai hírmagazin a Korán meg- szentségtelenítésével kapcsolatos korábbi cikke miatt. Azt állította: az általa idézett eredeti forrás nem is biztos abban, hogy valóban megtörtént a muzulmán világban hatalmas felháborodást és halálos áldozatokkal járó tüntetéseket kiváltó eset. Közben a washingtoni védelmi minisztérium, a Pentagon szóvivője rendkívül heves kirohanást intézett a lap ellen. A hetilapot tette felelőssé amiatt, hogy „Afganisztánban és más muzulmán országokban Amerika-ellenes zavargások törtek ki, emberek halnak meg, amerikai zászlókat égetnek el, s katonáink veszélyben vannak.” Az amerikai hetilap egy kormánytisztviselőre hivatkozva arról számolt be, hogy a Kubában lévő guantánámói amerikai katonai börtönben, ahol szinte kizárólag muzulmán foglyokat őriznek, a vallatok az iszlám szent könyvét a mellékhelyiségekben helyezték el, sőt az is előfordult, hogy lehúzták a vécén. Mindez Afganisztánban, továbbá számos más muzulmán országban óriási felzúdulást keltett, több helyütt tüntetésekre került sor, amelyek halálos áldozatokat és sebesülteket követeltek. Afganisztáni vallási elöljárók egy csoportja szent háborúval fenyegette meg az Egyesült Államokat követelve, hogy adják ki iszlám bíróságoknak a jelentések szerint a Koránt megszentségtelenítő guantánámói vallatókat. A lap szerkesztője vasárnap megjelent, bocsánatkérő írásában utalt arra, hogy a Newsweek hibát követhetett el a korábbi guantánámói riport közzétételével, mert maga az idézett forrás később utalt arra: nem is biztos abban, hogy valóban megtörtént a Korán megszent- ségtelenítésével kapcsolatos eset, amelynek célja az lett volna, hogy az elsősorban afgán foglyokat vallomásra bírják. THE JERUSALEM POST Nem beszél angolul és magyarul is csak alig, diplomáciai ügyek helyett inkább privát ingatlanügyei foglalkoztatják, ráadásul állítólag több éttermi számlát sem fizetett ki Izrael magyarországi nagykövete. A politikai kinevezettként számon tartott diplomata, Dávid Admon által állítólag elkövetett szabálytalanságokat már vizsgálják az izraeli illetékesek. Izrael egyesült államokbeli nagykövetének, Dániel Aja- lonnak bűnlajstromához hasonlóan a jelentés felhívta a figyelmet arra is, hogy Admon felesége megalázóan bánik a követségi alkalmazottakkal. A jelentés felsorolt több vitatható kiadási tételt is a nagykövetségen, köztük a Függetlenség Napja alkalmából 2004-ben adott pazar fogadást is. A The Jerusalem Post szerint a kifogásokat még nem vizsgálták ki teljesen, és a jelentés követségi alkalmazottak tanú- vallomásain alapul. Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha rajza) A 46 tagállam mellett több ország megfigyelőként vesz részt az ET munkájában A földrész legrégebbi politikai szervezete Az Európa Tanács a kontinens legrégebbi, ma is működő nemzetközi politikai szervezete: 1949. május 5-én hozta létre tíz állam: Belgium, Franciaország, Luxemburg, Hollandia, Nagy-Britannia, Írország, Olaszország, Dánia, Norvégia és Svédország. MTI-HÁTTÉR Feladata, hogy az emberi jogok tiszteletben tartására, a demokratikus intézményrendszer működésére, a jogállamiság tiszteletben tartására ügyeljen. Ma már 46 tagja van (a kelet-közép-euró- pai rendszerváltó államok közül elsőként Magyarország jutott be a szervezetbe, még 1990-ben), s összesen 800 millió lakost tömörít. Az európai országok közül egyedül Fehéroroszország maradt kívül a szervezeten: ezt ugyanis sokan a kontinens utolsó diktatúrájának tartják, s bár egyesek - például az orosz vezetés - ezt a minősítést vitatják, az bizonyos, hogy Alekszandr Lukasenko elnök rendszerének demokratikus jellege megkérdőjelezhető. A 46 tagállam mellett több ország' megfigyelőként vesz részt az ET munkájában: ide tartozik például az Egyesült Államok, Japán, Kanada vagy éppen Izrael. A szervezet két döntéshozó szerve a miniszteri bizottság és a parlamenti közgyűlés. Az első a tagállamok kormányait képviseli: rendszeresen tart ülést nagyköveti, s minden évben legalább kétszer külügyminiszteri szinten. A második szerv pedig a tagállamok parlamenti képviselőiből áll: minden ország meghatározott számú törvényhozót küldhet a testületbe, amely évente négyszer rendez egész hetes ülésszakot, s emellett a különböző bizottságai szinte folyamatosan üléseznek. Az Európa Tanács munkáját az 1800 alkalmazottból álló apparátus szervezi, amelynek élén a brit Terry Davis áll főtitkárként. A strasbourgi székhelyű szervezet immár 56 éves történetének legfőbb eredménye a különböző nemzetközi egyezmények hálózata (ma már 196 van belőlük): ezeket mind az Európa Tanács égisze alatt dolgozták ki, s a kulturális együttműködéstől az adatvédelmen át egészen a szervezett bűnözés elleni küzdelemig az élet legkülönbözőbb területeit szabályozzák. Ezen dokumentumok között a legfontosabb kétségkívül az Emberi Jogok Európai Egyezménye, amelynek betartását az Emberi Jogok Európai Bírósága felügyeli. Az Európa Tanács az idén 186 millió eurós költségvetésből gazdálkodik. Az Európa Tanácsot 1800 alkalmazottból álló apparátus szervezi. Brüsszelben arról vitáznak, meddig támogassák még keleti konkurenciájukat? Izmosodó kelet-európai kistigrisek MTI-FIGYELŐ Az egykori szocialista EU- újoncok a globalizáció legújabb haszonélvezői. Különösen a balti államok, de Szlovénia és Szlovákia is megalkuvás nélkül a radikális gazdasági receptekben bízik, ráijesztve a régi ipari nemzetekre. A Der Spiegel német hírmagazin Kistigrisek című írása szerint Tallinn és Ljubljana között olyan térség alakul ki, amelynek egyetlen célja van: a globális piac, és ez megijeszti Nyugat-Európa nagy, de nehézkes ipari államait. A magazin úgy tudja, Brüsszelben az európai egyesülés első árnyoldalairól vitáznak, és felmerül az a kérdés is, hogy „meddig szubvencionálják még a nagy pénzforrások, köztük a német kormány, EU- befizetéseikkel a keleti konkurenciájukat?” A Der Spiegel emlékeztet, hogy az amerikai Dun & Bradstreet minősítő és gazdaságelemző ügynökség Magyarországot Szlovéniával együtt a gazdaságilag legsikeresebbek közé sorolja az átalakuló országok körében. A cikkben különösen kijut a dicséret Szlovákiának, ahol „a tempó lélegzetelállító. A kilencvenes évek végéig Szlovákia »fekete lyuknak« számított^telet-Európában, visszamaradott problémás esetnek a csatlakozási tárgyalásokon. Manapság a külföldi beruházók e csöppséget az egyik legvonzóbb ipari telephelynek tekintik.” Magyarországgal kapcsolatban a német hírmagazin Székesfehérvár példáját, az IBM és más vállalatok kivonulását említve a külföldi cégek továbbvándorlásának témáját feszegeti. A tendencia azonban lassan ismét felfelé ível, „a globális versenykörhintán kezdődik a következő menet.” „Magyarország a struktúraváltás kellős közepén van” - mondta Wolfram Klein, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara illetékese. Új beruházók jönnek, aki „értékesebb tevékenységet” kínálnak a munkapiacon. Magyarország felkészül, és új munkahelyeket remél a jövő ágazataiban, az információs technológiában, a logisztikában, az öko- és biotechnológiában, írta a lap a globalizáció következményeit bemutató sorozatában. KOMMENTÁR Beneš-szobor Prágában KOCUR LÁSZLÓ A Beneš-dekrétumok összeegyeztethetetlenek az Európai Unió értékeivel. Ezt vélhetően sokan gondolják így - köztük e sorok írója is -, ám legutóbb az európai politikai élet egyik nehézsúlyú egyénisége, Edmund Stoiber bajor miniszterelnök mondta ki ebben a formában, a kitelepített szudétanémetek szövetségének hétvégi találkozóján. Stoiber szerint a dekrétumok Európa nyílt sebei, és továbbra is témaként fognak szolgáim Bajorországban, Németországban és Európában. A kérdés nyilván nem közömbös Csehország számára sem. Nyugati szomszédunk látványos gesztussal foglalt állást a kérdésben: tegnap, a délelőtti órákban a Lorettói téren leleplezték Edvard Beneš szobrát, délután pedig feleségének emléktábláját. Az eseményen megjelent Jirí Paroubek miniszterelnök és Ľubomír Zao- rálek házelnök is. Ennél hivatalosabb formában nem is lehetne megüzenni a cseh fél álláspontját: Nesze neked, Stoiber; ezt nektek, szudétanémetek! S a szoborállítás - melyet Stoiber beszédében egyenesen provokációnak minősített - nekünk, szlovákiai magyaroknak is szól. Azt üzeni, a csehek szemében az egykori köztársasági elnök Pogyebrád Györgyhöz vagy Szent Vencelhez hasonló államférfivá nemesült: köztéren kell mutogatni! Nyilván a csehek másként tekintenek rá, mint mi, magyarok, ehhez joguk van, és úgy látszik, a „szomszéd népek érzékenysége” nem foglalkoztatja őket annyira, mint a magyarokat. A szobor nemcsak a politikusnak, hanem a dekrétumoknak, a kitelepítéseknek, a fűtetlen marhavagonoknak, az ötvenkilós csomagnak, a kényszermunkának is emléket állít. Nagyon könnyű a dekrétumokat a múltba utalni, ahogy azt Václav Klaus példáját követve Ivan Gašparovič köztársasági elnök is megtette. Ám ez a struccpolitika nem vezet sehova, és végképp nem járul hozzá a térség stabilitásához, nyomot hagyva a magyar-szlovák és a cseh-német viszonyon. A magyarok és a németek háború utáni kitelepítése emberiség elleni bűntett. Ezért minimum a bocsánatkérés és az erkölcsi kártérítés megilletné a kitelepítések még élő áldozatait, illetve azok utódait, és akkor a számottevő hátrahagyott vagyon sorsáról még nem beszéltünk... Bármilyen törekvés, mely arra irányul, hogy a második világháború után ért sérelmekért kárpótolják a csehszlovákiai kisebbségeket, jogos, érkezzen az az MKP, a DÁLESZ, vagy akár a Sudetendeutsche Landmannschaft műhelyéből. Amikor Csehországban szobrot állítanak Benešnek, Szlovákiában pedig eresztékeiben recseg a kormánykoalíció, kicsi az esélye annak, hogy az ügyben érdemi előrelépés történjen. De feladni nem szabad! JEGYZET lyan venni a dolgot. A polgár, a kutyatulajdonos, azt rója fel, amiatt tiltakozik, hogy délben megszólalnak a harangok, mert az bizony az ő drága kis ölebét zavarja. Nesze neked Hunyadi! Szépen állunk, ugye? Egy fél-ezer éves hagyomány egyeseknek kellemetlen csörömpölés meg kutyariogató zaj. Mi ez, ha nem a vég kezdete, mondaná tragikumra hajló barátom. S bizony kicsit igaza is van.'Ha már á belvárosi milliomos gazdik féltett ebecskéinek riadt ugatását előidéző déli harangszó ellen is tiltakoznak némely pihent- agyúak, polgári jogokat emlegetve, bizony mondom, ugyan bolond világ lett a mostani. Hunyadi tetteit egy világ ismerte el és ünnepelte, most meg néhány, közterületet sunyin aláaknázó selyempincsi miatt el kellene tán törölni a harangszót? Nehogy már bajuszremegést kapjon az a drága kis valami ijedtében?! Hittel teli nép vagyunk, azt mondják rólunk. Ugyan mit szólnának a kutyuskák meg a gazdáik, ha a kürtök szavára hadseregek taposnák az utcát s leomlanának a falak? Néhány közmondást kellene tudatosítani ezeknek a jó polgároknak. Például, hogy kutyaugatás nem hallatszik az égig. Ha meg a Hunyadiaknál vagyunk, emlékezni kellene, hogy egyszer volt Budán kutyavásár. Meg azt is, hogy ebül szerzett vagyon ebül vész el. Cave ca- nem - óvakodj a kutyáktól! Olykor a gazdiktól is! A selyempincsi panasza SZÁSZI ZOLTÁN „Én, kérem, egy drága öleb vagyok, majd százezret érek a kutyavásáron, s hogy mennyit ezenkívül a gazdikámnak, azt el se lehet mondani. Úgyhogy engemet kérem ne tessenek zavarni, ne tessenek ijesztgetni, meg egyéb ilyenek. Már hetek óta borzasztóan idegesít engem ez a kinti hangoskodás. Fővárosi, belvárosi kutya vagyok én, gazdikámmal sokmilliós lakásban élünk, és hallatlan a kinti világ szemtelensége, mert mindig valami felébreszt a legkellemesebb ebéd utáni álmocskámból, amelyben finom csontocskák és húscafatok szerepelnek. Tessék elképzelni, ott kint az emberek minden délben harangoznak és ez engem zavar. így aztán gazdikámmal együtt levélben panaszt tettünk, hogy a kutyák nyugalma miatt tessék a déli harangszót leállítani. Mit leállítani: törölni! Ebi üdvözlettel Pemzli Pincsi Pántlika belvárosi öleb, egy nagyember kiskutyája.” Bár e levél ugyan a képzelet szüleménye, de több forrásból megerősített hír, hogy egy európai, hozzánk lélekben közel álló főváros belvárosi kutyatulajdonosainak csoportja tiltakozott a déli harangszó miatt, mivel zavarja kutyájuk nyugalmát. Mondhatnánk: hát ez meg már mi? Ám tessék komo
