Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-03 / 101 szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 3. RÖVIDEN Újra nyitva a Schloss Hof Ausztriában befejeződtek a Schloss Hof felújítási munkálatai - a barokk építészet egyik gyöngyszemének tartott kastély, amely valamikor Mária Terézia egyik székhelye volt, Pozsonyból negyedóra alatt elérhető autóval. A császári udvar kastélyát az osztrák kormány újíttatta fel, és a napokban új köntösben nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. A neves szakemberekből álló nemzetközi csapat egész Európát felkutatta a kastély eredeti berendezéséért vagy azok másolatáért, hogy visszaadhassák az épület régi pompáját. A kastélyhoz egy gyönyörű, 50 hektáros kert is tartozik, amelyet régi tervrajzok és festmények alapján, tájkertészekkel együttműködve állítottak helyre. Bővebb információt a www.festschlosshof.at we- boldalon találhatnak az érdeklődők, (tasr) Hangversenyek a Vigadóban Pozsony. Ma 19 órától a Musica aeterna régi zenei együttes lép közönség elé a Szlovák Filharmónia Kistermében. Előadásukban cseh zeneszerzők művei csendülnek fel. AII. világháború befejezésének hatvanadik évfordulója alkalmából holnap 19 órától a Boh- dan Warchal Szlovák Kamarazenekar ad ünnepi hangversenyt a Vigadóban. Műsorukban Mozart és Dmitrij Sosztakovics egy-egy, eredetileg vonósnégyesre komponált műve hangzik fel. Befejezésként Richard Strauss egyik legjelentősebb szerzeményét, a Metamorfózisokat adják elő, amelyet a II. világháború utolsó hónapjaiban komponált a zeneszerző, (t) História litteraria Nyitra/Pozsony. Folytatódik a Magyar Intézet által szervezett előadás-sorozat a régi magyar irodalmi kutatások eredményeiről. Bárczi Ildikó docens (Budapest, ELTE BTK, Régi Magyar Irodalom Tanszék) Régi prédikációirodalmunk egyetemes irodalomtörténeti összefüggései című előadását holnap 10.20 órai kezdettel a nyit- rai Konstantin Filozófus Egyetem Magyar Tanszékén, csütörtökön 9 órától pedig a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Tanszékén hallgathatják meg az érdeklődők. Sok üde olvasnivaló a Szőrös Kő idén sárga számaiban r Állati nyelvek, létszintek lapajánló mmammaammmmmmmm A 10. évfolyamába lépett Szőrös Kő irodalmi, művészeti, kritikai folyóirat címlapján és hádapján az egyre nagyobb elismertségre szert tevő fiatal, jelenleg Debrecenben élő képzőművész és bábszínházi díszlettervező, Csorján Melitta rajzos naplójának részletei láthatók, ő alkotta a lapban szereplő humorosmelankolikus illusztrációkat is. A szépirodalmi rovat élén Németh Zoltán szövegeit olvashatjuk Állati nyelvek cím alatt. Lapvendég a Serény Múmia, amely a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat mellékleteként tíz évig folyamatosan közölte az erdélyi magyar fiatal írók, költők írásait. Utolsó száma idén januárban jelent meg. Helyét A Nagy Kilometrik vette át, a Kőben szereplő összeállítás utóbbi első, előbbi utolsó külföldi útja, búcsú és bemutatkozás is egyben, ahogy Karácsonyi Zsolt szerkesztő bevezetőjében áll. A Startvonal rovatban Haris Éva, Rácz Boglárka, Ravasz Myrtil, Sánta Zsolt, Hajtman Kornél, Dóczi Gábor, Dudás Szabolcs, Laborczi Dóra és Baranyovics Borisz versei mellett Dömény Andrea és Gubo Sándor novelláit olvashatjuk. Közülük Dömény Andrea és Haris Éva jelentkezik hamarosan önálló kötettel a Start könyvek sorozatban. A Kő kövön rovatban M. Csepécz Szilvia Létszintek - A jelek identitása címmel közöl beszélgetést Szemző Tibor zenész-zeneszerző- multimediális művésszel annak apropóján, hogy rövidesen bemutatják első egész estés moziját, a Körösi Csorna Sándor életútját végigkísérő Csorna Legendáriumot. H. Nagy Péter Avantgárd előétel, Korszerű szendvics címmel Juhász R. József (irodalmi) pályakezdéséről közöl tanulmányt, melyben többek között megállapítja: „Túlzás nélkül kijelenthető tehát, hogy a könyv nem csak egy ígéretes, az avantgárdhoz több szállal kapcsolódó pályakezdés terméke, hanem a felvidéki magyar irodalom ’80-as évekbeli expanziójának, neoavant- gárd tájékozódásának korszakos teljesítménye. Képletesen szólva: az olvasó/néző étvágyának felkeltése és fokozása.” Szeberényi Zoltán Költészeti háromtusa cím alatt érzékeny kritikát ad közre Z. Németh István Triatlon című válogatott verseskötetéről, amely, mint írja, „fenntartásaink ellenére' is jelentős teljesítmény, napjaink költészetének fontos állomása.” Vendégh Krisztina Philip K. Dick regényei az elitirodalomban című tanulmányából kiderül, hogy „a tömegirodalom egyik legjellegzetesebb termékének tartott tudományos-fantasztikus irodalom is bírhat komoly irodalmi értékekkel.” A rovatban szó esik még Orbán János Dénes gyerekeknek írt Búbocska című ördögregényéről, melynek dramatizált változatát a következő számtól közli a lap. Ardamica Zorán „Nem hiszek a társadalomban, mert nincs” című jegyzetében többek között leszögezi, hogy „A közösség egy folyékonnyá olvadó amőba, amelynek tapintása meleg és kellemes, lényege azonban hideg és taszító.” (hrr) „A szabadság velejárója, hogy teret kapjon, aki írásban megnyilvánul, de szűrőkre szükség van” Radikális tolerancia A lévai Reviczky Házban nemrég Szigeti László, a pozsonyi Kalligram Kiadó igazgatója volt a vendég. Hajtman Béla gimnáziumi igazgató, író rövid felvezetőjében megállapította, hogy Szigeti kiadóvezetőként „kezdettől fogva egységes magyarságban és egységes Európában gondolkodott”. Peter Zajacot idézte, aki szerint Szigeti „hamar túllépte a kisebbségi látásmód korlátáit”. FORGÁCS MIKLÓS Hajtman lényegesnek tartotta megemlíteni, hogy a Kalligram a közép-európai térség szellemiségét építette föl az általa kiadott könyvek révén, és hogy szlovákiai magyar kiadóként a szlovák szerzőket is „hazai szerzőknek” tekintette. Az első szlovák nyelvű könyvet 1996-ban adta ki a Kalligram, akkor, amikor „Mečiar olyan mentális állapotot teremtett irányunkban - mondta Szigeti hogy szövetségeseket kellett szerezni a szlovákok köréből, legalább kommunikációs szinten visszaverni a támadásokat”. Szigeti elmondta, a szlovák nyelvű Domino könyvsorozatban csak olyan szerző kötete jelenhet meg, aki vállalja, hogy elmondja a véleményét a szlovákiai magyarokról. Akik beismerik, kimondják a szlovák tévedéseket, néha lekerülnek a tévéképernyőről, pozíciójukat vesztik a szlovák közéletben, mégis akadnak vállalkozók. Szigeti László felidézte Krúdynak azt az írását is, amelyben az olvasható, hogy a millennium idején a magyar családoknál a vasárnapi húsleves mellett a németeket illett szidni, s bár egyre kultiváltab- ban, de a szlovák húslevesek mellé még mindig a magyarok szidása dukál. „Nincs más lehetőség, partneri viszonyt kell kialakítanunk a szlovákokkal, akikkel rokon kultúrában élünk. Csak a történelemről gondolkodunk másként, minden másban közel állunk egymáshoz” - fogalSzigeti László (Jobboldalt), mellette Hajtman Béla mázott a Kalligram igazgatója, aki szerint a közeledést a tankönyvek átírásával kéne kezdeni, de borzasztóan keményfejűek a történészek mindkét oldalon. Szó esett Szigeti politikusi szerepvállalásáról is a rendszer- váltás idején, melyre szerinte senki sem készült tudatosan, és amely „hat hónap alatt megmutatta a politika undorító hátsó udvarát”. Szigeti szerint politikusként is „meg kell őrizni az odamondogatós civil kurázsit, mert aki nem így tesz, annak az énje nagyobb darabja kiszakad”. Szigeti Lászlónak fontos a csehek, magyarok, lengyelek, szlovákok széthúzó koherenciájából összeálló Közép-Európa. Esterházy szlovák fordításban nemrég megjelent Harmonia caelestisét is ezért küldte el a napokban Václav Havelnek. Hajtman visszaemlékezett, amikor egyszer Szigetinél járt, éppen Hrabal hívta őt, hogy rosszul van a felesége, nála keresett vigaszt. „Öreg volt, s elveszítette szeretteit, ismerőseit, és én szolidáris voltam vele” - magyarázta Szigeti. Még a hetvenes évek elején kapcsolatba került Szigeti Mészöly Miklóssal is, aki felelőséggel mondott ki minden szót, és Göncz Árpáddal, akiről elmondta, hogy „ő egy semmit sem játszó, okos és bölcs ember, aki az értékrendek között őrült ügyesen nyit csatornákat”. A hazai magyar könyvkiadásról szólva a Kalligram vezetője megjegyezte: „Tavaly százötven magyar könyv jelent meg Szlovákiában. Van-e ebben a társadalomban erre potenciál? Nincs! Támogatás van. A szabadság velejárója, hogy teret kapjon, aki írásban megnyilvánul, de szűrőknek azért lenniük kellene.” Fontos témája lett a beszélgetésnek az oktatásügy is, melynek hazai színvonalával elégedetlen Szigeti. Ha nem lesz természet- szerű például az angol nyelvtudás, és még legalább egy plusz nyelv, mondta, akkor „egy nagy körből maradnak ki a gyerekeink. Fel vannak az iskoláink erre készülve? Meg kell tanulni kommunikálni, és szét kell nézni a világban, a gyerekeinkbe azonban olyan erős nemzettudatot kell oltani, hogy hazajöjjenek.” A finn példát hozta fel, ahol az ország válsághelyzetét azzal orvosolták, hogy egyharmadával (A szerző felvétele) emelték a kultúra és az oktatás támogatását. Öt év alatt az egyik legerősebb gazdaság lett a finn, „azon jöttek föl, amire mi fütyülünk”. Szigeti keserűen megállapította, hogy „nincs ez a tizenöt év egészen tökéletesen megcsinálva, azért nincs a szellemi értékekre nagyobb igény, és ezért nem elég kelendők a könyveim sem”. Később hozzátette: „én nem ennek a kornak a gyermeke vagyok, használom például a számítógépet, de kizsákmányolásnak tekintem. Úgy látom, hogy a globális piac a törvényalkotás fölé került. Nem értem ezt a kort; elemzem, de nem tudom, mit kell tenni. A társadalommal együtt hülyülök. Azért nincsenek jó válaszaim, mert nem tudok jó kérdéseket föltenni”. Szó esett még a kultúra támogatásáról, arról, hogy a multikat nem érdekli a helyi kultúra, hogy a gazdagok nem figyelnek arra, mi történik a társadalomban, hogy nincsenek kánonok, nem tudható mi az érték, hogy „neked kell döntened, s ebben az iskola se segít”, és sok egyéb mellett arról is, hogy a tömegek fulladoznak a rengeteg információban. írások Juhász Gyula szakolcai éveiről, az Ipolysági Városi Könyvtárról és a Dunamocsi Falumúzeumról Megjelent a Múltunk Emlékei LAPAJÁNLÓ A honismereti, műemlékvédelmi és turisztikai magazin áprilisi számában Szénássy Árpád a Budapesten megrendezett Utazás 2005 kiállítás tapasztalatait írja le. A szerző szomorúan állapítja meg, hogy a tájékoztató anyagok színvonala nem volt megfelelő, pedig több és jobb ismertető- anyag kiadása igazán elenyésző beruházást igényelne. A lapszámban Juhász Gyula szakolcai éveiről is olvashatunk, aki a város gimnáziumában tanított. A költő mindössze két évet (1911-1913) töltött a „Végváron”, mindig rokonszenwel szólt a kisvárosról és jellegzetes alakjairól: a bakterról, a Schumann dalait játszó tanítónőről, a kaszinó öreg doktoráról, a ha- rangozóról. Szakolcán született a Magyar táj, magyar ecsettel című gyönyörű szonettje. A kisváros későbbi költészetében is újra és újra megjelenik. Böszörményi János Dunamocs évszázadai című monográfiájának írása során a településsel szomszédos falvak múltját is kutatta, és ennek a témának könyvében is szeretett volna egy fejezetet szánni, de betegsége miatt sajnos kénytelen volt lemondani tervéről. A több mint egy évtizedes kutatómunka során felhalmozott forrásértékű adatokat most felesége tette közzé. A következő cikk a nagysallói csata emlékének ápolását dokumentálja. Egy másik dolgozat Bocskai felvidéki hadjáratával, illetve a zsitvatoroki békével foglalkozik, amely Bocskai közbenjárására jött létre Rudolf császár és Ahmed szultán között. Nemzeti tragédiánk, hogy ez a kitűnő hazafi még életének ötvenedik esztendejét sem érhette meg. Állítólag kancellárja, Kátay Mihály mérgezte meg, akit a feldühödött tömeg Kassa város piacterén felkoncolt. Böröczky József Follinustól Németh Szilárdig című készülő könyvének részletében a 105 éves komáromi labdarúgást mutatja be. A Nyelvi emlékeink rovatban pedig Jakab István a „faképnél hagy” szólás eredetéről ír. Az 1948-ban alapított Ipolysági Városi'Könyvtár történetével is megismerkedhetünk. A könyvtár, amely igyekszik fontos szerepet vállalni a város kulturális életének formálásában és gazdagításában, múlt év végétől új helyen található, ahol a város és a régió 1500 olvasója lényégesen jobb körülmények között veheti igénybe az internettel, számítógépekkel és sok új könyvvel felszerelt könyvtárat. A Dunamocsi Falumúzeum mellett - melynek kiállítási tárgyait Szegi Ilona harminc év alatt gyűjtötte össze a község lakosaitól - a Komárom-Szőny térségében előkerült római kori vésett ékkövek Magyar Nemzeti Múzeum-beli kiállításáról is olvashatunk. A vésett köveknek anyaguk és ábrázolásaik miatt varázserőt tulajdonítottak: a római korban a kövek gyógyító erején kívül a rajtuk véséssel ábrázolt istenségek, állatok segítségére is számítottak, (mir)
