Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-03 / 101 szám, kedd
ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 3. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 FIGYELŐ Sok újságírót öltek meg A Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) nyilvántartása szerint 24, a Riporterek Határok Nélkül szervezeté szerint 21, az Újságírók Védelmének Bizottsága (CPJ) szerint pedig 13 újságírót öltek meg eddig a 2005-ös év folyamán a világon. A sajtó- szabadság védelmére szerveződött intézmények a sajtó- szabadság világnapja "(május 3.) alkalmából tették közzé adataikat. Idén is Irak a legveszélyesebb hely. Az RSF kilenc, az IPI hat, a CPJ öt újságíró ottani meggyilkolásáról tud. Történtek újságíró-gyilkosságok Bangladesben, Pakisztánban, a Fülöp-szigete- ken, Mexikóban és Haitin is. Az IPI nemcsak arra kívánja ráirányítani a figyelmet, hogy újságírók életükkel fizetnek hivatásuk gyakorlásáért, hanem arra is, hogy az újságírók ellen elkövetett bűncselekmények nagy többsége büntetlen marad. Az Újságok Világszövetsége (WAN) is ezt a témát állítja a középpontba. Példaként említi Dipankar Csakrabarti bangladesi újságírónak, a Durdzsoj Bangla című lap szerkesztőjének az esetét. A szerkesztőt, a bangladesi újságírók szövetségének alelnökét agyonverték kevéssel azután, hogy cikksorozatot közölt lapjában Serpur város bűnbandáiról, valamint a helyi politikusok és a bűnbandák összefonódásairól. A Freedom House független amerikai megfigyelő szervezet 2004-es esztendőre vonatkozó jelentése szerint néhány fontos országban figyelemre méltó előrelépés történt a sajtó szabadsága terén, ám jelentős visszaesés volt tapasztalható, az Egyesült Államokban és több más amerikai országban. Az Egyesült Államok hatóságai, nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva, korlátozó intézkedéseket léptettek életbe.a média ellen a 2001. szeptember 11-i terrortámadások Után, s a Freedom House szerint tavaly tovább romlott a helyzet. TALLÓZÓ CORRIERE DELLA SERA A német pápa köztudottan szereti a cicákat, de apostoli lakosztályában csak két macska lesz, porcelánból - írta az olasz napilap annak kapcsán, hogy XVI. Benedek a hét végén elfoglalta elődjének egyelőre csak részlegesen felújított lakosztályát. Joseph Ratzinger bíborosnak több macskája volt előző lakhelyén, a Vatikán melletti Borgo kerületben, a Cittá Leonina téren. A költözés azonban nem fejeződött be teljesen, hiszen például zongoráját szét kell szedni, sem az ajtón, sem az ablakokon nem fér be az apostoli palota harmadik emeletén lévő termekbe. A két nevezetes porcelánmacska - bencés rendi szerzetesek ajándéka - is a zongorával együtt várja, hogy átkerüljön a pápai termekbe, ahol a hálót és a fürdőszobát már átfestették, sokkal élénkebb pasztellszínekre. A pápák mindig nagy állatbarátok voltak, például VI. Pál (1963-1978, Giovanni Battista Montini) ugyancsak nagy cicabarát volt, kedvenc macskája gyakran aludt dolgozó- szobája egy karosszékében. Szlovákia és Csehország is nyert a belépéssel: több pénz jön vissza Brüsszelből EU: előnyös adok-kapok Szlovákia és Csehország is tavaly, az európai uniós tagság első évében komoly támogatást kapott Brüsszeltől. KOKES JÁNOS Csehország - 2004-ben - 235 millió Curóval kapott többet Brüsszeltől, mint amennyit a közös kasszába befizetett. Szlovákia nyeresége az első évben 159,8 millió euró - közölted cseh média belső európai uniós adatokra hivatkozva. „A Cseh Köztársaság 2004 májusa és decembere között 563 millió eurót fizetett be a közös európai kasszába, s 798 millió eurót kapott Brüsszeltől. A különbség - Csehország nyeresége - tehát 235 millió euró. Az adatokat az Európai Bizottság szakértői által készített nem hivatalos és egyelőre nem nyilvános becslés tartalmazza” - állítja a ČTK hírügynökség. A sajtó szerint ez az eredmény jobb, mint amilyet Csehország a 2002- ben megtartott koppenhágai EU- csúcstalálkozón elfogadott táblázatok szerint elvárhatott volna. Az akkori képletek szerint Csehország ugyanis csak 196 millió eu- rós többletre számított. Prágai szakértők közölték: a különbséget elsősorban az okozta, hogy Csehország mezőgazdasága támogatására, valamint vidékfejlesztésre jóval nagyobb összegeket kapott Brüsszeltől, mint amekkorára számíthatott. Az agrárminisztérium előzetes kimutatása szerint a cseh mezőgazdasági termelők mintegy 110 millió eurót kaptak Brüsszeltől. A Právo című lap úgy tudja, az európai uniós becslések szerint 2004-ben a tíz új tagország közül egyetlenegy sem fizetett rá a tagságra, tehát nem volt nettó befizetője a szervezetnek. Szakértői vélemények szerint ez a következő években is így lesz, sőt, a tendencia várhatóan megerősödik. Szlovákia tavaly 219 millió eurót fizetett be a kasszába, s 378,8 milliót kapott vissza. Szlovákia nyeresége tehát az első évben 159,8 millió euró volt. A cseh hírügynökség brüsszeli tudósítója által idézett dokumentum szerint 2004-ben a tíz új tagállam együttesen 3,158 milliárd eurót fizetett be a közös kasszába, a kifizetések összértéke pedig 5,987 milliárd euró volt. A tíz új tagállam együttesen tehát 2,829 milliárd euróval kapott többet, mint amennyit befizetett. Az Európai Bizottság nyilatkozata szerint a hivatalos tavalyi adatok, valamint a 2005-ös év első felének becslési adatai szeptemberben lesznek hozzáférhetőek. Szlovákia nyeresége az első esztendőben 159,8 millió elíró volt. Saját szellemi szintjére emelte az elmagyarosodott szláv (szlovák) báránykát Ján Slota ha negédesen mosolyog SOÓKY LÁSZLÓ Ján Slota, a művelt és minimum európai nívójú politikus, egy Szlovákia-szerte meghatározó szerepet betöltő párt elnöke negédesen mosolyog, és lemar- házza Duray Miklóst, aki kedvesen visszamosolyog a derék szlovák hazafira, és nem szól semmit. Mosolyt cserélnek. Mosolyt cserél az államalkotó nemzet fia s a kisebbségi lét megtestesítője; ami roppantul felemelő érzéssel tölti meg a magamfajta, túlságosan is magyar lelkületű, vidéki, de a nagy dolgokra fogékony, poéta hajlamú felvidéki magyar egyed szívét. A civilizáció immáron Szlovákiára is rárontott, ami persze nem jelenti azt, hogy Slota az egyetlen civilizált szlovák, mint ahogy azt sem, hogy Duray az egyetlen civilizált felvidéki magyar. Civilizáltságuk szintje különböző, a politika boszorkánymesterei számos varázslattal mégis összemosták őket, s így alkotnak most ketten egy furcsa párt. Kétségtelen, hogy a huszonket- tes csapdájába estünk: a büdös életben meg nem fejtjük azt a titkot, mely szerint, ha Ján Slota mosolygott és lemarházta Duray Miklóst, akkor egy időben lemar- házta-e a Felvidék vagy - uram- bocsá! - a világegyetem magyarságát is? Fogas kérdés, nem bírok vele, mert szellemi csatornáim bármelyikén indulok el, akarva- akaratlanul Slota nemzeti érzékenységébe ütközöm, ami - valljuk be - magasabb szintű, mint teszem azt a magyar nemzeti érzékenység. Azt is be kell vallanunk, hogy a mi kegyetlen főuraink ezer éven át elnyomták a szerencsétlen szlovák nemzetet, hacsak nem fogadjuk el a történelemtudós Slota figyelemre méltó felvetését, mely szerint a magyarok nem magyarok, hanem elmagyarosított szlávok (szlovákok) lennének. Mivel emberünk történelmi és egyéb irányú műveltsége kétségtelen, a magam részéről hajlanék az „elmagyarosított szlovák” hipotézis elfogadására, mert kiderül (hét) ne, hogy ezer éven át nem magyar, hanem elmagyarosított szlovák főurak nyomták el a szerencsétlen szlovák nemzetet. Páratlan távlatokat nyitna ez a tétel, mert nem csupán annullálná az eddigi történelmet, s húszmilliós nagyhatalommá duzzasztaná a szlovák nemzetet, de magáévá tenné például Árpádot is, aki az akkori elmagyarosított szlovákokkal szlovák hont foglalt. Kérdés, hogy például a magát csökönyösen románnak valló román nemzet miként viszonyulna egy két és fél milliós romániai szlovák kisebbséghez. Aprópénzre váltva a slo- tai művet, nyilvánvaló, Duray is elmagyarosított szláv, ezért nem vette zokon a nagy testvér más közegben megalázónak tűnő minősítését. Ebben az értelmezésben Slota nem rágalmazott, nem uszított, hanem mosolyogva a maga szellemi szintjére emelt egy elkóborgása közben elmagyarosodott szláv (szlovák) báránykát. Itt kell kiemelni Duray bölcsességét is, aki nem vette fel az arcába vágott kesztyűt, nem ma- gyarkodott melldöngetve, nem hívta ki párbajra Slotát, hanem férfiasán visszamosolygott. Ez, csakis ez volt a 'kegyelemdöfés emberünk számára, akit a vissza- mosolygás nyila olyannyira szíven ütött, hogy most magába ros- kadtan, a teljes elesettség állapotában Béres-cseppet szopogat és hamut hint önmaga fejére. Ezt a leckét soha el nem felejti, soha többet nem marház le senkit, és az elmagyarosított délvidéki szlovákokra csak akkor lövet, ha erre éppen kedve szottyan. KOMMENTÁR Elúszhat az aranyhal MOLNÁR IVÁN Mi a különbség a nagyszombati és a zsolnai régió között? A nagyszombatiban lakók olvasták az aranyhal meséjét, a zsolnaiak nem. A történet: a halász kifogja a halat, amely cserébe a szabadságáért három kívánságát teljesíti. A halász a döntést a feleségére bízza, aki egyre igényesebb kívánságokkal áll elő. Miután a.házsártos feleség utolsó kívánságát a hal már nem teljesíti, minden marad a régiben, vagyis visszatér az eredeti állapot. Esetünkben az aranyhal a külföldi befektető, a halász az állam, a halász felesége pedig az a földtulajdonos, akitől az állam szeretné felvásárolni a beruházáshoz szükséges földeket. A nagyszombatiak okultak a meséből. Tudták, az esetleges túlzott igényeik miatt mindent elveszíthetnek. Földjüket az épp érvényes piaci áron adták el, vagyis semmi olyasmit nem követeltek, ami jogosan nem illetné meg őket. A Zsolna környéki falvak lakói ezzel szemben valószínűleg soha nem hallottak az aranyhal meséjéről. Ott a parcellák minősége meg sem közelíti a nagyszombati földekét, ennek ellenére hónapok óta ők a média „mártírjai”. A Zsolnai kerületben ugyanakkor alig 10 százalékos az állástalanok aránya, Szlovákia déli és keleti járásaiban viszont nem ritka a 20-30 százalékos munkanélküliség sem. Az aranyhal bűvöletében élő zsolnaiakat ez azonban nem érdekli. Számukra nem elég, hogy pár ezer új munkahelyet hoznak létre a régióban, a földeket pedig a 140 koronás négyzetméterenkénti piaci áron vásárolják fel. A régió lakosai négyzetméterenként 350 koronát kérnek a silány áruért. Mindezt az állam fogja megfizetni, pontosabban azok a dél-szlovákiai régiók is, amelyek sokkal rosszabb helyzetben vannak, mint a Zsolna környékén élők. Hibás persze az állam is, amely - a mesebeli horgászhoz hasonlóan - csak az utolsó pillanatban ismerte fel, hogy a „felesége” kapzsi. Ha a parlament is elfogadja, akkor júliusban léphet életbe az új építésügyi törvény, amelynek köszönhetően sikerül hatástalanítani a telekspekulánsokat. A nagy kérdés persze az, hogy mindez segít-e az északi beruházáson, vagy a zsolnaiak is úgy járnak, mint a mesebeli halász, akinek végül elúszott az aranyhala. JEGYZET hallott olyat, hogy valaki ingyen ad.- Többnyire csak a szociálisan alulkalibráltaknak - mondja az ember.- Hova megy? - kérdezi frusztráltan, amire legszívesebben azt válaszolta volna az ember, hogy mi köze hozzá, de rohan, nincs ideje hosszasan vitatkozni egy korlátolt balfékkel.- Munkába - mondja lakonikusan.- Hol dolgozik? - hangzik ismét a „miközehozzá” válaszért kiáltó kérdés.- Az Új Szóban - marad a la- konika. A közeg nem tudja hirtelen, mi az Új Szó. Látni rajta, hogyan futtatja a fejében a T602-est, ujso, ujso, mi is az?, s pontosan elkapható a pillanat, amikor megvilágosodik, vagy legalábbis fényt kap a sötétség odabenn. Kiszáll autójából a közeg, visszaadja a személyit, de nem hátrál.- Maga nekem is ad cigarettát, ha kérek? - kérdezi haraggal a hangjában.-Adok, bár nem néz ki hajléktalannak - válaszolja az ember.- Mi maga, milliomos, hogy cigarettát osztogat? - kérdezi ismét dühösen.- Nem vagyok, de tahó se - mondja az ember, s tudja, már ő ül a lovon.- Menjen, és ne osztogasson cigarettát! - sommázza röviden a rendőr mindazt, amit megértett az utóbbi két percből.- Engedtessék meg nekem, hogy én döntsem el, kinek adok vagy osztogatok cigarettát és kinek nem - veti oda az ember, de erre már nem reagál a közeg. Visszamegy molesztálni a szerencsétleneket, mert azokat lehet. Az ember mellesleg elkésett. Gyanús a közegnek MOLNÁR NORBERT . Rohan az ember munkába, késésben van, hát rohan. Átsuhan a piroson és rohan tovább. Rövid idő után észreveszi, hogy rendőrautó áll a járdán, s ő bizony a járgány felé közelít - rohamtempóban. Két rendőr az autóban, hajléktalanféle alakokat zaklatnak. Áll a három szerencsétlen az autó körül, s mikor az egyik megpillantja az embert, hozzá lép és cigarettát kér. Mivel az ember hajléktalanoknak mindig ad cigarettát, neki is ad. Ahogy a rendőrautóhoz ér, kiszól a közeg: ,- Kérem az okmányait! - horkan az emberre.- Miért? - kérdi bátortalanul az ember, mert tudja, sáros. A piros.- Mert felszólítottam erre - mondja a közeg agresszívan. Átnyújtja személyijét, majd ismét megszólal:- De hát csak volt valami oka arra, hogy iratokat kérjen tőlem.- Gyanúsan viselkedett - mondja hidegen a közeg.- Mikor és mivel? - kérdezi az ember, mert tudja, a pirosnál vétett, de nem érti, mi ezen a gyanús. •- Cigarettát osztogat - mondja a közeg az ember megrökönyödésére.- Nem osztogattam cigarettát, hanem adtam egyet annak, aki kért - válaszolja nyugodtan.- Maga mindenkinek ad cigarettát, aki kér? - néz az emberre a közeg olyan értet- len arccal, mint aki még nem
