Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-12 / 109 szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 12. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Lassan már csak a tokaji bor nem lesz tokaji! (Sulci Gábor rajza) Magyarország bízik benne, hogy az Európai Bíróság kedvező határozatot hoz Uniós ítéletet hirdetnek a „tokaji” használatáról TALLÓZÓ BLIC Sajnálatát fejezte ki Pandur József, Magyarország belgrádi nagykövete amiatt, hogy a Vajdaságban ellenállás tapasztalható a befektetni szándékozó magyar vállalatokkal szemben. Á diplomata szerint a vajdasági magyar kisebbség elleni jogsértések kedvezőtlenül befolyásolták Szerbia és Magyarország gazdasági kapcsolatait. Pandur a belgrádi napilapban megjelent interjúban kifejtette, Szerbia-Monte- negró csatlakozása az Európai Unióhoz stabilitást, a jogi és gazdasági rendszer javulását vonja maga után, amiből előnye származna Magyarországnak is. A nagykövet úgy látja, ha az államközösség rendezi a hágai Nemzetközi Törvényszékkel fennálló problémáit, elhárul az integráció útjában álló politikai akadály. Ezek után minden, attól függ, hogy az ország milyen gyorsan teljesíti a koppenhágai kritériumokat, tehát vissza kell szorítani a bűnözést és a korrupciót, stabilizálni a gazdaságot és demokratizálni az országot. A diplomata szerint a két ország közötti együttműködés kiváló. Voltak kisebb gondok a vajdasági kisebbségek elleni incidensek miatt, de ennek szerencsére vége. „A szerb kormány határozottan reagált az elmúlt három hónapban, és nem kaptam információkat semmilyen incidensről. Ugyanakkor a jogsértések közvetlenül befolyásolták a gazdasági kapcsolatokat” - mondta Pandur. A diplomata sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a magyar vállalatok nem jártak eddig sikerrel szerbiai cégek privatizálásakor, és a Vajdaságban ellenállás tapasztalható a magyar befektetőkkel szemben. Közölte, elsősorban a vajdasági magyaroktól kell kérdezni, mire van szükségük. Megemlítette ugyanakkor, üdvözlendő lenne az oktatás javítása, s minden évben gondok vannak a magyarországi tankönyvek behozatalával. „Nagy a munkanélküliség, mert a szerb vállalatok szívesebben alkalmaznak szerbeket. A rendőrség soraiban is jobb szeretnénk látni a magyar kisebbség több képviselőjét” - tette hozzá a nagykövet. SPANYOL SAJTÓ A spanyolországi deportáltak szövetségének nemrég leváltott elnöke kénytelen volt beismerni, soha nem tette be lábát egyetlen náci koncentrációs táborba sem, jóllehet csaknem 30 éven át állította' az ellenkezőjét. A 84 éves Ert- ric Marco számára a maut- hauseni haláltábor, az utolsó náci koncentrációs tábor felszabadításának 60. évfordulója bizonyult „végzetesnek”. A nevezetes alkalomból végzett kutatásai során egy történész hasztalan próbált Marco nyomára akadni a flossenbur- gi táborban, ahova elmondása szerint deportálták. A történész megosztotta kételyéit a szövetséggel, amely úgy döntött, azonnal visszahívja elnökét, aki már Ausztriában tartózkodott, hogy részt vehessen a május 5-9. megemlékezéseken. Magyarország számára kedvező ítéletnek kell születnie ma az Európai Bíróságon a Tokaj név használatáról. VERES BÉLA Mindez abban az esetben igaz, ha az Európai Unió saját jogi szerve követi eddigi gyakorlatának fő vonalát, és megerősíti főtanácsnokának állásfoglalását, amely szerint jogszerűen tiltották meg olasz szőlősgazdáknak a Tocai név használatát. Az 1993-ban az Európai Közösséggel megkötött magyar bormegállapodásból eredően, 2007. március 31-étől Olaszország nem használhatja a Tocai friulano nevet, és a tilalom uniós rendeletekben is megjelenik. Róma azonban vitatja, hogy érvényes lenne rá a rendelkezés, ezért fordult - helyi bíróságok kérésére - a luxemburgi testülethez, amely most hirdeti ki ítéletét. Először az északkeleti Friuli Venezia Giulia tartomány gazdái kérvényezték egy helyi bíróságon a Tocai márkanév használatát tiltó törvény hatályon kívül helyezését. Francis Geoffrey Jacobsnak, az Európai Bíróság Népszerűtlen országban élünk Ha versenyt hirdetnének a „Legnépszerűtlenebb intézkedések országa” címmel, Szlovákia biztos befutó lenne. Minden napra adagolnak valamit, hogy ne legyen az embernek nyugodt álma. Az egészségügy romokban hever, kórház előtt hal meg egy hajléktalan - nincs felelős. Az iskolaügy sem virágzik - diáktüntetések szinte napirenden; Frone úr elvan. A munkanélküliség az eget veri, az árak a csillagokon túl van- nak-lesznek, de a lényeg: egy éve az Európai Unió tagállama vagyunk, ha a seggünk kint van is a nadrágból. Lényeg, a parlamentfőtanácsnokának decemberi állásfoglalása szerint a Tokaj elnevezés egy magyarországi földrajzi hely megjelölése, míg a Tocai egy szőlőfajta, amely nem élvezheti az EU-ban szokásos eredetvédelmet. Az Európai Unió előírásai több száz élelmiszer-ipari márkanevet és borfajtát részesítenek eredetvédelemben, ami lényegében azt jelenti, hogy csak az használhatja a márkanevet, aki az adott térségben állította elő a terméket. A főtanácsnok határozatainak követése a bírák számára nem kötelező, ám a bíróság az eddigi tapasztalat szerint rendre fokozottan figyelembe veszi ítélkezésében. Az ügyben Magyarország képviseletét ellátó Fazekas Judit, az igazságügyi minisztérium helyettes államtitkára a hónap elején maga is úgy nyilatkozott: „Van remény arra, hogy Magyarország számára kedvező döntés szülessen a megnevezés ügyében.” Az olasz mezőgazdasági miniszter, Giovanni Alemanno a ben nagy a sürgés-forgás, de kevés a hasznos munka. És hozzák az eszeveszett határozatokat honatyáink. Talán elfelejtik, hogy a választások előtti évben járunk, és Budán csak egyszer volt kutyavásár. Olvasván ugyanis, újabb fondorlataikról ebben a hónapban kívánnak dönteni. Történetesen a tévé- és rádiódíjakról. Számoljunk csak: most 1680 koronát adunk évente valakinek a zsebébe. Mert ugye 140 a havidíj, amit a saját készülékünkért fizetünk. És még bírsággal és bírósággal fenyegetőznek?! Szegény Hofi Géza szavai jutnak eszembe: „A kezüket néha megégetik, de a bőr a pofájukról nem sül le.” Hát ez most nagyon ide illő..Mert a készülékefőtanácsnok véleményének nyilvánosságra hozatala után jelezte: a tárca nem adja fel, s mindent megtesz a Tocai borokat előállító friuli termelők megoltalmazása érdekében. Védelmébe vette a To- cait, annak hagyományait és gazdasági jelentőségét méltatta. Nem az olasz termelők az egye- düliek, akikkel Magyarországnak szembe kell szállnia a Tokaj név védelmében. Az EU jelenlegi tagjai közül a névhasználatért ki kellett állnia Franciaország és Szlovákia ellen is. A magyar agrártárca jelenleg is élénken lobbizik azért, hogy az Ausztráliával folytatott borászati tárgyalásokon az Európai Unió érje el, Canberra Tokay névvel ne állíthasson elő és ne forgalmazhasson borféleséget az EU-ban és azon kívüli országokban. A magyar álláspontot a nagy bortermelő európai uniós tagországok egyértelműen támogatják, köztük Olaszország is, amely éppen azzal érvel, hogy miközben uniós országoknak nem engedték a tokajihoz hasonlító nevek használatát, miért tennék ugyanezt lehetővé a szervezeten kívüli Ausztráliának. Az ausztrál Tokay ráadásul szőlőfajtát sem jelöl, pusztán márkanév. A szerző az MTI brüsszeli tudósítója két mindenki a saját pénzéből vette, s ha nem néz-hallgat szlovák közszolgálati adót, miért fizessen érte. Fizessen a tévé igazgatója! Ha jól emlékszem, Richard Rybníček nemrég kétszázezer korona jutalmat kapott. Fizessen a Jarjabek-Čaplovič-Galbavý képviselőtrió, ha annyira emelni akarják a díjat. Nekik van miből. Havonta keresnek annyit a parlamenti padkoptatással, mint az átlagember évente. Jó lenne, ha kissé magukba néznének. Egy kicsit eszükbe jutna, hogy kiknek a jóvoltából kerültek oda, ahol vannak, és kétszer átgondolnák azt, amit ki akarnak mondani. * Lévai Józsefné Izsa Szembe kellett szállnia Franciaországgal és Szlovákiával is. LEVÉLBONTÁS KOMMENTÁR Mindent legázoló profit SIDÓ H. ZOLTÁN Az utóbbi időben mintha kivirágoztak volna a részben állami kézben lévő, többnyire monopolhelyzetet élvező társaságok. A napokban sorra érkező hírek szerint rendre milliárdos osztalékokat fizetnek, vagyis vidáman csilingel az államkassza is. A sokszor nagyot mondó Pavol Rusko gazdasági miniszternek ez egyszer igaza volt, amikor tavaly, az idei állami költségvetés tervezetének elhúzódó, már-már holtpontra jutó koalíciós vitája során váratlanul körbetelefonálta a nagyvállalatokat, majd sugárzó arccal közölte: nem kell kicsinyeskedni néhány száz millió koronás kiadásokkal, mivel a félig állami társaságok idén jóval többet fizetnek be a közösbe. így is történt, a regionális áramszolgáltatók, a Transpetrol, a Slovak Telecom szép summával járul hozzá a költségvetési hiány mérsékléséhez. Ám teljesítményük eltörpül a Szlovák Gázművek produkciója mellett, amelynek tegnapi közgyűlésén bejelentették: a tavalyi, adózás utáni 21,6 milliárd koronás nyereségükből 19,3 milliárdot osztalékként szétosztanak a részvényesek között. A közel 22 milliárd korona hazai viszonylatban döbbenetesen jó eredmény, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a társaság forgalma viszont időközben visszaesett. A gázművek által kitermelt pénzeső láttán nemcsak a gázárak emelkedése miatt aggódó polgárok kapják fel a fejüket, hanem a többi jelentős hazai magáncég is. A legnagyobb vállalatokat tömörítő Klub 500 szervezet tegnap sajtóközleményben berzenkedett az extraprofit láttán. Tibor Gregor igazgató szerint a gázművek túl nagy nyereségkulccsal dolgozik, amit az tesz lehetővé, hogy az ágazatban nincs versenyhelyzet. A kirívóan jó teljesítményt értékelve a szervezet hirtelen szociális húrokat kezdett el pengetni, amikor is azt állítja: a nyereség maximalizálása nem mehet a többi vállalkozó és a lakosság rovására. Szép gom dolat. Kár, hogy csak akkor jut az eszükbe, amikor közülük valamelyikükkel túlságosan is elszalad a ló. Az ügy kapcsán három dolgot érdemes megjegyezni. Az egyik, hogy a fogyasztói gázárakat állami, ráadásul függetlennek mondott árszabályozási hivatal állapítja meg, a társaság tehát a központilag meghatározott játékszabályok szerint mozoghat. A másik tényező: a társaságnak az uniós jogszabályok értelmében le kell választania a szállítással és terjesztéssel kapcsolatos tevékenységeit. Erre, a némi versenyhelyzetet teremtő lépésre nálunk 2006-ban kerül sor. Végezetül elgondolkodtató: a forgalmához mérten valóban óriásit kaszáló gázművek miért nem keltette fel a Slovnaft esetében annyira harcias pénzügyminisztérium figyelmét. Lehet, a pénzügyérek adókommandói a Slovnafttal ellentétben azért nem nyüzsögnek a félig állami cégben, mert a csodálatos nagyságú profit minden második koronája az állam bácsi zsebébe vándorol? JEGYZET Ficónál van a pártvagyon POLÁK LÁSZLÓ Lényegében meg is lepődhetnénk a témán, amely inkább az uborkaszezonba illő: hol a kommunista párt vagyona? És hogy tulajdonképpen mi is képezi az egykori és mai kommunisták vagyonát? Nem a személyit, hanem a pártvagyont. S hogy a rendszerváltás előtt felhalmozott vagyonnak ki a jogos tulajdonosa a mai utódok közül? Pedig vannak most egyéb, más koalíciópróbáló témák is, mint az érettségik, miniszterváltás, miniszterlevál- tás, ügynöklista, mégis ez a pártvagyondolog most a menő. Több mint másfél évtizeddel azután, hogy a párt kénytelen volt kivonulni az alkotmányban is biztosított és szovjet tankokkal is megtámogatott hatalmából. Nyilvánvaló, egy diktatórikus állampárt vagyonát utólag problémás meghatározni. Az egykori párttal kontinuitást ugyan nem, de nevét vállaló kommunisták most kárpótlást követelnek. Mondván: a vagyont a pártbélyegekből kuporgatták össze elvtársaik, röpke negyven év alatt. Persze, amikor ezt hallottam, az én zsebemben is kinyílt a bicska. Igaz, volt állítólag másfél millió párttag, és a pártbélyegen sem folyt be kevés. Progresszíven növekvő tagsági illeték volt, „nagy elvtárs, nagy pénz, kis elvtárs, kis pénz”-alapon. És ahogy a hírek akkoriban kiszivárogtak a párton kívülre is, a fegyelem súlyos megsértése volt a tagsági díj befizetésének az elbliccelé- se. Vitathatatlan: 1989-ig a kommunista malacperselybe minden párttag képességei és fizetése szerint potyogtatott koronákat. Na de erre alapozni most egy esetleges kártérítést, ez már meglehetősen kétséges vállalkozás. Mert biztos, hogy a malacperselyből nem tudni hová került milliók szép pénz, de biztos, hogy nem lett volna elegendő helyű, városi járási, kerületi és központi pártszervek fenntartására, pártüdülők üzemeltetésére, pártlapok megjelentetésére. A parlamentben is jelen lévő kommunista párt ugyan azt hangoztatja, a rendszerváltás után alakult, a pártvagyon viszont az övé. Már figyelmeztették is Ševc elnököt: ne forszírozza már olyan nagyon, mert velük fizettetik majd meg a negyven évig használt luxusautókat, az apparátusokat, a párt magánhadseregének, a népi milíciának a fenntartását is. A vagyon maradéka után nyomul mostanában egy ambiciózus volt ügyvéd is, aki nagyon biztos a maga „irányában”. És aki, most pártja számára a több tíz milliót érő, egykori SDĽ-székházat megszerezte. Azt tette, hogy a 'döglődő pártocskákat hamm, bekapta. Tehát, most már egyértelmű a válasz kérdésre, hol a volt pártvagyon ? Hát, Ficónál!
