Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-12 / 109 szám, csütörtök
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 12. Magyar filmek a cannes-i filmfesztiválon Erős a versenymezőny Százhatvan éve hunyt el Batsányi János, „aki a világmegrázkódtatásnak költői kifejezést tudott adni' A Küklopsz barlangjában Mestere volt az epigrammának, és lapszerkesztőként, elméleti íróként is maradandót alkotott (Képarchívum) TALLÓSI BÉLA Tegnap estétől ismét a dél-franciaországi Cannes-ra figyel a világ. Legalábbis a filmvilág. Az idén 58 éves lett az öreg kontinens legnagyobb pompával zajló szemléje,' bár ha minden a tervek szerint alakult volna, idősebb lenne. Az elsőt ugyanis eredetileg 1939 szeptemberére tervezték, ám a második világháború kitörése miatt meghiúsult, s csak 1946-ban tartották meg az elsőt. Idén lehetne akár 60 éves is, ám ’48-ban és ’50-ben anyagi okok miatt nem tudták megtartani. Kezdetben inkább az európai film ünnepe volt, európai sztárokkal: többek közt a nagy hazaiak, Brigitte Bardot vagy Álam Delon fényesítették. Ma az igazi nagyágyúk a tengerentúlról érkeznek. Díszvendégként várják Sharon Stone-t, Jessica Lange-et, Bruce Willist. Több sztár is lesz a mustrán, hiszen a zsűribe meghívták napjaink egyik legkeresettebb spanyol színészét, A belső tenger ágyhoz kötött hősét, Javier Bardemet, valamint Salma Hayeket is, akire a Desperadóból emlékeznek a legtöbben. A zsűri elnöke Emir Kusturica lett, akinek Macska-jaj című filmszatírája az utóbbi évek egyik legnagyobb európai sikerfilmje volt. A versenybírák között lesz Fatih Akin török származású német rendező is: az ő nevét tavaly tanultuk meg, amikor a Berlinalén a Fallal szemben című munkájáért megkapta az Arany Medvét. A válogatóbizottság négyezer film közül választotta ki azokat a munkákat, amelyek bekerültek a kínálatba. A versenyprogramban huszonegy alkotás szerepel. Nem lesz könnyű dolga a zsűrinek, hiszen olyan nagy rendezőóriások mozgóképeit kell majd megítélnie, mint Jim Jarmusch (akinek Kávé és cigaretta című opusa most került hazai forgalmazásba), Lars von Trier, a Dogville, a Táncos a sötétben, a Hullámtörés rendezője, Michael Haneke, akinek A zongoratanárnő című, botrányokat kavart filmje 2001-ben épp Cannes-ban tarolt - megkapta a zsűri nagydíját, valamint főszereplői a legjobb színész és legjobb színésznő díjakat. De említhetnénk Atom Egoyant, az Exotika rendezőjét, akit már Oscar- díjra is jelöltek, vagy Wim Wen- derst, aki 1984-ben Párizs, Texas című mozgóképével „leszakította” az Arany Pálmát. És nem utolsósorban Gus Van Sant, akinek két középiskolás terroristáról szóló filmje, az Elefánt tavaly ugyancsak tarolt Cannes-ban - a fő díjakat vitte el: az Arany Pálmát és a legjobb rendezés díját. Új filmje, a Last Days, amely egy drogos rocker története, ugyancsak ígéretesnek mutatkozik. Gus Van Sant, a fiatal tehetségek felfedezője ezúttal Bertolucci „felfedezettjét”, az Álmodozók háromszögének egyik szögét, Michael Pittet csábította át új filmjébe. A játékfilmek versenyébe magyar alkotás is bekerült, Mundru- czó Kornél Johanna című operafilmje, amelynek Cannes-ban lesz az ősbemutatója. A rövidfilmver- senyben pedig Kenyeres Bálint Before Dawn című alkotása méretik meg. Ezenkívül két másik szekcióban további két magyar rövidfilmet is bemutatnak: Kardos Sándor Résfilm című, valamint Tóth Barnabás Vonaton című munkáját. S amit várva várnak Cannes-ban (is), az a Star Wars harmadik részének világpremierje. Batsányi János különleges szerepben mutatkozik Szerb Antal irodalomtörténetében: valóságos regényhős, egy ellehetetlenített, trónfosztott irodalmi vezér lép elénk, aki Ka- zinczyval szemben sokkal járhatóbb utat mutathatott volna irodalmunk alakulásának, hiszen „a költészet gazdagabb lett volna humánumban, politikai lendületben, és hamarabb eljutott volna a Vörösmarty-nemze- dék romantikájáig”. POLGÁR ANIKÓ Nem véleüenül lett Kazinczy gyűlöletének tárgyává ez az örökös politikai költő és számkivetett, ez az öregkorára feleslegessé vált ember, ez a tébláboló, számyaszegett forradalmár, aki komikussá vált a jelen számára, s akit könnyű volt elsöpörni. Ha azt halljuk, politikai költő, forradalmár, kétségkívül a romantika jut eszünkbe, Batsányi viszont a klasszicizmus és szenti- mentalizmus gyermeke, egyszerre előfutár és itt is, ott is idegen. Kibédi Varga Áron egy tanulmányában kiválóan rögzíti azt a költői önértést, amely a romantikus magatartást és költészetesztétikát elkülöníti a korábbi korok felfogásától: irodalomelméleti könyvek (itt elsősorban a retorikai és klasszikus poétikai munkákra kell gondolni) helyett a romantika irodalomtörténeti koncepciót ad költői kezébe. A történelem koncepciószerű megjelenítése a költészetben és a költészet társadalmi függőségének ilyen legitimálása vezet a nemzeti múlt iránt fogékony romantikusok világába. A két tábor természetesen nem értheti meg egymást, s mivel mai irodalomértésünk is elsősorban a romantikában gyökerezik, ez okozza, hogy a régebbi korok szövegei iránt csak a beavatottak érdeklődnek igazán, s nem válnak általános körben elterjedt kedvenc olvasmányokká. A Batsányi-jelen- ség érdekessége épp ebben a kö- zött-létben van: eltávolodik Kazinczy klasszicizmusától, de nem érzékeli teljes egészében a romantika kihívásait. Számára a haza szinte kultikus bálvány: extatikus elragadtatással ír róla, s ugyanolyan hévvel jósol, akár az antikvitás Szibillái, elég csak A látó című híres versére gondolni. Ez az antikizáló háttér, a dicső és tragikus múlt felidézése a maga horatiusi jelenosto- rozásával dúsítva azonban csak egy jellegzetes terep Batsányi univerzumában. Számos versének van antik apropója: egy-egy ókori idézet köré gyakran kerekít választékos stílusban, időmértékben zengő költeményt. Az antik magabiztosságot csak a szentimentális Batsányi érzelmesség&kezdi ki. E versekben már ott lappang valami azokból az elfojtódásokból és probléma- felvetésekből, amit néven nevezni csak jóval későbbi korok mernek majd. A lírai én túlfűtött jelenléte mégsem jellemző Batsányira, sokkal inkább a szentimentalizmus dekoratív elemeinek elburjánzása az, ami ezeket a verseket lendületbe hozza. A természeti jelenségek és a költői fantázia által berendezett és belakott, belakni vágyott táj (ez a mesterkélt jelleg az antik idillkölté- szet tipikus eleme) mindig lelki tájként, lélektérképként uralja a terepet. A számos viszontagság (kuf- steini raboskodás, bonapartista vádak, spielbergi fogság stb.) után végül Linzbe száműzött Batsányinak fakszimile kiadásban is megjelentetett kéziratos kötetében szerepel egy többrészes „poétái elmélkedés”, A magyar költő idegen messze földön címmel. Ennek az „amat nemus, et fugit urbes” (szereti az erdőt, menekül a városokból) alcímű első része tulajdonképpen tavaszének, a természet megújulásának megszokott toposzaival. Ám a természetleírás a szokásosnál egy fokkal finomkodóbb: az egyébként is szelídséget, üdeséget jelző nyugati szél, a Zephirosz magyar kicsinyítőképzőt kap, mintha a Tavasz kisfiacskája lenne, aki a virágistennő, Flóra „gyermekeinek tarka seregével” játszadozik. E versben a táj a jövőben rajzolódik újjá: nem kopírozza magát a jelen viszonyaira, hanem az olvasó gondolatvilágában képződik újjá és terveződik meg a vers elején megrajzolt tipikus, idillikus elemek segítségével. Az ideális táj ilyen értelemben a költészet tája, a legendás Árkádia, ahol csak a megvilágosult és beavatott szellem kultuszának élhetünk, s „Ott a jámbor élet s józan ész hazája, / Ott az áldott béke s víg öröm tanyája, / Ott könnyebbül a szív terhes nyavalyája, / Ott derül az elme komor éjszakája”. Az elvágyódás és a jövőutópiák lírai megszólaltatójaként a szentimentális Batsányi csak látszólag ellentéte az „aktivista” Batsányinak, aki - ismét Szerb Antalhoz kanyarodva - „az egyetlen magyar költő, aki a világmegrázkódtatásnak költői kifejezést tudott adni”. Ez a világmegrázkódtatás természetesen A franciaországi változásokra című közismert versében válik eleven költészetté elsősorban retorikai bravúrjainak köszönhetően. A vers Mezei Márta szerint „politikai epigramma, ódái hangon”, s még az irodalmi ellenfél (a Batsányi által Vadótzi Vintze gúnynévvel illetett) Kazinczy szerint is ez a költemény a legszebb, amit Batsányi valaha írt. Batsányi valóban mestere volt az epigrammának: a martialisi költészetesztétikát maradéktalanul képes volt aktualizálni. Szatirikus vénája is a rövid, csattanóra kiélezett versekben nyilvánul meg a legjobban (pl. a békákkal versenyt káko- gó fűzfapoétát vagy a gomba módra verseket szaporító „Gomba Mi- hály”-t támadó epigramma), s az elégikumot is az epigrammatikus tömörítés keretem belül jeleníti meg a legérzékletesebben (erre a legjobb példát a börtönben vérbajban meghalt költőtárs, Szentjóbi Szabó László jelképes sírjára írt epitáfiumok szolgáltatják). A börtön környezete egyébként is valós fájdalommá tudja változtatni a szentimentális költők titkos és megmagyarázhatatlan világfájdalmát. Társai (a Tűnődés című, alkai- oszi strófákban írt versben) olyan nyugtalanok az „átkozott órában épült zárhely”-en, mint Odüssze- usz „követői” egykor a Küklopsz barlangjában, miután az óriás kettőt elfogyasztott közülük vacsorára: hiszen nem lehet tudni, másnap ki kerül sorra. A pusztító gépezet lélektani ábrázolása bravúros és megrázó. Batsányi lapszerkesztőként és elméleti íróként is maradandót alkotott. Mint köztudott, ő alapította meg Kassán Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal az első önálló magyar nyelvű folyóiratot, a Magyar Museumot. A fordításról írt tanulmánya a magyar fordítástörténet egyik kulcsműve, a Batsányi által megfogalmazott „regulák” nagy része máig is érvényben van. Tulajdonképpen a mai értelemben vett műfordítás megszületésének pillanata ez, s Batsányi aktualitásának éppen ez az egyik kimozdíthatat- lan pillére. Emir Kusturica, a zsűri elnöke (Fotó: TASR/AP) Ázsia után európai körúton az Új Eldorádó Díjakkal övezve ÚJ SZÓ-HÍR A romániai Verespatakra tervezett aranybányáról szóló filmet egyszerre több európai fesztiválra is meghívták. A prágai 7. nemzetközi emberjogi dokumentumfilmfesztiválon, a ONE WORLD-ön, a „Right to tradition” kategóriában versenyen kívül három alkalommal vetítették. A vetítések után a rendező Kocsis Tibor a rendkívül érdeklődő közönség kérdéseire válaszolt. Prágából egyenesen Olaszországba utazott a rendező a Trento Filmfestivalra. A velencei filmfesztivál után a trentói rendelkezik a legnagyobb hagyományokkal, 1952-ben rendezték meg először. A főleg hegyi sportokkal foglalkozó produkciók közé idén először válogattak ökológiai tárgyú dokumentumfilmeket is a versenybe. A zsűri az olasz televízió, a RA1 által felajánlott díjat az Új El- dorádónak ítélte oda. Olaszországban érte az alkotót a jó hír, hogy a trentóival egy időben megrendezett 11. besztercebányai nemzetközi Envirofilm környezet- védelmi filmfesztiválon a fődíjat, a Grand Prix-t kapta az Új Eldorádó. A zólyomi várban megrendezett ünnepélyes záróünnepségen a fődíjat Miklós László, Szlovákia környezetvédelmi minisztere és Per- sányi Miklós magyar környezetvédelmi és vízügyi miniszter adta át a film producer-rendező-operatő- rének. Kocsis Tibor jelenleg az Új Eldorádó hamarosan megjelenő DVD kiadásának extra lemezén dolgozik, mely többek között egy ismeretterjesztő filmet is tartalmaz a Tisza medencéjének szeny- nyezőforrásairól. A DVD további, az iskolai tananyagot kiegészítő kisfilmeket is tartalmaz, (ú) NÉZEM A DOBOZT Lépések, láposok, lopások Z. NÉMETH ISTVÁN Doboz indul. Az egyik csatornán éppen az Omega együttes archív felvételről énekli, hogy „Tízezer lépés kéne csak”. Átkapcs. A másikon Gyurcsány Ferenc vázolgatja a magyar kormány száz lépés programját. Az ellenség résen van: „Vajon hány lépést lehet megtenni hónaljig a sárban?” - kérdezik. Akkor ez iszapbirkózás? Kikapcs. Nyugalom. Csak aludni, nem kitörni. Másnap a doboz egy újabb vi- lágvége-forgatókönywel élesztgeti a válságsókon edzett nézőket. Ezúttal nem becsapódó kisbolygó vagy a klímaváltozás játssza a főszerepet, hanem egy vulkán. Pontosabban nem is egy. Baljós jelnek számít, hogy az utóbbi időben aktivizálódott a mexikói Popocatepetl és az USA-beli Mount Helens. A szumátrai Talang vulkán közelében morajlik a föld, a közeléből több mint húszezer embert telepítettek ki, de felébredni látszik álmából a Jáva szigetén lévő Tangkuban a Pruha nevű tűzhányó is. A Föld izzó magjának utóbbi két „szócsöve” azoknak a törésvonalaknak a mentén fekszik, amelyek közelében a karácsonyi 9-es erősségű földrengés pusztított. Aggodalomra igazából az adhat okot, hogy Tóba, a világ legnagyobb tűzhányója abban a térségben található, ahova a szakemberek a következő nagy földrengést prognosztizálják. A „gyanúsított” jelenleg hallgat, de esetleges kitörése beláthatatlan következményekkel járna: a Föld egész éghajlatát egy csapásra megváltoztatná. A jelszó a tegnapi: csak aludni, nem kitörni. A modern televíziózás egyre inkább a hanyatló római birodalom cirkuszi játékaihoz hasonlít. Csak most az aréna bejön a szobába, s a feng shui szigorú szabályait figyelembe véve elhelyezi benne gladiátorait. Érdekes módon a tévében nem reklámozták a Századvég kiadó gondozásában nemrég megjelent Médiabefolyásolási technikák kislexikona című könyvet. Bár hiánypótló munka, de azért ne gondoljunk semmi nagy leleplezésre: a kötet csupán az írott és elektronikus sajtó befolyásolási technikáit vizsgálja társadalomtudományi eszközökkel, kalandos utazásra csábít A-tól V-ig, azaz az akaratlan torzítástól a vidra effektusig. Ami az akaratlan torzítást illeti, nyilvánvaló, hogy minden közvetítő csatorna válogatja, rövidíti és szerkeszti ä híreit, amelyek így némiképp átalakulnak, módosulnak. A vidra effektus pedig nem más, mint a befogadó közönség ellenállása a hatáskeltéssel szemben. Például a reklámok alatt (akár a vízbe merülő vidra) bezárja a fülét. Ha nem is kapcsol át, de leveszi a hangot, mert már hallani sem bírja az ezerszer hallott, s mind hatástalanabb reklámszövegeket. Hát még ami az A és a V között lapul a lexikonban... Utóbb számos ismerősöm jelezte, hogy manapság csak a híradót „fogadja el” a doboztól, aztán némaságra kárhoztatja az egykor szebb napokat látott szerkezetet, amely - egyre inkább úgy tűnik - csak lopja és rabolja az emberi élet drága idejét. Egyszerűen nincs milyen programból választani. Nem úgy van ezzel némely könyvespolc: az mindig kínál valami nagy könyvet. Szóval a jelszó módosult: csak olvasni, nem letörni!
