Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)

2005-05-11 / 108 szám, szerda

ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7- Ne félj, én nem vezetek be tandíjat. (Peter Gossányi rajza) Az Európai Népcsoportok Föderális Uniója reménykedik a javaslat elfogadásában Romániai tervezet a kisebbségek jogairól TALLÓZÓ ZDF Gerhard Schröder német kancellár hétfőn a német köz- szolgálati tévének adott nyilat­kozataiban nem kommentálta az észt és a litván vezetők tá­volmaradását a náci Németor­szág felett aratott győzelem 60. évfordulóján rendezett orosz- országi ünnepségekről. „Taná­csok osztogatása éppen Né­metország részéről egy ilyen napon nem a legmegfelelőbb” - közölte. Német kancellár elő­ször vett részt moszkvai győ­zelmi parádén, és hét német háborús veteránt is magával vitt, akik az ő és Vlagyimir Pu- tyin jelenlétében orosz veterá­nokkal találkoztak. Schröder a ljublinói temetőben német ka­tonasírt is megkoszorúzott. A balti államok azt kívánják Moszkvától, hogy ismerje el: a Szovjetunió a második világ­háború után megszállta a Bal­tikumot. Schröder arra a kér­désre, hogy marad-e helye az orosz politika bírálatának olyan pillanatban, amikor az EU és Oroszország között stra­tégiai partneri kapcsolatok körvonalazódnak, leszögezte: „A kérdés az, hogy az ember mikor bírál, mely időpontban, milyen esemény alkalmával”. H0SP0DÁŔSKÉNOVINY Ismereú’en tettesek megtá­madták és vasrudakkal ütle­gelték a Český Telecom távköz­lési vállalat vezérigazgatóját. A cseh gazdasági újság értesülé­se szerint Gabriel Berdart még szombat este saját háza előtt támadta meg két ismeretlen. Az üzletember fejsérülést szen­vedett, és legalább a hétvégéig kórházban kell maradnia. Ber- dar azzal hozta összefüggésbe a támadást, hogy a sajtó nem­rég adatokat közölt a vállalat vezetőinek fizetéséről és pré­miumáról. A rendőrség szerint viszont betörési kísérletet za­vart meg a vezérigazgató. A 40 éves Berdar 2003 nyarától ve­zeti a Český Telecomot, s azóta számos szervezeti átalakítást hajtott végre a vállalaton belül. A cseh állam április 12-én írt alá megállapodást a spanyol Telefonica-csoporttal, amely 2,74 milliárd euróért megvásá­rolta a Český Telecom 51,1 szá­zalékos részvénypakettjét. A cég a cseh vezetékes telefon­szolgáltatás piacán 80, a mo­bilszolgáltatáséban pedig 44 százalékos részesedéssel bír. Bukarest. Fontos lépésnek tartja és üdvözli a románi­ai nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó tör­vénytervezetet az Európai Népcsoportok Föderális Uniója (FUEN) abban a há- tározatában, amelyet a szervezet Bukarestben tar­tott 50. kongresszusán fo­gadtak el. MTI-HÁTTÉR Az 1949-ben alakult, ma 32 ál­lamban 76 tagszervezettel rendel­kező unió az RMDSZ törvényter­vezetéről azt írja, hogy a kisebbsé­gek egyéni és kollektív jogainak megfogalmazásával, illetve az ön­azonosság megőrzését szolgáló eszközök felsorolásával erősíti a Romániában élő nemzetiségek békés együttélését. A kulturális autonómia törvénytervezetbe va­ló belefoglalása szavatolja az etni­kai kisebbségek állammal szem­beni lojalitását, ugyanakkor le­hetőséget teremt a nyelvi és kultu­rális identitásuk megőrzését szol­gáló autonómia létrehozására - olvasható a dokumentumban. Romedi Arquint, a FUEN elnö­ke hangsúlyozta: Európa nem mindig barátságos az etnikai cso­portokkal, pedig az uniónak min­den állampolgárához hűnek kell lennie, függetlenül nemzetisé­gétől. Az elnök jelentős áttörés­nek nevezte, hogy olasz és ma­gyar európai parlamenti képvi­selők kezdeményezésére nemrég bekerült az EU alkotmányterveze­tébe a nemzeti kisebbségek fogal­ma, számos országban pedig a szubszidiaritás elvét alkalmazva sikerült megteremteni a lehetősé­get a közösségek számára kultú­rájuk ápolására. Markó Béla romániai miniszter­elnök-helyettes, az RMDSZ elnöke hangsúlyozta: a Kárpát-medencei magyar közösségek mindig a bé­kés utat választották jogaik kivívá­sára, a kisebbségi és többségi kö­zösségek közötti párbeszéd hatá­rozta meg az RMDSZ tevékenysé­gét. Markó kérte a FUEN támoga­tását a romániai kisebbségi tör­vénytervezet elfogadtatásához. Jonathan Scheele, az Európai Bizottság bukaresti küldöttségé­nek vezetője arról beszélt, hogy a kisebbségi létnek nem kell feltét­lenül elszigetelődést jelentenie a többségi nemzettől. A német szár­mazású Viktor Diesendorf a cse- csenföldi helyzetet elemezte. Úgy vélte: nem lehet szélsőségesség­nek, terrorizmusnak minősíteni a csecsen közösség törekvéseit, hi­szen a csecsen nép sohasem akart mást, mint otthon lenni saját ha­zájában. A kongresszuson a Romániá­ban élő nemzeti kisebbségek kép­viselői az unió iránti elkötelezett­ségüket hangsúlyozták, külön méltatva a jelenlegi román kor­mánynak a kisebbségek helyzeté­nek javítása érdekében tett erőfe­szítéseit. LEVÉLBONTÁS Beneš döglött lovainak bűze Napjaink történése, hogy az or­szágos és nemzetközi politika még javában hajrázik a világhá­borút követő égbekiáltó igazság­talanságok rendezésének, úgy­mond, erkölcsi küzdőporondján. Még mindig nemzet vádol nemze­tet: egymás megalázásáért, meg- hurcolásáért, jogfosztásáért, föld­jeinek, javainak kisajátításáért. Mondhatni, majdnem általános politikai magaslatokban, közeli emberi, mindennapi szinten meg­foghatatlan gesztusokkal, tessék- lássék intézkedésekkel pontot tenni a történtek után. A minden­napos valóságban ennek ellenére konkrétan zajlanak a földügyek. Azt hiszem, ezt most már nyu­godtan kijelenthetem, hiszen las­san 15 éve vagyok részese a rende­zések közvetlen gyakorlatának, bonyodalmainak, buktatóinak, és figyelem mindennapos, apró kis trükkjeit. Pontosabban: hogyan működnek véreink irigységei, kap­zsiságai, mohóságai, telhetetlensé- gei, önzései, összeférhetetlenségei és másokra való tekintetnélkülisé­ge; ezek gonosz kis démonai, ki­sebbségi keblecskéik, kicsiny, ápo- rodott leikecskéiben. Mert bizony, mint az élet számos területén, itt is előbb legszűkebb pátriánk rögei közt, ha kell, saját házunk táján il­lene szétnézni, nem csupán csak­nem névtelen idegenekre muto­gatni, egy büszke álnemzeti szoli­daritás biztos fedezékéből. Mert ugyancsak analóg maga­tartás mutatkozik ez egykori sunyi, pitiáner besúgók viselkedésmódjá­val, és mind a kettő ugyanarra a rú­góra jár, mint megtapasztaltam. Az egyik, egykoron nyugodt lelkiis­merettel jelentgette - helyzeti, ne­tán anyagi előnyökért, javakért - legközelebbijeit: barátait, is­merőseit, rokonait, a korabeli álsá­gos jog és hatalom védőszárnyait élvezve. A másik, még ennél is ku- kacabb fajta, a történelmi távlatok­ból szinte alig észlelhető, bárso­nyosan sima átmenet után, ugyan­ilyen pofátlanul kezdte meg a még kialakulatlan jogviszonyok között, a korábbi rendszer „közösségi er­kölcseivel” felvértezett jogászocs- kákkal szép lassan magára és csa­ládtagjaira írattatgatni unokatest­vérei, netán testvérei, közelebbi­távolabbi rokonai szanaszét he­verő ingatlan örökségeit. Akadt rá bőven kliens szlovák- és magyar­lakta tájainkon is, mind az egyik, mind a másik oldalon. A trükk aztán még csak nem is volt bonyolult. Elég volt suttyom­ban egyetlen jogos utódként je­lentkezni, megegyezni a köz­jegyző úrral a tarifában, magunk­ra és hozzátartozóinkra íratni minden fellelhetőt, majd a három év elévülési idő alatt lapítani, mint tetű a var alatt. Később aztán ebben a nagy földrendezési finá­léban a szegény, gyanútlan, ki­semmizett jogosult rokon meg­nézheti magát legközelebbi vérei cinikus szeme tükrében (mert elég vastag bőr van ehhez a pofá­ján), majd váltig hallgathatja és olvashatja, miként buzdítgatják jóhiszemű, erkölcsös, együttérző politikusaink a néhai Beneš dög­lött lovait szülőföldünk vissza- vonszolására... Bettes István Pozsony JEGYZET Ki a Frone? MOLNÁR NORBERT Hogyan lesz egy nem sok vi­zet zavaró miniszterből pilla­natok alatt egyesek szemében főellenség, mások - akik na­gyon kevesen vannak - sze­mében ideológiai hős és szak­értő? A recept vázolására nincs tér és idő, de címszava­kat gyorsan papírra vethe­tünk: végy egy egyszerű köz­ponti érettségit, majd egy tel­jesen logikusnak ható megol­dást az egyetemek sanyarú helyzetének finanszírozására, s bukj bele. Pontosabban majdnem bele. Hogy beleful- lad-e Martin Frone oktatási miniszter abba, amit főzött, nehéz megmondani. Aki dél­után veszi kezébe az Új Szót, már tudni fogja, amit mi még csak sejtünk, vagyis hogy nem. (Mindenestre röhejes, hogy Magyarországon is bot­rányba fulladt az érettségi. Pedig semmi ördöngösség nem történt, évtizedek hosszú során át ment min­den, mint annak a rendje. Mi, visegrádiak...) Egy kereszténydemokrata mi­niszter mindegy mit tesz ebben a kormányban, az ANO-nak sosem lesz ínyére, és ez fordít­va is igaz, a liberális sem tud olyat csinálni, ami a KDH-nak jól esne. Az ANO most végül úgy döntött, nem húzza ki Frone alól a sámlit, de tartani sem hajlandó. Mondhatnók, Vásárlási viszontagság KOZSÁR ZSUZSANNA Többemeletes könyvesbolt - micsoda boldogság. Egy va­dász lelkesedésével vetem ma­gam a zsákmányra. A kedvenc íróm legújabb regénye - be­gyűjteni! A krimi királynőjének négy újabb kötete - begyűjte­ni! A lányom kedvenc meséjé­nek folytatása - begyűjteni! A gyerekkorom kedvenc filmje - okvetlenül begyűjteni! Hohó, megállás! Alighanem túllép­tem a pénzkeretemet- Nem ’ gond, majd a bankkártyámmal fizetek. Kirakom az árut a pult­ra. Az összeg elképesztő, de nyugodt vagyok, a számlámon van még pénz, és nemsokára fizetés. Bepötyögöm a kódot, a masina füttyent egy rövidet, aztán egy hosszabbat. Bank­kártya elutasítva. Nem hiszek a szememnek. Még fél évig ér­vényes ez a nyomorult mű­anyag lap, ne szórakozzanak itt velem. Újra próbálkozunk, ugyanolyan eredménnyel. A pénztáros kisasszony elvörösö­dik, rettentő zavarban van, va­lami baj lehet a rendszerrel, igazán sajnálja, de ezzel a kár­megszoktuk, ehhez képest két minisztere Frone leváltása el­len szavazott a kormányban. Ám annál furcsább, hogy egy kereszténydemokrata hona­tya, František Mikloško sem hajlandó tartani a hátát Frone miatt, jelesen a felsőoktatási törvény ellen szavazott a parla­menti bizottságban. Ezek után viszont minimum nem hangzik autentikusan a KDH-vezérek szájából az ANO-t ostorozó szitkok nagy része, hiszen a sa­ját pajtájukban sem tudnak rendet tartam. Tételezzük fel, hogy a diákok komolyan gondolják Frone menesztésének szükségessé­gét, mert elbaltázta az érettsé­giket, és velük próbálja megfi­zettetni az oktatást, mégha ez utóbbiban tévednek is. Ám kö­veteléseik légypiszoknyit sem érnek, hiszen egy magasabb rendű politikai játszma eszkö­ze lett Martin Frone. Az ANO arra használja őt, hogy vele vegzálja a koalíciót, azon belül is a kereszténydemokratákat sokéves sérelmeikért, no és persze Tóth államtitkár rapid kirúgásáért. Az ellenzék előjá­téknak szánja a nagy parla­menti légyott előtt, amikor is Mikuláš Dzurinda kormányfő tisztessége vizsgáltatik meg, a voyeurök nagy-nagy kielégülé­sére. A többi kormánypárt meg nem használja semmire, leg­szívesebben azt kérdeznék, ki az a Frone. Mindebből az tűnik ki, hogy Frone nem is fő ellen­ség, de nem is reformátor. Frone egy balek. tyával nem fogok tudni fizetni. Van viszont pénzkiadó auto­mata az utcasarkon, ha volnék szíves lefáradni oda... Vagyok szíves. Más választásom úgy­sincs, nem hagyom veszni az értékes zsákmányt. Visszabal­lagok, kifizetem, sűrű bocsá­natkérések, az eladó mintha személyes kudarcnak venné az esetet. Szegény. El lesz rontva a napja. Boldogan megyek a kijárathoz, éles sípolás. Össze­szorul a gyomrom. Még meggyanúsítanak, hogy ki akarok csempészni valamit. Előkotrom a számlát, minden tétel rajta van. A biztonsági őr nagyon sajnálja, de minden egyes tételt le kell ellenőriznie, ne haragudjak. Nyilván rosszul blokkolták ki a lopásgátlót. Rendben van, még egyszer el­nézést, máskor is szívesen lát­nak. A gyomorgörcs elmúlik, újra nyugodtan szedem a le­vegőt. Féltem, hogy tudtomon kívül megszegtem valami sza­bályt, kellemetlenséget okoz­tam a személyzetnek. Féltem, hogy kelletlenek lesznek, dur­vák, hogy gyanúsítottként fog­nak kezelni, míg be nem bizo­nyosodik az ellenkezője. Nem ez történt. Kedvesek voltak, és mindent elkövettek, hogy ne érezzem magam sértve. Hiába, ez Budapest. FIGYELŐ Történelmi ítéletként értékel­ték az olasz lapok, hogy tíznapi elzárásra ítélték a vatikáni rádió főnökeit, s meg kell téríteniük a civil szervezetek perköltségeit, húszezer eurót is. A sajtó szerint már az is nagy eredmény, hogy sikerült a vádlottak padjára ül­tetni a prelátusokat. A perleke­dés hat évig tartott, a Vatikán éveken át kapálózott mindenfaj­ta eljárás ellen. Azt elismerte, hogy adói túllépik az olasz tör­vényben megszabott értékeket, de megfelelnek az enyhébb nemzetközieknek. Ám a Róma északi részén fekvő adó környé­kén a háromszorosára ugrott a gyermekek közötti leukémiás megbetegedések aránya.

Next

/
Thumbnails
Contents