Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-10 / 107 szám, kedd
ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 VISSZHANG Sok iskola, kevés diák Beérett az elmúlt másfél évtized „oktatáspolitikája”, oly módon, hogy be kell látni, a középiskolai helyek száma a szlovákiai magyarság részére túldimenzionáltak (Diákelszívó gimnáziumok, Új Szó, 2005. május 7). Egyik ok a születések számának csökkenése, a másik pedig a rendszerváltás utáni újabb középiskolák alapítása annak ellenére, hogy ismertek voltak a demográfiai mutatók. A 27 ezres hiánynak ha csak az 5 százalékát számítjuk „magyarnak”, ez 1350 diákot jelent: ha egy évfolyamban 3x28 tanulót számolunk, így 4 középiskolára való diák hiányzik, vagyis ennyivel több hely van magyar középiskoláinkban. Ebből pedig csak az következik, hogy az iskoláknak a felvételiknél nem a diák előmenetele lesz az elsődleges kritérium, hanem fontosabb lesz az osztályok feltöltése; közepes vagy még ennél rosszabb előmenetellel is felveszik a jelentkezőket, mivel a diákok létszámától függ az állami támogatás. Talán a komáromi Selye János Gimnázium az egyetlen, ahol még a tiszta egyes tanulóknak is felvételezniük kell. Néhány év, s az osztályfeltölté- seknek meglesz az „eredményük”. Mivel sok diák érettségi után nem jut be az egyetemre, általános érettségivel nagyon nehéz lesz elhelyezkedniük. De ekkor már késő lesz sírni, keresni a felelősöket. Vagy talán abban reménykednek, hogy felsőfokon is hasonló a helyzet: csak fizetni kell, és meg lehet szerezni a diplomát? Oktatásunkat nem a szakma, hanem a politika irányította, és néhányan csak vállalkozást láttak az iskolaalapításban. Fiataljaink jövőjéről van szó, az alapiskolák oda irányítsák őket, ahol megállják a helyüket. Az iskolák hírnevét ne a statisztikákra alapozzák. Középiskolákba a diákok előmenetele és a felvételi eredményeik alapján lehessen bejutni. Csak így segítenek a szlovákiai magyarok felzárkózásában. Balkó Gábor, Kolon FIGYELŐ Romániai Magyar Szó újra Ismét megjelenik nyomtatott formában a Romániai Magyar Szó, amelyet a múlt héten néhány napig nem kaphattak kézhez az előfizetők a bukaresti lap pénzügyi gondjai miatt. Gyarmatit János főszerkesztő elmondta: csütörtöktől szombatig megállás nélkül csörögtek a szerkesztőség telefonjai, több olvasó személyesen is megjelent. A főszerkesztő csak annyit tudott közölni velük, a pénzforrások vészes elapadása" miatt a lap képtelen a nyomda- és papírköltségeket kiegyenlíteni. A történelem fintora az - mondta Gyarmatit János hogy a lap kinyomását éppen a sajtó világnapján voltak kénytelenek felfüggeszteni. A szerkesztőség mindenesetre folyamatosan tette a dolgát, előállította és az internetre feltette a lapot, akkor is, amikor már harmadik napja szünetelt az újság kinyomtatása. Minden dolognak két oldala van: a hallgató valamit ad, és ezért valamit kap is „Megérett” a miniszter? Múlt szerdán az utcára vonultak a diákok, hogy tiltakozzanak a tandíj, a siralmasan megvalósított érettségik, de leginkább Martin Frone oktatási miniszter ellen. TOKÁR GÉZA Jó látni a mai ínséges időkben, hogy a fiatal korosztály még képes mozgósítani az erőit egy fontos téma kapcsán - és az utcára vonulni. Még akkor is, ha senki sem tudja pontosan, miről is szól a tandíjtervezet, beleértve a sztrájk legfőbb szervezőit. A felsőoktatási reform körüli mizéria tipikus példája annak, hogyan nem szabad kezelni egy ilyen kulcsfontosságú ügyet. • A miniszter egész egyszerűen figyelmen kívül hagyta azt a nyilvánvaló tényt, hogy a nyilvánosságot és a politikusokat is illik meggyőzni a reform előnyeiről. Merthogy vannak ilyenek is, csak éppen nem nagyon lehetett róluk hallani - a diákokhoz és a nyilvánossághoz kevés kivétellel rémhírek jutottak el, a politikusok pedig nem szívesen nyúlnak olyan témához, amelynek az általános elfogadottsága nagyon alacsony. így pedig valóban könnyű egyszerű jelszavakkal mozgósítani a tömeget néhány önjelölt diákvezér segítségével. Froncnak és a miniszter tanácsadóinak menedzseri képességei tehát nem szárnyalnak a csillagos egekben: a törvényt most sikerült harmadszor át- passzírozni második olvasatba, s a siker korántsem biztos. A sok pofon azért hatással volt a miniszterre - az utóbbi napok történései azt jelzik, Frone tanul (minő irónia). A kollégiumok környékén megjelentek az első szórólapok, amelyek a reform előnyeit taglalják, megkezdődött a szokványos versenyfutás a független képviselők szavazataiért. A másfél éves tétlenkedés miatt a minisztérium ebben a versenyben jelentős lemaradással indul. Remélhetjük, az események hatására az illetékes szervek rugalmassága is növekszik. Több mint száz olyan módosító javaslat érkezett a különböző közhasznú és kevésbé közhasznú (értsd: politikai) szervezetek részéről, amelynek jó esélye van bekerülni a tervezetbe. Szerencsére a civil szervezetek legtöbbje rájött, inkább módosít- gatni érdemes a dokumentumot, semmint védeni a korszerűtlen régi rendszert. A kedvező jelek dacára további sötét felhők gyülekeznek Frone feje felett. A miniszter pozíciója ingatag, az biztos, még keresztény- demokrata létére is sokat fog fohászkodni a héten. Ha a parlament megvonja a bizalmat tőle, a reformnak lőttek. Az a független, akit meg lehet győzni Frone alkalmatlanságáról, a módosított törvénytervezetet sem fogja támogatni. Valóban „megérett” a miniszter a lemondásra? A helyzet finom iróniája, hogy nem. Amit senki sem von kétségbe, az a reformok szükségessége. A felsőfokú oktatás minősége siralmas, a diákoknak gyakorlatilag nincs beleszólásuk az egyetemek belső ügyeibe, a közérdekű témákat pedig általános érdektelenség övezi. Szükség van arra, hogy az egyetemet megbecsülje mind a hallgató, mind a tanár. Az első célkitűzést el lehet érni a tandíj bevezetésével, a másodikat pedig a diákönkormányzatok helyzetének javításával. A tervezet elfogadásával mind a két téren megtörténnek az első változások, s ez pozitívum. Érdemes lesz figyelemmel kísérni, hogy a minisztérium menynyire tudja eloszlatni a rémhíreket. Minden dolognak két oldala van. A diák valamit ad és valamit kap cserébe. Jelen esetben tandíjat fizet, kap helyette viszont szociális segélyt és diákkölcsönt, a másodlagos mechanizmusok életbe lépése után pedig végső soron javul az oktatás minősége is. Amire már jó ideje szükség van, az a párbeszéd, az érvek ütköztetése. Az egyik fél jó okkal hanyagolja ezt a témát, hiszen gondosan megalapozott szakmai ellenérveket nem sorakoztat fel, a másik oldal tétlenkedése viszont érthetetlen. Egy biztos: ha konzerválódik a jelenlegi állapot, annak a látszat ellenére csak egyetlen igazi vesztese lesz - az egyetemista fiatalság. A szerző politológia szakos egyetemi hallgató Maffiakapcsolataik révén hivatalos személyek kínálták fel Kelet-Európábán Radioaktív töltetek az alvilágból MTI-ÖSSZEFOGLALÓ Rakétára szerelhető, egész városok elszennyezésére alkalmas radioaktív tölteteket kínáltak eladásra alvilági kapcsolataik révén hivatalos személyek Kelet-Európábán a The Sunday Times álcázott riporterének - írta a vezető brit vasárnapi lap. Az elsőoldalas beszámoló szerint az újságíró, aki egy algériai milícia tagjának mondta magát, az úgynevezett Dnyeszter Menti Köztársaság titkosrendőrségének egy tisztjét kereste meg. A Moldova és Ukrajna között fekvő szakadár államalakulat tisztviselője az álcázott riportert egy fegyverkereskedőhöz irányította, aki azonnal ajánlott is 500 ezer dollárért három töltetet. A kereskedő az álcázott riporterrel először egy helyi hídon, majd egy moldovai szállodában találkozott az ügylet nyélbe üté,se végett. Az adásvétel tárgyát három, Alazan típusú rakéta képezte volna; a lap szerint ezek a hazatérő szovjet erők által hátrahagyott egyik helyi raktárból származtak, ahol jelenleg is 50 ezer tonna fegyver van. A titkosrendőr által ajánlott kereskedő még abba is belement, hogy a „vevő” ellenőrizze: a töltetek valóban sugárzó stronciumot és céziumot tartalmaznak. A vizsgálat kétezer, a hamis exportbizonylatok kiállítása nyolcezer dollárba került volna; a pénzt egy ciprusi bankszámlára kérte az eladó. A rakétákat Ukrajnában kellett volna átvenni. Piszkos bombáktól tart a Scotland Yard London. Szakértők szerint ez a rakétatípus a becsapódási pont több mint 30 kilométeres körzetében okozhat radioaktív szennyeződést. A Scotland Yard terrorelhárító szakértői régóta tartanak attól, hogy terroristák úgynevezett piszkos bombával - sugárzó anyagot szétterítő, hagyományos robbanóanyaggal - támadhatnak brit városokat, amelyek-jelentős területeit lakhatatlanná tenné egy ilyen támadás, (m) JEGYZET Lehet, amit nem lehet PÉTERFI SZONYA Néhány napja nem operálhat egy pozsonyi kórház elismert ortopéd szakorvosa, mert az intézet vezetése szerint nem tartotta be a műtétek sorrendjét. Szerintük előnyben részesítette azokat, akik szponzori ajándékot adtak a kórháznak. A gyűrűző botránynak a beteg látja kárát. Bár senki sem pótolhatatlan, nem vitatható, hogy a legrutinosabb sebészt állították félre. Az osztályvezető főorvos tagad, állítja: a kórháznak pénzt ajándékozó betegek a biztosító által megszabott létszámon kívül kerültek kés alá és kaptak műforgókat. Nem elhanyagolható szempont, hogy a szponzorálási gyakorlat több mint két éve tart, valamint az sem, a műtéti tervek jóváhagyása nem a főorvos, hanem a kórház igazgatóhelyettesének a hatásköre. Aki ugyancsak két éve, magyarázat nélkül és tetszés szerint módosítja a sorrendet. Nem érti tehát a személye elleni hadjáratot azért sem, mert nem saját zsebre dolgozott, az adományozás nem titokban történt, hanem szerződés alapján, sőt mi több: ő volt az, aki erről tájékoztatta a minisztériumot, az újonnan alakult felügyeleti hivatalt, de a szaksajtót is. A főorvos viszont nem tagadja, a rászorulóknak általában két évet kell várniuk a forgócserére. Nem a kórházi műtők kis kapacitása, a sebészek lassúsága, hanem a magas költségek, az egészségbiztosítók pénztelensége miatt. Kivételt képeznek azok a betegek, akiknek rossz egészségi állapota megköveteli a gyors beavatkozást, valamint azok is, akik nem a főorvosnak adnak hálapénzt (biztos akadnak ilyenek is), hanem a kórháznak juttatnak több ezer koronát. Mindkét fél jól jár - a kórház és az adományozó is, - miközben nem sérülnek a várakozók jogai sem, hiszen az orvosok akkor végzik el a tervezett műtétet, amikor a biztosító pénzt ad. Ma még nem tudni, hogy a miniszterbarát kórházvezetés miért épp most és mi célból „rántotta le a leplet” a két éve zajló adományozási gyakorlatról, amikor köztudott, hogy máshol sincs ez másképp. Vegyük például a nyugdíjasotthonokba való bekerülést. Azok, akik felélték pénzüket, több évig várnak a bejutásra. Akik viszont képesek pénzzé tenni kis vagyonkájukat - lakás, ház, kert - és hajlandók 30-100 ezer koronát ajándékozni az otthonnak, szinte azonnal elhelyezést nyernek. S ha netán néhány hónapon belül meghalnak, a nyugdíjasotthon vezetése megtartja pénzüket. A kórházat szponzoráló viszont az adomány fejében „cserébe” megkapja az életminőségét javító műforgót, más kiadása nincs többé, ám az otthont támogató havonta éppúgy fizeti az ellátást, mint az, akinek várnia kellett sorára. Ha pedig sok az adományozó, nem biztos, hogy nyugdíjasotthonban élheti le életét. (A műforgóra várót - két éven belül - akkor is megműtik, ha egy fillért sem adott a kórháznak.) Képesek az illetékesek megmagyarázni, mi a különbség a két adományozási módszer között, de azt is, egyik helyen miért engedélyezik azt, amit másutt tiltanak és elítélnek?! Nyugdíjasdilemma VOJTEK KATALIN Bankrabló legyek vagy bolti szarka? Nagy dilemma, a választást megnehezíti, hogy egyikhez sincs se kedvem, se tehetségem, ráadásul nemrég kiderült, az őrző-védő szolgálatosok nálunk brutálisan megverik az áruházi tolvajokat. Azóta töprengek ezen a kérdésen, amióta kinyílt a nyugdíjasolló, és két táborra szakadtunk: 2004 előtt nyugdíjazott koldusokra és 2003 után nyugdíjazott polgárokra. Mint 2003- ban nyugdíjazott, jelenleg alkalmi munkából élőnek nincs esélyem arra, hogy megvalósítsam rég dédelgetett álmomat: szezon utáni turista legyek Olaszországban, mint sok nyugati kortársam. De azért még nem zárult le előttem minden lehetőség. Most olvasom a lapokban, hogy Németországban egy háromtagú fegyveres, de fegyvereit nem használó banda Észak-Rajna-Vesztfáliában hat bankot rabolt ki. Tagjai 63, 72 és 74 éves koruk ellenére kezdők lehettek a szakmában, ha netán veterán bűnözők, akkor rokkantak vagy pitiáner pancserek, mert összesen csupán 400 ezer eurót zsákmányoltak, ráadásul hagyták magukat elkapni. Hiába, ilyen korban már nem igazán fürge az ember. Alsó-Szászország- ban egy magányosan működő, hetven év körüli hölgy fogott hasonló vállalkozásba, őt viszont nem sikerül kézre keríteni, pedig már négy bankot fosztott ki sikerrel. Karakán egy per- szóna lehet, erős individualista, csak magában és az eszében bízik, nincs szüksége társra, aki elbalfácánkodja azt, amit ő tökéletes pontossággal kitervelt. Lehet, nyugalmazott endé- kás matematika-tanárnő vagy épp banktisztviselő. Persze, nem kizárt, végül őt is elkápják, és itt jön a probléma: milyen börtönbe zárják? Mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy a nyugdíjaskorú raboknak egészen más szükségleteik, igényeik vannak, mint a fiatalabbaknak. Nagyobb türelem is kell hozzájuk a személyzet részéről, különösen azokhoz, akiknél már mutatkoznak a testi és szellemi leépülés jelei. Míg a holland öregotthonokban külön helyiséget rendeznek be a szexuális vágyaiknak áldozni kívánó virgonc matuzsálemeknek, Németországban azt fontolgatják, hogy az időskorú bűnelkövetők számára külön börtönöket létesítenek. Ott ugyan nem lesz franciaágyas szeparé, de lesz meleg cella, fürdőszoba, tévé, rendes napi ellátás. Ha az EU minden tagországában bevezetteti az összkomfortos seniorbör- tönöket, nem kell félnem a jövőtől. (Szalay Zoltán rajza)- Ne aggódj, anyukám, csak átugrom a Holdra elszívni egy cigit
