Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)
2005-05-10 / 107 szám, kedd
Kultúra ÚJ SZÓ 2005. MÁJUS 10. 8 RÖVIDEN A Kicsi Hang a Deja vu klubban Pozsony. Több külföldi előadó után májusban ismét hazai vendége lesz az MKKI, a Diákhálózat és a névadó dzsesszzenekar közös rendezvényének, a Deja vu klubnak. A Kicsi Hang verséneklő együttes 2003 tavaszán alakult, ketten alkotják, Borbély Katalin és Menyhárt József. Előbb más költők műveit, majd egyre inkább saját verseiket zenésítették meg. 2003 tavaszán jelent meg Egyszerű ez című lemezük mely húsz megzenésített verset tartalmaz, egyebek közt József Attila-, Radnóti Miklós-, Ady Endre- és Pilinszky János-költeményeket. Az est holnap a már megszokott helyen, (Bazová utca), a megszokott időpontban, 18 órakor kezdődik, (sd) Magyar tánciskola századszor Pozsony. Május 16-án 19 órai kezdettel az Astorka Színházban (a kulturális minisztérium épületében) századik alkalommal mutatja be az idén ötvenéves Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes nagy sikerű műsorát, a Magyar tánciskolát. Az előadást, melynek koreográfusa és rendezője Hégli Dusán ez ideig mintegy harmincezren nézték meg. Az est második részében a közönség részleteket láthat az őszi, jubileumi gálaműsorra készülő Felföldi levelekből (koreográfus-rendező Hégli Dusán), (ú) Május 29-éig a budapesti Műcsarnokban: Salvador Dali Aranykora ONDREJCSÁK CSILLA Akit érdekelnek Dali tájainkon eddig soha nem látott grafikái, rajzai, akvarelljei, világirodalmi illusztrációi, az május végéig még megtekintheti Budapesten, a Műcsarnok kiállítótermében az Aranykor című kiállítást. Az Aranykor a Richard H. Mayer (Bamberg) gyűjteményből válogat, amely Európa egyik leghíresebb Dalí-magángyűjteménye, és Budapesten látható először. A szürrealizmus olyan művészeti irányzat, amely ma is, sőt egyre inkább érdekli az embereket. Megmutatja azokat a vonásokat, attitűdöket, amelyek a tudatalatti felnyitásával érhetők el. A képzelet szabad szárnyalása, a hétköznapi korlátok feloldása jellemzi a kiállított illusztrációkat, rajzokat, vegyes technikával készült képeket. A kiállítás érdekessége, hogy Dali ismert írók műveihez készített könyvillusztrációit tematikus egységekbe állítva szemlélhetjük meg. Elgondolkodtatóak a jelentős irodalmi, filozófiai művekre reflektáló grafikák, képek is. A festőművész nem tagadta meg a spanyol kultúrához való kötődését, így könyvülusztrációival állított emléket Cervantes Don Quijotéjá- nak és Sancho Pansának, persze mindezt groteszk és vizionáló képeivel. Ebből a sorozatból meg kell említenem a Nukleáris szélmalom című képet, amelynek megjelenítése magáért beszél. A kiemelt téma a kiállításon belül is a szürrealizmus volt. A legérdekesebbek közé tartozik Sigmund Freud Mózes és az egyistenhit című, 1974-ben megjelent könyvéhez készített bibliai témájú rajzsorozat, pl. Mózes álma vagy a Véres könnycsepp. De éppúgy meghökkentő volt Freud csigafejjel című képe is, amely újra alátámasztja Dali művészethez való viszonyát: „a szürrealisták között és énköztem az a különbség, hogy én szürrealista vagyok” - jelentette ki egykor a művész. Illusztrációiban olyan témákhoz nyúlt, amelyek örökérvényűek maradtak, s talán épp azért választotta a klasszikusokat, mert olyan távoli- aknak tűnnek, de „lángjuk örökkévaló”. Minden korban érdeklődésre számíthatnak. Ennek jegyében nyúlt Salvador Dali az előbb ünnepelt, majd száműzött, széptevő Ovidius A szerelem művészete című remekéhez. Ez a mű már az ókorban is dekadensnek számított, de a római aranykor mégis fel merte vállalni, hogy megszabadítsa a szerelmet az összes erkölcsi gáttól. Sokak számára bizonyára érdekesen hatott a Homagge á Leonardo da Vinci című, 12 grafikából álló sorozat, amely Leonardóra, a feltalálóra reflektál. Tizenkét kép, tizenkét parafrázis, köztük pl. az automobilra, repülőgépre, olajlepárlóra. Középkori történeteket feldolgozó Dali-alkotások is szép számban vannak a kiállításon. Említést érdemel a Trisztán és Izolda vagy a Grál nyomában című illusztrációsorozat. Az előbbi különleges technikával készült, a művész gyémánt- és rubintűkkel rajzolt. Hat metszetének témája az Álom, de ugyanúgy a szerelemről és a szépségről is született 12 allegória, mely szerint a „szépség perverziónk összegzett tudata”. Ugyanúgy megihlette a misztikum, a varázslat is, ezt örökítette meg a Filozófusok alkímiája című sorozatban, melynek mottója „Az undor őrszem, a legkívánatosabb dolgok kapuja mellett áll közvetlenül” volt. ■ Dali 1960 és 1970 között készült munkái minden látogatót magukkal ragadnak, tekintet nélkül korra vagy nemre. Mindenkinek ajánlani tudom ezt a csak Közép-Európának szánt, nagyon egyedi, nagyszerű kiállítást. Salvador Dali: Trisztán és Izolda Beszélgetés Gyűgyi László fotográfus-operatőrrel, a Párkányi Városi Televízió munkatársával Táj a végtelen időben (A szerző felvétele) A párkányi Gyűgyi László a fényképezőgépet is, a kamerát is nagy mesterségbeli tudással kezeli. Fotográfusként talán a Mária Valéria híd újjáépítését dokumentáló, Híd partok és szívek közt című színvonalas album kifejező felvételei révén ismerik. CSEPÉCZ SZILVIA A regionális televíziók legutóbbi országos fesztiválján pedig operatőri munkáját jutalmazták a LOTOS különdíjával. Gyűgyi László fényképeinek és mozgóképeinek közös vezérfonala a természetszeretet. Számára a fényképezés lehetőség arra, hogy a „világ” látványával saját érzelmeiről is valljon. Külön erőssége a kompozíció, a lényeg kiemelése, jól kiaknázva a fény-árnyék adta drámai lehetőségeket. Ez éppúgy érvényes korábbi természetfotóira, mint dokumentumfilmjeire mintha a szemünkkel „tapintható” valóság különféle pillanatait vetítené egymásra, összekapcsolva múltat és jelent. Mert a táj a végtelen időben is pillanatonként változtatja az arcát, s Gyűgyi László ezeket a fényképszerűén feltárt pillanatokat előszeretettel illeszti filmes munkáiba is. Gyermekkora óta fotózik. Egy 6x9-es kölcsöngéppel kezdte, a szomszéd kisfiúval azzal készítettek úgynevezett kontaktképeket. Azután egy hosszú fekete-fehér korszak következett. Sok fotós ma is ez utóbbira esküszik. Önnek melyik áll közelebb a szívéhez? A fekete-fehér fénykép mást nyújt, mint amit látunk. Ennélfogva jóval erőteljesebb hatásokra is képes. Csakhogy a természet fotózásához fontos a színek, a fényjátéka. Ez adja meg az alaphangulatot. De akár színes, akár fekete-fehér nyersanyagról van szó, ha az ember nem tud a fénnyel bánni, nem születhet jó felvétel. Jómagam hosszú ideje diafilmre dolgozom. Szerintem a kora reggeli órák a legcsodálatosabbak. Hajnalban a város még alszik, de a táj már ébred. Én szeretem a csöndet, a nyugalmat, a harmatcseppektől csillogó háztetőket, a folyóvíz fodrozódását, a napkeltéket. Rengeteg napkeltét örökítettem meg, s ha azt mondják, hogy ez giccses téma, akkor én visszakérdezek, hogyan lehet giccses a természet, amelynek mi magunk is részei vagyunk?! Másrészt egy vizespoharat is lehet giccsként fényképezni. Látásmód, empátia és technika kérdése. 1998 óta több önálló fotókiállítása volt, Párkányban, Vácott, Esztergomban és Budapesten. Ezenkívül számos csoportos tárlaton mutatta be izgalmas természetfotóit. Vannak kedves helyszínei? Párkány és környéke annyira gazdag látnivalóban, hogy nemigen ábrándozom például New Yorkról. Azt nem mondom, hogy ott vagy bárhol másutt nem tudnék fotótémát találni, de mostanában már gyakrabban használom a kamerát, mint a fényképezőgépet. Ez a munkámból is adódik, mivel a Párkányi Városi Televízió operatőreként dolgozom. A Mária Valéria híd újjáépítésének idején fényképezett is, forgatott is. Sőt már 1997-ben, a híd felújításának támogatására szervezett Áthidalás című nemzetközi művészeti szimpóziumról és performanszfesztiválról is készített önálló videoanyagot. Vannak az ember életében szerencsés véletlenek. Számomra ilyen volt, hogy amikor Hodossy Gyula, a Lilium Aurum Kiadó igazgatója megbízott a híd újjáépítéséről szóló fotósorozat elkészítésével, megismerkedtem Paulus Alajos Balázs Béla-díjas dokumentumfilm-rendezővel. Ennek a találkozásnak köszönhetően én forgathattam le a Duna Televízió Mária Valéria hídról szóló filmjének nagy részét. A Duna Televízióban operatőri állást is kínáltak önnek... Burián László esperes úrról, aki a kitelepítések idején követte híveit a cseh országrészbe, eredeti helyszíneken forgattunk egy kétrészes dokumentumfilmet. Ezt már teljes egészében én fényképeztem. Majd kaptam még egy nagyon komoly operatőri feladatot. S szakmailag erre, a Szász Endre festőművésszel készített portréfilmre vagyok a legbüszkébb. Nem is értem, miért nem mondtam igent a Duna Televízió ajánlatára. Talán mert szívügyem a városi televízió. Akkor is, ha Párkány városa alig-alig vesz tudomást a televízió létezéséről? Pedig azt hinné az ember, hogy a Turócszentmár- tonban évente megrendezett szlovákiai helyi tévék szövetségének fesztiválján elnyert operatőri különdíj, melyet egy drogellenes dokumentumfilmért kapott, illetve a Szlovák Televízió Magyar Adásának készített műsorok felkeltették a város érdeklődését a saját televíziójuk iránt. Bízunk benne, hogy így lesz. Ennél több pozitív dolgot egyelőre nem tudok mondani. Számomra öröm, és nem fárasztó ez a munka. Úgy érzem, Párkány megérdemel egy városi televíziót. Kéthetente, vasárnap este hatkor jelentkezünk egy-egy órás műsorral, melyet többször is megismétlünk. Terveink szerint az adás hamarosan parabolaantennával is fogható lesz, így eljut a környező falvakba is. Jelenleg éppen egy Párkányról készített hosszabb film összeállításán dolgozunk. Ha a körülményeink megengedik, egy másik produkcióval természetesen a következő országos tévés fesztiválra is jelentkezünk. OLVASÓSAROK Nemzeti jogaink, polgári jogaink TÓTH KÁROLY Régóta közismert, hogy a bársonyos forradalom óta ígéretesen fejlődő, gazdagodó szlovákiai magyar társadalomtudományi szakirodalomban milyen kevés a filozófiai mű. A politikai filozófia kérdéseit boncolgató tanulmány, monográfia pedig szinte hiánycikknek számít. Öllős László: Emberi jogok - nemzeti jogok c. könyve ezt a fehér foltot tünteti el tudományos életünkből, s éppen egy olyan probléma kapcsán, amelyik mindannyiunk elevenébe vág. A kötet kérdésként megfogalmazott alcíme - Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - sejtetni engedi a tárgyalt probléma jelentőségét és időszerűségét. A monográfia azonban a nemzeti kisebbségek jogainak kérdéskörét új perspektívába helyezi, a kisebbségek szűkén értelmezett problémakörén túlnövő emberi jogi nézőpont alapján taglalja őket. Olyan megoldást kínál, amely szerint nemcsak a nemzeti kisebbségek jogai sorolhatók az emberi jogok közé, hanem az egyén nemzeti jogai is. A kötet érvrendszere azt kívánja bizonyítani, hogy az egyén szabadságának a nemzeti szabadság is része. Ezért joga van nemzeti szabadsága érvényesítésére az adott államon belül, akár a többségi nemzethez, akár valamely nemzeti kisebbséghez tartozónak vallja magát. Öllős az emberi jogok egyenlőségelméletének azon változatát alkalmazza a nemzeti jogok kérdéskörére, mely szerint az egyenlőség jelentős részben a különbözőségek jogegyenlősége. E jogegyenlőség biztosításához pedig az államra is szükség van. A szerző szerint tehát az állam polgárainak joguk van élni mindazokkal a lehetőségekkel, amelyeket a nemzetállam biztosít, akkor is, ha a többségétől eltérő nemzeti csoportot alkotnak. A tanulmány ugyanakkor nem sorolja a nemzeti identitás minden elemét az emberi jogok körébe, jól látva, hogy ez az identitásforma számos, az emberi jogokkal kifejezetten szembenálló agresszív alkotóelemet is tartalmazhat. Ám megmutatja, hogy a nemzeti identitás agresszivitásra, erőszakra épülő elemeinek nem kell uralkodóvá válniuk. Lehetséges állampolitika ezek túlsúlya nélkül is. Éppen ezért az agresszivitás nemzetfelfogása nem szükségszerű következménye a nemzeti identitásnak, sokkal inkább az egyének választása, és részben a más viselkedésre való képtelenségük jele. Ebben az értelemben a kötet optimista kicsengésű, hiszen ha valamely korlát emberi, akkor az leküzdhető. Alighanem ehhez kíván hozzájárulni munkájával a szerző. A kötetnek azonban nemcsak a következtetései tanulságosak, hanem a szerző érvelésének módja is. Áttekinti a nacionalizmus körül kialakult vita érveinek többségét a felvilágosodástól napjainkig. Az olvasó így nemcsak a szerző érvelésével ismerkedhet meg a kötet olvasása során, hanem a nemzeti kérdés legjelentősebb elméleteivel is. E tekintetben a könyv nagyon részletes, a benne szereplő modem nemzetközi irodalom pedig gazdag. A könyv olvasásának van egy másodlagos, de nem elhanyagolható haszna. Megismerhetjük belőle a nemzeti lét legfontosabb elemeit a modem nemzetközi szakirodalom tükrében, de sok mindent megérthetünk a 19. és 20. század első feléből származó nemzetfelfogásokból is. A kötet nem tartozik a könnyű olvasmányok közé. A szerző elsődleges célja szemmel láthatóan a pontosság volt, ami az olvasótól az átlagosnál nagyobb odafigyelést igényel. Az érvek alapos nyomon követése azonban meghozza gyüEMBERI )OGOK - NEMZETI JOGOK Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? ÖLLŐS LÁSZLÓ Pl-3' O mölcsét. Az olvasó így ugyanis használni is megtanulhatja a benne szereplők érveit, ami kisebbségi világunkban nem elhanyagolható képesség. A könyv tehát nemcsak megismertet, hanem egyben gondolkodtat, s így értékelni is tanít. Éppen ezért jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi, hogy a 21. század elején fontos látni és érteni nemzeti voltunk modem világát. (Öllős László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? Somorja-Dunaszerda- hely, 2004, Nostra Tempora 10, Fórum Kisebbségkutató Intézet - Lilium Aurum Könyvkiadó)
