Új Szó, 2005. május (58. évfolyam, 100-125. szám)

2005-05-07 / 105 szám, szombat

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ÉVSZÁMOKBAN

1939

augusztus 31. Hitler 1. számú hadműveleti utasítása.

szeptember 1. Németország hadüzenet nélkül megtámadja Lengyelországot, szeptember 5. A lengyel csapatok visz- szavonulnak a Visztula mögé. szeptember 6. Francia csapatok átlépik a német határt.

szeptember 14. Magyarország nem hadviselőnek nyilvánítja magát, szeptember 17. A német csapatok befejezik a lengyel hadsereg bekerítését, szeptember 22. Lemberget (Lvov) elfoglalják a szovjet csapatok, szeptember 23. Magyarország és a Szovjetunió között helyreáll a diplomáciai kapcsolat.

szeptember 27. Varsó kapitulál, szeptember 28. Német-szovjet barátsági szerződést írnak alá Moszkvában, október 6. Kock és Lublin körzetében az utolsó lengyel egységek is leteszik a fegyvert.

október 8. Nyugat-Lengyelországot bekebelezi a német birodalom, október 10. Franciaország elutasítja a német békeajánlatot, november 3. Az Egyesült Államok kongresszusa módosítja a semlegességi törvényt, ezzel lehetőség nyílik fegyverszállításra a hadviselő felek részére.

november 30. Szovjet csapatok hadüzenet nélkül megtámadják Finnországot.

1940

január 5-8. Suomussalminál a finn csapatok súlyos vereséget mérnek a szovjetekre.

január 27. Megkezdődik a Norvégia és Dánia elleni agresszlós terv kidolgozása.

március 12. Moszkvában aláírják a szovjet-finn fegyverszünetet.

március 18. Hitler-Mussolini találkozó a Brenner-hágónál.

április 9. Németország megtámadja Dániát és Norvégiát.

április 14-17. Brit és francia csapatok szállnak partra Norvégiában.

április 27. Himmler parancsa nyomán koncentrációs tábort létesítenek a lengyelországi Auschwitzban.

május 10. Chamberlain brit miniszterelnök lemond, utóda Winston Churchill.

május 15. Hollandia kapitulál. Londonban holland emigráns kormány alakul.

május 17. A németek elfoglalják Brüsz- szelt.

május 24. Hitler Dunkerque előtt leállítja a német támadást.

május 28. Belgium feltétel nélkül kapitulál, a kormány Londonba menekül.

június 3. Mussolini közli Hitlerrel hadba lépési szándékát, június 9. Norvégia kapitulációja, június 14. A németek bevonulnak Párizsba.

június 18. Hitler-Mussolini megbeszélés Franciaország további sorsáról, június 22. Compiegne-ben Franciaország feltétel nélkül leteszi a fegyvert a németek előtt.

június 24. Rómában aláírják az olaszfrancia fegyverszünetet, július 10. Teleki Pál magyar miniszterelnök Münchenben Hitlerrel tárgyal, július 11. Pétain teljhatalmat kap. A francia kormány Vichy-be költözik, július 19. Hitler „utolsó békeajánlata“ Nagy-Britanniának.

július 31. A Führer titkos utasítást ad a Szovjetunió elleni támadási terv kidolgozására.

augusztus 16. Turnu Severinben románmagyar tárgyalások kezdődnek. A megbeszélések 24-én eredménytelenül érnek véget.

augusztus 17. Hitler meghirdeti a korlátlan tengeralattjáró háborút, augusztus 25. Az első brit légitámadás Berlin ellen.

augusztus 30. A második bécsi döntés: Észak-Erdély és a Székelyföld Magyar- országhoz kerül.

szeptember 6. Horthy Miklós kormányzó bevonul Nagyváradra. Károly román király lemond fia, Mihály trónörökös javára.

szeptember 15. Óriási légiütközet Anglia felett

szeptember 27. Berlinben Németország, Olaszország és Japán aláírják a háromhatalmi egyezményt, október 23. Spanyolország kinyilvánítja, hogy nem lép be a háborúba, október 28. Olasz támadás Görögország ellen.

november 2-3. Görög ellentámadás, amely visszaveri az olaszokat, november 3. Brit csapatok érkeznek Görögországba.

november 14-22. A görögök ellentámadásba mennek át, mely során kiverik az olaszokat Görögországból, november 20. Magyarország csatlakozik a háromhatalmi egyezményhez, november 23. Románia csatlakozása a háromhatalmi egyezményhez, november 24. Szlovákia csatlakozik a háromhatalmi egyezményhez, december 12. Belgrádban Jugoszlávia és Magyarország örök barátsági szerződést kötnek.

december 18. Hitler 21. sz. hadműveleti utasítása: támadási előkészületek a Szovjetunió ellen (Barbarossa-terv).

Kinyílik az aranykapu

ZELEI MIKLÓS

Tapad a folklór: a huszadik század fontos eseményeinek is megszülettek népköltészeti változatai, s miután sose jegyezték fel, hanem gyakran inkább még tiltották is őket, főleg szájhagyományban maradtak fenn. Mint azok a karórák, amelyek miatt a Reichstag tornyára győzelmi zászlót kitűző szovjet katonaképet újra kellett fotózni: a kész felvételen fedezték föl ugyanis, hogy a zászlót emelő kézen karórából kettő is mutatja a világtörténelmi perceket. De állítólag még e képek előtt készült egy legelső változat is, amelyen egy lengyel katona emelte először Berlin fölé a győzelem zászlaját. Na, ezt azért mégse, mordult a katonai cenzor... És előkerítettek egy szovjet-orosz katonát, aki hozta reprízben a szcé- nát.

Mindez hiábavalóság volt, semmi több. A Szovjetunió a békét elvesztette. Kilőtte a Holdba, beleötvözte a föld-föld és miegyéb rakéták fémszerkezeteibe. Békénket elkoptatták a bevonulások, amelyekkel a szövetségeseivé kényszerített országokat tartotta féken. Az élhető hétköznapok lelki és anyagi eszközei mentek a hadakat terelő juhász tápszereibe. Nem is lehetett volna másképp. Hogy a Vörös téri nagy bemutatókon rakéták helyett Rakéta porszívók vonultak volna fel? Lánctalpasok helyett szerelmespárok? Lehet, hogy jobban jártunk volna.

Ki kellene egyszer számítani, hogy a néhai szovjet-csehszlovák határon csak a 342-es szelmenci határszelvényben mibe került a vasfüggöny fenntartása! Nem lehetett volna-e csupán abból a pénzből újjáépítem az ikerfalu mindkét oldalát? A tábornokok már nagyon sok pénzt elpazaroltak, de ehhez képest még mindig kecsegtetően magas, további pazarlásokra csábító fizetéseket kapnak. Ha minden kilőtt golyó után adót kellene fizetniük, kétszer is meggondolnák a pufogtatást. E dolgok azonban, sajna, éppen fordítva működnek ma is.

A háború után, a friss történelmi tapasztalatok birtokában is fordítva működtek, amikor a Szovjetunió létrehozta a Varsói Szerződést, amely szuperhatalomnak látszott, de nem volt az; 1991. március 31-i felszámolása óta pedig fantasztikus dolgok történtek! Például amerikai katonák állomásoznak az egykori Szovjetunió területén. Egy magyar újságban arról lehet írni, hogy a Reichstag tetején a szovjet katona hány karórát hordott... Egyúttal pedig alanyai lettünk a soron következő nagy történelmi kísérletnek: az egyközpontúvá lett világ hiper- hatalma, az Egyesült Államok, hogyan tűri, hogyan viseli el saját demokratikus korlátáit?

De hogy Kis- és Nagyszelmenc közül eltűnjenek egy bukott világ díszletei, az, úgy látszik, még annál is fantasztikusabb, minthogy az egykori szovjet határon amerikai katonák lépjenek át. Most hát, ott vannak ők is - tőlünk, Nyugat felől nézvést - e vasfüggöny mögött... Amelynek belső és külső körei a hidegháborúban elzárta egymástól két világot.

A vasfüggönyön keresztül nem

működött kishatárforgalom. Ez a lehetőség eszükbe se juthatott azoknak, akik közveúenül a vasfüggöny takarásában éltek. A változás jele, hogy e régi lakók új utakra merészkedve petíciókban tiltakozva követelik: nyissanak határátkelőt a falujukban. A biztató változásjele volt az is, amikor az elutasítást nem rendőr, hanem a postás vitte ki. De még nagyobb változás, hogy a nem már a múlté. Elhangzott már az igen! A pozsonyi meg a kijevi kormány már egyetért abban, hogy nyíljék Szelmencen határátkelő. Ellenben változatlanul ott állunk ma is a szögesdrótok előtt, megtorpanva Euroszelmenc átjár- hatatlan határvonalánál, s bámulunk át Európának - és a történelmi Magyarországnak - abba a részébe, amelyik nem tartozik az Európai Unióhoz. Régóta állunk azon a helyen. Régóta küzdünk azért, hogy a sztálini vasalkotmány eltűnjék onnan, a két Szelmenc zsákutcaléte végetérjen, s az élet számára megnyíljon a kapu.

Nem kizárólag a - szelmenci - magyarokért folyik ez a küzdelem, hanem a szlovákokért és az ukránokért is. Azért, hogy e két nép gyermekei megszabadulhassanak attól a szomorú foglári kötelességtől, amely joghatóságuk alá tartozó, rabtartó szögesdrótkerítést őriztet velük. A politikában a látszat is fontos, és az a helyzet, hogy a szögesdrót szögesdrótnak látszik. Meg az uniós Nyugat-Európa népeiért is küzdünk - bár ők, elég baj, ritkán olvassák a Kárpát-medencében született újságcikkeket -, mégpedig azért, hogy senki se bizonyíthassa rájuk, arannyal futtatják a rácsokat, s ugyan csillogóbbnak látszik minden, de a régiben marad.

A vasfüggöny légmentesen zárt. Az ugyancsak légmentesen záró arany vasfüggöny nem szakítás a régivel. Az átjárhatatlanság több mint félévszázados rossz gyakorlatával, egy rossz európai gyakorlattal, a hidegháború örökségével való szakítást a kishatá- rátkelő(k) megnyitása fogja jelenteni. Csak ez lehet a választóvonal a régi és az új között. Csábító lehetőség a politikusoknak is, hogy a szlovák-ukrán határon munkálhassanak ki egy olyan modellt a kishatárforgalomra, ami az Európai Unió több ezer kilométer hosz- szú külső határán mindenütt működni tud. Csábító a lehetőség Ukrajna számára is: a könnyítések megteremtésének elősegítése hivatkozásul szolgálhat további könnyítések, másféle kedvezmények igénybejelentésekor.

Győzelem napja? Mihelyt a Reichstag tornyára a győzelmi zászlót a szovjet katona kitűzte, karján mindkét óra megállt. Ez a megállt idő keseredik bennünk, ennek a megállt időnek a jelképei rozsdásodnak még mindig körülöttünk. Ha a békét meg akarjuk nyerni, mindettől meg kell szabadulnunk. Béke és megbékélés azonban nem azt jelenti, hogy a magyarok beletörődnek sorsukba, hanem hogy mindannyian keressük azt, amit a másüt lelki békéjének érdekében tehetünk. Ez hozza meg talán mindenki saját békességét is, mint egykor Noé galambja az olajfaágat: a zöld levelecskét.