Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-05 / 77. szám, kedd
2005. április 5., kedd 9. évfolyam 4. szám A hatóanyagok felhasználásakor a termeszteni kívánt növény fajlagos tápanyagigényét összhangba hozzuk a talaj természetes tápanyag-szolgáltató képességével Tápanyag-gazdálkodás tervezése (Illusztrációs felvétel) A helyes gazdálkodási gyakorlat alkalmazásával ösz- szefüggésben a trágyázási terv egyik fontos eleme az adott növény tápanyaggazdálkodási terve. ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Ez azt jelenti, hogy a trágyázásra tervezett hatóanyagok felhasználásánál a termeszteni kívánt növény fajlagos tápanyagigényét összhangba hozzuk a talaj természetes tápanyag-szolgáltató képességével. A kiszámolt trágyaigény megfelelő feltöltése esetén optimális feltételeket teremt a termeszteni kívánt növény tápanyag-ellátottságához. Gyakorló agronómusok a megfelelő szakirodalmi adatok és táblázatok ismeretében maguk is elkészíthetik, ha ezek a rendelkezésre állnak. Magyarországi szakemberek véleménye alapján azonban fel kell hívni a figyelmet arra, hogy azok a számítási metódusok, amelyek gyakorlatilag mindenki számára hozzáférhetők, mára már részben elavultak. A több évtizedes mérőszámok az előző rendszer tervgazdálkodási gyakorlatát és közgazdasági viszonyait tükrözik. Akkoriban például lényegesen alacsonyabbak voltak az energiaárak, és ezek a feltöltő trágyázáshoz kialakított szorzószámok a mezőgazdaság jelenlegi viszonyai között nem érvényesíthetők. Az újabban ajánlott helyszíni mérésekre alapozott gyorstesztek megfelelnek arra, hogy a talaj aktuális helyzetéről tájékozódjunk, arra azonban a helyszíni mérések pontatlanságából adódóan nem alkalmasak, hogy stratégiai döntéseket alapozzunk rájuk. Ráadásul az általuk kapott eredmények a mi viszonyainkra kidolgozott algoritmusokban nem értelmezhetőek. Ezt elvileg ki lehetne küszöbölni azzal, hogy a mérési módszerekkel együtt átvesszük a Nyugat-Európá- ban kidolgozott algoritmusokat is. Ezzel csupán az a gond, hogy ezek a számítási módok nem a mi éghajlatunk alatt fejlődött talajok agrokémiai sajátosságaira lettek megalkotva, ezért felhasználásuk félrevezető lehet. Nyilvánvaló, hogy a legmodernebb, legdrágább trágyaszámítási mefódusok sem érnek sokat, ha azok a laboreredmények, amelyek a számítás alapját képezik, nem megfelelően gyűjtött (a területet jól reprezentáló) átlagmintákból származnak, vagy ha a laborvizsgálatokat nem megfelelően végezték el. Ezért ha valaki a mintavételt nem tudja megfelelően, szabályszerűen elvégezni, ajánlatosabb egy erre szakosodott céget megbízni ezeknek a munkálatoknak az elvégzésével. A növények tápanyagellátásának kiszámításában a legnehezebb - legelmélyültebb talajtani és agrokémiai ismereteket igénylő munka az adott talaj termőhelyi kategóriába való besorolása. Hat kategóriát különböztetünk meg, és ezek óriási jelentőségűek, hiszen e nélkül nem lehet pontosan megállapítani az ellátottsági kategóriákat, ami a számítás alapját képezi. Tudniillik, ugyanaz a humusz-, felvehető foszfor-, káliumtartalom különböző termőhelyi kategóriák esetében - az eltérő talajfizikai és kémiai tulajdonságokból adódó változatos tápanyag-dinamika miatt - egészen más ellátottsági értékeket ad. Ahhoz, hogy a termőhelyi besorolást megfelelően el tudjuk végezni, legalább a főbb talajtípusok ismerete elengedheteden. Ehhez azonban nem elegendő, ha utánanézünk, hogy adott település határa mely talajtípusba tartozik, hanem mindenképp helyszíni meghatározásra van szükség, hiszen még egyes határrészek között is jelentős különbség lehet a talajtípusok vonatkozásában. A fő talajtípusok a következők: mezőségi talajok, erdőtalajok, kötött réti talajok, laza és homoktalajok, szikes talajok, sekély termőrétegű, sík vagy erősen lejtős, erodált és heterogén talajok. A következő lépés az ellátottsági kategóriák meghatározása a humusz, a foszfor és a kálium esetében, ehhez elengedhetetlen a laboratóriumi eredmények ismerete is. A várható termésmennyiség meghatározása táblázat segítségével történik. Ebből a termőhelyi kategóriák szerint a különböző növények várható terméseredményét olvashatjuk ki. A terméseredmények azonban csak tájékoztató jellegűek, hiszen a gazdálkodó több éves, évtizedes tapasztalatai szintén nélkülözhetetlenek a várható terméseredmények becslésében. ■ A becsült terméseredmény alapján elvégezhetjük a termeszteni kívánt növény fajlagos tápanyag-igényének meghatározását, ami 1 tonna termés eléréséhez szükséges tápanyagmennyiséget jelent. Mivel a termőhelyi kategóriát és az ellátottságot is ismerjük, nem kell mást tennünk, csak a megfelelő termőhelyi kategóriát kiválasztva, az ellátottsági kategóriák alapján a táblázatban megkeressük a fajlagos- tápanyag-igényt. Az egy hektárra szükséges tápanyagmennyiség kiszámításához a kapott eredményeket megszoroznunk a becsült terméseredménnyel. A kiszámított tápanyagigényt azonban az előve- teménytől vagy egyéb agrotechnikai módoktól függően gyakran korrigálni kell. Ilyen például az istálló- trágyázás, hiszen az istállótrágyázás esetében több éves tartamhatásról van szó. Miután kiszámítottuk a hektáronkénti tápanyag-szükségletet ezeket a hatóanyag-mennyiségeket műtrágyaféleségekre kell átszámítani. El kell dönteni, hogy egy hatóanyagú vagy komplex műtrágyát alkalmazunk-e, hogy szilárd műtrágyával vagy esetleg szuszpenziókkal végezzük-e a tápanyag-utánpótlást. Mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya. Az egy hatóanyagú műtrágyák esetében például a kijuttatást több menetben kell végezni, vagy külön kell keverni a műtrágyaféleségeket, a komplexek egy menetben kijuttat- hatóak, viszont a tápanyag-gazdálkodási tervbe nehezebben illeszthetők be. A szuszpenziók már oldott állapotban tartalmazzák a hatóanyagokat, ezért gyorsabb feltá- ródást eredményeznek, kijuttatásukhoz viszont speciális gépekre van szükség, (w-r) Új módszerek a növények tápanyagpótlásának szervezésében Szenzoros mérések szerint zajlik a nitrogénpótlás ÚJ SZÓ-ISMERTETŐ A mezőgazdasági termelés gyakorlatában a többi ágazathoz hasonlóan szintén egyre nagyobb szerepet kapnak a pontos naprakész információk. Az információs technológiák nyújtotta lehetőségeket napjainkban már egyre több agrárvállalkozás állítja a hatékony termelés szolgálatába. A nitrogéntrágyázást segítő szenzoros módszer alkalmazása, amely a parcellákon mért adatok számítógépes feldolgozása alapján határozza meg a nitrogén műtrágya adagolását az adott állományban, N-szenzor néven nálunk is ismertté vált. A módszer alapvető jellemzőit a szaksajtó alapján röviden ismertejük. A nitrogénpótlás meghatározásakor a növények számára optimális adagok meghatározása nagyon igényes feladat, s általában a talajok és az időjárás különbözősége miatt csak hozzávetőleges adatokkal jellemezhető. A nitrogénpótlás pontos meghatározására különböző módszerek jöttek létre, azonban az említett okok miatt eddig gyakorlati feltételek között csak hosszadalmas és költséges módszerekkel volt elérhető. A Hydro N-senzor a növények klorofiltartalmának mérési adataiból következtet a növényzet nitrogénszintjére, s a szenzorok által mért adatokat a munkagépen levő számítógépbe továbbítva, azokat kiértékelve azonnal reagálni tud az adott parcella optimális nitrogénszintjének beállítására, s ezt a parancsot a munkagéphez kapcsolt műtrágyaszóró vagy adagoló berendezéséhez továbbítva végre is hajtja a kiszámított adagolást. A szenzort a traktor vagy egyéb erőgép kabinjára szerelik, úgy, hogy közvetlenül „rálátása” legyen a növényzetre, innét gyűjti az adatokat, a növényzet színéről és sűrűségéről, amit a fedélzeti számítógép másodpercenként feldolgoz, s kiszámítja a hozzá tartozó nitrogén-értékeket, s ennek alapján működteti az erőgéphez kapcsolt műtrágyaszóró vagy tápanyagadagoló rends zert. A növényzet színe- és klorofil- tartalma alapján optimalizált nitrogénfelhasználás a nemrégiben elvégzett vizsgálatok alapján mintegy 30 százalékos megtakarítást eredményezett. A hagyományos módszerrel végzett trágyázáshoz viszonyítva 50 hektáros területen 27.2 kg/ha-al kisebb adagra volt szókség, s ez csak a nitrogénfelhasználás csökkentése révén hektáronként 160 korona költségcsökkenést mutatott. (sktc-röv) A növény klorofiltartalmának adataiból következtet a nitrogénszintre. AGRÁRHÍREK Alapos cégszerkezeti és belső átalakuláson ment át az elmúlt időszak egyik legnagyobb mezőgazdasági gépgyártó cége a brünni Zetor. A HTC Holding tulajdonában levő traktorgyár az átalakítás után modernizált termékszerkezettel sikeresen oldotta meg a traktorgyártás folytatását, és a stagnálás éveiben elvesztett piacok visszaszerzéséért folytatott küzdelemben is szép sikereket ért el. A Zetor traktorok az előző . esztendőben 12 szerződéses forgalmazó révén jutottak el a szlovákiai agrártermelőkhöz. Ezek a forgalmazók a szlovákiai traktorpiac 27 %-át tudhatják magukénak. 2005-ben a traktorgyár új típusú traktorainak bemutatásával próbálja növelni paici részesedését a szlovákiai piacon. Az agrártermelők áprilisban az ország több településén rendezett Zetor napok keretében ismerkedhetnek meg többek között a Zetor Proxima és Fortéra traktorokkal. (sz) Bétánál A gyomirtás alapja a cukorrépában • három kiváló hatékonyságú hatóanyag ideális keveréke • új, szabadalmazott formuláció a ÍS-technológia kutatási program első kézzelfogható eredménye • egy speciális növényi olaj és egy kiváló vivőanyag kombinációja • alapja valamennyi gyomszabályozási programnak a cukorrépában • kiemelkedően széles spektrumú hatékony gyomirtó hatás • egyenletes permetlé elosztás • gyors és tökéletes hatóanyag felvétel • nem érzékeny a víz keménységre és a permetlé mennyiségre • a hatóanyagok nem kristályosodnak • kitűnő szelektivitás Ing. Ján Hanuska 0908 740 063 Ing. Gašpar Józan 0905 421 922 Ing. Miroslav Luókai 0905 251 405 Ing. Karol Máté 0905 646 311 Ing. Ľuboš Žilinčik, PhD. 0908 710 749 ___
