Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)

2005-04-29 / 98. szám, péntek

12 Gondolat - hirdetés

Ez a politikai húzd meg - ereszd meg korszaka. A Markó-kompro- misszumoknakjól meghatározható határa van. 2000-ben üzen a pártütők felé: „az egységbe is bele lehet fáradni”, aki akar, mehet.

És ugyanekkor jön rá arra Orbán, hogy Markó kellemetlen ugyan, de megkerülhetetlen figurája a „határon túli politikának”. Az Orbán-kormány legfontosabb megvalósításainak egyike a kedvezménytörvény létrehozása. Ahhoz, hogy ezt keresztülverje a nemzetközi fórumokon (Velencei Bizottság), és meggyőzze Nastasét, szüksége van az RMDSZ támogatására. Az RMDSZ kívülről támogatja a román parlamentben a PSD-t, tehát Nastase a Markó-csapat befolyása révén meggyőzhető.

A törvény létrejött, de nagy hiányossága, hogy nem teremtett tiszta alapokat a pénzek minden tekintetben ellenőrzött és hatékony felhasználásához, megerősítette a kijárásos támogatáspolitikát, a kézi irányítást. Mindenesetre Markó egyik sikere, hogy sokan a kedvezménytörvény biztosította RMDSZ-es lehetőségek miatt maradnak a Szövetségben (Toró T. Tibor szerint 2000 „az RMDSZ- ben maradás éve volt”), de eközben Takács Csaba játssza a nehéztüzérség szerepét, továbbra is azzal „vádolja” a Fideszt, hogy az RT-n keresztül át akarja venni a hatalmat.

Gyilkos és áldozat

Közben kormányváltás. A finomabb, zsarolós, belsőépítkezős politikának vége. Ugyanakkor a

2002-es választások során igazolódott be Orbán régi és helyes meglátása: jelentős szavazatokat hozhat a „határon túli politika”. A gyászos emlékű 2002-es magyarországi választási kampány egyenes adásban megy Erdélyben, itt is családtagok

ugranak egymás torkának, itt is politikai agitáció folyik az iskolában. A felhevült pillanatokban csak lekerül a maszk néhány RMDSZ-es politikusról. Ráduly Róbert március 15-i beszédében figyelmezteti az ünneplőket: most mindenki menjen haza, és telefonáljon a magyar- országi rokonoknak. Hogy tudják, hova húz a nemzet szíve.

Új, keményebb eszközöket keres a Fidesz, és megint abba a hibába esik, amelybe néhány évvel korábban belebukott. Ellenszervezeteket kíván létrehozni, és Erdélyben is elindul a polgári körökéhez hasonló mozgalom. Fide- szes forrásunk mondta: a párt tiszta lapot akart, saját emberekkel. Ez a nagyszabású politikai kaland nem sok realitásérzékről árulkodik: az RMDSZ fegyelmezett szavazóbázisát kívánták megbontani. És árnyékkormányt készültek állítani egy olyan szervezetnek, amely maga is csak árnyéka önmagának. Az RMDSZ is olyan emberhiánnyal küzd, hogy rajta kívül politikailag potens szereplőket találni, kinevelni lehetetlen.

Nem volt kétségük, hogy a frissen alakuló politikai szervezetek megnyerik a választásokat. A kedvezménytörvény juttatásai után joggal számíthattak a Fidesz és Orbán erdélyi népszerűségére, mozgósító erejére. A kampány alatt szinte minden hétre akad egy nagyágyú az MPSZ (Magyar Polgári Szövetség) kampányába Ádertől Németben keresztül Kövérig. (És a fantasztikus politikai kalandokba bonyolódó Bayer Zsoltig.) Orbán a bálványosi szabadegyetem rendezvényén gyakorlatilag lemondásra szólítja fel az RMDSZ vezetőségét, mondván, politikájukkal ne rántsák magukkal az erdélyi magyarokat. Megválasztott erdélyi politikusként viselkedik. Nem küzd a legitimitás problémájával. A Fidesz

célja egy olyan helyzet kialakítása, ami a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának megalakulása előtt jellemezte az ottaniak viszonyát: megtörni az RMDSZ monopóliumát, hogy aztán egy teljesen új szerveződést lehessen tető alá hozni, melyben a Fidesznek jelentős részvénycsomagja van.

Először ekkor vált síkot a magyar-magyar politikai viszály. A Fidesz nemzetközi szintre viszi a konfliktust. Az Európai Parlamenthez (EP) és az Európai Néppárthoz fordul a román választási törvény ellen tiltakozva. Majd ugyanilyen port ver az MPSZ meghiúsult politikai kezdeményezései körül. Ebben az új offenzívában főszerepet játszik Orbán, Németh Zsolt és a Fidesz EP-s képviselőnője, Gál Kinga.

A külpolitikai erőpróba ekkor még az RMDSZ-ellenzék megerősítését, illetve az RMDSZ Néppárti tekintélyvesztését szolgálja. A választásokon azonban minden erőfeszítés ellenére elbukik a külső támogatással létrehozott RMDSZ- ellenzék, és ezzel párhuzamosan az RMDSZ nem várt előnyhöz jut. Az MPSZ elvérzése nem csak eseti vesztesége a Fidesznek. Közel egy évtizedes pénzbeli, kapcsolati és eszmei befektetései lesznek oda. Az MPSZ politikusai olyannyira alulteljesítenek, hogy ebből a politikai pozícióból ilyen formában, ilyen felállásban nincs visszatérés.

Marad az örök Markó és az RMDSZ, akivel az eltelt négy évben olyan viszonyba került a Fidesz, amilyenben csak a potenciális gyilkos lehet potenciális áldozatával. És most, az RMDSZ kormányzati szerepvállalásával, az egykori potenciális áldozatra kiosztották a főszerepet. Folynak az uniós csatlakozási tárgyalások, és egyáltalán nem mindegy, hogy Brüsszelben partnerei vagy ellenfelei egymásnak a Fideszes és az RMDSZ-es EP- kiküldöttek. Most már nem csak néhány magyar parlamenti hely múlik azon, hogy kit támogatnak az erdélyi magyarok.

Németh után...

Nem csak a Fidesz kényszerül békekötésre (vagy legalábbis tűzszünetre). A kettős állampolgársági népszavazás idején a magyar kormánypártok viselkedése az RMDSZ-t ismét közel sodorja a Fi- deszhez. Markó felméri: politikai öngyilkosság lenne belenézni az erdélyi magyarság arcába, és azt mondani: nem egyértelműen hasznos és elfogadható számunkra a kettős állampolgárság intézménye. Úgyhogy szembefordul a Gyur- csány-kormánnyal, az SZDSZ-szel, és pillanatokon belül a Fidesz mellett találja magát. A Szövetség belépése a D.A.-féle jobbközép koalícióba szintén ezt a jobbratolódást erősíti.

Az RMDSZ számára létkérdés, hogy az EP-s képviselőkkel jól együttműködjön, legyenek azok fideszesek vagy sem. Tehát ebben a tekintetben nem folytathat egyirányú politikát. Jelen pillanatban a

Gyurcsány-kormány működik, és egyáltalán nem eldöntött meccs a 2006-os magyarországi választás. Most tehát az RMDSZ, mint eddig mindig, kivár; nincs külön stratégiája a magyarországi politikai kapcsolatokat illetően. A kérdés az, hogy a Gyurcsány-kormány változtat-e azon a, sajnos, hagyományosnak mondható gyakorlaton, hogy a baloldali, liberális politika (látszólag vagy sem) másod-, harmadrendű kérdésként kezeli a .határon túli” kérdést. (A népszavazáson elbukott ez a kormány. Nem azzal, amit mondott, hanem azzal, ahogyan.)

A legizgalmasabb kérdés, hogy változtat-e a Fidesz? Mindaz, ami elválasztotta a Fideszt és az RMDSZ-t (az aktuális román kormányhoz való viszony, a pénzforrások fölötti ellenőrzés, amelyek alatt most, az eddigi gyakorlattól eltérően, nem magyarországi, hanem uniós forrásokat értünk) most összekötheti a két szervezetet.

Az együttműködés érdekében az RMDSZ újra kell, hogy építse a román kapcsolatait, be kell épülnie a román elitbe, és el kell távolodnia azoktól a kapcsolataitól, amelyek az előző kormányhoz kötötték, és amelyet a Fidesz tarthatatlannak ítélt. De még ennél is fontosabb, hogy végre létrejöjjön egy eddig elképzelhetetlen Fidesz-RMDSZ szövetség. Az akció fedőneve most is: autonómia.

A Fidesznek pedig le kell nyelnie a békát, és tárgyalópartnerekként kell elfogadni azokat, akiket eddig elutasítottak. Verestóy és Borbély valószínűleg továbbra is az érinthetetlen kategóriában marad. De mi lesz Markóval? Kvalitásait a vezérerényre érzékeny Orbán valószínűleg elismerte végül. A Fidesz másodvonala azonban soha nem fog megbékélni vele. A Fidesz-RMDSZ viszony most nem csak a pártközi közeledésről szól. Kérdés, meddig lehet fenntartani a két egyszemélyes szervezetet?

Stratégiailag pedig változtatni kell azon az általunk Németh-mo- dellnek nevezett koncepción, amely a határon túli politikai hídfők kiépítésére épült. A határon túl létrejöttek az életképes politikai szervezetek, a politikai evolúcióban fennmaradtak a cselekvőképes politikusok, és. eltűntek azok, akiknek nem volt ereje maradni. Két eset lehetséges: vagy elfogadja a Fidesz ezt a képletet, és akkor marad egy, az Orbán nevével fémjelzett tárgyalásos stratégia, vagy nem fogadja el, és akkor a Fideszen belüli ellentét ránő az Erdély-politikára. Jön Kövér, aki deklaráltan „nemzetbiztonsági problémának” tekinti Romániát, és dacára az eddigi sikertelenségnek, megint nekimegy az egész Markó által fémjelzett csapatnak. A vállalkozás nem olyan reménytelen,

mint amennyire az eddigi Fidesz-RMDSZ történet sejtetni engedi. A nagy adu a csatlakozási tárgyalás. Ha az előretolt helyőrség, Gál Kinga, a parlamentben megnehezíti a tárgyalásokat, ténykedésének köszönhetően szigorodik Románia monitorizálása, és emiatt konfliktusba keveredik az RMDSZ a román kormánnyal, akkor komoly gondok elé nézhetünk. Most az RMDSZ stabilitása a Basescu- kabinetben nagymértékben attól függ, mi történik Brüsszelben, mit hoz ormán a román konyhára a Szövetség. Nagyon jó célpontot találhat magának Kövér, ha lehetőséget kaphat a torpedózásra.

A szakítópróba az autonómiaterv, amelyet a maga módján most úgy az RMDSZ, mint a Fidesz, SZDSZ és MSZP is megpróbál felvállalni, képviselni. Még az is megtörténhet, ha a Fideszen belül a kevésbé radikális vonal érvényesül, hogy eddig még nem tapasztalt többpárti együttműködés alakul ki. (És ez, az RMDSZ részvételével, újraírhatja a magyar belpolitikát.)

Az SZDSZ nagyon ügyes kampányhúzással vette át az autonómia-labdát, amikor a népszavazáson az „autonómiát, nem kettős állampolgárságot” jelszóval szerepelt. Ha sikerül kialakítani egy „nemzeti minimumot”, és minden európai fórumon közös erővel és összehangolt koncepcióval képviselni ezt a tervet, akkor valóban átalakulhat a magyar-magyar viszony.

Erre utal, hogy a magyar EP- képviselők között jelentős levelezés indult el az ügyben történő összefogásért, és Gyurcsány is kemény - főleg Szlovákiát megdöbbentő - kijelentéseket tett az autonómia szükségességéről. Az egyetértés azonban nem egyértelmű. A Verespatak-ügyben megint a Fidesz mutatkozott radikálisnak, a Gyurcsány-kormány szőrmentén kezelte az ügyet, pedig Tariceanu budapesti látogatásakor lehetőség lett volna a határozottabb fellépésre. Markóra mint az integrációért felelős államminiszterre való tekintettel azonban nem tiltakoztak az aranybánya megnyitása ellen. (Majdhogynem) szimbolikus kérdés, de jól jelzi: melyik párt jár az együttműködés és melyik az elkülönülés útján. Kövér Lászlótól, radikális nyilatkozatai miatt, sokáig megvonta a nyilvánosságot a

Fidesz. Most megint szót kapott, és ez jelezheti azt is, hogy ő van lépéselőnyben az Orbán-Kövér alternatívát illetően, és azt is, hogy ő határozza meg a következő évek „határon túli” politikáját. A határon túli magyarok ügyében összehívott négypárti (Fidesz, MDF, MSZP, SZDSZ) egyeztetésen kijelentette, hogy egyáltalán nem is kíváncsi a kormánypártok javaslataira, sőt még kezet sem fogott a

J ■■■■

Kiválasztottak, jelöltekés jelölők... (Fotók: képarchívum)

Fontos, hogy végre létrejöjjön a Fidesz-RMDSZ szövetség.

A Fidesz eddig a határon túli politikai hídfők kiépítésére törekedett.

A 177 883 megvásárolt matricát. Az 500 000 új fát A 3 400 000 koronát

ÚJ SZÓ 2005. ÁPRILIS 29.

képviselőikkel. Jelzés értékű, hogy Németh Zsolt „eltűnt”, az utóbbi időben alig jelentkezett, pedig korábban nap mint nap járta Erdélyt, kampányolt például a kettős állampolgárság megszavazása érdekében. Helyette január folyamán főleg Orbán tárgyalt a határon túliakkal. Jellemző, hogy közel két hete próbálunk Németh- tel kapcsolatba lépni, de minden igyekezetünk sikertelen volt. Ebben a külpolitikailag nagyon mozgalmas időszakban szabadságon van.

Új fiú jól söpör

Markó is, Orbán is ugyanaz előtt a probléma előtt találja magát: egy olyan szervezet élén állnak, amely „túlfutotta magát”, amely frissítésre és átszervezésre szorul. Ha elmarad a renoválás, egyre élesebb konfliktusok előtt találhatják magukat. Egyre gyakrabban merül fel mindkettőjükkel kapcsolatban az utódlás kérdése. S bár egyikőjük mögött sem áll olyan kvalitású ember, aki át tudná venni a feladatokat (és egyikőjük sem akarja átadni még a helyét), azért a kérdés nem megkerülhető. És ezen a ponton érdekesen találkozik a Fidesz-RMDSZ párhuzamos történet.

Új, előtörténet nélküli, de jó politikai kvalitásokkal megáldott, kitűnően képzett és nagyon befolyásos pozícióban lévő emberre van szükségük - Erdélyben. Markónak azért, hogy háta mögött legyen biztosíték, Orbánnak azért, hogy végre, annyi évnyi hiábavaló próbálkozás után, egy engedelmesebb szövetségest neveljen fel maga mellé. Olyasvalakire van szükség, aki kellő kapcsolatokkal rendelkezik nem csak a román minisztériumokban, kormányban, de á hasonló magyar intézményekben is. Olyasvalakire, akinek stratégiai szerepe van az Unió és Románia közötti politikai és üzleti kapcsolatokban. Legyen megbízható, legyen mögötte tapasztalat és elég politikai siker. Olyasvalaki, aki már bizonyította, hogy megbízható. Ha megvan ez az ember, akkor Orbán, sokkal taktikusakban és finomabban, de újra megpróbálhatja belülről háziasíta- ni az RMDSZ-t.

A Fideszben most nem nagy a nyilatkozó kedv, hiába kerestük meg a szóvivőt, Révész Máriuszt, Balia Mihályt az RMDSZ-es ügyekben illetékes (volt?) képviselőt, hiába kerestük Németh Zsoltot, Gál Kingát, nem akadt, aki időszerűnek találta volna a Fidesz határon túli politikájáról nyilatkozni. Ezért aztán zár- de nem végszóként e befejezetlen történethez: azt az információt kaptuk, a Fidesz kinézte már a maga kompromisszum-emberét. Úgy hívják, hogy Nagy Zsolt.

Fönti írás A Hét című romániai magyar hetilapban jelent meg először. Parászka Boróka ennek a lapnak a felelős szerkesztője, M. László Ferenc pedig közéleti rovatának vezetője.

BP-5-12230