Új Szó, 2005. április (58. évfolyam, 74-99. szám)
2005-04-29 / 98. szám, péntek
2005. április 29., péntek 5. évfolyam 8. szám A Fidesz célja megtörni az RMDSZ monopóliumát, hogy aztán egy teljesen új szerveződést lehessen tető alá hozni, melyben a Fidesznek jelentős részvénycsomagja van Magyar-magyar pornográfia A romániai választások és a magyarországi népszavazás következményei most kezdenek igazán megmutatkozni. Az RMDSZ erejét meghaladó kormányzati pozíciót vállalt, ezért saját struktúráját, személyi állományát kell újjárendeznie, frissítenie. A román kormánypártokkal és ellenzékkel való viszonya bizonytalan, buktatókkal teli. M. LÁSZLÓ FERENC PÁRÁSZKA BORÓKA Talpon maradásának záloga lehet az a szerep, amit az RMDSZ az ország külpolitikájában betölteni készül: tágabb, uniós és regionális szinten egyaránt. A magyar-magyar viszony ezentúl tehát nem nemzeti belügy, konfliktusaink vagy együttműködési készségünk Brüsszelig hat, és erőteljesebben meghatározza mindazt, ami a magyar és román belpolitikában történik, mint valaha. Radikális váltás készül az ún. „határon túli politikában”. Egy évtizede ismert és kiszámítható módon viszonyulnak egymáshoz a magyar és a határon túli szervezetek, kiépültek a kapcsolattartást és egyeztetést meghatározó intézmények, egyszemélyes intézménnyé nőtte ki magát néhány pártpolitikus. Úgy tűnik, ez a korszak lezárul, és új korszak indul. Még időszerűtlen a kérdés, hogy milyen intézményes változások várhatók, de nagyon is időszerű a kérdés: kik lesznek „a határon túli politika” új emberei. Két dudás, egy-egy csárda A változás jelei nem egyértelműek, de jelentéssel teliek. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Fiatal Demokraták Szövetsé- ge-MPSZ között megváltozott az üzenetváltás hangneme. És egyáltalán: mintha elindult volna valamiféle párbeszéd. A MÁÉRT ülésén a két szervezet az MDF-fel és a többi határon túli szervezettel közös zárónyilatkozatot fogadott el, amiből a kormánypártok (MSZP, SZDSZ - az RMDSZ nem deklarált szövetségesei) önszántukból kimaradtak. Orbán Viktor meleg hangú levélben gratulált az RMDSZ választásokon elért eredményeihez, majd nem sokkal később újabb levélben köszöntötte a szövetségi elnököt államminiszterré való kinevezése alkalmából. A közismerten jobbközépre húzó magyarországi hetilap, a Heti Válasz interjút közölt Markó Bélával (ennek már önmagában is hírértéke van), amelyben az elnök kifejtette: „Orbán Viktorral az ősszel kétszer is hosszan tárgyaltam a Fidesz és az RMDSZ viszonyáról. Ezek után úgy érzem, mögöttünk van már az az időszak, amikor ez a viszony rossznak volt mondható” (HV, 2005. január 6.). Nehéz, de nem megválaszolhatatlan kérdés, miért is volt a Fi- desz-RMDSZ viszony ennyire kilátástalanul rossz. Ha félretesszük a személyes konfliktusokat (két meghatározó RMDSZ-es politikus - Verestóy Attila és Borbély László Markó Béla újságírók gyűrűjében- Fidesz-„indexen” van), és csupán a két párt politikai irányvonalát, politikai szövetségeseit és struktúráját tekintjük, akkor nagyon is egyértelmű kellene, hogy legyen a sikeres együttműködés. A Fidesz is, az RMDSZ is tagja az Európai Néppártnak. A Fidesz is, az RMDSZ is egy szűk elit által irányított politikai alakulat. (Pontosabban: az egyiket szűk, a másikat még szű- kebb elit irányítja). És igazából mind a két szervezet: egyszemélyes párt. Az egyiket úgy hívják (még): Orbán Viktor pártja. A másikat úgy hívják (még): Markó Béla szövetsége. A két politikus két teljesen különböző személyiségű figura, mégis nagyon sok közöttük a hasonlóság. Orbán és Markó is (teljesen más eszközökkel, hangnemmel) elsősorban retorikai győzelmet arat választóiért és választói fölött. Minden lényeges döntés, ami a két szervezetet érinti, személyi döntés. És ezeket a személyi, szereposztást érintő döntéseket mindig csakis a két első ember hozza meg. Mindkét politikust és mindkét szervezetet pragmatizmus jellemzi. Csakhogy mindeddig nem volt semmilyen közös érdek, amely tárgyalóasztalhoz kénysze- ríthette volna a különbözőségükben is hasonló feleket. Nemzet csak egy van A Fidesz politikájában szinte a megalakulástól kezdve a legfontosabb programpontok közé tartozik a határon túli magyar kisebbségek ügyének rendezése, érdekvédelme. Nehéz megmondani, mennyiben Antall József öröksége ez a fajta elkötelezettség. Orbán Viktor kvalitásait és politikai fejlődését meghatározta az egykori miniszterelnök. A legfontosabb különbség Orbán és Antall határon túli politikája között, hogy Antall valóban eszmei és elvi kérdést csinált az ügyből. Orbán azonban mindezek mellett a belpolitikában is kamatoztatható hasznot várt a határon túli kötelezettségvállalástól. A Fidesz nemzetpolitikája arra az elvre épül, hogy a magyar nemzet egységes, vagyis a határon túli politikai elit(ek) az össznemzeti politikai gyakorlat fontos szereplője (i), tehát Budapestnek komoly beleszólása van/kell, hogy legyen az ottani ügyekbe. Ennek a gondolatkörnek legfőbb képviselője Németh Zsolt, aki az 1993-as pártalel- nökké való kinevezése után gyakorlatilag napjainkig a Fidesz legfontosabb kisebbségi szakpolitikusának számított. A koncepciót több mint egy évtizedig tartották, bár kezdettől fogva láthatók a gyengéi. Egyrészt a szó magyarországi értelmében Erdélyben nincs politikai elit, akik mögött az egész erdélyi társadalmat átfogó politikai intézményrendszer állna. A döntéshozók szűk köre ismert, de ők semmiképpen sem sorolhatók be a magyar politikai érdekszférába. És semmiképpen sem darálhatok be a Fidesz-hierarchiába. Markó Béla és vele az RMDSZ pont a Németh Zsolt által fémjelzett nemzetpolitikával ellentétes stratégiára törekedtek. És ennek lényege: önállóság minden szinten, egyenrangú tárgyalófélnek maradni úgy a román, mint a magyar belpolitikában. Ez nem azt jelenti, hogy nem tartottak igényt egyre nagyobb döntéshozói jogkörre. Épp ezért vállaltak mindig kormányzati feladatokat az éppen aktuális román kormányban. Ez volt az egyik első támadási felület a Fidesz-RMDSZ viszonyban. A Fidesz árulásnak minősítette az Ilies- cu-kormánnyal való együttműködést, és ennek kialakítóit, Borbély Lászlót és Verestóy Attilát ma sem tartják tárgyalópartnernek. Markó Béla ugyanilyen „persona non grata” Fidesz szempontból, de őt elsősorban nem a román politikai kapcsolatai miatt utasítják el, hanem következetes függetlenségéért. Markó az a figura, akiből soha nem lehet feltétel nélküli szövetségest faragni, és mivel a Fidesz elképzelésé szerint a nemzetpolitika egy és oszthatatlan csárda, abba márpedig egyetlen dudás fér el, MarkóAz erdélyi politikai elit nem darálható be a Fidesz-hierarchiába. Hajlandó lesz-e Orbán Viktor a Markó vezette RMDSZ-szel is szövetséget kötni? (Fotók: képarchívum) nak kívül a helye. A Fidesz politikája az elmúlt évtized alatt radikalizálódott, jobbra tolódott. A kilencvenes évek elején- közepén az alapelv csupán az volt: nem egyezkedni az akkori Iliescu- kormánnyal, azonban a 2004-es romániai választásokig ez teljesen átfogalmazódott. Önállósítani az erdélyi magyar politikát, kiszakadni a román politikai térből. (És beépülni a magyarországiba, idomulni a reménybeli új Fidesz-kormány- hoz). Ennek a nagyszabású tervnek lett a fedőneve az autonómiaterv, amely aztán különös életre kelt az erdélyi közéletben. Zöld-fehér RMDSZ Erdély nem az a hely, ahol köny- nyű lenne politikailag színt vallani. Az MDF-kormánytól örökölt külpolitika kezdetben szorosan meghatározta a Fidesz-RMDSZ viszonyt. Ráadásul a kilencvenes évek elején az akkor még MDF-es elit (amelynek ma java része a Fideszhez tartozik) nagyon szoros kapcsolatokat alakított ki az RMDSZ holdudvarával. Olyan kulturális intézményekkel és tekintélyes közéleti személyiségekkel, akikhez Markó szorosan kötődött. Maga a Szövetség - kimondatlanul, hiszen a politikai elköteleződés az RMDSZ-ben tabu - jobboldali szervezetként van nyilvántartva. Az RMDSZ az Európai Néppárt tagja, sőt a Szövetség ajánlja be a Fideszt a Néppártnak, Markó elmegy a Fidesz kongresz- szusára - a szocialistákét kihagyja -, 1997-ben aztán együtt alapítják az MDF-fel és a fiatal demokratákkal a Közép-európai Demokrata Fórumot. Mindezek ellenére az RMDSZ-es folklór szerint a Szövetségben akkor az volt a jelszó, hogy „a válogatottnak és nem a Fradinak szurkolunk”. Tehát a mindenkori budapesti kormánnyal próbálnak együttműködni. Az RMDSZ-ben azonban ekkorra már elleplezhetetlenné váltak a belső konfliktusok, megkezdődött a hierarchiaharc. És Markó ellenzéke ezt a lényegi elnemkötelezettséget támadta. A támadásnak jó alapot szolgált a román-magyar alapszerződés megkötése, amelyet Erdélyben nagyon sokan vitattak és utasítottak el. Ekkor érett be az idő arra, hogy a Fidesz-szempontból megre- gulázhatatlan Markó leváltására megfelelőnek látszó kihívó jelentkezzen: Tőkés László. És ekkor tűnt úgy, hogy Tőkés mögé politikai intézmény építhető. Ez az első kísérlet arra, hogy az RMDSZ-t belülről, a Fidesz képére és hasonlatosságára újraépítsék. Létrejön a Reform Tömörülés (RT). Az RMDSZ további sorsát az határozza meg, hogy Markó döntött: nagyobb hasznot hozhat a korabeli viszonyok között a jó román kormánykapcsolat és az ezzel járó, Szövetségen belüli vér- veszteség, mint a szervezeti felfrissülés. Az RT hatását és utóéletét jelzi, hogy a lapunknak nyilatkozó Révész Máriusz, Fideszes pártszóvivő - aki az említett időszakban még csak tanulóéveit tölti a pesti önkormányzatban - most szinte pontról pontra felmondta az RMDSZ-veze- tés ellen a Reform Tömörülésben, a kilencvenes években megfogalmazott ellenvetéseket. A Szövetség 1996 óta elhagyta a régi célkitűzéseit, az RMDSZ románpártoló politikájával legitimálja az EU felé Bukarest elnyomó kisebbségpolitikáját, egyes vezetői egyéni érdekekért cserbenhagyták a magyarság érdekeit, „begyulladtak” attól, hogy a sarkukra álljanak, lényegében lemondtak az autonómia követeléséről - nyilatkozta. Tévedés ne essék: az RMDSZ válaszként soha nem kötelezte el magát baloldalon. Sőt: gyakorlatilag működése óta semmit nem tett azért, hogy az erdélyi baloldal megerősödjön, képviseletet nyerjen. A liberális platform jól működik ugyan, de nem ez határozza meg az RMDSZ arculatát. Az RMDSZ egyelőre, akár elismeri, akár nem, jobboldali szervezet, és ez a kettős állampolgárságról szóló népszavazás körüli vitában vált nyilvánvalóvá. A tét azonban az, hogy a jobbról importált autonómia-programot a deklarációkon túl hogyan váltja valóra. Ez lesz az RMDSZ színvallásának pillanata. Egyelőre a színteszt azt mutatja, hogy az RMDSZ mégis zöld-fehér színekben játszik. 1998-ra beért a Fidesz intézményépítő elképzelése, megnyerte a magyarországi választásokat. Ugyanaz a taktika Erdélyben bukáshoz vezetett. Kincses Előd 1999- ben alulmarad Markóval szemben, Tőkés László hektikus politikai megnyilatkozásai lehetetlenné tesznek minden intézményépítő szándékot. Tulajdonképpen nem Markó nyeri meg ezt a meccset, hanem kihívói veszítik el. Erdélyben emberhiány van, nincs elég katona az ellentáborok felállításához. Itt az győz, aki egy táborban tudja tartani a még talpon maradókat. Integrálni kell, bármi áron. És ennek a mestere Markó. A tét nagy, és pénzre váltható. Ekkor készül a kedvezménytörvény, folyik a Sapientia alapítása- elindítása. Több forrásból szivárog (pontosabban ömlik) a Fidesz-be- folyás és -pénz Erdélybe. Stratégiai kérdés, hogy kinek van rátekintése erre a pénzügyi és adminisztratív beépülésre. Budapestről a státusirodák élére Székely Istvánt állítják. Markó válaszlépése: Nagy Zsolt párhuzamos kinevezése. A káposzta is megmarad, a kecske is jóllakik. És a továbbiakban már nem csak az lesz a kérdés, ki kinek az embere, hanem hogy ki a használható ember. Nagy és Székely olyan befektetés, amely most, hét év után térülhet meg igazán.
